Jon Rappoport, oknyomozó riporter írása
A CIA agykontroll-apparátusa 1975 óta jól ismert, amikor az információszabadságról szóló törvény alapján 10 nagy doboznyi dokumentumot hoztak nyilvánosságra.
Ezt követően több jó könyv is született a CIA, MK-ULTRA néven ismert programjáról. Az MK-ULTRA hivatalosan tíz éven át, 1952 és 1962 között tartott, és az Egyesült Államokban az LSD-t használta tudatlan katonai és civil alanyokon. Az LSD-t és erősebb vegyületeket kényszer hatására adták be, agymosó és igazságszérum drogként. A program célja az volt, hogy olyan drogokat találjanak, amelyek mély vallomásokat hoznak ki az alanyból, vagy kitörlik az elméjét, és "robotügynökké" programozzák.
Kísérleti teszthelyzetekben az embereknek tudtuk nélkül adtak savat, majd vakító fények mellett hallgatták ki őket, miközben a háttérben orvosok ültek és jegyzeteltek. Fenyegetések hangzottak el. A tesztalanyoknak azt mondták, hogy az LSD-s "mély utazásaikat" korlátlanul meghosszabbítják, ha nem hajlandók felfedni a szigorúan őrzött katonai titkokat. Az így kihallgatott emberek, CIA-alkalmazottak, amerikai katonai személyzet, és külföldön élő olyan ügynökök voltak, akiket azzal gyanúsítottak, hogy a hidegháborúban a másik félnek dolgoztak. Hosszú távon súlyos legyengülés és több dokumentált haláleset volt a következmény. Az MK-ULTRA-ról még sok-sok mindent el lehetne mondani.
Az emberek közül senki sem készült fel az 1995. március 15-én Washingtonban, a President’s Commitee of Radiation előtt tett tanúvallomásra. A New Orleans-i terapeuta, Valerie Wolf nem nyilvános üléseken bemutatta két páciensét, akikről kiderült, hogy kisgyermekként (az egyik esetben hétéves kortól kezdve) kiterjedt CIA-agymosó programok részesei voltak. Az agymosásuk kínzást, nemi erőszakot, elektrosokkot, erős drogokat, hipnózist és halálos fenyegetéseket foglalt magában. Vallomásuk szerint a CIA ezután amnéziát idézett elő, megakadályozva, hogy felidézzék ezeket a szörnyűségeket.
Mind Wolf, mind páciensei azt állították, hogy regressziós vagy hipnózisos technikák nélkül is visszanyerték ennek a CIA-programnak az emlékeit. Más szóval, ezek a betegek spontán fedezték fel ezeket az információkat magukról és a múltjukról.
Bár a bizottság elsősorban a sugárzással foglalkozott, azért engedélyezték Valerie és páciensei számára a tanúvallomást, mert meglepő módon több olyan orvost is azonosítottak, akik agykontroll-kísérleteket végeztek, más, titokban sugárzásnak kitett amerikaiakon. Úgy látszik, volt átjárás.
Amint az előre látható volt, ez a tanúvallomás nem kapott médiafigyelmet.
Most már az egész megvan, beleértve sok olyan oldalt is, amelyet a bizottságnak nyújtottak be, és amelyet valószínűleg soha nem fognak kiadni a végleges jelentés részeként. Az oldalaknak csak egy kis százalékát olvasták fel a meghallgatáson. A dokumentumban más terapeuták, és számos páciensük megerősítő nyilatkozatai is szerepelnek az ország más részeiről. Most az összes tanúvallomást könyv formájában adtam ki: „U.S. Government Mind-Control Experiments On Children” /Az amerikai kormány tudatbefolyásoló kísérletei gyerekeken/ címmel.
Amikor az émelyítő sokk kezd elmúlni, mélyen felkavaró kérdések árasztják el az embert: mi is volt ez a CIA-program? Mennyire volt kiterjedt? Mi volt a célja?
Abból, amit eddig sikerült kiderítenem, sok amerikai, valamint mexikói és dél-amerikai gyermeket használtak fel 1948-tól kezdődően, mintegy 40 éven keresztül. Valójában a program talán még mindig tart. Az orvosok és ügynökök, akik ezt a programot gyakorolták, meg akarták szerezni az ellenőrzést e gyerekek elméje felett, állítólag azért, hogy olyan szuperügynököket hozzanak létre, akik még arra sem emlékeznek, hogy milyen küldetéseket hajtottak végre, mert hipnotikusan kiváltott amnéziájuk van (amelyet az irányítóik eltávolíthattak és tetszés szerint visszaállíthattak).
A gyerekeket például szexügynököknek képezték ki, azzal a feladattal, hogy prominens amerikaiakat - elsősorban politikusokat, üzletembereket és pedagógusokat - zsaroljanak. E célból rengeteg filmfelvételt készítettek. Végül a CIA-program belső magjához tartozó emberek egymást filmezték, és néhány olyan központ, ahol a gyerekeket szexuális ügynökként használták, kicsúszott az irányítás alól, és CIA által működtetett szexbanda lett belőlük.
Néhány gyermeket feláldozhatónak tekintettek, és egyszerűen meggyilkolták őket.
Egy személy, aki azt állítja, hogy gyermekként részt vett ebben a programban, nem hivatalosan ezt nyilatkozta:
"Mexikói és dél-amerikai gyerekeken próbálták ki az agymosási technikáikat. Feláldozhatónak tartották őket. De a program egy másik szintjén, a legjobb és legokosabb amerikai gyerekeket vették célba. Nem hiszem, hogy a szovjetek elleni harcra tökéletes ügynökök előállítása volt a végső céljuk. Nem emlékszem, mi volt az."
Ezen a ponton tettem egy javaslatot:
"Nos, ha a legjobbakat és legokosabbakat választották ki, akkor talán úgy gondolták, hogy ezek a gyerekek egy napon fontos társadalmi pozíciókba emelkednek majd, és hosszú távon akarták megszerezni az irányítást felettük, hogy a kezük alatt legyenek, és tetszés szerint megcsapolhassák őket - egyfajta kontrollt gyakorolhassanak a jövő társadalma felett."
"Talán" - mondta a férfi. "A nácik Németországban megszerezték az irányítást az értelmiség felett. Ez nagyon fontos lépés volt az uralmukban. Ez volt az első dolog, amit tettek".
"Ennek nagyon is olyan szaga van, mint egy náci programnak az Egyesült Államokban" - mondtam. "Nem arra gondolok, hogy minden irányító német volt, hanem a stílusára, az őrületére".
Azt mondta: "Sok náci orvost hoztak át a háború után, és nem csak rakéták építésére - egy csomó projekthez".
Más emberek, akik azt mondták, hogy gyerekként használták őket a programban, úgy emlékeznek, hogy a foglalkozásokon határozottan jelen voltak német akcentusú orvosok. Egy terapeuta, aki ezt az információt megosztotta kollégáival szerte az országban, azt állítja, hogy eddig a legidősebb személy, akiről hallott, és aki részt vett a programban, most 52 éves, a legfiatalabb pedig kilenc éves.
Mivel számos olyan embert, akit ezekben a kísérletekben agymosással, kínzással és kábítószerrel kezeltek, terápiában próbálja feloldani az élményeit, a pszichiáterek és más hivatásos terapeuták is hallják ezeket a történeteket. Elmondják például, hogy a CIA irányítói néha sátáni jelmezekbe öltöztek, hogy még jobban traumatizálják a gyerekeket.
Az FMSF azt állítja, hogy az ember mindig emlékszik a vele szemben elkövetett bántalmazásra, és ezért a terápia során történő újbóli felidézése hamis, és a terapeuta félrevezető sugallatai révén kell, hogy létrejöjjön. Bár kétségtelenül igaz, hogy a terápia során előfordul ilyen ösztönzés, az az általános állítás, hogy minden visszanyert emlék kitalált, megalapozatlan.
A Dr. Wolfnak írt írásbeli nyilatkozatában, amelyet az elnöki bizottság előtt tett tanúvallomásába foglaltak, Colin Ross, ismert kutató és pszichiáter azt mondta, "Az aktáimban található publikált cikkek leírásokat tartalmaznak 150 mcg /mikrogramm/ LSD beadásáról, 5-10 éves korú gyerekeknek napi rendszerességgel, napokon, heteken, hónapokon, sőt néhány esetben éveken keresztül. A Tulane, a Yale és a Harvard idegsebészei kiterjedt kutatásokat végeztek agyi elektródaimplantátumokkal, és az agyi implantátumokat nagyszámú kábítószerrel kombinálták, beleértve a hallucinogéneket is.".
Ross jelentését a CIA agykontrolljának több mint 20 éves vizsgálatára alapozta.
Chris De Nicola, Dr. Wolf egyik páciense, aki az elnöki bizottság előtt tanúskodott, Dr. Greene-ként nevezte meg irányítóját, amely névről több más agykontroll alattvaló is beszámolt. Könnyen lehet, hogy ez a név volt a CIA, és a hadsereg által szerződtetett különböző kísérletező-kínzók álcája. Íme egy idézet a vallomásából:
"[Dr. Greene] sugárzási kísérletekben használt fel engem, egyrészt a sugárzás testem különböző részeire gyakorolt hatásainak megállapítása céljából, másrészt pedig azért, hogy terrorizáljon engem az agykontroll-kísérletek további traumatizálásával. [Nyolc éves volt.]
"A kísérletek többi része az arizonai Tucsonban, kint a sivatagban zajlott. Megtanítottak arra, hogyan kell zárakat feltörni, titkolózni, a fotografikus memóriámat használni a dolgok megjegyzésére, és egy olyan technikát, amellyel visszatartottam az információkat, amikor számokat ismételgettem magamban. [Nyilvánvalóan arról beszélt, hogy ügynöknek képezték ki.]
"Dr. Greene azt akarta, hogy megöljem a babákat, amelyek úgy néztek ki, mint a valódi gyerekek. Egyszer leszúrtam egy babát egy lándzsával, miután súlyosan megkínoztak, de a következő alkalommal visszautasítottam. Sokféle technikát alkalmazott, de ahogy idősebb lettem, egyre jobban ellenálltam.
"Gyakran lekötözött egy ketrecbe, ami az irodája mellett volt. 1972 és 1976 között ő és az asszisztensei néha figyelmetlenek voltak, és nyitva hagyták a ketrecet. Amikor csak fizikailag lehetséges volt, belopóztam az irodájába, és aktákat találtam, amelyekben a CIA és a hadsereg munkatársainak címzett jelentések és feljegyzések voltak. Ezekben az aktákban program-, alprogram-, alany- és kísérletnevek szerepeltek, néhány kódszámmal a sugárzásos agykontroll-kísérletekhez, amelyeket az írásos dokumentációmban bemutattam. Kétszer is elfogtak, és Dr. Greene kegyetlenül megkínzott áramütéssel, kábítószerekkel, lövésekkel a hasamba, a hátamba, az ízületeim kificamításával és hipnotikus technikákkal, hogy őrültnek és öngyilkosnak érezzem magam...".
"Dr. Robert Heath a Tulane Egyetemről már 1955-ben a hadseregnek dolgozva LSD-t adott a betegeknek, miközben elektródákat ültetett mélyen az agyukba.
"Dr. Ewan Cameron kanadai kutató, hosszú távú CIA-szerződés alapján próbálta nagyban átprogramozni pszichiátriai betegei személyiségét. 15-65 napos "alvásterápiával" kezdte, amelynek során a pácienst napi közel 24 órán át altatásban tartotta, Thorazine, Nembutal, Seconal, Veronal és Phenergam koktélok beadásával. Az alvási időszak alatt a betegeket naponta kétszer-háromszor felébresztették elektrosokk-kezelésre, amelyet a "normális" görcsöket kiváltó erősség 20-40-szeresével alkalmaztak.
"Az 1950-es évek közepén Dr. Paul Hoch, aki később New York állam mentálhigiénés biztosa, majd a CIA munkatársa lett, egy "pszeudoneurotikus skizofrén" betegnek meszkalint adott. A betegnek a vegyület miatt mennyei és pokoli utazása volt. Hoch azonban ezt egy transzorbitális leukotómiával követte... Hoch szintén LSD-t adott egy betegnek, és helyi érzéstelenítőt, majd folytatta az agykéreg darabjainak eltávolítását, és különböző pillanatokban megkérdezte, hogy változnak-e a beteg észlelései."
Claudia Mullin, Dr. Wolf másik páciense, aki a President’s Commitee of Radiation előtt tanúskodott, azt mondta, hogy a CIA agykontroll-élményei hétéves korában kezdődtek:
"1958-ban azt mondták nekem, hogy néhány fontos orvosnak kell tesztelnie, akik egy 'Társaság' nevű helyről [a Human Ecology Society, a CIA fedőszervezete] érkeztek. Azt mondták, hogy működjek együtt; válaszoljak minden kérdésükre. Aztán, mivel a vizsgálat "fájhat", "injekciókat, röntgensugarakat és néhány áramütést" kaptam. Azt az utasítást kaptam, hogy ne nézzek senki arcába túlságosan erősen, és ne vegyek tudomást a nevekről,' mivel ez egy 'nagyon titkos program volt', de legyek bátor, és mindezek a dolgok segítenek majd felejteni...
"A következő évben egy Deep Creek Cabins nevű marylandi helyre küldtek, hogy megtanuljam, hogyan kell 'szexuálisan kielégíteni a férfiakat'. Azt is megtanították, hogyan kényszerítsem őket arra, hogy beszéljenek magukról. Richard Helms (a CIA igazgatóhelyettese), Dr. Gottlieb, George White kapitány és Morse Allen volt az, aki azt tervezte, hogy minél több magas rangú kormányzati és ügynökségi tisztviselőt, valamint tudományos intézmények és alapítványok vezetőit veszi filmre... Azután a nyár után rendszeres kis "kémük" lettem, aki végül sok akaratlan embert csapdába ejtett, mindezt egy rejtett kamera segítségével. Mindössze kilencéves voltam, amikor ez a fajta szexuális megaláztatás elkezdődött."
Ms. Mullin azt állítja, hogy kétéves korában örökbe fogadták. Mire hétéves lett, édesanyja már rendszeresen bántalmazta. Az anyja nyilvánvalóan átadta őt "tesztelésre" a CIA-val kapcsolatban álló embereknek, és ezután egy 27 évig tartó, csak rabszolgaságnak nevezhető időszakba került. Claudia azt állítja, hogy megfigyelés alatt állt, és hogy még mindig figyelik őt az ügynökséggel kapcsolatban álló emberek, köztük egy orvos. Most New Orleansban él, és a helyi rendőrségi hatóságoknak információkat adott helyzetéről. Az elnöki bizottság előtt tett vallomásában Claudia megjegyezte,
"Bár ezeknek az atrocitásoknak a felidézése bizonyára nem könnyű feladat, és nem is veszélytelen számomra és a családom számára, úgy érzem, megéri vállalni a kockázatot".
Claudia terapeutája, Dr. Wolf írta meg az elnöki bizottságnak,:
"Legjobb tudomásom szerint [Claudia] semmit sem olvasott az agykontrollról, vagy a CIA titkos műveleteiről. Mivel úgy döntött, hogy figyelmesen hallgat és emlékszik, amennyire csak tud a kutatók közötti beszélgetésekről, emlékei rendkívül teljesek. Az emlékek írásos másolatait elküldtem Dr. Alan Scheflinnek [az „Elmemanipulátorok” szerzőjének] hitelesítés céljából, és ő megerősítette, hogy Claudia olyan eseményekről és emberekről tud, amelyeket sehol sem publikáltak, hogy emlékei közül néhány új információt tartalmaz, néhány pedig már ismert és publikált. Néhány emlékét családtagjai is megerősítették. Megmutatta nekem a régi albumokat is, amelyekbe jegyzeteket írt, hogy emlékezzen a vele történtekre, és a jegyzeteket a képek alá rejtette az albumban".
Ez év májusában [1995] beszéltem Alan Scheflinnel. Azt mondta, hogy talált egy olyan információt, amelyet Claudia említ visszaemlékezéseiben, és amelynek nincs előzménye a publikált anyagokban. Két kormányzati kutató közötti kapcsolatról van szó.
Ez csak a jéghegy csúcsa az elnök sugárzással foglalkozó bizottsága előtt tett 130 oldalas tanúvallomáson, és csak a kezdete annak a történetnek, amely kétségtelenül bővülni fog az elkövetkező hónapokban és években. Dr. Wolf elmondta nekem, hogy amikor híre ment, hogy tanúskodni fog az elnöki bizottság előtt, körülbelül 40 terapeuta kereste meg "csak a washingtoni utam előtti 10 napban". A terapeuták saját pácienseiktől hallottak hasonló CIA-s, agykontrollos történeteket. E szakemberek közül sokan félnek a nyilvánosság elé állni pácienseik történeteivel kapcsolatban, mivel a szakmai társaságok általi elmarasztalás valóság. A politikai hangulat manapság nem kedvez annak, hogy a CIA agymosásról szóló megnyilatkozásoknak a hitelesség auráját adják.
Forrás: https://www.transformation.dk/www.raven1.net/mconkids.htm
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése