Agy-gép interfész

 

Dr Eric Eisenstadt a floridai Institute for Human & Machine Cognition (IHMC) vezető kutatója, többek között a Légierő Kutatási Laboratóriumának /AFRL/, a Defense Advanced Projects Research Agency (DARPA) és a Defense Threat Reduction Agency (Védelmi Fenyegetéscsökkentő Ügynökség) számára nyújt tudományos és technikai tanácsadást. Előtte a Haditengerészeti Kutatási Hivatal /ONR/ programfelelőse volt. Kormányzati szolgálata előtt Eisenstadt a Harvard Egyetem Közegészségügyi Iskolájának tanára volt a Mikrobiológiai Tanszéken és a Toxikológiai Laboratóriumban.

 

Dr. Eric Eisenstadt /Védelmi Tudományos Hivatal (DSO)/ írása /2002/

Hivatalunk igazgatója, Michael Goldblatt röviden kitért az ügynökség biológiai jövőképére és annak négy összetevőjére: a rendszer teljesítményének fokozása, az emberi erőforrások védelme, az emberi teljesítmény fokozása és új eszközök kifejlesztése a biológia számára. A Védelmi Tudományos Hivatal rövid áttekintésének lezárásaként örülök, hogy lehetőségem nyílik ismertetni legújabb és legmerészebb kezdeményezésünket az emberi teljesítmény fokozása terén - az agy-gép interfészt. Ez a program jól példázza, hogy az iroda hogyan egyesíti az anyagokkal, a biológiával és a matematikával kapcsolatos szakértelmét, hogy olyan új, fantáziadús lehetőségeket teremtsen, amelyek több tudományág határterületén élnek. Képzeljük el azt az időt, amikor az emberek az elektromágneses spektrum UV és IR tartományában látnak, vagy amikor beszédet hallanak egy repülőgép-hordozó zajos fedélzetén; vagy amikor a katonák csak gondolat útján kommunikálnak. Képzeljük el azt az időt, amikor az emberi agy saját vezeték nélküli modemmel rendelkezik, így a gondolatok helyett a harcosok gondolatai cselekszenek. Később a DARPATech során az IPTO-tól hallhatnak majd az intelligens gépek létrehozására irányuló erőfeszítésekről. Az agy-gép interfész programunk célja, hogy gépszerű képességeket adjunk az intelligenciának, megkérve az agyat, hogy alkalmazkodjon a szintetikus eszközökhöz, és megtanuljuk, hogyan irányítsuk ezeket az eszközöket, hasonlóan ahhoz, ahogyan ma a karjainkat és a lábainkat irányítjuk. Ennek a víziónak a megvalósításához vezető utunk interdiszciplináris - a DARPA alapító beruházásaira támaszkodva, az anyagtudomány, a matematika és természetesen a biológia legjavát ötvözve. Az agy teljesítménye dinamikus és elképesztő. Talán 100 trillió összeköttetést tartalmaz; ez jóval több, mint a Pentium 4 chip 55 millió tranzisztora. Korunk egyik nagy kihívása annak megértése, hogy ezeket a kapcsolatokat hogyan használják az információ feldolgozására és a viselkedés irányítására. A DARPA számos dimenzióban vizsgálja az agyat, a farmakológiától, és a fiziológiától a tanulásig, és a viselkedésig.
Számos törekvés foglalkozik az agy adatfeldolgozási, adatmegőrzési képességének javításával, akár a tudás vizualizációjának javításával, akár az agy információ rögzítésére, és az adatok memóriába rögzítésére irányuló képességének aktív visszacsatolásával, nyomon követésével. Más erőfeszítések a kognitív folyamatok farmakológiai beavatkozásának célpontjait, és molekuláit értékelik. Számos program a DARPA anyagtudományi erősségére támaszkodva olyan eszközöket fejleszt ki, amelyek nagyságrendekkel sűrűbbek a jelenleg elérhető eszközöknél. És ami a legfontosabb, számos kezdeményezés kihasználja a Védelmi Minisztérium történelmi képességét az adatok zajos környezetben történő lokalizálására. Egyedülálló jelfeldolgozási képességeinket fogjuk bevetni, hogy segítsünk megfejteni az agy nyelvét, miközben megtanuljuk rögzíteni az egymással az akciós potenciálok, helyi mezőpotenciálok, és a kémiai jelek nyelvén kommunikáló neuronok millióinak fecsegését. Közel két évvel ezelőtt a Science, és a Nature elkezdett cikkeket közölni Alan Rudolph irányított biológiai rendszerek programjának egyik projektjéről, amelyből kiderül, hogy a méhek az optikai áramlási adatokat térbeli koordinátákra fordítják le, és így közlik a táplálékforrás helyét a méhcsaládtagjaikkal. /Szerk: Alan Rudolph és csapata méheket tanít be arra, hogy kiszagolják a TNT összetevőit, bombák detektálására használják e rovarokat. Ehhez egy sószem nagyságú érzékelőt helyeznek el rajtuk. https://www.theguardian.com/world/2002/may/14/highereducation.research/  A rovarok tehát az optikai áramlásfeldolgozási stratégiákat használják a mozgásérzékelésben, hogy nagy manőverezőképességgel és sebességgel navigáljanak a célpontok üldözése, az ütközések elkerülése, és a szaporodó társak megtalálása során. Ezt a képességet szilíciumban utánoztuk olyan mikrochipek tervezésével, amelyek kis, pilóta nélküli járműveket irányítanak a rovarok manőverezőképességével. Bemutattunk egy autonóm helikoptert, amely képes lebegni, nagy sebességgel követni a terepet, és elkerülni az ütközést optikai áramlás segítségével. Tervezzük chip használatát egy 1 centiméter hosszú mikromechanikus repülő rovarban is.
És végül, hogy a lehető legtöbbet kapjuk a pénzünkért, elkezdtünk együttműködni a haditengerészettel China Lake-ben, hogy egy biomimetikus keresőt helyezzünk el egy hidrorakétán. Arra fogadunk, hogy egy meglehetősen alacsony felbontású rakétával, amely biológiai ihletésű jelfeldolgozó algoritmusokat használ az elülső végén, nagyobb pontossággal lehet mozgó célpontot találni, és eltalálni. Agy-gép

interfész programunk előfutára egy szabadon mozgó patkány, vezeték nélküli agymodemjének létrehozásával kezdődött. Itt képesek vagyunk valós időben, nagy távolságban olyan interakciókat létrehozni az aggyal, amelyek lehetővé teszik számunkra, hogy egy patkány motoros viselkedését irányítsuk. Ennek a törekvésnek a célja, hogy távoli távműködtetést alkalmazzunk az aggyal való közvetlen összeköttetésen keresztül. Ezek az implantátumok egy évig vagy még tovább is megmaradhatnak az agyban, és a patkány irányítására szolgálnak azáltal, hogy pozitív jutalmakat biztosítanak a patkányoknak (vagy más állati rendszereknek), ha azok bizonyos kívánságoknak megfelelően teljesítenek.  Ahogy ez a Roboratról készült film is mutatja, a patkányt szokatlan és igen ügyes mozgásra lehet irányítani. Itt a Roborat azt mutatja be, hogy olyan mobilitást és dinamikus képességet érhetünk el a helyváltoztatásban, amely nagyon hasznos lehet a keresés, mentés, vagy más megfigyelési lehetőségek során. A legtöbb robotikus értékelni tudja, hogy a laboratóriumukban nincs semmi, ami így tudna mozogni. A következő nyilvánvaló lépés ebbe az irányba a nagyobb sűrűségű összeköttetések használata az agyból származó információk létrehozására, összegyűjtésére, az érzékszervi bemenethez kapcsolódó más régiókban. Miért? Csak egy példa: képzeljük el, ha csatlakozhatnánk az agy szagló kéreg régiójához, és távolról értelmezhetnénk, hogy egy állatnak milyen szaga van.  Ez kokain? Robbanóanyag? Egy patkányfélő ember? Talán olvashattak nemrégiben egy retinaimplantátummal végzett klinikai kísérletekről, melynek során egy mindössze 16 elemből álló tömböt hordozó protézist alkalmaztak, amely lehetővé tette a vak betegek számára, hogy megkülönböztessék a fényt a sötéttől, és az árnyéktól. Ahhoz azonban, hogy egy vak ember képeket lásson, a látásprotéziseknek sokkal nagyobb felbontásra van szükségük. Hamarosan kiderül, mi történik, ha nagy sűrűségű összeköttetéseket csatlakoztatunk a vizuális érzékelő rendszerhez.
Az Ellenőrzött Biológiai Rendszer Program egy másik projektje, - a John Hopkins Egyetem és a Naval Research Laboratory kutatóinak közös munkája - egy 3200 elemet tartalmazó nanocsatornás üvegtömb kifejlesztése, amely képes kommunikálni a retinával, szemben a jelenlegi kísérleti eszközökben használt 16 elemmel. A digitális kamerából származó képeket, a nagy sűrűségű nanocsatorna tömbön keresztül továbbítják a retinára, és az agyba, ahol képet készítenek.  A digitális kamerától a nanohálózatba történő képszállításhoz most vezetékeket használnak. A jövőben azonban a képeket vezeték nélkül fogják továbbítani. Várhatóan körülbelül egy éven belül az új, nagy felbontású eszköz humán klinikai vizsgálatokba kerül. Ezek és más, az aggyal való nagy sűrűségű összeköttetésekkel kapcsolatos projektek arra csábították a DARPA-t, hogy tovább vizsgálja az agy más régióival való kölcsönhatásokat. Új, nagy sűrűségű összeköttetéseket hozunk létre az agy-gép interfészekhez, amelyek lehetővé teszik számunkra, hogy a Védelmi Minisztérium számára fontos viselkedések, tevékenységek széles skálájához kapcsolódó agyi mintázatokat figyeljük. Ezért a nemrégiben indított agy-gép interfész program.  Ezt a programot azért indították el, hogy demonstrálja az agyi aktivitás felhasználását a világgal való közvetlen, agyi interfészeken keresztül történő parancsadásra, irányításra, működtetésre és kommunikációra.  Kezdetben ezek a kölcsönhatások perifériás eszközökkel történnek, de végső soron egy másik aggyal való kölcsönhatás is lehet. Az első perifériás eszközök robotkarok voltak. Három, a DARPA által támogatott kutatócsoport nemrégiben bizonyította, hogy amikor egy majmot egy perifériás motoros feladat elvégzésére, például egy gyümölcsdarabért való nyúlásra tanítanak, az ehhez a viselkedéshez kapcsolódó végrehajtó parancstevékenységet el lehet fogni, majd fel lehet használni az ugyanilyen mozgásokat végrehajtó mesterséges eszközök vezérlésére. Egy zárt hurokban a majom megtanulhat egy perifériás eszközt, - vagy egy kurzort a képernyőn - kizárólag az agya végrehajtó motoros parancsainak felhasználásával irányítani.
/Szerk: Nemrégiben Elon Musk, a Space-X vezérigazgatója büszkélkedett majmával, aki a Neuralink segítségével, gondolati úton irányított egy számítógépes játékot, tehát a kísérletek nagyon előrehaladott állapotban vannak./

Keményen dolgozunk azon, hogy tanulmányozzuk, hogyan lehet közvetlenül az agynak visszajelzést adni a perifériás eszközzel szerzett tapasztalatokról. Az agy-gép interfész program arra kéri az agyat, hogy alkalmazkodjon a szintetikus eszközökhöz, és tanulja meg, hogyan irányítsa ezeket az eszközöket, hasonlóan ahhoz, ahogyan mi irányítjuk a karunkat és a lábunkat. Számos fontos új anyagokkal, jelfeldolgozással kapcsolatos kérdést fogunk feltenni a Védelmi Minisztériummal kapcsolatos összetettebb technológiák, például az exoskeletonok vagy a repülőgépek irányítása tekintetében. Emellett még az agy-gép interfész víziójának legagresszívabb támogatói is elismerik, hogy hosszú távon szükség van arra, hogy képesek legyünk noninvazív módon rögzíteni az agy belső kommunikációját, hogy meghallgassuk és megértsük anélkül, hogy hardvert kellene beültetnünk. Ki tudja ... ha képesek leszünk lehallgatni az agyat, talán szét tudjuk választani a csalást a becsületességtől, az igazságot a fikciótól. Micsoda hazugságvizsgáló lenne! Az ehhez szükséges készségek - matematika, biológia, anyagtudomány, fizika és képzelőerő - a Védelmi Tudományos Hivatal számos erősségét képviselik.
Köszönöm

Forrás: https://www.darpa.mil/DARPATech2002/presentations/dso_pdf/speeches/EISENSTADT.pdf

A műholdas megfigyelés sokkoló fenyegetése

John Fleming írása /2003.06.19/

A világ legtöbb részén ismeretlen műholdak lenyűgözőek, és gyakran fenyegető látványosságként hatnak. Ez nem meglepő, ha a szatellit technológiába fektetett óriási erőfeszítésekre gondolunk, miután az 1957-ben elindított szovjet Szputnyik műhold, pánikot okozott az Egyesült Államokban. Egy kémműhold, figyeli az ember minden mozgását, még akkor is, ha a "célpont" fedett helyen van, mélyen egy épület belsejében, vagy gyorsan halad autójával az autópályán, bármilyen időben (felhős, esős, viharos). Nincs hely, ahol elrejtőzhessen a földön.
Mindössze három műhold érzékelő kapacitása elegendő, hogy lefedje a világot. Amellett, hogy nyomon követi az ember minden mozdulatát, és továbbítja az adatokat egy földi számítógép képernyőjére, a szatellitek csodálatos ereje magában foglalja az ember gondolatának olvasását, beszélgetések megfigyelését, az elektronikus eszközök manipulálását, és valakinek a fizikai megtámadását egy lézersugár segítségével. Valaki gondolatainak távoli olvasása műholdas technológiával elég bizarr, mégis megtörténik.

Bármennyire rendkívüli is a titkos műholdak teljesítménye, az egyszerű szatellit technológia sokkal nyilvánvalóbb a mindennapi életben. A műholdas vállalkozások 1998-ban, állítólag 26 milliárd dollárt kerestek. Kontinenseket átszelő televíziós műsorokat tudunk nézni” műholdakon keresztül”, szatellitek közvetítésével távolsági telefonhívásokat csinálhatunk, a televízión megjelenített műholdas képeken keresztül tájékozódhatunk a felhőtakaróról, az időjárási viszonyokról, és megtalálhatjuk földrajzi helyzetünket, a GPS segítségével (Globális Helymeghatározó Rendszer). De a hasznos szatellit technológia fala mögött, Pandora szelencéjének lopakodó technológiája van. A kémműholdak - ellentétben a műsorszóró és űrkutatási műholdakkal - polgári célokra kevésbé vagy egyáltalán nincsenek használva - kivéve talán az ellenség vagy egy híres gonosztevő megfigyelését. Hivatkozva a dolgok űrből való észlelésére, Ford Rowan, a Techno Spies szerzője írta: "Egyes amerikai katonai műholdak infravörös érzékelőkkel vannak felszerelve, amelyek fel tudják venni a teherautók, repülőgépek, rakéták és autók földön keletkező hőjét, így még felhős napokon is áthatolhatnak az érzékelők a felhők alá, és tévéképernyőn reprodukálhatják a hőkibocsátás mintáit. A vietnami háború alatt, nagy infravörös érzékelőket teszteltek, melyek észlelték az egyes földön sétálgató, ellenséges katonákat. " Erre hivatkozva megállapíthatjuk, hogy 1970 volt a műholdas megfigyelés kezdeteinek hozzávetőleges időpontja – és számos ember számára, a magánélet védelmének vége.
A műholdas felderítő technológiában leginkább érintett kormányzati ügynökség az Advanced Research Projects Agency (ARPA), a Pentagon egyik karja. A NASA a polgári szatellitekkel foglalkozik, ám a polgári és a katonai műholdak között nincs kemény és éles határvonal. A NASA minden műholdat elindít, akár a floridai Kennedy Űrközpontból, akár a kaliforniai Vandenberg légierő támaszpontról, függetlenül attól, hogy az katonai, CIA által üzemeltetett, vállalati vagy saját, NASA tulajdonú. A műholdak pályára állítása jelentős költséggel jár. Továbbá nehéz különbséget tenni a kormány és a magán műholdak között; a NASA kutatása többnyire minden műhold típusra alkalmazható. Sem az ARPA, sem a NASA nem épít műholdakat; ehelyett a technológiát jegyzik, míg különféle vállalatok legyártják a hardvert.
A műholdas üzletágban érintett vállalatok közé tartozik a Lockheed, General Dynamics, RCA, General Electric, Westinghouse, Comsat, Boeing, Hughes Aircraft, Rockwell International, Grumman Co., CAE Electronics, Trimble Navigation és a TRW.
A World Satellite Directory, 14. kiadásában, (1992) mintegy ezer olyan társaságot sorol fel, amelyek valamilyen módon műholdakkal foglalkoznak. Sokan pusztán műsorszórási tevékenységgel foglalkoznak, de vannak olyan termékcímek is, mint a "távérzékelő képalkotás", ide tartozik a lanhami Earth Observation Satellite Co. /Maryland/, a Downl Inc. /Denver/,és a restoni Spot Image Corp. /Virginia/ Öt termékkategória van a jeladókra. Más kategóriák közé tartoznak a földi állomások (14 típus), "katonai termékek és rendszerek", "mikrohullámú berendezések", "video processzorok", "spektrum analizátorok". A „távérzékelő” kategóriában nyolc vállalat szerepel: ide tartozik az ITM Systems Inc. Grants Pass-ban /Oregon/, a phoenix-i Yool Engineering, és a costa mesa-i Satellite Technology Management /Kalifornia/. Hatvanöt műholdas szövetség szerepel a világ minden tájáról, mint például az Aerospace Industries Association, az American Astronautical Society, az Amsat, és számos más az Egyesült Államokban.

A kémműholdak már működtek és megsértették az emberek magánélethez való jogát, amikor Reagan elnök javasolta a „Stratégiai Védelmi Kezdeményezést” /SDI/ vagy Csillagháborús-tervet a 80-as évek elején, jóval azután, hogy az 1962-es kubai rakétaválság demonstrálta a katonai műholdak hasznosságát. A Csillagháborús-terv állítólag Amerikát védte a nukleáris rakétáktól, ám a rakéták műholdas lézerrel való lelövése lehetetlennek bizonyult, sok tudós és politikus kritizálta a hatalmas programot. Ennek ellenére a Csillagháborús-terv hatalmas lendületet adott a megfigyelő, és az úgynevezett „fekete táska” technológiának, például a gondolatolvasásnak és a lézereknek, ami bárkit megtámadhat, még ha otthon is van. Ahogy az Egyesült Államok egyik diplomatája megjegyezte, "a" Csillagháborús-terv "nem a földi mennyország létrehozásának az eszköze volt, viszont poklot eredményezett a Földön."
Egy tipikus amerikainak valójában alig kell félnie, mivel a műholdas megfigyelésének esélye meglehetősen csekély. Az, hogy miért akarna valaki, mást műholdas megfigyelés alá vetni, eleinte tisztázatlannak tűnhet, de a kérdés megválaszolásához tisztában kell lenni azzal, hogy csak az elit férhet hozzá ilyen műholdas erőforrásokhoz. Csak a gazdagok és hatalmasok kezdhetik fontolóra venni valaki műholdas megfigyelés alá helyezését, míg egy közép- vagy munkásosztályú ember még csak nem is tudja, hol kezdje. Noha a megfigyelési képességhez való hozzáférés tehát nagyrészt a hatalmasok szándékainak függvénye, ennek ellenére nem szabad azt a következtetést levonni, hogy csak a tehetetlenek vannak kitéve ennek. Lehet, hogy a műholdas felderítés alatt álló személyek elsősorban a tehetetlenek, de a gazdag és híres emberek érdekesebb célpontot jelentenek, tehát annak ellenére, hogy képesek ellenállni magánéletük gyalázatos megsértésének, némelyikük műholdas megfigyelés áldozata lehet. Diana hercegnő valószínűleg műholdas felügyelet alatt állt.
Nehéz megbecsülni, hogy hány amerikait figyelnek szatellitek, de ha 200 működik, és ha minden műhold képes megfigyelni 20 emberi célt, akkor akár 4000 amerikai is állhat szatellites megfigyelés alatt. A műholdak több célpontú megfigyelésre való képességét azonban még nehezebb becsülni, mint számukat; az egyes műholdak számos transzponderhez kapcsolódnak, és azok kulcsfontosságú eszközök, mind az információk fogadására, mind továbbítására. A társadalom a Nemzetbiztonsági Állam markában van, így szükségszerűen sötétben tartják az ilyen dolgokról. Nyilvánvaló azonban, hogy ha egy műhold képes egyszerre megfigyelni 40 vagy 80 célpontot, akkor a szatellites ellenőrzés lehetséges áldozatainak száma megduplázódik, vagy megnégyszereződik.

Egy, a szakirodalomból vett példa, betekintést nyújt az ördögi űrkorszak technológiájába. Az egyik műholdas cég arról számolt be, hogy "a Brilliant Eyes kémműholdas rendszer egyik eredeti koncepciója, egy hosszú hullámhosszú infravörös detektort foglal magában, amely időnként 10 Kelvin környékén működik". A szatellit kihasználja azt a tényt, hogy az emberi test infravörös sugárzást vagy sugárzó hőt bocsát ki; William E. Burrows, a Deep Black szerzője szerint "az infravörös képek áthaladnak a szkenneren és regisztrálódnak a [töltött részecske eszköz] tömbjén, ami mozgó, infravörös képpé alakítja, melyet azután erősíteni, digitalizálni, titkosítani és továbbítani kell, az egyik űrhajóra ... a földi összeköttetéshez. " De a vélemények eltérnek abban, hogy az infravörös sugárzás észlelhető-e felhős körülmények között is.
Az egyik kutató szerint, van rá mód, amivel ez a lehetséges akadály kikerülhető: "Ellentétben azokkal az érzékelőkkel, amelyek passzív módon figyelik a látható fényt és az infravörös sugárzást, melyeket felhőtakaró blokkol, és éjjel nagyrészt nem érhetők el, a radarérzékelők aktívan sugároznak mikrohullámú impulzusokat, amelyek áthatolhatnak a felhőkön, így bármikor dolgozhatnak. " Ugyanez a személy 1988-ban arról számolt be, hogy "a műholdas érzékelők elérhető felbontásának gyakorlati korlátai vita tárgyát képezik, de valószínűleg kb. 10 a harmincadikon centiméter. Ezen a ponton a légköri rendellenességek problémává válnak." A műholdas megfigyelés valószínűleg legnyomasztóbb aspektusa, a gondolatolvasás.

Már 1981-ben G. Harry Stine (a „Confrontation In Space” című könyvében) azt írta, hogy a számítógépek "olvassák" az emberi elmét, ami az elektroenkefalográfok (EEG) kimenetének megfejtését jelenti. Az ezen a téren végzett korai munkáról, a Defense Advanced Research Projects Agency (DARPA) 1978-ban számolt be. Az EEG-k jelenleg úgy ismertek, mint az emberi agy idegrendszeri aktivitásának durva érzékelői, hasonlóan a bőrön indukált elektromos áramokhoz. A mágneses enkefalográfoknál (MEG) azóta nagyon érzékeny elektromágneses érzékelőket használnak, melyek közvetlenül a koponya csontjain keresztül, akár az agy idegi aktivitását is képesek feltérképezni. Az agy látó területeire adott válaszokat, Kaufman és mások a Vanderbilt Egyetemen térképezték fel. Elképzelhető, hogy már folyamatban van az emberi agy más részei idegi aktivitásának feltérképezése, az új MEG technikák segítségével. Az emberi agy idegsejtjeinek elektromágneses aktivitása, körülbelül egy évtized alatt teljesen fel lesz térképezve, és a kristály alapú számítógépeket be lehet majd programozni, az elektromágneses idegi jelek megfejtésére.
1992-ben a Newsweek arról számolt be, hogy "a koponyán áthaladó és az agyat munka közben látó, új, erős eszközökkel az idegtudósok a gondolatok és az érzelmek forrásait, az intelligencia és a nyelv keletkezését keresik. Röviden, a gondolatolvasásban reménykednek. " 1994-ben egy tudós megjegyezte, hogy "a jelenlegi képalkotó technikák az agy élettani eseményeit ábrázolják, melyek az érzékszervi észlelést, motoros aktivitást, valamint a megismerést és a beszédet kísérik". Annak érdekében, hogy egy műhold gondolatolvasó képesSégekkel rendelkezzen, csak fel kell helyezni egy bizonyos típusú EEG-szerű eszközt a műholdra, és össze kell kapcsolni egy számítógéppel, amely az agytérkép kutatás adatbankjával rendelkezik. Úgy gondolom, hogy a megfigyelő műholdak valamikor az 1990-es évek elején kezdték el olvasni a gondolatokat - vagy inkább lehetővé tették a célpontok elméjének olvasását. Néhány műhold valóban képes az ember gondolkodását az űrből olvasni.
A műholdas technológia része a hírhedt, szabadalmaztatott "Neurophone", tudatbefolyásoló képességeinek leírását megakadályozták. A „Szép új világban”  Huxley előrevetítette a Neurophonet. Bár a Neurophonet - vagy pontosabban a Neurophone-szerű berendezést - még nem alkalmazták szexre, műholdas használatra rendszeresítették, tudatalatti audio „közvetítés” útján megváltoztathatja a viselkedést, vagy más elv alapján működik .
Miután a hangot elektromos impulzusokká alakította, a Neurophone rádióhullámokat továbbít a bőrbe, ahonnan azok az agyba haladnak, megkerülve a füleket és a szokásos agyi hallóideget. Az agy úgy ismeri fel a neurológiai mintázatot, mintha az hallható kommunikáció lenne, gyakran tudatalatti szinten. Az a személy, akit ezzel az eszközzel stimulálnak, nagyon másképp „hall”. A Neurophone-nak köszönhetően a siket újra "hallhat". Vészjósló, hogy amikor feltalálója, egy második szabadalom iránti kérelmet nyújtott be egy továbbfejlesztett Neurophone-ra, a Nemzetbiztonsági Ügynökség sikertelenül próbálta alkalmazni az eszközt.
A megfigyelő szatellitek ezen felül képesek felismerni az emberi beszédet. Burrows megfigyelte, hogy a műholdak " még a Kreml falai között zajló beszélgetéseket is lehallgathatják". A falak, a mennyezet és a padló nem akadályozzák, az űrből történő beszélgetések megfigyelését. Még akkor is, ha egy toronyházban lennél, ahol tíz emelet van fölötted, tíz alattad, a beszélgetés műholdas audio megfigyelése továbbra is akadálytalan. Belül vagy kívül, bármilyen időben, bárhol a földön, a nap bármely szakában, az űrben geoszinkron pályán "álló" műhold, (mivel a műhold a Föld forgásával párhuzamosan mozog, úgy tűnik, hogy mozdulatlanul áll) képes felismerni egy célpont beszédét.
Számos más műholdas lehetőség is létezik, például elektronikus eszközök és készülékek kezelése, mint a riasztók, elektronikus órák, televízió, rádió, füstérzékelő és egy autó elektromos rendszere. Például egy óra digitális ébresztőjét, bármennyire is apró, száz mérföldnyiről az űrben, műholdakkal el lehet indítani. Egy izzólámpa felkapcsolható műholdas lézer segítségével. Ezenkívül, az utcai lámpákat és tornácfényeket bárki be- és kikapcsolhatja műholdas vezérléssel, az eszköz egy elektromágneses sugár, amely megfordítja a fény polaritását. Mint a többi műholdas lehetőségeknél, semmi különbség nincs aközött, hogy a lámpa tető alatt van, vagy egy tonna beton van rajta - továbbra is lehet műholdas lézerrel manipulálni. A szatellit lézerek típusai közé tartozik a szabad elektron lézer, a röntgen lézer, a semleges részecskenyaláb, a kémiai, oxigén-jód-lézer és a közép-infravörös, fejlett kémiai lézer.
A gondolatolvasás mellett, a műholdak egyik legbizarrab felhasználása, valaki fizikai megtámadása. Az elektronikus, műholdas sugár - sokkal kevesebb energiát használ fel, mint amennyi a repülésre szánt, nukleáris rakéták felhasználásához szükséges – becsapódhat bárkibe. Műholdas sugárral lekövethető az emberi célpont, az áldozat nem képes elkerülni a fenyegetést, akkor sem ha szalad, vagy vezet. A szatellit irodalomban nem említenek olyan gyilkosságot, melyet műholdas ügynökségek követtek volna el, de erre a lehetőségre, fel kell hívni a világ figyelmét.
Van még egy morbid lehetőség, melyet egyes műholdak birtokolnak: egy személy tudatának manipulálását egy tudatalatti "üzenettel" (egy olyan hanggal, ami túl alacsony ahhoz, hogy a fül számára tudatosan észlelhető legyen, de ami befolyásolja a tudatalattiját). Amikor arra igyekszik rávenni egy embert, hogy tegye meg azt, amit ön akar, akkor nem számít, ha a célpont alszik, vagy ébren van. Az üzenet felhasználható arra, hogy egy személyt arra kényszerítsen, mondjon valamit, amit ön szeretne. Nincs korlátozva azon gondolatok köre, amelyeket egy gyanútlan személyen keresztül megszólaltathat. Az emberi célpont arra is kényszeríthető, hogy obszcénul viselkedjen, vagy a célpontot körülvevő személyeket arra kényszeríthetik, hogy rá sértő dolgokat mondjanak. Az alvó személy ezzel szemben sebezhetőbb, és arra késztethető, hogy ne csak mondjon, tegyen is valamit. Az audio tudatalatti üzenet arra is kényszerítheti a célpontot, hogy leguruljon az ágyról és a padlóra zuhanjon, vagy a transzban való alvajárást. Úgy tűnik, hogy az alvó embert csak körülbelül egy percre lehet rávenni egy ilyen műveletre, mivel általában addigra felébred.

A műholdak által végrehajtott tudatalatti varázslat rövidségét azonban több kutatás is leküzdheti. "A pszichiátriai közösség" - jelentette be a Newsweek 1994-ben - "általában egyetért azzal, hogy a tudatalatti észlelés létezik; egy kisebb csoport szerint a psziché megváltoztatható." Az orosz orvos, Igor Smirnov, /a képen/ akit a magazin "tudatalatti Dr. Strangelove" -nek nevez, az egyik tudós, aki a lehetőségeket vizsgálja: "Elektroenkefalográfok segítségével megméri az agyhullámokat, majd számítógépeket használva készít egy térképet a tudatalatti és a különféle emberi impulzusok között, mint például a harag vagy a szexuális vágy. Ezután tudatalatti üzeneteket továbbít szalagon keresztül, állítása szerint, a fizikai állapotok megváltoznak a szuggesztió erejével. " Ha ezt a kutatást összekapcsolják a műholdas technológiával - amelyet már részben elvégeztek -, akkor a mesterek lehetőséget kaphatnának a tökéletes bűncselekményre, mivel a szatellitek tökéletes diszkrécióval és rejtett képességekkel működnek. Mindezekkel a műholdas lehetőségekkel büntetlenül vissza lehet élni. Még akkor is, ha egy adott áldozat megtudja, hogy bűncselekményt hajtottak végre rajta, senki sem fog hinni neki, és képtelen lenne megvédeni magát vagy harcolni.
Ez valóban a szatellit technológia ördöge. Nem csak az, hogy a technológiát az állami ügynökségek nem korlátozzák; nem csak az, hogy teljesen demokratikus. A megfigyelő műholdak fenyegetése ellenállhatatlan; túlterheli tehetetlen áldozatait. Ahogy Sandra Hochman író előre látta a műholdas korszak kezdetét, bár komolyan alábecsülte a technológia kifinomultságát: mindentudó és diszkrét műholdak, magas pályájukról néznek ránk, és életünk minden pillanatát figyelik. Több mint ötszáz mérfölddel a föld fölött, egy műhold láthatja a teniszlabdát, lefényképezheti, és kristálytiszta képet küldhet vissza a földre. A műholdak sok dolgot fényképeznek és rögzítenek ... és ezeket az információkat, ezeket az adatokat olyan nyugodt helyekre viszik vissza, ahol azokat nem ismert módon használják fel. Az adatvédelem meghalt. "Ez a terror, itt és most jelen van.
A műholdas megfigyeléssel jelenleg visszaélnek. Amerikaiak ezreit tartják szatellit megfigyelés alatt, magánéletüktől megfosztották őket. És jelenleg kevesen vagy egyáltalán nem fordulnak szembe a hamissággal, mivel a technológia jóval a társadalmi intézmények előtt jár.
A műholdak képességei, amint azt itt leírtuk, különösen alkalmas valakinek a zaklatására. Az áldozat lehet üzleti vagy politikai rivális, volt házastárs, politikai disszidens, unszimpatikus versenytárs vagy bárki, aki bármilyen okból gyűlöletet vagy megvetést vált ki. A célpont egy "jel", aki szinte soha nem kerülheti el a műholdak vizslató szemeit. Mindaddig, amíg gyötrői vagy kínzói - azok, akiknek vannak erőforrásaik, hogy műholdat béreljenek - az áldozatot folyamatos ellenőrzésnek vetik alá. Mozgásait ismerik, beszélgetéseit hallják, gondolatait tisztán veszik. Egy szadista hangüzenetekkel zaklathatja célpontját, közvetlenül a szobájába sugározva; fizikailag támadhatja lézerrel; tudatalatti hangüzenetekkel, amelyek zavarják az alvását, vagy manipulálják a körülötte levő embereket, hogy olyasmit mondjanak, ami érzelmileg zavarja őt; lézerekkel, amelyek kikapcsolják az utcai lámpákat, amikor közeledik hozzájuk; a lámpák elrontásával, hogy azok kiégjenek, amikor a kapcsolót megérinti; és általában a műholdak mindentudó szemén és fülén keresztül szerzett ismeretekkel. Röviden: egy műholdas technológiával rendelkező személy, áldozatának életét rémálommá, élő pokollá teheti.

Hogy miként rendezheted el valaki műholdas megfigyelését, az titok; akár összeesküvés is lehet. Úgy tűnik azonban, hogy két alapvető lehetőség van: kormányzati vagy kereskedelmi műholdas megfigyelés. Egy, a Time magazin 1997-ben írt cikke szerint "olyan kereskedelmi műholdak érkeznek, melyek sasszeme elegendő ahhoz, hogy észrevegyék Önt - és talán társát - egy forró kádban". A Journal of Defense & Diplomacy 1985-ben kijelentette, hogy "a távérzékelők költségei bármely érdeklődésre számot tartó országnak elérhető, és a nagyteljesítményű távérzékelők (vagy szenzoros termékek) is könnyen elérhetők." Fejlődnek a negyedik generációs (és hamarosan ötödik generációs) számítógépes képességek. Különösen a VHSIC (nagyon nagy sebességű integrált áramkörök) és a párhuzamos feldolgozás, kulcsfontosságú az űrből származó adatok gyors kiaknázása szempontjából. A szélessávú, kis teljesítményű adatátviteli műholdak ugyanakkor támogatják a kommunikációs igényeket és a távérzékelő adatok továbbítását, ezáltal világszerte biztosítja a szenzorok lefedettségét. " A mai napig , a Kereskedelmi Minisztérium kilenc amerikai vállalat számára adott ki engedélyeket, némelyik külföldi partner, a műholdak 11 különféle osztályára, melyek jelentős felderítési képességekkel rendelkeznek." Jelenleg az ipar keményen dolgozik a megfigyelő műholdak miniatürizálásával, hogy pénzt takarítson meg, és hogy képes legyen az égboltra több szatellitet felbocsátani. /Szerk:Hogy ez a törekvés mennyire  igaz, azt jól mutatja Elon Musk  Starlink flottája,a költséghatékony gyártásnak is köszönhetően máris, 12.000 műhold felbocsátására kapott engedélyt. /
https://www.origo.hu/techbazis/20200419-elon-musk-spacex-starlink-muholdak-internet.html
A szatellitekkel kapcsolatban egyetlen információforrás sem jelzi, hogy a műholdas megfigyeléssel való visszaélést a kormány vagy a vállalatok, vagy mindkettő teszi. Sokkal beszédesebb a következő, a műholdas megfigyelésről, a (1991) szerző által közzétett információ: "A kémműholdakról szóló információk nyilvánosságra hozatalával kiderül, hogy az amerikai állampolgárok ellen használták őket. Míg a nyilvánosság nagy része támogatja azok használatát az USA ellenségeivel szemben, a szavazók többsége valószínűleg megváltoztatná a felderítő műholdakkal kapcsolatos hozzáállását, ha megtudnák, milyen széleskörű a kémkedés. Jobb, ha ez a robbanásveszélyes kérdés soha nem kerül felszínre. " Kevesen tudják, hogy egyes amerikaiak jogait műholdas megfigyelés útján megsemmisítik, és keveseknek van még hajlandósága ellenállni azoknak, de ha nem teszünk ellene, 1984 egyre közelebb jön.
Forrás: http://www.sianews.com/modules.php?name=News&file=article&sid=1068

A Boston Dynamics robotok

2005-BigDog /Nagykutya/

A BigDog egy dinamikus, stabil négylábú katonai robot, amelyet 2005-ben a Boston Dynamics hozott létre a Foster-Miller, a NASA Jet Propulsion Laboratory, és a Harvard University Concord Field Station mellett. A DARPA finanszírozta, de a programot polcra helyezték, miután a BigDog-t túl hangosnak ítélték meg a harchoz.

Létrehozását a Fejlesztési Kutatási Projektek Ügynöksége (DARPA) támogatta abban a reményben, hogy a robot csomaghordó „öszvérként” szolgálhat, hogy a katonákat a hagyományos járművek számára túl durva terepen kísérje. Kerekek vagy futófelületek helyett a BigDog négy lábat használ a mozgáshoz, lehetővé téve a kerekeket legyőző felületeken való áthaladást. A lábak különféle érzékelőket tartalmaznak, beleértve a talajjal való érintkezést. A BigDog lézer giroszkópot és sztereo látórendszert is tartalmaz.

A robot 0,91 m hosszú, 0,76 m magas, és súlya 110 kiló, körülbelül egy kis öszvér méretének felel meg. Képes nehéz terepen haladni, 6,4 km / h sebességgel fut, 150 kg-os teherrel is elbír, 35 fokos lejtőn minden gond nélkül felmászik. A mozgást egy fedélzeti számítógép vezérli, amely a robot különféle érzékelőitől veszi a bemenetet. A navigációt és az egyensúlyt a vezérlőrendszer irányítja.

A BigDog négy lába, négy alacsony súrlódású hidraulikus henger működtetővel van felszerelve, melyek az „ízületeket” táplálják, mozgásmódja nagyban változtatható. Felállhat, leülhet, sétálhat, mászhat, ügethet, vagy futhat. Haladási sebessége 0,2 m / s-1,6 m / s ütemig változik.

A BigDog projektet Dr. Martin Buehler vezette, aki 2012-ben Joseph Engelberger díjat kapott munkájáért, a Robotics Industries Association-től. Dr. Buehler, aki korábban a McGill Egyetem professzora volt, az egyetem robotika laboratóriumát vezette, négylábú gyalogos és futórobotokat fejleszt.

Körülbelül 50 érzékelő található a BigDog-n. Ezek többek között mérik a motor fordulatszámát, a robot belső motorjának hőmérsékletét és hidraulikus nyomását, stb. A vezérlést a fedélzeti számítógép végzi

2008. március 23-án a Boston Dynamics közreadta a felvételeket a BigDog új generációjáról, AlfaDog néven. A felvétel azt mutatja, hogy az új BigDog képes jeges terepen járni és helyreállítani egyensúlyát, amikor oldalról megrúgják.

2012 februárjában, a DARPA további támogatásával, a BigDog militarizált LS3 változata bebizonyította a képességeit a kemény terepen való túra során.

2015. december végén a BigDog projektet megszüntették. A gázüzemű motort túl zajosnak ítélték meg a harcban való felhasználáshoz. A Spot nevű, teljesen elektromos robot sokkal csendesebb volt, de csak18 kg-ot tudott hordozni. Egyik programot sem fejlesztik tovább, viszont a SpotMini építése folyamatban van.

A BigDog kétütemű, egyhengeres,11 kW-os gokart motorral működik, több mint 9000 fordulat / perc sebességgel. A motor hidraulikus szivattyút hajt meg, amely viszont a hidraulikus lábakat hajtja meg. Mindegyik lábnak négy

szelepmozgatója van (kettő a csípőízülethez és egy-egy a térd- és bokaízületekhez), összesen 16 darab. Minden működtető egység hidraulikus hengerből, szervószelepből, helyzetérzékelőből és erőérzékelőből áll.

A fedélzeti számítástechnika egy robusztus PC / 104, Pentium 4 osztályú számítógéppel, amely QNX alatt fut.

2012-LS3 /AlfaDog/

Az LS3 robot a DARPA program része, mely autonóm módon katonák vagy tengerészgyalogosok számára csomagszállítóként működhet. A négylábú, Bigdog elődjéhez hasonlóan az LS3-ot is katonai felhasználásra és robusztusra méretezték, meleg, hideg, nedves és piszkos környezetben való működőképességgel. Az LS3 2015 végén raktárba került.

Az LS3 nagyjából egy ló alakjával és méreteivel vetekszik. A robot „fejébe” beillesztett sztereo kamerákból álló látórendszert egy fényérzékelő és távolságmérő (LIDAR) komponens mellé építették be annak érdekében, hogy lehetővé tegye egy operátor követését a kameráján keresztül.

A BigDog folyamatos fejlesztése vezetett az LS3 létrejöttéhez, melyet AlfaDog néven is illetnek. A DARPA támogatta a programot, és 2012 februárjában az LS3 legújabb változatánál végezte el az első szabadtéri gyakorlatot, sikeresen bemutatva teljes képességét egy kemény terepet magában foglaló túra során. Kezdeti sikere után egy 18 hónapos tervet mutattak be 2012 nyarától kezdve, mely szerint a DARPA befejezi a rendszer általános fejlesztését és finomítja a legfontosabb képességeit.

Az LS3 prototípusai befejezték a futó- és kocogó mobilitási futásokat, az érzékelő-vizualizációs demonstrációkat és a katona által lekorlátozott autonómiára való képességeket.

2012. december elején az LS3 sétákat tett az erdőben, Virginia államban. Ezeket a teszteket egy operátor végezte, aki hangparancsokat adott a robotnak. A hangparancsok adását az LS3 vezérlésének hatékonyabb módjaként tekintették, mivel a katonát túlságosan elfoglalná a joystick és a számítógép képernyőinek vezérlése, amikor egy adott misszióra összpontosít. Tíz parancsot tudott megérteni a rendszer; a "motor be”, parancsra aktiválta a motort, a "szorosan kövesse" esetében a vezérlővel megegyező úton járt, és a "követési folyosó" révén a leghatékonyabb utat választotta ki, hogy kövesse az operátort. Más olyan parancsok is elhangzottak, mint a "stop" és a "motor leállítva". Folytatódott az LS3 mobilitásának javítása, például egy hóval mélyen borított domb átlépése, vagy lövések és bombák elkerülése a csatatéren. 2013. október 7-10. között az LS3 más rendszerekkel együtt tesztelésen részt vett a georgiai Fort Benningben, az amerikai hadsereg többcélú felszerelés szállító (S-MET) programjának részeként.

Az LS3-at a tengerészgyalogosok 2014 júliusában a RIMPAC 2014 gyakorlat során használták. Öt év fejlesztés után a rendszer elérte azt az érettségi szintet,

hogy a 3. zászlóalj, 3. tengeri ezredében szolgáló tengerészgyalogosokkal működjön együtt egy realisztikus harci gyakorlatban. A kezelőket meglepte a megbízhatósági szintje; bár képes volt a terep 70-80 százalékán áthaladni, problémái voltak a ferde dombokkal. Amikor elesett, a rendszer a legtöbb alkalommal képes volt helyrehozni magát, és még akkor is, ha segítségre volt szüksége, csak egy emberre volt szüksége. A mozgás közben fellépő hangos zaj és az egyes terepek átjárásának nehézségei miatt az LS3-at logisztikai, nem pedig taktikai eszközként használták.

2015 végére a tengerészgyalogosok az LS3-ot raktárba helyezték a robot limitált képességei miatt, pld., mert túl zajos. 2010 óta a fejlesztés összesen 42 millió dollárba került. Bár az LS3 létrehozása nem eredményezte annak üzembe helyezését, fontos betekintést nyújtott az autonóm technológiába.

2012-RHex

Az RHex egy kicsi, hatlábú, okosan mozgó robot, amely durva terepfelületeken használható. Magassága 14cm, súlya 12 kg, és képes 2 kg hasznos teher szállítására.
Elektromos működtetésű, akkumulátorral működő robot. Teleoperatív kamerát és elülső LED-es lámpákat tartalmaz.

A független vezérlésű lábak speciális járásokat eredményeznek, amelyek egyenetlen terepen jól szolgálnak, minimális kezelői beavatkozást igényelnek. Az RHex sziklán, sárban, homokon, növényzet között, vasúti síneken, lépcsőkön is minden gond nélkül közlekedik.

2012-SandFlea

A Sand Flea fürgeségét és elképesztő ugróképességét a sűrített széndioxidnak köszönheti. A rádió-távirányítású robotot CO2 gáz hajtja és amikor ugrania kell, a hátulján kiáramló gáz lövi saját "kilövőállványáról" a levegőbe. Egy töltettel kb. 600 métert tud megtenni úgy, hogy közben huszonötször akár 9 méter magasra is felugrik! Röptében bonyolult elektronikus rendszer stabilizálja, és tartja irányban.

A szerkezetet a Boston Dynamics robotgyár az amerikai hadsereg részére fejlesztette ki, a közeljövőben 2000 darab áll belőle hadrendbe Afganisztánban a REF, a Rapid Equipping Force alkalmazásában.

2013-Wildcat /Vadmacska/

A WildCat /Vadmacska/ egy négylábú robot, mely a Cheetah /Gepárd/ roboton alapul, és 25 km / h sebességgel képes vágtatni.

A Vadmacskát mindenféle terepen történő gyors futáshoz fejlesztették ki. Fejlesztője a Boston Dynamics, a DARPA M3 programjának támogatásával. A robot koncepciójáról már 2012 szeptembere óta tudni lehetett.

 

A WildCat jelenlegi legnagyobb 25 km / h sebessége lényegesen lassabb, mint a gepárd 45 km / h sebessége, de nem lehet eldönteni, vajon ezt a sebességet a fedélzeti teljesítmény korlátozza-e le, a járás vagy egyszerűen az a tény, hogy a WildCat/ amennyire tudjuk/ egy újszerű robot, amelynek valószínűleg sok finomítása lesz a jövőben. Azt sem tudni, hogy képes-e ugyanazon akadályok elkerülésére, mint az LS3.

Az alábbi videón a Wildcat elődjét, a Cheetah bemutatóját látjuk.

2013-Atlas

Az Atlas egy humanoid robot, amelyet elsősorban az amerikai robotikai cég, a Boston Dynamics fejlesztett ki, az Egyesült Államok Védelmi Fejlesztési Kutatási Projektjeinek (DARPA) finanszírozásával és felügyeletével. Az 1,8 méteres robotot különféle kutatási és mentési feladatokra tervezték, és 2013. július 11-én mutatták be a nagyközönségnek

A robot egyik kezét a Sandia National Laboratories, míg a másikat az iRobot fejlesztette ki. 2013-ban a DARPA programmenedzsere, Gill Pratt összehasonlította az Atlas prototípus verzióját egy kisgyermekkel, mondván: "egy egyéves gyermek alig tud járni, sokat esik el ...itt tartunk most ".

Az Atlas a Boston Dynamics korábbi PETMAN humanoid robotján alapul, és négy hidraulikusan működtetett végtaggal rendelkezik. Alumíniumból és titánból készült, 150 kg súlyú, és kék LED-ekkel világít. Az Atlas két látórendszerrel - lézeres távolságmérővel és sztereo kamerákkal van ellátva, mindkettőt fedélzeti számítógép vezérli -, és finom motoros képességekkel bíró kezekkel rendelkezik. Végtagjai összesen 28 szabadságfokkal rendelkeznek. Az Atlas navigálhat terepen, de fel is mászhat karjai és lábai segítségével, bár a 2013. évi prototípus verziót külső tápegységhez rögzítették.

2014-ben az Atlasz robotok, melyeket hat különböző csapat programozott, a DARPA robotikai versenyben mérkőztek meg, hogy teszteljék a robot képességét különböző feladatok elvégzésére, beleértve a járműbe való be- és kijutást, a jármű vezetését, az ajtó kinyitását és elektromos kéziszerszámok használatát. Különböző más robotok is versenyeztek. A versenyt a 2011. évi Fukushima Daiichi nukleáris katasztrófa ihlette, és 2 millió dollár üthette a nyertes csapat markát.

A 2015-ös DARPA robotika döntőjében, Atlas a második helyen végzett a Kaist koreai csapat mögött, akik a DRC-Hubo robottal indultak.

2016. február 23-án a Boston Dynamics kiadott egy videót az új Atlas robotról a YouTube-on. Az Atlas új verzióját úgy tervezték, hogy kültéren és épületekben is működjön. Nagyon ügyesen mozog különböző terepek széles skáláján. Elektromos meghajtású és hidraulikusan működtetett. A testben és a lábakban érzékelőket használ az egyensúly megteremtésére, a fejében LIDAR és sztereo szenzorok találhatók az akadályok elkerülésére, a terep felmérésére, a navigáció elősegítésére és az objektumok manipulálására, még akkor is, ha az objektumokat mozgatják. Az Atlas új változata kb. 175 cm magas, súlya 82 kg.

Atlas célja, hogy segítse a sürgősségi szolgálatokat a kutatási és mentési műveletekben, olyan feladatok elvégzésében, mint például szelepek elzárása, ajtók nyitása, stb. A Védelmi Minisztérium 2013-ban kijelentette, hogy nem érdekli a robot támadó vagy védekező hadviselésre történő felhasználása, bár mint tudjuk, az ilyen kijelentésekben sosem lehet hinni.

Atlaszt 2013. július 11-én mutatták be a nagyközönségnek. A New York Times elmondta, hogy debütálása "szembetűnő példa arra, ahogyan a számítógépek elkezdenek lábakat növeszteni és mozogni a fizikai világban", a robot pedig egy "óriás - bár ingatag - lépés a humanoid robotok régóta várt kora felé. " Gary Bradski, a mesterséges intelligencia szakember kijelentette, hogy" egy új faj, a Robo Sapiens jelenik meg. "

2018-SpotMini

A négylábú robot internetes csillag lett, amikor videókon mutatták be, hogy navigál irodákban, lépcsőn mászik, kinyitja az ajtókat, sőt még hokiütővel felfegyverkezve is harcol.

 

Az USA-ban székhellyel rendelkező Boston Dynamics robotvállalat bejelentette, hogy a félig autonóm SpotMini 2019. közepén kerül gyártásra.

A Boston Dynamics alapítója, Marc Raibert a robot gyártásának időpontját, a „TechCrunch Sessions” robotikai konferencián Kaliforniában mutatta be a múlt héten, mondván, hogy a SpotMini alkalmas lesz irodai környezetben való használatra.

"A SpotMini jelenleg előkészítés alatt áll. Év vége felé tervezzük, hogy százat építsünk a szerződéses gyártókkal, ez lenne az előzetes bevezetés, hogy később magasabb szintű termelésbe fogjunk, amely remélhetőleg a következő év közepére realizálódhat."

A Boston Dynamics jelenleg számos alkalmazást fejlesztett a SpotMini számára, de a társaság harmadik feleket is felkér saját alkalmazások kidolgozására.

A 30 kilogrammos robot, amely a korábbi Spot modell kisebb változata, akár 14 kilogramm hasznos terhet is felvehet és szállíthat.

A SpotMini egy vezérlővel működtethető, vagy önállóan mozoghat olyan környezetekben, melyeket fényképezőgépeivel és érzékelőivel leképezett.

 

Raibert szerint a legfejlettebb kutatásáról és fejlesztéséről ismert Boston Dynamics fontolóra veszi, hogyan lehetne a kereskedelembe is betörni termékeikkel. A társaság ma már a japán konglomerátum, a SoftBank Group tulajdonában van.

A SpotMini egy előző típus, az alábbi videóban látható Spot Classic továbbfejlesztett változata

2019-Handle

A Boston Dynamics már 2017-ben bemutatta Handle-t, /Fogantyú/ ám a bot debütálását beárnyékolták a társaság humanoid robotjának az Atlasnak videói, amint parkol illetve táncol a Spot és SpotMini robotkutyákkal. Most Handle egyedül van reflektorfényben.

A 2017-es demonstrációs videóban Handle egy 45 kg-os ládát vett fel. Kicsit remegve, de sikerült a feladatot elvégeznie. Kettős karok használata helyett, az újratervezett Handle a tárgyak felvételéhez egyetlen, kinyújtható karral rendelkezik, a tapadókorongok segítségével akár14 kg súlyú tárgyakat is képes megragadni. A videón látható dobozok súlya kb. 5 kg. A robot akár1,7 m magasságú raklapokkal is képes megbirkózni.

Javításaival úgy tűnik, hogy az új Handle stabilabb és ügyesebb. A fedélzeti kamerarendszer lehetővé teszi a dobozok gyors azonosítását, precíziós elhelyezését és felrakását.

Handle újratervezésével a Boston Dynamics egy lépést előrelépett, hogy a piacot is meghódítsa. A SoftBank tulajdonában lévő társaság azt tervezi, hogy még idén forgalomba hozza a SpotMini-t is.

Források:

https://en.wikipedia.org/wiki/BigDog

https://en.wikipedia.org/wiki/Legged_Squad_Support_System

https://steemhunt.com/tag/rhex/@wiseeyes/rhex-robot-a-passively-stable-six-legged-robot-with-high-mobility


http://transportal.hu/newsportal/1/2012-05-01/Sand_Flea_ugr%C3%A1l%C3%B3_harci_robotot_fejlesztett_ki_a_Boston_Dynamics

http://www.miwv.com/wtf-imagine-fleet-running-towards-new-wildcat-quadruped-robot/

https://en.wikipedia.org/wiki/Atlas_(robot)

https://www.dezeen.com/2018/05/17/boston-dynamics-to-start-selling-spotmini-robot-as-soon-as-2019/

https://syncedreview.com/2019/03/28/let-boston-dynamics-handle-that-package/