Charles Hall és a Magas Fehérek - Michael Salla PhD interjú

 

Az alábbiak a Charles Hallal 2004. december 2-án és 16.-án készített interjúkon alapul és a Magas Fehér földönkívüliek létezéséről szól, akikkel 1965-67 között a Nellis légibázison szolgálati időjárás-megfigyelőként találkozott. Tapasztalatait az "Ezeréves vendégszeretet" című háromkötetes könyvsorozatában rögzítette Korábban elolvastam könyvsorozatának első két kötetét, és benyomásaimat egy rövid cikkben rögzítettem. Charles Halllal Paola Harris hozott össze, az első jelentős UFO-kutató, aki alaposan utánajárt az ügynek.
Az interjú során egy sor kérdést tettem fel, és a válaszait jegyzetelve rögzítettem. Készítésének célja az volt, hogy jobb képet kapjak a "Magas Fehérek" motivációiról és a Földön betöltött exopolitikai jelentőségükről.
Miért nevezte a könyvet fikciós műnek?
Meg kellett védenie magát és azokat az embereket, akik vele együtt szolgáltak. Neveket változtatott meg, hogy megvédje az ártatlanokat, beleértve saját magát és más katonákat is. Az általa helyettesített emberek súlyos pszichológiai nyomást és traumát éltek át. Néhányan nem akarták, hogy megemlítsék őket, ezért nem adta meg a helyes nevüket. Megerősítette, hogy a könyvekben minden igaz. A lehető legközelebb áll az általa átélt események dokumentálásához.
Hogyan idézte fel a könyvekben rögzített összes beszélgetést?
Nem vezetett naplót, csak jegyzetelt. A könyv megírásakor alapvetően a memóriájára hagyatkozott. Az egyes élményekről beszámolva újra átélte az érzelmeket, és ez segítette az események és beszélgetések felidézését. A legfontosabb epizódok alapvetően bevésődtek az emlékezetébe. Sok beszélgetést kellett összefoglalnia. Néhányat rekonstruálnia kellett. Általában a más repülősökkel folytatott beszélgetéseket foglalta össze/rekonstruálta. A Magas Fehérekkel lefolytatott párbeszédek közel szó szerintiek, mivel nem beszéltek sokat. Különösen a férfiak nem, a Magas Fehér nők beszédesebbek voltak. Ha nem viselték volna kommunikációs eszközeiket, akkor egyáltalán nem kommunikáltak volna. Charles minden átélt érzelmet meg akart örökíteni, és ezeket hűen megörökítette a könyvekben.
Mikor kezdte el írni a könyveket?
Először 1965-68-ban próbálta szóban elmesélni az élményeit. Amikor 1985-ben kapott egy szövegszerkesztőt, floppylemezek segítségével kezdte el a gépelést. Az írás lassú folyamat volt technikai okokból és érzelmileg is, mivel újraélte az élményeket, és ez sok időt vett igénybe. Például hat hónapba telt, mire úrrá tudott lenni 1965-ben a Magas Fehérektől való félelmén.
Mikor fejezte be a könyveket?
Még az 1980-as években gondjai voltak azzal, hogy potenciális kiadót találjon a tervezett önéletrajzához, és családi kötelezettségei is voltak. 2002-ben munkanélkülivé vált, és elkezdte szerkeszteni, csiszolni majd kiadta, amit addig írt. A kiadó, a Firstbook.com megengedte neki, hogy "print-on-demand" könyvként jelentesse meg, ahol ő ellenőrizte a szerzői jogokat, stb. Még mindig nem volt elégedett azzal, amit eddig kiadtak, és még egyszer meg akarta szerkeszteni az első kötetet. A könyv lényegében 1985-től 2002-ig folyamatban lévő munka volt. A végső szerkesztés 2002 végétől 2003 elejéig tartott.
Készített-e valaha fényképeket?

Soha nem fotózott. Amikor egyedül volt odakint, az életben maradásáért aggódott, így a fényképezés nem jutott eszébe. Kezdetben azt hitte, hogy álmodik (úgy gondolta, ezért hívják a 51-es körzetet Dreamland-nek). Ez volt az egyik oka annak, hogy soha nem gondolt arra, hogy fényképeket készítsen. Később, amikor rájött, hogy a Magas Fehérek valóságosak, lebeszélte magát róla, amikor visszament a bázisára.
Emellett nem akarta megbántani őket, a legjobb viselkedést tanúsította. Nem tartotta volna bölcs dolognak, hogy fényképeket készítsen, mivel ezzel megsértheti őket, a bizonyítékokat pedig úgyis megsemmisíthetik, hiszen mindig hozzáférhettek a holmijaihoz. /Szerk: A képen egy művészi rajz a Magas Fehérek hozzávetőleges kinézetéről./
A többi katona közül készített-e valaki olyan képet róluk, amelyről Önnek tudomása volt?
Nem volt tudomása arról, hogy ilyen történt volna, de felidézett egy 1990-es évek elején kiadott papírkötéses könyvet, amelyben van egy sor Magas Fehérekről készült kép, amelyek szerinte hitelesek. Ezeket egy New Jersey-i háziasszony adta ki, aki Albuquerque-be, Új-Mexikóba utazott, és azt mondta, egy közúton várakozott, amikor meglátott egy felderítő hajót és hat képet készített az 1,80 méter magas idegenekről. Szerinte a fotók hitelesek. Célzott arra, hogy valójában valamelyik katona készítette a fényképeket, és elküldte a szerzőnőnek, aki csak fedőtörténetet talált ki arról, hogyan jutott a képekhez. Nem tudta felidézni a könyv vagy a szerző nevét.
Megkeresték Önt valaha is ügynökségek, vagy tájékoztatták arról, hogy nem hozhatja nyilvánosságra a Nellisben történteket?
Nem. Azt mondta, hogy az időjárási információk soha nem voltak titkosak. Időjárás-megfigyelőként soha nem volt részese olyan titkos programnak, ahol biztonsági esküt tettek volna. A kapott parancsok titkosak voltak, de amit tett, soha nem volt titkos. Erről egy bizottság döntött, amelyben a Pentagonban dolgozó Magas Fehérek és mások is részt vettek. Az elképzelés az volt, hogy Charlie szabadon érintkezhet velük anélkül, hogy folyamatosan tájékoztatnák. Azt mondta, hogy az amerikai tábornokok bármit megtennének azért, hogy technológiatranszfert kapjanak. Megengednék a Magas Fehéreknek, hogy megöljék a katonákat, ha megsértődnek, fenyegetik vagy bántják őket. Könyvében leírt egy esetet, amikor egy katonának az életéért kellett könyörögnie, amikor egy Magas Fehér gyerekkel kiabált. Az egyetlen ok, amiért nem ölték meg Charles szerint az volt, hogy az egyik földönkívüli férfi odament az egyik nő társához, és azt mondta neki, hogy mivel a katona nem bántotta a gyereket, az amerikai tábornokok nem fogják megérteni, miért ölnék meg. Charles szerint a tábornokok azonban úgy gondolták, a katonák feláldozhatók.
Más katonákat öltek meg Magas Fehérek, mert megsértették őket?

Elmondta, hogy 1965 szeptemberében történt egy incidens az Indian Springs-i hegy közelében, ahol a fő hangárjuk volt. Észlelésük egyik fedősztorija az volt, hogy nagy szarvú juhok vannak a sivatagban. Egy vadász le akarta lőni az egyik "birkát", lovakat bérelt és elment a barátjával. A vadászok végül szétváltak, és egyikük a hangár közelébe ment, ahol a Magas Fehérek állomásoztak, majd lelőtte az egyik kölyköt. A földönkívüliek megragadták és átadták az őröknek, a katonai személyzetnek. Az őrök lelőtték, és fedősztorival indokolták a véletlen halálát. A barátját is megtalálták, összeverték, és kb. hat hétre a fogdába dobták.
Charles azt mondta, hogy általában, ha valaki nem bánt senkit, és csak fegyvertelenül túrázik, stb. akkor a Magas Fehérek nem zaklatják. Alapvetően ölnének, ha bármi módon fenyegetnék őket. Ha nem tettél semmit, amivel megijesztenéd vagy bántanád őket, a legrosszabb, amit tehetnek, hogy megrémisztenek.
Azt mondja, hogy a tábornokok kétségbeesetten keresték a Magas Fehérekkel való technológiacserét, miért állítja ezt?
Bármit megtennének azért, hogy jó kapcsolatokat ápoljanak velük, hogy technológiához jussanak.
A Magas Fehér "Tanár" olyan beszélgetéseket folytatott Charlesszal, amelyek ezt bizonyították. Az amerikai tábornokok nem állították volna meg őket, ha szándékukban állt volna megölni azokat a katonákat, akik bántottak egy-egy gyereket. A Magas Fehérek olyan technológiákat cseréltek, mint a rádió- és kommunikációs rendszerek, de a fénysebességnél gyorsabb technológiát nem. Csak olyanokat cseréltek, amelyek a hasznukra váltak, mint például a jó rádiók és kommunikációs eszközök, amelyeket szükség esetén ők is használhattak.
Azt a példát hozta fel, hogy a Magas Fehérek segítenének egy nukleáris meghajtású űrhajóban, de a mélyűrutazáshoz szükséges meghajtórendszerekben nem. Azokat az antigravitációs technológiákat nem osztották meg a tábornokokkal, melyek képesek voltak a mélyűri utazásra. A tábornokok néha jártak a Magas Fehérek felderítőhajóiban, így ezeknek a technológiáját bizonyos mértékig megosztották, mivel a felderítőhajókat a Földön készítették itteni anyagok felhasználásával, az amerikai hadsereg segítségével. A Magas Fehérek néha részt vettek titkos megbeszéléseken, és segítettek a technológiafejlesztésben. Charles leírja, hogy a technológiaátadás nagy része hogyan történt. Alapvetően úgy vettek részt a titkos megbeszéléseken, hogy ott ültek és néhány jól célzott kérdéssel segítettek.
Az első kötetben leír egy esetet, amikor mentális képek jelentek meg a fejében a Magas Fehérekről egy korábbi korszakban, meg tudná ezt magyarázni?
Charles leírta, hogy olvasta a „History of the West”-ben a Death Valley és Indian Springs történelmét, később mentális képek jelentek meg neki Magas Fehérekről abban a korszakban. Ezek a képek csak akkor léptek be az elméjébe, amikor a közelében voltak, és el is illantak, amikor a Magas Fehérek távoztak.
A könyvben 1954-et említi, mint az első alkalmat, amikor a Magas Fehérekről Nellis környékén említést tesznek. Van-e olyan korábbi dátum vagy bizonyíték, amely Ön szerint alátámasztaná a jelenlétüket a területen?
Azt mondta, hogy a Range Four Harry legendája (a Nellis bázison szolgáló katonák által a Magas Fehérekre használt leírás) legalább 1954-ig visszanyúlik.
Ön szerint ezek a mentális képek, amelyeket megfigyelt, valós történelmi események voltak, vagy kitaláltak?
Úgy érezte, hogy a mentális képek valós történelmi eseményeken alapulnak. Megjegyezte, hogy amikor a Magas Fehérek eltávolodtak, a képek megszűntek. Ez arra utalt, azért táplálták bele ezeket a képeket, hogy történelmi információkat adjanak át neki, tovább akarták adni.
Úgy gondolja, hogy a Magas Fehérek néhány száz éve élhetnek Indian Springs területén?
Igen. Azt mondták neki, hogy Pamela (az egyik Magas Fehér) abban a völgyben született James Madison idején. /Szerk: James Madison, 1751-1836/ Szeretik a völgyet, mert meleg van, és ez fontos követelmény számukra.
Mit gondol, mi motiválja a Magas Fehérek jelenlétét a Földön?
A bázist a mélyűrhajóik számára használták. Ugyanúgy, ahogy az amerikai haditengerészet használna egy bázist a Csendes-óceánon. Arra használták, hogy megtankolják, megjavítsák és újjáépítsék a mélyűrhajóikat. Beszélt a nagy távolságokról az űrben, és arról, hogy szükségük van egy bázisra egy olyan bolygón, mint a Föld, ahol ellátmányt tudnak szerezni, javításokat tudnak végezni, stb. Mivel a mélyűrhajók menetrend szerint érkeztek és távoztak, ez azt jelentette, hogy kereskedelmet folytattak.
Alapvetően úgy gondolja, hogy csak bázisként kívánják használni a Földet a mélyűrutazásaikhoz, és nincs semmilyen hátsó szándékuk a Föld gyarmatosítására vagy a nemzeti kormányok uralására?
Igen, ez a meggyőződése. A Magas Fehérek szemszögéből nézve nagyon elégedettek azzal, amijük van, és a hosszú élettartamukkal – ami tízszer hosszabb, mint a miénk. Tízszer tovább tart nekik az öregedés és a gyógyulás is. Meglepődtek, hogy Hall milyen gyorsan tud gyógyulni. Elmesélte, hogy közelről figyelték, amikor megütötte magát, és egy napon belül meggyógyult.
Charles azzal érvel, hogy a Magas Fehérek szeretnek magukban maradni, és nem érdekük a Föld uralma vagy a kormányok átvétele. Csak baráti kapcsolatokat akarnak fenntartani az amerikai kormánnyal, hogy továbbra is használhassák a bázist.
A harmadik kötetben leír egy esetet, amikor mikrohullámú fegyverrel égették meg, kifejtené ezt bővebben?
Elmagyarázta, hogy a ceruzafegyverrel a Magas Fehérek nagy fájdalmat, halált vagy alvást okozhatnak. Leír egy esetet, amikor egy CIA őr megpróbált egy Magas Fehér nőnek segíteni feljutni a lépcsőn a kongresszus épületében, de véletlenül megsebesítette, és a nő megfenyegette az őrt, akinek az életéért kellett könyörögnie. Elmagyarázza, hogy a ceruzafegyverrel kalciumatom frekvenciákat lehet stimulálni, hogy nagy fájdalmat okozzon, mintha megégetnének, de az ember valójában nem ég meg. Amikor a jódos beállítást használják a kábítófegyverben, akkor az ember elvérezhet. Ezt a fekete pestishez hasonlította, amikor az emberek elvéreztek, mert az artériák meggyengültek, és a vér kiszivárgott, ez halálhoz vezetett. Charles egy e-mailben tisztázta, hogyan működik a ceruzafegyver: "A fegyvert úgy lehet beállítani, hogy a nátrium, a kalcium vagy a jód atomikus frekvenciáit stimulálja. A nátrium atomok stimulálása hatalmas fájdalmat okozott, mert az idegek kisülését okozta. Ha a fegyvert elég magasra állítják, azonnali halált okozhat. A kalcium atomok stimulálása ennek ellenkezőjét idézte elő (azaz alvást, nyugalmat, relaxációt stb.), mert az idegeket ellazítja. A jód atomok stimulálása természetesen, ahogy a harmadik könyvben leírta, belső vérzéssel járó halált okoz, mert olyan kémiai változásokkal jár, amelyek lehetővé teszik, hogy a vér áthatoljon az artériák falán a pajzsmirigyben és a pajzsmirigy körül."
Azt mondta, hogy a Magas Fehérek vérmérséklete nagyon gyorsan változhat barátságosból ellenségessé. A ceruzafegyvert Charles ellen használták egy félreértés során, ezt a könyvében is leírta, ahol azonban a jódos beállítást használták, ami belső vérzést okozott. Emlékszik arra, hogy látott egy barátságos Magas Fehér nőt közeledni hozzá, amikor sérülten feküdt, és egyfajta kecses táncot járt körülötte. Egy e-mailben úgy írta le őt, mint "egy fiatal nőstény, valószínűleg egy 19 éves emberi fiatal nőnek felel meg''. Volt egy férfi társa, akiről mindig is azt hittem, hogy a testvére, mert úgy néztek ki, mint ha ikrek lennének. Ő és én egyáltalán nem féltünk egymástól.
Számos esetben, amikor a reggeli léggömbfutást végeztem, a nő odajött hozzám, és megállt mellettem vagy kissé mögöttem. Gyakran egy karnyújtásnyira jött, és mégsem mutatta a legcsekélyebb félelmet sem tőlem. Hasonlóképpen, amikor ilyen közel jött, én sem éreztem különösebb félelmet tőle. A bátyja ehhez képest mindig félt tőlem és mindig távolságot tartott (általában legalább 50-60 lábnyira hátrébb maradt). Nyilvánvalóan kedvelt engem, de az is biztos, hogy soha nem bízott meg bennem. Például soha nem fordított nekem hátat, ha bárhol a közelemben volt (azaz 100 lábon belül).
Ha ez megtörténhetett veled a Magas Fehérekkel kialakult bizalom után, mit sugall ez az emberiség legtöbb tagjára nézve?
Az a gondolat, hogy a Magas Fehérek minden jó dolog ellenére is képesek ellenünk fordulni és fegyvereket használni, általában véve igaz. Nagyon különböznek temperamentumukban és személyiségükben, akárcsak az emberek. Elmagyarázott egy esetet egy Magas Fehér tábornokkal, aki nem tűrte a vitát, és kegyetlen tudott lenni, ha úgy érezte, hogy nem engedelmeskednek neki szó szerint. Egy orvos azonban meglehetősen barátságos volt, és szívesen közeledett hozzá. Tehát alapvetően a Magas Fehérek elég változatosak a személyiségüket tekintve.
A Charles könyvében leírt Magas Fehér kapitány elég kedves fickó volt, de csak akkor jött az emberek közelébe, ha szükséges volt. Csak annyit akart tudni az emberekről, amennyire az segítette őt a munkájában. A kulturális különbség nyilvánvaló, mint olyan esetekben, amikor az amerikaiak talán összebarátkoznának egy japánnal, de nem akarnának japánokkal szocializálódni. Hangsúlyozta, hogy a Magas Fehérek személyiségében óriási különbségek vannak.
Mikor kommunikált utoljára közvetlenül egy Magas Fehérrel?
Arra utalt, amit a harmadik könyvben leírt, vagyis amikor 1967-ben katonai szolgálatra ment Vietnámba. Ezt követően nem volt kapcsolata már a Magas Fehérekkel.
Charles Hall utolsó megjegyzései.
Sok olyan epizód volt, amit nem vett bele a könyvébe. Például 1965-ben az amerikai tábornokok Magas Fehér tábornokokat mutattak be a katonai laktanyában, ahol ő aludt. Amikor ez először történt, azt hitte álmodik. Emlékszik arra, hogy a tábornokok a Magas Fehérekkel beszélgettek arról, hogy a légierő tisztjeit felderítőhajókon elvinnék. Egy e-mailben Charles részletezte ezt: "Az amerikai tábornokok azt a lehetőséget vitatták meg, hogy a Magas Fehérek két fiatal amerikai tisztet a fekete mélyűrhajó fedélzetére vennének (azaz egy másik közeli csillaghoz) vinnék őket. Személyesen láttam, ahogy az amerikai tábornokok a Magas Fehér társaikkal együtt felszálltak a fehér felderítőhajóra és leszálltak onnan." Úgy gondolta, hogy a beszélgetést túl kockázatos lenne közölni, mivel az szerinte érzékeny, valószínűleg titkos anyagot tartalmazott.”
Hangsúlyozta, hogy a Magas Fehérek betű szerint betartják a megállapodásokat. Soha nem lopakodtak mögé és nem ijesztgették, és ő biztos, hogy soha nem tenné ugyanezt velük. Ezt a megállapodást Charles minden interakciójában szigorúan betartotta velük szemben, ez segített neki a túlélésben. Alapvetően úgy gondolta, hogy meg lehet bennük bízni, ha egyszer megállapodtak valamiben velük.
A Magas Fehérekről azt írja, hogy felderítő hajókat építenek a Földön található anyagokból. Kifejtené, honnan szerezte meg ezt az információt?

Ez az információ a személyes megfigyeléseimen alapul. A második könyvben leírom azt a délutánt, amikor a Tanár és Range Four Harry megmutatták nekem az egyik felderítőhajó belsejét. Sok tárgyon, például az üléseken és a fejtámlán még mindig rajta voltak a különböző amerikai cégek, például a Boeing repülőgépgyár és a Lockheed Corporation által rájuk helyezett öntőforma-jelölések. A fej feletti rekeszek olyan cégek "készleten kívüli" termékei voltak, mint például az Airstream Corporation. A ruhadarabok közül sokat, amelyeket a Magas Fehérek viseltek, nyilvánvalóan egyenesen a Sears és Montgomery Wards katalógusaiból vásárolták.
Meg tudna nevezni néhány anyagot, amit a Magas Fehérek használtak, és milyen szerepet játszott az amerikai hadsereg ezeknek az anyagoknak a beszerzésében?
Az egyik nagy tétel a gyermekruházat volt. Az 1960-as évek közepén legalább egy alkalommal, az USAF több mint 600.000 dollár értékben vásárolt gyermekruházatot a kaliforniai Los Angelesben található Sears áruházakból és raktárból, amit kormányzati teherautókkal felvettek, és a nevadai Indian Springs Auxiliary Fieldre szállítottak. A teherautók a ruhákat az Indian Springs Valley északi végén lévő, fő Magas Fehér bázisra szállították.
Látta-e valaha a Magas Fehéreket enni, és milyen ételeket ettek?
Személyesen soha nem láttam a Magas Fehéreket ténylegesen ételt enni, bár egészen biztos vagyok benne, hogy úgy esznek, mint mi emberek. Például, ahogy a könyveimben leírtam, láttam egy Magas Fehér őrt a régi Aladdin kaszinó éttermében (mielőtt átalakították volna) a mögöttem lévő asztalnál ült, embernek álcázva, fekete formális öltönyt és napszemüveget viselt, annak ellenére, hogy éjszaka volt (ez nem volt szokatlan Las Vegasban abban az időben). Egy komplett vacsorát rendelt, amihez vizet és kólát kért. Az előtte lévő asztalon volt. Úgy tűnt azonban, hogy semmit sem evett belőle. A barátaim, a lőtér karbantartói, elmondták nekem, hogy ősszel gyakran látták a Magas Fehéreket fent a hegyekben, amint fűmagokat és más ehető növények magvait gyűjtögetik, nyilvánvalóan azért, hogy megegyék őket. Mindenesetre biztos vagyok benne, hogy csak növényeket ettek, és soha nem ettek húst vagy bármilyen közönséges hústerméket.
Az étel, amit a felderítőhajón láttam műanyag zacskókba csomagolva és lezárva, úgy nézett ki, mint egy sűrű gombapuding. Nyilvánvalóan maguk a Magas Fehérek készítették a lakóhelyükön, és uzsonnára, étkezésre szánták, amit akkor fogyasztottak, amikor túrázni mentek, stb. A „Tanár” azt állította, hogy az ételt a gyerekeknek szánták, de néha a felnőttek is ettek belőle, ha éhesek voltak. Egy másik alkalommal a „Tanár” kedvesen kijelentette, hogy nem lenne jó ötlet, ha minden olyan ételt megennék, amit ők esznek. Arra célzott, hogy két kedvenc ételüknek káros hatása lenne rám nézve. Megtudtam, hogy a szervezetemnek akár két évig is eltartana hozzászokni az egyik ételhez és öt évig a másikhoz. Azt is megtudtam, hogy ezeknek az ételeknek az elfogyasztásától az ember nagyon "MAGAS" érzéseket élhet át, hasonlóan a nagy mennyiségű alkohol fogyasztásához.
A szerves kémia tanulmányaimból megjegyezném, hogy az a kémiai molekula, amely az eper szagát és ízét adja olyan egyszerű, hogy azt könnyen létrehozhatják kémikusok, vegyészek a galaxis földszerű bolygóin lévő növényekből. Például azt mondták nekem, hogy számos növény itt a Földön olyan gyümölcsöt termel, amelynek az íze hasonló az eperéhez.
Hasonlóképpen a cukor- és keményítőmolekulák az energia-élelmiszerek alapját képezik, és minden bizonnyal fontos energiaforrások lehetnek galaxisunk minden földszerű bolygóján. Ezért van az a feltételezésem, hogy a Magas Fehérek által kedvelt ételek egyike az eper ízű puding lehet, amely magas természetes cukor- és keményítőtartalmú. Emlékeim szerint a régi Aladdin étteremben ülő Magas Fehér őr rendelt egy szelet, mesterségesen ízesített epres pudingot, bár úgy tűnt, hogy nem evett belőle.
Milyen ételeket szállított az USAF a Magas Fehéreknek?
Fogalmam sincs. Azonban minden bizonnyal annyi élelemmel látták el őket, amennyit csak kértek. Amint az első könyvben leírtam, a Magas Fehérek az Indian Springs étkezdéjében lévő élelmiszertároló helyiségeket ellenőrizték. Úgy értesültem, hogy néhány élelmiszerük olyan növényekből készült, amelyek nem itt, a Földön teremnek. Tudomásom szerint, az anyabolygójuk nagyobb (talán kétszer akkora), valamint sokkal szárazabb és sokkal melegebb, mint a Föld. Így természetes lenne, hogy néhány növényük nem tudna itt a Földön megélni.
Vajon a Magas Fehéreknek adott élelem meghaladta a helyi szükségleteiket, és csillagközi kereskedelemre is szánták?
Az USAF nyilvánvalóan hajlandó volt annyi élelmiszert adni nekik, amennyit csak kértek, kérdés nélkül. Teljes mértékben hajlandóak voltak korlátlanul adni nekik mind élelmiszert, mind nem állati eredetű ruházati cikkeket (pamut, nejlon, stb.), hogy kereskedelmi anyagként használhassák őket.
Játszott az USA bármilyen szerepet a Magas Fehérek felderítőhajóinak tényleges megépítésében?
Nem vagyok benne biztos. Abból, amit én láttam, a Magas Fehérek minden építési tevékenységet maguk végeztek. Biztos vagyok benne, hogy minden munkát maguk végeztek a meghajtási rendszereken és magukon az optikai szálak tekercselésén is.
A hadsereg személyzete megfigyelte őket az építési folyamat során, vagy a létesítményeiket?
Biztos vagyok benne, hogy nem engedték meg az USAF személyzetének, hogy megfigyelje az építési folyamatot. A második könyvben, a "Két játék egy táblán" című fejezetben leírom azt a napot, amikor nem túl messziről megfigyelhettem a javítási tevékenységüket. Legjobb tudomásom szerint én vagyok az egyetlen ember, akinek megengedték, hogy ezeket a tevékenységeket ilyen közelről szemlélje.
Leírta a hangárt, amelyet a Magas Fehérek a nagyobb csillagközi űrhajók bázisaként használt. Ezt kizárólag ők építették, vagy az amerikai hadsereg is szerepet játszott ebben? 

Úgy tűnt, hogy a hangárt teljes egészében az USAF építette nekik. A belseje például pont úgy nézett ki, mint bármely másik közönséges repülőgéphangár. Voltak benne egyszerű tűzoltó készülékek, nyilak, amelyek a kijáratokat jelezték, stb. A falakon lévő angol nyelvű írások és jelek mellett hieroglifák, és az idegenek által használt ikonok is szerepeltek. Az idegenek írása rózsaszín festékkel készült, fehér háttér előtt.
Ön szerint mikor épült meg az USAF által a Magas Fehérek számára épített hangár?
Fogalmam sincs. Abban azonban biztos vagyok, hogy a Range Four Harry legendái legalább 1954-ig nyúlnak vissza. A hangár felépítése (azaz acéltartói, egyéb anyagai, világítási tervei, szakaszosan felemelkedő betonajtói, stb.) összhangban voltak az 1940-es évek végén és az 1950-es évek elején alkalmazott építési technikákkal.
Megjegyzem, hogy Harry Truman elnök úgy vélte, hogy az 1940-es évek végén, az 50-es évek elején, amikor elnök volt, szellemet látott a Fehér Házban. A leírásában kifejezetten azt állította, hogy a fehér házi őrök először "elaludtak", mielőtt a szellem megjelent volna. A szellemről adott leírása nagyon jól egyezik egy idősebb, Magas Fehér őr tényleges megjelenésével és viselkedésével. Truman elnök tévesen azt hitte, hogy Abraham Lincoln elnök szellemét látta. Javaslom, hogy kutassa fel a Lincoln "szelleméről" szóló történeteket a Fehér Házban, a Donna Anna megyei Las Cruces és az új-mexikói White Sandsben (1947?) látott "szellemről". Meggyőződésem, hogy meg fog lepődni, ha meglátja, hogy ezeknek a "szellemeknek" a leírásai és viselkedése nagyon-nagyon jól egyezik a Magas Fehérek tényleges megjelenésével és viselkedésével. Ne felejtsük azt sem, hogy a lőtér karbantartói közül sokan látták őket és azt hitték, hogy "szellemeket" látnak.
Amerikában a Magas Fehérek által használt összes bázist az USAF szállítja és építi?
Fogalmam sincs. Az a gyanúm, hogy a válasz igen, mert én csak USAF tábornokokat és személyzetet láttam kint a Nellis Range-en..
Ön említi, hogy a Magas Fehérek szállították a nukleáris meghajtású felderítő hajókhoz szükséges tudást. Valóban nukleáris meghajtású felderítő járművekkel repültek, amikor a Földön voltak, vagy antigravitációs meghajtást használtak? 

Mindig antigravitációs meghajtású űrhajókat és felderítőhajókat használtak. A nukleáris meghajtású űrhajókat csak az USAF használta.
Milyen sebességre voltak képesek a nukleáris meghajtású felderítő járművek, szemben az antigravitációs meghajtásúakkal?
Sokkal lassabbak. Az antigravitációs hajók a fénysebességet meghaladó sebességre voltak képesek, míg a nukleáris meghajtásúak csak a szokásos rakétamotoros sebességre.
Miért gondolja, hogy a Magas Fehérek rövid utakra vitték az USAF tisztjeit a Holdra?
Azért, mert sok alkalommal láttam személyesen, hogy felderítő hajóikkal (USAF tábornokok csoportjaival a fedélzeten) többé-kevésbé egyenesen felszálltak az Indian Springs völgyből közvetlenül napkelte után, amikor a Hold a negyedik negyedben volt. A felderítő járművek mindig a Hold felé tartottak. Aztán később, ugyanazon a napon, személyesen láttam, hogy ugyanaz a felderítő hajó nem sokkal dél előtt visszatért az Indian Springs völgybe és leszállt. Amikor az USAF tábornokai leszálltak az űrhajóról, úgy nevettek, mintha a világ legjobb vidámparkjából jöttek volna vissza.
Vannak-e a Magas Fehéreknek bázisai a Holdon vagy más közeli bolygókon?
Fogalmam sincs. Azonban, ahogyan az írásaimban leírtam, azon a napon (a második könyvben), amikor megmutatták nekem az egyik felderítő űrhajó belsejét, Range Four Harry azt állította az amerikai tábornokokról szóló, szerinte humoros történetben, hogy a Magas Fehérek azért vittek el egy kis csoport amerikai tábornokot egy rövid körre az űrhajón, hogy megvitassák, hogyan tudnának az amerikaiak segíteni Naprendszeren belüli bázisok építésében.
Harry szerint, a Magas Fehérek úgy vélték, hogy a Föld az egyetlen ésszerű hely bázisok számára ebben a Naprendszerben, mert az összes többi hely hideg és lakhatatlan.
Tud-e olyasmiről, hogy a Magas Fehérek segítettek-e az USAF számára holdi létesítmények építésében?
Fogalmam sincs. Azt azonban nem tudom elképzelni, hogy az USAF belevágna egy ilyen építkezésbe anélkül, hogy előbb segítséget ne kérne tőlük.
Hallott-e valaha arról, hogy a Magas Fehérek tiszteket vittek volna a Marsra vagy bármely más bolygóra az egyik űrsiklójukon?
Igen. Az egyik alkalmat a fenti válaszomban leírtam. Számos más alkalom is volt, amelyeket nem tudok leírni e-mailekben.
Feltételezi, hogy a majdnem 40 év alatt, mióta utoljára kommunikált a Magas Fehérekkel, szállíthattak nagyobb űrhajókhoz szükséges know-how-t az amerikai hadseregnek, a legújabb technológiacsere-megállapodások részeként?
Csak találgatni tudok. Nem hinném, hogy a Magas Fehérek megváltoztatták volna a politikájukat. Nagyjából tízszer tovább élnek, mint az emberek. Negyven év nem sok idő számukra.
Említette, hogy a Magas Fehérek rendszeresen használták a Földet, mint kikötőt a nagy csillagközi hajóik számára. Van valami elképzelése arról, hogy mi volt ezeknek a hajóknak a rakománya, amelyek feltehetően valamilyen kereskedelmi tevékenységet folytattak?
Biztos vagyok benne, hogy a gyermek- és felnőttruhák, az élelmiszerek nagy tételek voltak. Abban is biztos vagyok, hogy a kereskedelemben olyan tiszta, finomított fémek is szerepeltek, mint az alumínium és a titán.
Van becslése a Földön élő Magas Fehérek teljes számáról?
A harmadik könyvben az "Az ártatlanság vége" című fejezetben leírom, hogy személyesen láttam több mint 200-300 egyedet felsorakozni a keletre lévő hegyek tövében. Minden egyes nagy mélyűrhajó valószínűleg körülbelül ugyanannyi személyt tud befogadni, mint egy átlagos utasszállító körutazó hajó.
Jogos lenne azt mondani, hogy az amerikai hadsereg korlátozza a Magas Fehérek számát a Földön, mert attól tart, hogy gyarmatosítják a Földet?
Csak találgatni tudok. Azonban nagyon komolyan kétlem, hogy az amerikai kormány képes lenne ilyen típusú korlátokat szabni a Magas Fehéreknek. Ők nagyon függetlenek. Ahogy a könyveimben leírom, nem hinném, hogy bármely ember, akár az USA kormánya, akár más, nemet merne mondani nekik, vagy megpróbálná őket akaratuk ellenére korlátozni. Öngyilkosság lenne megpróbálni. Bármely ilyen megállapodásról csak nagyon óvatosan lehetne tárgyalni.

Források: https://exopolitics.net/Exo-Comment-23.htm

https://exopolitics.net/Exo-Comment-25.htm 

Titkos bázisok: Pine Gap

 Pine Gap történelme

Valamikor az 1960-as években: Az Egyesült Államok kormánya titkos tárgyalásokat folytat az ausztrál kormánnyal egy műholdas reléállomás építéséről valahol az ország belsejében. Az USGS (United States Geological Survey) elkezdi tanulmányozni Ausztrália geológiai térképeit és felméréseit. 1964-ben vagy 65-ben Közép-Ausztráliát választják a létesítmény megépítésének helyszínéül. Kérés érkezik a kormányhoz, hogy adjon meg javasolt helyszíneket a bázis felépítéséhez. Végül az ausztrál légierő tulajdonában lévő 25 hektáros földterületet ajánlják fel az Egyesült Államok számára azzal, hogy bővítsék a földbirtokokat. Az Alice Springs városközpontjától mindössze 7 kilométerre található helyet az amerikai kormány ellenőrzi, de alkalmatlannak találja. Később Alice Springs egy másik környező vidékéről döntenek.

1966. május-november: A földtulajdonosok amerikai fúrócsapatokat figyelnek meg, akik Alice Springstől délnyugatra dolgoznak az ingatlanjukon.
1966. december: December 16.-án bejelentik a közös ausztrál-amerikai létesítményt, amelyet Alice Springs közelében kell megépíteni. A programot 18 hónap alatt kell befejezni. A Jim Bullen tulajdonában lévő Temple Bar állomás a kiválasztott földterület.
1967. január: A vita akkor kezdődik, amikor Bullent felkérik, hogy önként adja át földjét a programba. Felkínálnak neki 52 centet hektáronként. Bullen méltányos kártérítést és biztosítékot kér, hogy az építendő létesítmény teljes egészében ausztrál üzemű lesz, és hogy a bázison nem végeznek katonai tevékenységet.

Harold Holt ausztrál miniszterelnök szerint a javasolt Pine Gap bázisból nem lesz rakétaindítás. Az északi terület kormányának tagja, Charlie Orr kritikával illeti Holt miniszterelnököt, "félreértelmezett hozzáállása" miatt az amerikaiaktól származó információkkal kapcsolatban. Orr azt is megkérdőjelezi, hogy milyen gazdasági előnyökkel járna Alice Springs számára ennek a bázisnak a létrehozása.
1967. február: Bullen továbbra is tiltakozik a tőle elvett 900 hektáros föld tisztességes kompenzációja miatt, amelyért összesen csak 470 dollárt fizettek neki.
A létesítmény először a "The Space Base"!!! nevet kapja. /Szerk: Az elnevezés megelőlegezi a bázis funkcióját, mert bár Pine Gap-et köztudottan lehallgató állomásként tartják nyilván, az űrmegfigyelés, űrhadviselés is a profiljához tartozik./
Bejelentik, hogy a helyi Alice Springs építőipari vállalat, a Nor-ter Pty Ltd 51,485.69 dollár értékű szerződést írt alá utak, utcák és csatornák építésére.
1967. március: Richard Stallings előadást tart az Alice Springs Rotary Club tagjainak. Stallings urat a létesítmény "vezető amerikai-ausztrál képviselőjének" nevezik. Állítása szerint "nem szolgálnak katonatisztek, katonák a helyszínen". Bejelenti, hogy az épületek felépítése 15 hónap alatt befejeződik, és további 9 hónapot vesz igénybe a berendezés telepítése. Az egyik antenna átmérője 100 láb lesz. Azt is kijelenti, hogy a létesítmény kezdetben 25 amerikait és körülbelül 60 ausztrált foglalkoztat, az idő előrehaladtával pedig további 100 ausztrálra lesz szükség. A létesítmény az évek során kibővül, legtöbb anyagát előre legyártják az Egyesült Államokban.
1967. április: Charlie Orr aggodalmát fejezi ki a javasolt létesítmény miatt. Indokai szerint attól tart, hogy a megélhetési költségek és az ingatlanok bérleti költségei növekedhetnek a bázis miatt; Alice Springs „amerikanizálódásával” kapcsolatos aggodalmainak is hangot ad, megemlíti, hogy a túlzsúfoltság miatt a helyi iskolák iránt nagyobb lesz a kereslet, valamint, hogy a létesítmény létrehozása antidemokratikus volt, mivel Alice Springs lakosaival nem konzultáltak.
1967. május: Az Australian Commonweatlth Gazette jelentése szerint Edwin J Hatt, az ausztrál Ellátási Minisztérium munkatársa lesz a védelmi létesítmény biztonságáért felelős tiszt. Munkakörét a Védelmi Minisztérium ügyvezető tisztviselőjeként és képviselőjeként említik. Hatt úr korábban a dél-ausztráliai Woomera rakétakísérleti telep biztonságáért volt felelős.
Első alkalommal jelentik be nyilvánosan, hogy volt már egy amerikai létesítmény Közép-Ausztráliában az 1950-es években, de a neve és helye továbbra is titkos.
A új bázis hivatalos neve: "United States - Australia Space Defence Research Facility.” /Egyesült Államok-Ausztrália Űrvédelmi Kutatási létesítmény./
Közlik, hogy a létesítményt egy 50 mérföldes kerítés veszi majd körül. A kerítés célja, hogy megakadályozza a gépjárművek belépését, mivel azok rádióinterferenciát okozhatnak a bázis berendezéseiben.
Az ausztrál kormány azt is közli a médiával, hogy "úgy gondolják, a létesítmény költsége meghaladja a 8 millió dollárt, és főként amerikaiak lesznek a személyzetben."
Charlie Orr azt mondja, hogy Alice Springs katonai konfliktus esetén célponttá válhat, miután bejelentették, hogy a létesítmény összekapcsolódik az égbolt kém műveleteivel, és valójában "védelmi létesítmény".
Május végén az építkezés leáll,amikor az építőmunkások általános sztrájkba kezdenek.
1967. június: Reg Harris, egy prominens Alice Springs-i lakos felszólal a védelmi létesítmény támogatása mellett. Kijelenti, hogy felfedezte, sok pénzügyi és gazdasági hasznot injektálna a városnak. 13 helyi céget szerződtettek áruk, szolgáltatások és munkaerő szállítására, amelyek értéke meghaladja a 250 000 dollárt.
Alice Springs 300 lakosának felmérése "elsöprő támogatást mutat a létesítmény számára".
Az építkezés tovább lassul a heves esőzések után bekövetkezett, kiterjedt áradások miatt. A javasolt befejezési dátum kitolódik, most úgy gondolják tovább tart /18 hónaptól 2 évig/.
1967. július: Mr Noel Gee, az általános építési felügyelő, felfed egy titkot, elszólja magát. Elárulja, hogy a létesítményben kiterjedt mélyfúrás zajlik. Gee ezután megcáfolja saját megjegyzését, mondván, hogy munkásai csak két kutat fúrtak, hogy a bázis önellátó legyen. /Szerk: később majd látni fogjuk, hogy Gee kijelentése teljesen helytálló volt, földalatti része is van a bázisnak./
Gee továbbá megjegyzi, hogy meghatározatlan számú épületet terveznek, amelyeket főként betontömbökből építenek, kevés fa felhasználásával.
Az építés alatt álló létesítmény egy napig nyitva áll a média számára. Az újságírók számos teherautót és földmozgató berendezést, sátrakat és egy nagy árkot láttak az építkezés körüli számos út és pálya között.
1970: Pine Gap működésbe lép. A COLLINS RADIO of Dallas, Texas a bázison részt vevő nagyvállalat.

1974: Az ausztrál kormány bejelenti, hogy Pine Gap-et a C. I. A. ellenőrzi. A létesítmény belsejéből származó, engedély nélküli fényképeket és egyéb információkat állítólag Oroszországnak adták el.

1983: A Pine Gap elleni tiltakozás sok ember letartóztatásához vezet
1985: Egy meg nem erősített jelentés lát napvilágot egy azonosítatlan repülőgépről, amely szabálytalan sebességgel haladt, Alice Springstől 100 kilométerre nyugatra.
1986: Több mint 300 embert tartóztatnak le egy tiltakozó gyűlésen, Pine Gap kapujánál.
1988: Egy helyi hőlégballon pilóta kénytelen kényszerleszállást végrehajtani léggömbjével, amikor a széláramok miatt Pine Gap földbirtokai fölé sodródik. Abban az időben több turista volt a fedélzeten. Meg nem erősített jelentések vannak kisebb sérülésekről
1989: Pine Gap besorolása megszűnik. A biztonság csökken, műveleteinek nagy része nyilvánosságra kerül. Átnevezik Joint Defence Space Research Facility Pine Gap-re. /Pine Gap Közös Védelmi Űrkutatási Létesítmény/
1991: Az amerikai újságok arról számolnak be, hogy Pine Gap fontos szerepet játszik az iraki SCUD rakéták nyomon követésében, valamint az amerikai PATRIOT rakéták irányításában és röppályájuk megfigyelésében. Arról is írnak, hogy a bázis műholdképei követték nyomon az irakiak csapatmozgásait és egyéb katonai tevékenységét.
1996: Pletykák kapnak szárnyra arról, hogy tanúk azt állítják, háromszög alakú repülőgép zuhant le vagy gyorsan landolt a Pine Gap-től nyugatra fekvő területen. Egy helyi férfi, aki az állítólagos helyszínt kereste, arról számolt be, hogy a bázis biztonsági személyzete megállította és kiutasította. Az állítólagos földterület magántulajdonban van, a létesítmény földbirtokain kívül.
1997: További észlelésekről érkeznek hírek, amikor egy nő és fia azt állítják, hogy kék izzó fényt láttak felemelkedni és leereszkedni Pine Gap felett.

A bázisról készült Google Earth képeken sok érdekesség fedezhető fel. Mindjárt a főkaputól nem messze van egy földalatti lejárat.

         Hosszú évekkel később egy épületet húztak fölé, de ez mit sem változtat eredeti funkcióján.

Figyeljük meg, hogy az évek során, hogyan szaporodtak meg a gömbradarok a bázison! Balra egy 2005-ös felvétel, jobbra már a 2020-as állapotok.

Jelenleg is kiterjedt, folyamatban lévő építkezések nyomait lehet látni szerte Pine Gap területén, azonban az ott zajló műveletekről csak sejtéseink lehetnek. Az alábbi videó remekül foglalja össze, elsősorban a bázis kémműholdas felderítésben játszott szerepét.

 Forrás: http://www.thelivingmoon.com/45jack_files/03files/Pine_Gap_The_History.html

Annie Jacobsen: 51-es körzet /E-KÖNYV/

 Ez a Pulitzer-díjas döntős" kényszerítően kemény " bestsellere először adja át az olvasóknak a szigorúan titkos katonai bázis teljes, elmondhatatlan történetét (New York Times).
Ez a világ leghíresebb katonai létesítménye. És nem is létezik. A nevadai sivatagban, Las Vegastól mindössze hetvenöt mérföldre található bázist az Egyesült Államok kormánya soha nem ismerte el, — de az 51-es terület évtizedek óta elbűvölte a képzeletet.
Az 51-es terület mítoszokkal és hipotézisekkel már régóta bővelkedik, köszönhetően az azt körülvevő intenzív titoktartásnak. Egyesek azt állítják, hogy idegenek, földalatti alagútrendszerek és nukleáris létesítmények otthona. Mások úgy vélik,hogy a Hold leszállást ott forgatták. Ezeknek a pletykáknak az elterjedtsége abból fakad, hogy egyetlen hiteles bennfentes sem hozta nyilvánosságra az igazságot a bázison belülről. Mostanáig.
Annie Jacobsennek kizárólagos hozzáférése volt tizenkilenc emberhez, akik évtizedeken át büszkén és titokban szolgálták a bázist, és most 75-92 évesek, hozzáfért további ötvenöt katonai és hírszerző személyhez, tudósokhoz, pilótákhoz és mérnökökhöz, akik a titkos bázishoz kapcsolódtak, és akik közül harminckettő hosszabb ideig élt és dolgozott is ott. Jacobsen megmutatja nekünk, mi történt valójában a nevadai sivatagban, a nukleáris fegyverek tesztelésétől a szupertitkos, szuperszonikus repülőgépek építésén át a terror elleni háború folytatásáig.
Ez az első könyv, amely a terület szemtanúival készített interjúkon alapul, ez jelenti ami a témával kapcsolatos alapvető munkát. Korábban minősített információkkal tele, amelyeket soha nem tártak pontosan a nyilvánosság elé, narratívává szövi a szigorúan titkos bázis titokzatos tevékenységeit, megmutatva, hogy a tények gyakran fantasztikusabbak, mint a fikció, különösen, ha a különbséget szinte lehetetlen észrevenni.

 

 

- részletek -  

 

Letöltőlink: https://drive.google.com/file/d/1Pr3jJW5oor9whFz8Dvtij45SXRI-oZcZ/view?usp=sharing

 

Richard Sauder Ph.D - Földalatti bázisok és alagutak /E-KÖNYV/

 Lépjen be a kulisszák mögé, a nyilvánosság alig ismert zugaiba, és fedezze fel, hogy Amerika vállalatai évtizedek óta kéz a kézben dolgoztak a Pentagonnal - titkos földalatti bázisokról álmodtak, terveztek és építettek is. Az újonnan feltárt információk azt mutatják, hogy a furcsaságok folytatódnak olyan bizarr, csúcstechnológiás eszközökkel, mint a hordozható, kézben tartott sebészeti lézerek és a befecskendezhető elektronikus azonosítók, amelyek olyan kicsik, mint egy rizsszem!
1995, 155 oldal PDF
/magyar fordításban/

Letöltőlink: https://drive.google.com/file/d/1cuCsW0fWWxtbmgh-CAUyeQcoxU7tm4ar/view?usp=share_link

Titkos bázisok: Mount Weather

 Washington DC-től mindössze 46 mérföldre egy titokzatos és titkos földalatti katonai bázis létezik, amely a virginiai Bluemont vidéki város közelében, egy hegy mélyén található. Itt fekszik a Mount Weather.

1976 márciusában a Progressive Magazine egy meghökkentő cikket közölt "A titokzatos hegy" címmel. A szerző, Richard Pollock, a szenátusi albizottsági meghallgatásokra és "számos, a Mount Weatherrel korábban kapcsolatban álló tisztviselővel készített nem hivatalos interjúra" alapozta oknyomozó riportját. Az ő jelentése, valamint a Time Magazine 1991-es, "Doomsday Hideaway" című cikke néhány meggyőző utalást ad arra, mi folyik a föld alatt.
Ted Gup a Time számára írt cikkében a következőképpen írja le a bázist: "A Mount Weather gyakorlatilag zárt létesítmény. A föld felett, a gondozott pázsitokon szétszórva, körülbelül egy tucatnyi épület található, amelyek tele vannak antennákkal és mikrohullámú relé rendszerekkel. Egy helyszíni szennyvíztisztító telep napi 90 000 gallon kapacitással működik, és két tartály 250 000 gallon vízzel, amely több mint egy hónapig elegendő 200 embernek; a földalatti tavak további vízkészleteket biztosítanak. A létesítmény bejárati kapujától nem messze található egy irányítótorony, és egy helikopterleszálló. A hegy igazi titkai a földfelszínről nem látszanak."

A hegy "igazi titkait" figyelmeztető táblák, 10 láb magas láncszem-kerítés, pengésdrót és fegyveres őrök védik. A kíváncsi autósokat és az Appalache-ösvényen túrázókat megszabadítják a rajztábláiktól, fényképezőgépeiktől, és útjukra bocsátják őket. A biztonsági intézkedések szigorúak.
A terület 1903 óta a kormány tulajdonában van; tüzérségi lőtérként, a gazdasági válság idején csavargók farmjaként és a Nemzeti Meteorológiai Iroda létesítményeként is szolgált. 1936-ban az Amerikai Bányászati Hivatal vette át az irányítást és kezdett ásni.
A Pollock által megkérdezett egykori személyzet szerint a Mount Weather gyakorlatilag egy földalatti város. A föld mélyén eltemetve a Mount Weather olyan kényelmi berendezésekkel van felszerelve, mint például:
-    magánlakások és kollégiumok
-    utcák és járdák
-    kávézók és kórházak
-    víztisztító rendszer, erőmű és általános irodaépületek
-    egy kis tó, melyet a földalatti forrásokból származó friss víz táplál
-    saját tömegközlekedési rendszer
-    TV kommunikációs rendszer 

A Mount Weather a Szövetségi Vészhelyzet-kezelő Ügynökség (FEMA) önfenntartó, földalatti parancsnoki központja. A létesítmény mintegy 100 másik szövetségi áthelyezési központ operatív központja, amelyek többsége Pennsylvaniában, Nyugat-Virginiában, Virginiában, Marylandben és Észak-Karolinában található. A földalatti létesítmények e hálózata együttesen alkotja Amerika "Kormányzati Folyamatosság" /Continuity of Goverment/ programjának gerincét. Nukleáris háború, hadiállapot kihirdetése vagy más nemzeti vészhelyzet esetén az elnököt, kabinetjét és a végrehajtó hatalom többi tagját "áttelepítenék" a Mount Weatherbe.

Mit tud a Kongresszus a Mount Weather-ről?

A Szenátus alkotmányos jogokkal foglalkozó albizottságának 1975-ös meghallgatása szerint, a Kongresszusnak szinte semmilyen ismerete, és semmilyen - költségvetési vagy egyéb - felügyelete nincs a Mount Weatherről. Leslie W. Bray nyugalmazott légierő tábornok az albizottság előtt tett vallomásában azt mondta: "Nem áll módomban pontosan leírni, hogy mi a szerepünk, a küldetésünk és a képességünk a Mount Weather-en, vagy bármely más helyen".
Úgy tűnik, az Egyesült Államoknak ez a földalatti fővárosa csak a Kongresszus és az amerikai adófizetők előtt titok, akik fizettek érte. Az oroszok tudnak róla, amint arról a Time beszámolt: "Az amerikai kormányban kevesen beszélnek róla, bár feltételezik, hogy a szovjetek mindvégig ismerték mind a pontos helyét, mind a küldetését (ellentétben a Kongresszussal, mivel Bray nem árulta el); a védelmi szakértők biztosra veszik, hogy a helyszín szerepel a Kreml céltérképén." Az oroszok megpróbáltak ingatlant vásárolni a közvetlen szomszédságában, "vidéki birtokként" a nagykövetség emberei számára, de ezt az üzletet a külügyminisztérium meghiúsította.

Mount Weather "várakozó kormánya"

Pollock jelentése, amely a Mount Weather egykori tisztviselőivel készített interjúin alapul, megdöbbentő információkat tartalmaz a bázis személyzetéről. A földalatti város egy párhuzamos várakozó kormányt tartalmaz: "Magas rangú kormányzati források, akik a legszigorúbb névtelenség ígéretével beszéltek, elmondták nekem, hogy a Mount Weatherben képviselt szövetségi minisztériumok mindegyikét egyetlen olyan személy vezeti, akit kabinetszintű tisztviselői ranggal ruháztak fel. A protokoll még azt is megköveteli, hogy a beosztottak "miniszter úrnak" szólítsák őket. A Mount Weather "kabinet" minden egyes tagját nyilvánvalóan a Fehér Ház nevezi ki, és határozatlan időre szól. A létesítmény megkísérli megkettőzni a kormányzat végrehajtó ágának létfontosságú funkcióit."
Kilenc szövetségi minisztérium van duplikálva a Mount Weatherben (mezőgazdaság; kereskedelem; egészségügy, oktatás és jólét; lakás- és városfejlesztés; belügy; munkaügy; államügy; közlekedés; és kincstár), valamint legalább öt szövetségi ügynökséget (Szövetségi Kommunikációs Bizottság, Szelektív Szolgálat, Szövetségi Energia Bizottság, Közszolgálati Bizottság és Veteránigazgatás). A Federal Reserve /FED/ és az U.S. Post Office, /mindkettő magánvállalat/, szintén rendelkezik irodával Mount Weatherben.
Pollock azt írja, hogy a "kabinet tagjait" "nyilvánvalóan" a Fehér Ház nevezi ki, és határozatlan időre szól, de ezt az információt nem lehet megerősíteni, ami további kérdést vet fel, hogy ki tartja a gyeplőt ebben az árnyékkormányban. Továbbá, a kinevezett Mount Weather tisztviselők több választott kormányzaton keresztül is betöltik pozíciójukat, ami túlmutat azon az időn, amit kinevezőik hivatalban töltenek. Más elnöki kinevezésekkel ellentétben, ezek a kinevezések a szenátus nyilvános tanácsa vagy beleegyezése nélkül történnek. 

Van alternatív elnök és alelnök is? Ha igen, ki nevezi ki őket?

Pollock csak ennyit mond: "Amint az várható volt, a Mount Weatherben is van egy elnökségi hivatal. A Szövetségi Készenléti Ügynökség (a FEMA elődje) nyilvánvalóan külön személyzetet nevez ki az elnöki részlegbe, amely rendszeresen megkapja a szigorúan titkos nemzetbiztonsági becsléseket, és nyers adatokat az egyes szövetségi minisztériumoktól és ügynökségektől.

Mit csinálnak Mount Weathernél?

1) adatokat gyűjtenek az amerikai állampolgárokról:
A szenátusi albizottság 1975-ben megtudta, hogy a "létesítmény legalább 100 000 amerikairól vezetett dossziét. [John Tunney szenátor] később azt állította, hogy a Mount Weather számítógépei több millió további információhoz juthatnak az amerikai állampolgárok személyes életéről, egyszerűen a többi kilencvenhat szövetségi áttelepítési központ bármelyikében tárolt adatok lehallgatásával".
Az albizottság arra a következtetésre jutott, hogy a Mount Weather adatbázisai "kevés, vagy egyáltalán nem létező biztosítékkal vagy irányelvekkel működnek".
2) a szükséges információkat tárolják:
A Progressive cikke részletezte, hogy "Bray tábornok átadta Tunney albizottságának a Mount Weatherben vezetett fájlok kategóriáinak listáját: katonai létesítmények, kormányzati létesítmények, kommunikáció, szállítás, energia és áram, mezőgazdaság, gyártás, nagy- és kiskereskedelmi szolgáltatások, munkaerő, pénzügyi, egészségügyi és oktatási intézmények, egészségügyi létesítmények, lakosság, lakásszállások és készletek". Ez a hatalmas adatbázis tisztán illeszkedik a Mount Weather végső céljához, amely egy nemzeti vészhelyzet esetén a parancsnoki központ szerepét tölti be.
3) Háborús játékok
Ez a Mount Weatherben dolgozó mintegy 240 fő napi tevékenysége. A játékok célja, hogy a Mount Weather bürokráciáját a háborúval, és a belpolitikai válságokkal kapcsolatos problémák széles skálájának kezelésére képezzék ki.
A döntéseket a Mount Weather magjában található "Helyzetszobában", a bázis idegközpontjában hozzák meg. A Helyzetjelentő szoba az archetipikus háborús szoba, "táblázatokkal, térképekkel és bármilyen vizuális eszközzel, amire szükség lehet", valamint "kommunikációs berendezésekkel, amelyek összekötik a Mount Weather-t a Fehér Házzal és 'Raven Rock'-kal, a Washingtontól hatvan mérföldre északra lévő földalatti Pentagonnal, valamint a világ szinte minden egyes, a világon állomásozó amerikai katonai egységével" - olvasható a Progressive cikkében. "Minden belső kommunikáció zárt láncú színes televízióval történik (a magas rangú tiszteknek és a 'kabinet tagjainak' két, az irodájuk falába süllyesztett konzoljuk van)."
A háborús játékok leírása egy kicsit olyan, mint egy Ian Fleming-regény. Minden évben rendszerszintű riadó van, amely "az összes katonai és polgári üzemeltetésű földalatti létesítményre kiterjed". A valódi, föld feletti elnököt és kabinetjének tagjait "áttelepítik" a Mount Weatherre, hogy megfigyeljék a szimulációt. A játékok után utólagos vizsgálatokat végeznek, és kiszámítják a hibahatárokat. Minden adatot tanulmányoznak és dokumentálnak.
4) Polgári válságkezelés:
A Mount Weather személyzete nem csak háborús forgatókönyveket tanulmányoz. A belföldi "válságokat" is nyomon követik és figyelik, és volt már olyan, hogy a Mount Weather majdnem akcióba lendült, ahogy Pollock beszámolt róla: "Az 1960-as években a Mount Weatherben dolgozó tisztviselők szerint a komplexum tulajdonképpen felkészült arra, hogy bizonyos kormányzati hatásköröket átvegyen az 1961-es kubai rakétaválság, és Kennedy elnök 1963-as meggyilkolása idején. A létesítmény készenléti alapon használta a 'polgári válságkezelési' programjának eszközeit, az 1967-es és 1968-as városi zavargások idején, valamint számos országos háborúellenes tüntetés során - mondták a források"."
1974-es éves jelentésében a Szövetségi Készenléti Ügynökség megállapította, hogy "a Mount Weatherben végzett tanulmányok a belpolitikai zavargások ellenőrzésére és kezelésére vonatkoznak, amikor áruhiány van (például élelmiszerlázadások), vagy sztrájkhelyzetekben, amikor az FPA megállapítja, hogy ipari zavarok és más belföldi erőforrás-válságok vannak".
A Mount Weather létesítmény az erőforrások széles skáláját használja fel az amerikai nép folyamatos megfigyelésére. Daniel J. Cronin, az FPA korábbi igazgatóhelyettese szerint: "A felderítő műholdak, a helyi és állami rendőrségi hírszerzési jelentések, és a szövetségi bűnüldöző szervek csak néhány az FPA [ma FEMA] rendelkezésére álló források közül az információgyűjtéshez. "Igyekszünk figyelemmel kísérni a helyzeteket, és még azelőtt lépni, mielőtt vészhelyzetbe kerülnénk" - mondta Cronin. "A megfigyelési programban nem spórolunk meg semmilyen költséget."
5) a "túlélők listájának" karbantartása és frissítése:
A háborús játékok és a belföldi válságforgatókönyvek által generált összes adatot felhasználva, a létesítmény folyamatosan karbantartja és frissíti a nemzet túlélése szempontjából "létfontosságúnak" ítélt személyek neveinek és címeinek listáját, vagy akik "alapvető és nem megszakítható szolgáltatásokat nyújtanak". Az 1976-os cikkben a "túlélők listája" 6500 nevet tartalmazott, de még ezt is kevésnek ítélték. 

Ki és mennyit fizet mindezért?

Miközben több tízmillió dollárt költöttek a komplexum fenntartására és korszerűsítésére, hogy nukleáris támadás esetén több száz kijelölt tisztviselőt megvédjenek, az amerikai állampolgárok háborús felkészültségére tett erőfeszítések nem hangsúlyosak. A FEMA 1989-es, "Are You Prepared?" című brosúrája azt javasolja, hogy a polgárok építsenek ideiglenes óvóhelyeket bútorok, könyvek és egyéb hétköznapi háztartási cikkek felhasználásával.
Hivatalosan a Mount Weather, (és annak költségvetése) nem létezik. A FEMA nem hajlandó válaszolni a létesítményről szóló megkeresésekre; ahogy Bob Blair, a FEMA szóvivője a Time magazinnak nyilatkozta: "Szívesen elmondok mindent róla, de utána meg kell ölnöm".
Nem tudjuk, mennyibe került a Mount Weather az évek során, de természetesen az amerikai adófizetők viselik ezt a terhet is. A Christian Science Monitor "Study Reveals US Has Spent $4 Trillion on Nukes Since '45" című cikke arról számol be, hogy "A kormány legalább 12 milliárd dollárt fordított polgári védelmi projektekre, hogy megvédje a lakosságot a nukleáris támadástól. De további milliárdokat költöttek titokban hatalmas földalatti komplexumokra, amelyekből a civil és katonai tisztviselők irányítanák a kormányt egy nukleáris háború idején."

Mi a Mount Weather végső célja?

Láttuk, hogy a Mount Weather egy nem megválasztott, párhuzamos "várakozó kormányt" tartalmaz, amely készen áll arra, hogy átvegye az Egyesült Államok irányítását, amint az elnök vagy utódja szól. A létesítmény hatalmas adatbázist tartalmaz az amerikai állampolgárokról, amelyeket mindenféle biztosíték vagy elszámoltathatóság nélkül működtetnek. Látszólag azért tervezték az amerikai szubterrán bázisok hálózatának ezt a drága központját, hogy megőrizze kormányformánkat egy nukleáris holokauszt idején.
De a Mount Weather nem egyszerűen egy hidegháborús maradvány. A nemzeti vészhelyzetekben a parancsnoki, és irányítási stratégiákkal kapcsolatos információkat nagyrészt visszatartották az amerikai nyilvánosság elől. A Kennedy elnök által 1962. október 2-án aláírt 11051. számú végrehajtási rendelet kimondja, hogy "a nemzeti felkészültséget úgy kell megvalósítani, ahogyan az a nemzetközi feszültség növekedése esetén korlátozott háborúval, vagy az Egyesült Államok elleni támadást is magában foglaló általános háborúval szemben szükséges lehet".
A George A. Lincoln tábornok (az FPA elődjének, a Vészhelyzeti Felkészültségi Hivatalnak a korábbi igazgatója) által kidolgozott, és Nixon elnök által 1969 októberében aláírt 11490. számú végrehajtási rendelet azonban másról szól. Az EO 11490, amely felváltotta Kennedy EO 11051-es számú rendeletét, így kezdődik: "Mivel nemzeti biztonságunk attól függ, hogy képesek vagyunk-e biztosítani a kormányzat folyamatosságát minden szinten, bármilyen nemzeti vészhelyzetben, amely elképzelhető, hogy a nemzet előtt áll...".
Ahogy William Cooper kutató rámutat, Nixon rendelete nem tesz utalást "háborúra", "közvetlen támadásra" vagy "általános háborúra". Ezeket a konkrétumokat egy rendkívül homályos "nemzeti vészhelyzet típusú helyzet" helyettesíti, amely "elképzelhetően" beavatkozhat a nemzeti hatalmi struktúra működésébe. Továbbá, nincs nyilvánosan ismert végrehajtási rendelet, amely a nemzeti vészhelyzet megszűnése után az alkotmány helyreállítását vázolná. Hacsak a párhuzamos kormány a Mount Weatherben nem dönt jószántából úgy, hogy visszaadja a hatalmat az alkotmányos hatalomnak, akkor az Egyesült Államokban egy őszinte, nemzeti vészhelyzetnek álcázott államcsíny következhet be.
Akárcsak a rejtélyes 51-es körzetet Nevadában, a szövetségi kormány a Mount Weather létesítményt is titokba akarja tartani. Ha a nyilvánosság tudomást szerezne erről a helyről és annak céljáról, az komoly kérdéseket vetne fel azzal kapcsolatban, hogy ki tartja a hatalom gyeplőjét ebben az országban. Az Alkotmány szerint ezek a gyeplők a nép kezében vannak, de a Mount Weather puszta létezése egy teljesen más valóságot jelez. Amíg a Mount Weather létezik, addig ezek a kérdések fennmaradnak

 

Forrás: http://ufoarea.com/bases_mount_weather.html

UFO-bázis a Himalájában

 A Kongka La a Himalája alacsony gerincű hágója, a Ladakhban található, vitatott indiai-kínai határvidéken van. A kínai kézben lévő északkeleti részt Akszaj Csin néven, az indiai délnyugati részt pedig Ladakh néven ismerik. Ez az a terület, ahol az indiai és a kínai hadsereg 1962-ben nagy háborút vívott. A terület a világ egyik legkevésbé megközelíthető területe, és a két ország megállapodás szerint a határnak ezen a részén nem járőrözik. Sok turista, buddhista szerzetes és a ladakhi helyiek szerint az indiai hadsereg és a kínai hadsereg tartja fenn az ellenőrzési vonalat. De valami sokkal komolyabb dolog is történik ezen a területen.
Az indiai és a kínai oldalon élő néhány helyi lakos szerint, itt látják az ufókat a föld alól előjönni, Sokak szerint az ufók földalatti bázisai ebben a régióban vannak, és mind az indiai, mind a kínai kormány nagyon jól tudja ezt.

Nemrégiben néhány hindu zarándok, akik a Kailash-hegyre tartottak a nyugati hágó felől, különös fényeket láttak az égen. A helyi idegenvezetők, miközben kínai területen tartózkodtak, elmondták nekik, hogy ez nem újdonság és normális jelenség a Kongka-hágó térségében - az India és Kína közötti feszült határvidéken. Ezek a furcsa, háromszög alakú, néma, fényes űrhajók a föld alól bukkannak fel, és szinte függőlegesen mozognak felfelé. Néhány kalandvágyó zarándok be akart nézni a helyszínre. A kínai őrposztok először visszafordították őket, mivel a kínai oldalról megtagadták tőlük a belépést. Amikor az indiai oldalról próbálták megközelíteni a helyszínt, az indiai határőrség szintén elutasította őket, annak ellenére, hogy engedélyük volt a két ország közötti utazásra.
A zarándokok ekkor az indiai határőröket kezdték faggatni. A biztonsági személyzet elmondta nekik, hogy parancsot kaptak arra, hogy senkit ne engedjenek a terület közelébe, és igaz, hogy erősen fényes, furcsa tárgyak jönnek elő a föld alól. Az indiai különleges műveleti erők és a hírszerző ügynökségek felügyelik azt a területet.
A helyiek nevetni kezdenek, amikor az UFO-észlelésekről kérdezik őket. Meglepődnek, hogy a kormányok miért akarják ennyire eltitkolni ezeket a nyilvánvaló tényeket. Szerintük a földönkívüliek jelenléte jól ismert, és mélyen a föld alatt vannak. Úgy vélik, hogy sem az indiai, sem a kínai kormány nem akarja valamilyen okból kifolyólag felfedni a tényt. Amikor felhozzák ezt az ügyet a helyi kormánynak, azt mondják nekik, hogy maradjanak csendben és felejtsék el. Ez az a régió, ahol az Eurázsiai-lemez és az Indiai-lemez konvergens /közeledő/ lemezhatárokat hozott létre. A konvergens lemezhatárok ott alakulnak ki, ahol az egyik lemez a másik alá merül. Következésképpen ez egyike azon kevés területnek a világon, ahol a földkéreg mélysége kétszer olyan vastag, mint más helyeken. Ennek ellentéte olyan forró pontokon található, mint az amerikai Yellowstone Nemzeti Park, ahol a földkéreg vékony.
A kétszer olyan vastag földkéreg lehetővé teszi földalatti bázisok kiépítését, nagyon mélyen a tektonikus lemezek alatt.

Kongka La gyönyörű sziklákkal és gránitokkal rendelkezik. Valamilyen furcsa oknál fogva sem a kínai, sem az indiai hatóságok nem végeznek ásatásokat vagy bányászatot itt. A terület érintetlen.
A közelmúltban India és Kína is előrelépett, hogy megoldja az összes határvitát, és újrakezdje a kínai-indiai kapcsolatokat. Az Akszaj Csin terület még mindig vitatott. De érdekes, hogy a tárgyalások során mindkét kormány közömbös, ha erről a területről van szó. Indiának és Kínának hatalmas határ menti területei vannak a Himalája mentén, és mindezekről a területekről tárgyalásokat folytatnak. Bár India azt állítja, hogy az Akszaj Csin India része. Másrészt a kínaiak, miután az 1962-es háborúban elnyerték Indiától Akszaj Csin-t, stratégiai fontosságú katonai autópályát építettek. Most egy alternatív autópályát használnak, így nem foglalkoznak a Kongka La-i területtel.
Nemrégiben a helyi iskolában a környék kisgyermekei rajzversenyre jelentkeztek. A rajzok több mint felénél furcsa tárgyakat ábrázoltak az égen, néhány a hegyekből bukkant elő. Sokan közülük még azt is tudják, hogy mit és mikor kell keresni.
Van egy alternatíva, hogy ez egy földalatti, stratégiai légierő bázis. De akkor miért engedélyezi bármelyik ország is a bázist a hivatalos senki földjén, a rendkívül érzékeny, vitatott határvidéken? Miért jelentenek ebből a térségből folyamatosan UFO észleléseket a legkülönfélébb emberek?
/Szerk:Az itt tapasztalt UFO aktivitás nem új keletű dolog. A CIA titkosság alól feloldott aktáiból kiderül, hogy már a 60-as években egy sor észlelés volt ide köthető, pontosabban India, Bhután és Nepál egyes régióiba. Így feltételezhető, hogy a Kongka-La-i események egy, már régóta létező bázis helyi megnyilvánulásai/

Forrás: http://www.ufoarea.com/bases_india_china_ufo_base.html

 

Kiszivárogtatók: Thomas Castello

1961-ben Thomas E. Castello fiatal őrmester volt, aki a nevadai Las Vegas közelében lévő Nellis légibázison állomásozott. Katonai fotósként dolgozott, szigorúan titkos hozzáféréssel. Később áthelyezték Nyugat-Virginiába, ahol a fejlett hírszerzési fotózás területén képezte magát. Egy titkos földalatti létesítményen belül dolgozott, és új megbízatásának jellege miatt az engedélyét TS-IV-re emelték.
A légierőnél maradt fotósként 1971-ig, amikor is a RAND Corporation-nél ajánlottak neki egy állást biztonsági technikusként, így Kaliforniába költözött, ahol a RAND-nek volt egy nagyobb létesítménye, és biztonsági engedélyét ULTRA-3-ra emelték. A következő évben megismerkedett egy Cathy nevű nővel, összeházasodtak, és született egy fiuk, Eric.
1977-ben Thomas-t áthelyezték az új-mexikói Santa Fe-be, ahol a fizetését jelentősen megemelték, és a biztonsági engedélyét ismét felemelték ezúttal ULTRA-7-re. Új munkahelye a Dulce létesítmény fotóbiztonsági specialistája volt, ahol a munkaköri leírása szerint a földalatti komplexumban lévő videokamerák karbantartása, beállítása és kalibrálása, valamint a látogatók helyszínre kísérése volt a feladata.
Miután megérkeztek Dulce-ba, Thomas és több más új "újonc" részt vett egy kötelező megbeszélésen, ahol bemutatták nekik a nagy hazugságot arról, hogy:
"...a genetikai kísérletekre használt alanyok reménytelenül elmebetegek, és a kutatás orvosi és humánus célokat szolgál."
Ezen túlmenően, minden kérdést csak a szükséges információk alapján kellett feltenni. Az eligazításon súlyos büntetést helyeztek kilátásba, ha valakit rajtakapnak azon, hogy beszélget bármelyik "elmebeteggel", vagy olyanokkal folytat beszélgetést, akik nem közvetlenül az aktuális feladathoz kapcsolódnak. A saját munkaterület határain kívülre merészkedni ok nélkül szintén tilos volt, és ami a legfontosabb, a közös idegen/USA kormánybázis létezésének megvitatása bármely kívülállóval súlyos, adott esetben halálos következményekkel járt volna.
Thomas úgy végezte a munkáját, ahogy a felettesei megkövetelték. A bázison a valódi Szürke és hüllőszerű lényekkel való találkozásai eleinte felemelőek voltak, de hamarosan élesen tudatosult benne, hogy nem minden az, aminek látszik.
Thomas lassan érezni kezdte, hogy közte és a személyzet egy része között feszültség van. Néha-néha a sarkon sétálva, megszakította a munkatársak közötti komoly beszélgetéseket, és mivel Thomas biztonsági tiszt volt, ezek a beszélgetések rövid zúgolódás után alábbhagytak, és az egyének elváltak egymástól.
A munkájának egyik különleges része az volt, hogy a bázis különböző területeire ment, és szükség esetén összehangolta a biztonsági megfigyelő kamerákat. Ez lehetőséget adott neki arra, hogy olyan dolgok szemtanúja legyen, amelyek megdöbbentették a képzeletet.
Alább egy olyan fotó látható, amely állítólag Dulce-ban készült, és amelyet Castello titokban készített a bázisról. (Valódi-e vagy sem, lenyűgöző)

Később arról számolt be, hogy olyan laboratóriumokat látott, amelyek a következőket vizsgálták:
* Az emberek aura energiamezői;
*Asztrális vagy szellemtestek utaztatása és manipulálása;
* Pszi-kutatások;
* Fejlett agykontroll technikák elemzése és alkalmazása;
*Az emberi agyi memória felismerése, megszerzése és átvitele;
*Anyagmanipuláció;
*Ember/idegen embrionális klónozás;
*gyors emberi test replikálás energia/anyag átvitel segítségével [kiegészítve egy személy memóriáját a számítógép memóriabankjaiból] és egyéb tudományos fejlesztések.

Időnként Thomas megpillantott néhányat a bázis különálló részlegeiben elhelyezett, borzalmas genetikai alkotások közül.
Ezekről tudta, hogy semmi közük nem lehetett a mentális betegségekhez vagy az egészségügyi kutatáshoz. Thomas nem akart tovább keresgélni. Mert minden egyes alkalommal, amikor újabb darabkákat fedezett fel ebben a földalatti labirintusban, egyre nehezebb volt elfogadni. Kíváncsi elméje azonban arra ösztökélte, hogy kutassa az igazságot, függetlenül attól, hogy el akart fordulni rémülten.
Egy nap Thomashoz egy másik alkalmazott lépett, aki egy mellékfolyosóra vezette. Itt két másik úriember közelítette meg, akik a legborzasztóbb szavakat suttogták neki. A férfiak, nők és gyermekek, akikről azt mondták, hogy szellemi fogyatékosok, valójában az eltérítés erősen elkábított áldozatai voltak. Figyelmeztette a férfiakat, hogy szavaik és tetteik nagy bajba sodorhatják őket, ha feljelenti őket. Ekkor az egyik férfi elmondta Thomasnak, hogy mindannyian őt figyelték, és észrevette, hogy ő is "kényelmetlenül" érzi magát attól, aminek a szemtanúja. Tudták, hogy Thomas lelkiismeretes, és tudták, hogy van egy barátja.
Igazuk volt, Thomas nem adta át őket a parancsnokainak. Ehelyett azt a veszélyes döntést hozta, hogy csendben beszélgetett az egyik ketrecbe zárt emberrel a „Nightmare Hall " /Rémálom-terem/ becenévre hallgató területen. Az illető kábítószeres állapota közepette megkérdezte a nevét és a szülővárosát. Thomas diszkréten utánajárt az "őrült" ember állításainak, a létesítményen kívül töltött hétvégéin. Kutatása során rájött, hogy az illetőt eltűntnek nyilvánították szülővárosában, miután hirtelen eltűnt, hátrahagyta traumatizált családját.

Hamarosan rájött, hogy a több száz, talán több ezer férfi, nő és gyermek [a világ minden tájáról] közül sokan valóban eltűntként vagy megmagyarázhatatlanul eltűntként voltak nyilvántartva. Mindaddig, amíg a helyzet valahogy nem változott, csak annyit tehetett, hogy éber volt és rendkívül óvatos a gondolataival. A Szürke idegenek telepatikus képességei lehetővé tették számukra, hogy "olvassanak" a körülöttük lévők gondolataiban, és ha felfedné heves dühét, akkor mindennek vége lenne számára és új barátai számára.
1978-ban a Dulce bázison belül rendkívül felfokozott volt a feszültség. Több biztonsági és labortechnikus szabotálni kezdte a genetikai kísérleteket. Az egyre gyengülő idegek és a paranoia végül abban tört ki, amit általában Dulce-háborúknak neveznek.
1979-ben a nagy nyomás, amelyet a munkája során Thomasra nehezedett, végül arra késztette, hogy megtörje a hallgatás kódexét. Egy kézzel átadott üzenetben közölte legjobb barátjával, hogy egy felszín alatti, hatalmas létesítményben dolgozik az új-mexikói Dulce mellett.

Elmondta a barátjának, hogy Szürke idegenekkel dolgozik együtt, akik magukat őslakos földlakóknak tartják, és hogy a fejjel lefelé fordított fekete háromszög, benne a kifordított aranyszínű T-vel, a projekt jelvénye.
Thomas tudta, hogy a saját lelki békéje érdekében ott kell hagynia a munkát, azonban most, hogy megtudta az igazságot a lent tartott elraboltakról, szinte lehetetlen lenne "normális" életet élnie. Mindig megfigyelés és fenyegetés alatt állna, egészen a halála napjáig. Azzal is tisztában volt, hogy nem biztos, hogy az öregség viszi el. A halálát könnyen felgyorsíthatják bizonyos személyek.
Az egyik hétvége után, amikor nem volt az intézetben, úgy döntött, hogy visszatér a munkahelyére. Ezúttal az egyik kevésbé őrzött szellőzőaknán keresztül, bejelentés nélkül, titkos átjárókon keresztül jutott be a bázisra. Miután bejutott, előbb úgy tett, mintha a szokásos munkáját végezné, miközben minden gondolatára ügyelt, ahogy elhaladt a Szürkék mellett.
A bázison belül töltött idő alatt eltulajdonította a létesítményről készült állóképeket, valamint a Ronald Reagan kaliforniai kormányzó, több más személy, és a Szürkék között kötött, hiteles aláírással ellátott szerződéseket. Thomasnak sikerült megszereznie egy 7 perces fekete-fehér videót is, amelyen genetikai kísérletek, ketrecbe zárt emberek, Szürkék, valamint idegen eszközök és bonyolult genetikai képletek vázlatai láthatók.
Úgy érezte, hogy ezek a tárgyak nem csak az ő esélyét jelentik arra, hogy helyet kapjon a tárgyalóasztalnál, ha szükség lesz rájuk, de a nyilvánosságnak is tudnia kell róluk.
Másolatokat készített a filmekről, fotókról és papírokról, több "csomagot" állított össze, és több különböző embert utasított, akikben kifejezetten megbízott, hogy a megfelelő időpontig elássák vagy elrejtsék őket.

 

Ezután bizonyos forrásokból értesült arról, hogy feleségét, Cathyt és fiát, Ericet erőszakkal elvitték otthonukból egy titkos földalatti létesítménybe, ahol "biztonságban tartják" őket, amíg ő úgy nem dönt, hogy visszatér a tárgyakkal. Ekkor már tudta, hogy még ha vissza is adna mindent a Dulce parancsnokainak, a felesége és a fia valószínűleg soha nem lesz többé a régi [ha egyáltalán visszatérnek], miután agresszív agykontrollal manipulálták őket.
Azt is tudta, hogy ő és családja egészen biztosan végleg eltűnne valamilyen tragikus baleset következtében. Thomasnak nulla lehetősége volt. Gyorsan átváltott egy magányos, menekülő életre. Államról államra, határról határra, motelből motelba.
Kevés vagy semmilyen információ nincs arról, hogy mi történt Thomasszal, hogy egyszerűen eltűnt-e, megölték-e, vagy ahogy az egyik jelentés állította, titokban Európában élt, hogy elkerülje az őt és a családját érő fenyegetéseket. 

 

Forrás:

http://lisaromanekufoinsider.blogspot.com/2014/07/thomas-e-castello-another-dulce-base.html