Az STS-75-et (a NASA űrsikló programjának 75. küldetése) 1996 februárjában indították. A küldetés egyik kísérlete a Tethered Satellite System Reflight (TSS-1R) /a képen/ telepítése volt. Az elektrodinamikus űrhevederek kutatása azért érdekes a tudósok számára, mivel az olcsó meghajtás és energiatermelés potenciális lehetőségét hordoznának a Föld körüli pályán, hasznos lenne a műholdak és az űrállomások számára.A heveder lehetővé tette az STS-75-nek, hogy egy 20 kilométer (12 mérföldes) hosszú kábellel kilógasson egy műholdat és ellenőrizze, hogy a Föld mágneses tere mekkora áramot indukál a kábelben. De eltört, még mielőtt teljesen ki lett volna helyezve, és a műholddal együtt véglegesen eltávolodott.
Mindennek az oka alapvetően az lehetett, hogy a heveder szigetelt burkolatában gombostűfejnyi lyukak vannak, amikkel nem számoltak. Így a szigetelés alatt csapdába esett levegő a tűlyukakból kiürült a légüres térbe. A hevederen keresztül terjedő /körülbelül 3500–5000 volt/ átalakította a légbuborékokat plazmává (ami nagy áramvezető), rövidzárlatot okozott az űrsikló fémtestén, és az áram elegendő volt a kábel megolvasztásához.
A NASA missziójának kísérletét rögzítő videóban az látszik, hogy fényes tárgyak mozognak a heveder körül. Franklin Chang-Diaz űrhajós elmagyarázta, hogy a fényes foltok " olyan kicsi törmelékek, amik velünk repülnek", közben megcsillannak a Nap fényében. Mivel az űrsikló és annak összes tartalma súlytalan, és körülbelül 17 600 mérföld / óra sebességgel kering a Föld körül, bármi, ami levált róla (például jégkristályok), hajlamosak a közelben maradni és "együtt repülni" az űrhajóval. Rutinszerű „vízkifolyatásra” került sor közvetlenül a kísérlet előtt, a törmelék részecskék felhőt képeznek, amelyek közül sok, néhány óráig a sikló környezetében marad, mielőtt elsodródna.
1. Miért van az, hogy ezek a jégkristályok minden irányból jönnek-mennek?
2. Nem kellene-e a hirtelen megfagyott víznek amorf formát felvennie, és nem szabályos korong, centrális középrésszel /ami véleményem szerint inkább az objektumon belüli hőmérsékletkülönbségekett érzékelteti/ formában tömörülnie?
4. Mennyire volt célszerű és logikus cselekedet egy ilyen fontos kísérlet előtt, vizet üríteni a siklóból?
5. A legfontosabb kérdés, a felvételen miért materializálódnak olykor-olykor a semmiből az állítólagos kristályok?
6. Hogy lehet, hogy egyes kristályfelhők csigalassúsággal vánszorognak, némelyik viszont sebesen "vágtázik", milyen gravitációs erőhatás taszítja meg ez utóbbiakat?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése