John Ginter története
Ez a cikk a The Spotlight 1996. december 23-i számában jelent meg. Cheryl Welsh írta John Ginter helyett.
A katonatisztektől a börtönlakókig egyre nő azoknak az amerikaiaknak a száma, akik azt állítják, hogy akaratlanul is az agykontroll-kutatás alanyai voltak.
Én politikai meggyőződésem miatt lettem pszichológiai viselkedésmódosító kísérlet áldozata. Szeretném, ha az emberek tudnának a tapasztalataimról, hogy rájöjjenek, az amerikai kormány az amerikai állampolgárok beleegyezése nélkül fejleszt agykontroll-technológiát. A nemzetbiztonsági törvényt arra használják, hogy elfedjék az amerikai állampolgárok törvényes jogaival való visszaéléseket.
Erre a kísérletre 1967-ben került sor a San Quentinben, miután már tíz évet töltöttem a börtönrendszerben. Tizenhét hónapig tartott, napi huszonnégy órán át megállás nélkül, és olyan hangprojekciót használtak, amely környezetet szimulált. Pszichológiai tesztelésen estem át, és a kísérlet célja az volt, hogy tanulmányozzák félelmeimet, gyengeségeimet és reakcióimat, hogy kifejlesszék az emberek irányításának eszközét.
Hogyan működik az M.I.N.D. eszköz, más néven Mágneses Integrált Neuron Duplikátor?
John Akwei, aki áldozat, de nem fogoly, bírósági keresetet nyújtott be, amely az állítólagos "távoli idegi megfigyelés és elektronikus agyi összeköttetés technológiáját" írta le (Washington, DC. Civil Action No 92-0449). Az agykontroll-technológia elmélete szerint az agy elektromágneses energiát bocsát ki, mint egy EEG, ami érzékelhető és elemezhető. A számítógépek képesek a viselkedést és a beszédet az agyhullámjelekkel korrelálni, és az elme távolról megfejthető. Ez az elmélet fordítva is működik. A viselkedés stimulálásakor vagy irányításakor az agy elektromágneses jeleken keresztül kommunikál, és bizonyos frekvenciák meghatározott hangulati állapotokat és viselkedést hoznak létre, illetve felelnek meg azoknak. Az agy nem tudja megkülönböztetni az idegen jelet a sajátjától. Azáltal, hogy a tudatalatti elmét célozza meg üzenetekkel, ahogyan a hipnotizőrök teszik, a technológia távolról megcélozhatja azt, és ez egy nagyon hatékony agykontroll fegyverré válik.
Az agykontroll-technológia segítségével a kísérletezők tudták, hogy mit gondolok és mit érzek. 1968-ban bírósági keresetet nyújtottam be, amiben ez állt: "...a San Quentinben egy agyi készüléket használnak rajta, hogy megváltoztassák vagy elpusztítsák az agyát." és "A gép elektromágneses hullámokat bocsátott ki, amelyek stimulálták a petíciót benyújtó agyát". Közvetlenül az agyammal tudtak kommunikálni. Egyszer huszonhét napon és éjszakán át ébren tartottak.
Úgy gondolom, hogy a rajtam és Walker tábornokon végzett viselkedésmódosító kísérletek célja az volt, hogy politikai célokra és hírszerzési eszközként fejlesszék a számítógép-agy technológiát. Pavlovi kondicionálást alkalmaztak negatív pszichológiai ingerekkel, és ily módon képesek megváltoztatni a viselkedést. Például a politikai nézeteimet egész nap, napokon keresztül degradálták.
Az Orlikow v. U.S. 682 F.Supp77 (D.C.C.1988) című bírósági ügy leírja az agymosás kanadai bírósági ügyét, és részletesen ismerteti a CIA által végzett agykontroll-kísérletek történetét. Ezekben a kísérletekben, amelyek releváns hasonlóságokat mutatnak az én tapasztalataimmal, egy rácsos szobát használtak. "Az alany agyhullámait egy közeli fogadószobába sugározták,...". (Gordon Thomas-Utazás az őrületbe: A titkos CIA agykontroll és orvosi visszaélések igaz története, 1989).
Nagyjából abban az időben, amikor rajtam kísérleteztek, anyám, aki soha nem vesztette el a belém vetett hitét, látta a CBS televíziós műsorát, „A 21. századot” és az "Elme csodája" című epizódot. A műsor országszerte végzett kísérleteket ismertetett, és a kutatás témája az elme irányítása volt, például állatokba elektródákat ültettek be, és manipulálták a viselkedésüket. David Krech, egy tudós figyelmeztetett a technológiával való baljós visszaélésekre, amelyek előfordulhatnak.
Nemzetbiztonsági kérdés
Az agykontroll-technológia még mindig titkos, és a törvény szerint semmiféle jogorvoslattal nem rendelkezem. Az elektromágneses technológia szigorúan titkos státuszát olyan kiadványok bizonyítják, mint például a The International Review of the Red Cross. Louise Doswald-Beck és Gerald C. Cauderay 1990. november 1-jén megjelent, "Az új személy elleni fegyverek fejlesztése" című cikke a 19-20. oldalon. Az „Irányított” energiafegyverek alatt a következőket írja: "Annak ellenére, hogy az e témában megjelent publikációk ritkák, és hogy általában szigorúan titkos információkról van szó, az e területen végzett kutatások úgy tűnik bebizonyították, hogy nagyon kis mennyiségű elektromágneses sugárzás képes észrevehetően megváltoztatni az élő sejtek működését.". És azt is, hogy "Egyes kutatások megerősíteni látszanak, hogy a normál agyhullámokhoz hasonlóan modulált, alacsony szintű elektromágneses mezők komolyan befolyásolhatják az agyműködést".
Az agykontroll-kutatás az 1950-es években kezdődhetett, és a világhatalmak közötti teljes körű versengéssé fejlődhetett, mint a nukleáris fegyverkezési verseny. Ezt az állítást több független forrás is alátámasztja. Csak két példa: a CIA STARGATE jelentése, amely leírja Oroszország érdeklődését a katonai célú pszichikai kutatások iránt, és az USA későbbi pszichikai kutatási programjai. Egy másik cikk a Chemical and Engineering News 2-5-96-os számában leír egy hongkongi professzort, aki beperelte az amerikai kormányt. A bírósági perben " a University of Science and Technology-t nevezi meg azon az alapon, hogy az részt vett az elmekontroll munkájának folytatásában".
A hitelesség kérdése - Hogyan írjuk le az agykontroll-kísérleteket, mielőtt a nyilvánosság elé tárnánk?
Amikor megpróbáltam öngyilkosságot elkövetni, a kísérlet olyan hirtelen változott meg, ahogyan elkezdődött, mintha a céljukat elérték volna. Úgy tűnik, az „elmeidomítók” keresték és megtalálták, mikor török meg. Félelemkeltő taktikájuk átmenetileg cionistaellenes nézeteimet marxizmusra változtatta, és menedékjogért fordultam a keletnémet kormányhoz. Még mindig megvan a válasz, amit kaptam. Azóta mindenkinek, akivel találkoztam, meséltem az M.I.N.D. eszközről. Még az FBI-nál is panaszt tettem, és körülbelül egy órán keresztül hallgattak ki. Ez azonban nem vezetett semmire, ahogyan az általam benyújtott információszabadságról szóló törvény iránti kérelem sem.
A nyílt, agresszív formák abbamaradtak, de a kísérletezők továbbra is figyelték a tetteimet, hogy lássák, milyen egyéb változások következhetnek be.
Most más rabok is az enyémhez hasonló tapasztalatokról számolnak be. Számos cikk is alátámasztja az M.I.N.D. eszköz valóságtartalmát. A Los Angeles Times,1976. március 20-i cikke "Mind-Reading Machine Tells Secrets of the Brain" címmel Norman Kempster írta: "1973 óta egy kevéssé ismert Pentagon ügynökség azt tanulmányozza, hogyan lehet egy számítógépet csatlakoztatni az egyén agyhullámaihoz.... Az Advanced Research Projects Agency /ARPA/ szerint az évi 1 millió dolláros program átment a kezdeti laboratóriumi teszteken, és készen áll a katonai felhasználásra. Többek között a UCLA-val, a Stanforddal és az MIT-tel kötött szerződéseket sorolták fel.
Több független forrás is leírja az orosz agykontroll technológiát olyan védelmi kiadványokban, mint például a Defense News, 1993. január 11-17. Ebben az áll: "Az akusztikus pszichokorrekció néven ismert, a polgári lakosság és a katonák elméjének irányítására és viselkedésének megváltoztatására szolgáló képességet hamarosan megoszthatják az amerikai katonai, orvosi és politikai tisztviselőkkel, amerikai és orosz források szerint".
A cikkben idézett tanulmány orosz szerzői azt írták:
„Amennyire lehetővé vált, hogy az emberi lények pszichés tartalmát akaratuk és tudatosságuk ellenére műszeres eszközökkel megvizsgáljuk és korrigáljuk... az elért eredmények kikerülhetnek az ellenőrzésünk alól, és embertelen célokra, a pszichék manipulálására használhatók fel... A világ közvéleménye nem áll készen arra, hogy megfelelően kezelje az emberi elméhez való közvetlen hozzáférés lehetőségéből adódó problémákat.”
Bár amerikai források szerint kormányzati tisztviselők, valamint az üzleti és orvosi közösségek vezetői megfontolják az orosz ajánlatokat, hogy az agykontroll képességét kétoldalú ellenőrzés alá vonják, nem nehéz elképzelni, hogy a hírszerző ügynökségek versenyt futnak a számítógépes agyfegyverek megtalálásáért, mielőtt a másik fél előnyre tesz szert.
Hihetetlenül nehéz volt meggyőzni az embereket arról, hogy a tudósok megpróbálnák meghódítani az elmét, még a nukleáris fegyverkezési verseny, a géntechnológia, a nanoszekundumos számítógépek, a műholdak és más fejlett technológiák kifejlesztése után is. Az amerikai kormány és más kormányok motiváltak a leghalálosabb méreg és baktérium-hadviselés kifejlesztésére, miért ne használhatnák ki az elmét?
Harminc évnyi titkos kutatás után, az amerikai kormány elkezdi nyíltan használni az elektromágneses hadviselési technológiát a rendőrségen, a börtönökben és a hadseregben. Számos cikk ír a nem-halálos elektromágneses viselkedéskontroll fegyverekről és kapcsolódó témákról, mint például a USA Today, 1996. februárjában, amely egy dél-karolinai törvényhozó javaslatát tárgyalja, aki a globális helymeghatározó műholdrendszer /GPS/ használatát javasolja a feltételesen szabadlábra helyezettek követésére.
San Quentin, egy hihető helyszín az agykontroll-kísérletekhez
A 60-as és 70-es évek kaliforniai börtönei nagyban különböztek a maiaktól. A hippimozgalmat, Kennedy elnök vízióját, valamint a radikális berkeley-i tüntetők kiábrándultságát tükrözte. Berkeley a harmadik világ politikájáról szóló intellektuális gondolatok melegágya volt, a börtönrendszer pedig társadalmi reformmozgalomban volt. A rabok rehabilitációja volt divatban. Eric Cummins „The Rise and Fall of California's Radical Prison Movement” (A kaliforniai radikális börtönmozgalom felemelkedése és bukása) című könyve írta le ezt a legjobban, mivel az én tapasztalataim illeszkedtek az ő tényszerű beszámolójához. Angela Davis és a határozatlan idejű büntetésről szóló törvény sikeres megdöntése előtt ítéltek el. Ha az ő erőfeszítései nem lennének, még ma is börtönben lehetnék. A rabok által akkoriban tanúsított dühnek és erőszaknak számos oka volt. "1967. január 12-16-án, egy tömeges börtönzavargás forrpontra juttatta az intézményben fennálló helyzetet." A fekete rabok jobb munkát, képzést és képviseletet akartak. Egy cellában voltam George Jackson mellett, aki egy radikális volt, később a San Quentin-i őrök megölték. Caryl Chessman világméretű felhívásai pedig leckét adtak a börtönvezetésnek, hogy mekkora gondot okozhat egy művelt rab, mégis kivégezték 1960-ban. Ismertem Carlt, ő keltette fel érdeklődésemet a jog iránt.
Egy újabb kormányzati eltussolás-Ki fogja tájékoztatni az amerikai közvéleményt?
Átszállítottak a Vacaville-i orvosi börtönbe, ahol sokkterápiát akartak rajtam alkalmazni, de anyám nem írta alá a szükséges papírokat. Úgy vélem, hogy hitelteleníteni akartak, hogy soha ne tudjak tanúskodni, vagy leállítani a viselkedésszabályozó kísérleteiket. 1977 óta szabadlábon vagyok, és azon dolgozom, hogy felfedjem az M.I.N.D. eszköz létezését.
Remélem, hogy a bíróságon bebizonyíthatom, hogy Parks igazgatóhelyettes tudott erről a kísérletezésről, de aláírta a nemzetbiztonsági esküt. Egyre nagyobb bürokrácia alakult ki a nemzeti titoktartás kikényszerítésére a sok kormányzati és magán kutatóintézet között, és még a törvények megsértése esetén is ez az irányadó a bírósági ügyekben.
Amikor 1965-ben fogoly voltam, bridzseltem Dr. Keatinggel és a Travis légibázis magas rangú tisztjeivel, valamint az egyetemek professzoraival és feleségeikkel. Politikai nézeteimmel szereztem néhány ellenséget. Két évvel később kezdődött az agykontroll.
Azt is remélem, hogy a bíróságon bebizonyíthatom, hogy Raymond Procunier, a Kaliforniai Büntetés-végrehajtási Minisztérium igazgatója, egy volt haditengerész és Reagan kinevezett embere tudott az M.I.N.D. eszközzel végzett kísérletekről. Neki is volt biztonsági engedélye.
1973-ban Ronald Reagan, Kalifornia kormányzója bejelentette Dr. Louis Jolyon West, a CIA jól ismert tanácsadója és a UCLA Neuropszichiátriai Intézetének vezetője által tett javaslatot, egy új "Erőszakos Viselkedést Kutató Központ" létrehozására. Ennek a börtönrendszerre is ki kellett terjednie. Úgy vélem, hogy a javaslat elleni közfelháborodás miatt, ez a kapcsolódó viselkedéskutatás a föld alá került.
Az MKULTRA CIA vezető tudósa tagadja a Vacaville-i börtön CIA „alvó laboratóriumáról” szóló kormányzati dokumentumok érvényességét, az emberi sugárzással foglalkozó tanácsadó bizottság előtt.
Az emberi sugárzási kísérletekkel foglalkozó tanácsadó bizottság zárójelentése szerint a Vacaville börtönben:
„...a CIA pénzeszközöket biztosított Dr. Hamiltonnak egy úgynevezett "alvó laboratórium" létrehozására és működtetésére, amelyben saját kutatásokat végezhetett, de az ügynökség kérésére a CIA számára is végezhetett kutatásokat. ...Az 1965-ös dokumentumban leírtakkal ellentétben Hamilton azt állította, hogy a CIA valójában soha nem használta a laboratóriumot, mielőtt azt bezárták.”
De az én tapasztalataim és annak fényében, hogy Dr. Hamilton az MKULTRA elmekontrollos CIA-kutatásban dolgozott, és a nyugati parton volt a felügyelő (Marks, 200. o.), a nemzetbiztonság nevében félrevezethette a tényeket.
Egy nemzetközi emberi jogi kérdés
Ma az áldozatok szervezkednek. David Fratus Utah államban küzdött az ügye nyilvánosságra hozásáért. Perry Dardar Louisiana államból leírja ugyanazt a fajta kísérletet, amit én is elszenvedtem. Gregory Lambrosnak, egy másik fogolynak pedig még egy ügyvédi irodája is van, amely egy agykontroll-adatbázist szervez az áldozatok számára. Betsy Russell-Manning könyvet írt „Mind Control in U.S. Prison System” (Agykontroll az amerikai börtönrendszerben) címmel, 1996, Flatland Publishing.
Visszatekintve 1967-re, nagy előrelépést látok, óriási esélyekkel. A börtönben az idő új értelmet nyer; megtanultam, hogy nincs más választásom, mint türelmesnek - de kitartónak - lenni. Remélem, hogy az áldozatok kapcsolatba lépnek velem, hogy csoportként következetes fejlődést érhessünk el.
Forrás: https://www.transformation.dk/www.raven1.net/ginter.htm
