1996. június 23-án Dr. Bob Hieronimus élő rádióadásban, hidegfúziós különkiadást vezetett Dr. Eugene Malloveval, John O'M. Bockrisszal és Dr. Hal Puthoffal. Az alábbiakban a Dr. Puthoffal készült különálló interjú átirata következik.
Hal Puthoff tudattal kapcsolatos kutatásai a 60-as évek végén és a 70-es évek elején keltették fel a figyelmünket. Barátunk, Ingo Swann, a 21st Century Radio-ban való többszöri szereplése során említette Hal Puthoff jelentőségét a távérzékelés kutatásában, és lehet, hogy később, még ma este érintjük ezt a témát, de a legtöbb időt az alternatív energiaforrásokra fogjuk fordítani, mint a hidegfúzió, a nullponti energia és a nanotechnológia.
Stars Academy-nak, mely az UFO jelenségek nyilvánosságra hozatala érdekében tevékenykedik. Az 1970-es és 80-as években Puthoff egy, a CIA/DIA által finanszírozott programot irányított az SRI International-nál a paranormális képességek vizsgálatára, Russell Targgal együttműködve a Stargate Project részeként Uri Geller, Ingo Swann, Pat Price, Joseph McMoneagle és mások állítólagos pszichikai képességeit tanulmányozta. Mind Puthoff, mind Targ meggyőződött arról, hogy Geller és Swann valódi pszichikai képességekkel rendelkezik. /
Üdvözöljük a 21st Century Radio and TV News-ban, Dr. Puthoff.
Örülök, hogy itt lehetek, Bob.
Még akkor is, ha az olyan propagandisták, mint Rush Limbaugh azt mondják, hogy az ökológiai katasztrófák nem többek, mint a baloldali média megnyilvánulásai, amelyek célja a nagyvállalatok megadóztatása, a környezetünk nincs jó állapotban. És mégis van remény van arra, hogy az új energiatechnológiák sokat tehetnek azért, hogy ne kerüljünk egy ökológiai visszafordíthatatlan zónába. Mielőtt áttekintjük a hidegfúziót és a nullponti energiát, értékelné általánosságban annak lehetőségét, hogy az új energiatechnológiák átírhatják a környezeti problémáinkat?
Igazából, Bob, eléggé biztos vagyok benne, hogy ez lesz a helyzet. Mielőtt ismertük az atomenergiát, azt gondoltuk, hogy kifogyunk a szénből, és talán az olaj sem tart már sokáig, aztán jött az atomenergia. Most kiderült, hogy az atomenergiának megvannak a maga előnyei és hátrányai, ahogyan azt Ön is tudja. De mégis, ez egy új energiaforrás volt, amire korábban nem gondoltunk, de ha már megvolt, ki tudtuk használni. Úgy gondolom, hogy jelenleg egy új szakaszba lépünk, amelyben rengeteg új energiakutatás folyik, legyen szó napenergiáról, szélenergiáról és így tovább...vagy az úgynevezett nullponti energiáról is, amiről ma este beszélni fogunk. Úgy gondolom, hogy ez sok reményt hordoz magában a jövőbeli környezeti helyzetet illetően, és amennyire tudjuk, ez egy teljesen ártalmatlan energiaforrás, már ami az ökológiai aggályokat illeti.
Kezdjük a beszélgetést a nullponti energiáról, és az egyik cikkéről, amit nemrég olvastam. Ön azt állította, hogy a kvantumelmélet szerint az üres tér nem igazán üres, hanem hatalmas mennyiségű kiaknázatlan elektromágneses energiát tartalmaz, amit zéróponti energiának vagy ZPE-nek neveznek. Definiálná nekünk ezt az energiát, kérem?
De honnan származik ez az energia?
Nos, kiderült, hogy az Univerzumban minden részecske rendelkezik valamilyen töltéssel, legyenek azok az elektronok és protonok a testünkben, vagy a Napban, és aztán egészen addig, ameddig a kozmoszban el tudunk látni. Kiderült, hogy mindezek a részecskék egy aprócska kvantumbillegésen vagy kvantumtáncon mennek keresztül, és e folyamat során energiát sugároznak ki. Bármelyik részecske megrezdül ettől az energiától, és visszasugározza azt, így kozmológiai léptékben ez egyfajta elektromágneses megfelelője annak, mintha mikrofont tennénk egy hangszóró mellé, és a hangszóró visítana. Van egy óriási visszacsatolási rendszerünk, amelyben az összes részecske ezt a kvantum zéróponti energiát termeli, amely folyamatosan erősíti önmagát, akárcsak a mikrofonban lévő sípolás.
Igen, olvastam.
Mi volt a véleménye erről a könyvről?
Úgy gondolom, hogy bár ez egyfajta ellentétben áll az uralkodó mainstream nézettel, ezek azok a fajta elképzelések, amelyeknek úgy tűnik, hogy manapság reneszánszát éljük. Mindenképpen üdvözlöm az arra irányuló erőfeszítéseit, hogy új utakat nyisson a dolgok szemlélésére. Még nem alakítottam ki végleges véleményt arról, hogy szerintem igaza van-e ebben. De azt hiszem, ez az a fajta gondolkodás, ami a tudományt ma nagyon izgalmassá teszi.
Igen, ez valóban így van. Visszatérve a nullponti energiára, lehet-e ilyen energiát gyakorlati felhasználásra termelni?
Körülbelül egy évtizeddel ezelőttig úgy gondolták, hogy a válasz nem. Ennek az volt az oka, hogy például hőfürdő vesz körül minket, és a fizikusok a "hőenergia kitermelésére" tett kísérletekből megtanulták, hogy a [környezeti hő] felhasználásához mindig több energiára volt szükség, mint amennyit ki lehetett belőle nyerni. Tehát bár megtehetjük ezt hűtőszekrényekkel, fűtőberendezésekkel és így tovább, akkora energiát kell befektetnünk, mint amekkora energiát kapunk érte. Azt feltételezték, hogy a környező nullponti energia, amely mindenütt jelen van, talán olyan, mint egy hőfürdő, és nem lehet megcsapolni. De még '84-ben volt egy Bob Forward nevű kutató a Hughes laboratóriumban, aki rámutatott, hogy létezik egy Casimir-effektusnak nevezett hatás, amely valójában megmutatta, hogy mikroszkopikus szinten mind kísérletileg, mind elméletileg megerősített, hogy a háttérenergiából valóban át lehet alakítani valamennyit más formába. Miután ezt felismerték, akkor az volt a helyzet, hogy az elvi bizonyíték megvolt, így most a fizikusok és a hozzám hasonló mérnökök érdeklődnek az iránt, hogy kiderítsék, hogyan lehet ezt hatékonyan megtenni, és milyen technológiákra van szükség ahhoz, hogy ezt piacképes energiaforrássá lehessen alakítani. A területen dolgozó emberek számára ez most ott tart, mint a napenergia vagy a termonukleáris fúzió vagy bármi más: az elv bizonyított, most már csak az a kérdés, hogy hogyan lehet megvalósítani.
A tehetetlenség a világegyetem szerkezetének egy olyan finom tulajdonsága, amely fizikusok generációit hozta zavarba Newtontól Einsteinig. (Puthoff dolgozatából olvastam fel.) Ezt a részt megértettem! De a „The Science” című lapban megjelent cikkben Ön és társszerzői, Bernhard Haisch és Alfonso Rueda a tehetetlenség problémáját a Lorentz-erő nullponti mezőjeként követték nyomon. Kérem, magyarázza el, hogy ez hogy van.
Szívesen megteszem. Ez az egyik legizgalmasabb munka, amin én és a kollégáim dolgoztunk. Emellett egy olyan problémát is megoldott számunkra, ami szerintem érdekelné Önt. Valahányszor felvetettük az energia megcsapolásának ötletét, és hogy még az üres térben is rengeteg energia van, úgymond a szemünk előtt, a kérdés mindig az volt, hogy ha ennyi energia van ott, akkor miért nem veszem észre? És valójában kiderült, hogy ez a tehetetlenségi tanulmány volt az első olyan eset, amikor egy laikus emberrel is lehetett beszélni, és rávenni, hogy vegye észre, hogy igenis tud róla. Ha például egy vonaton vagy buszon állsz, az egy rántással elindul, és hirtelen hátra esel az olyan, mintha egy 200 kilós ember jött volna neked, és leütött volna. Tehát meg kell kérdezned magadtól, hogy "mi az, ami valójában ledöntött engem a földre?". Valójában az, hogy nekimentél a nullponti energia falának, ami visszatartott és ledöntött. Tehát legközelebb, amikor egy repülőgépen ülsz, és azon kapod magad, hogy hátraszorulsz az ülésedben, valójában érzed, mondhatnánk, a vákuum zéróponti energiából fújó szelet. Ez a vákuum Lorentz-erő, ez a kifejezés csak egy szabványos kifejezés a mágneses erőre, amit a mérnökök jól ismernek a laboratóriumban - és valahányszor egy töltött részecske mágneses mezőben mozog, érzi ezt az erőt. Nos, kiderült, hogy az ilyen nullponti ingadozásokhoz kapcsolódó mágneses mező mindig ott van, és mivel a testünk töltött részecskékből áll - még a semleges neutronok is töltött kvarkokból állnak -, kiderült, hogy érzik a Lorentz-erőt. Valahányszor megpróbáljuk felgyorsítani a testet, ott van ez az ellenálló erő, amely visszatart, és ezt tapasztaljuk tehetetlenségként. Amikor tehát megpróbálod az autódat az utcán mozgatni, amikor lemerült az akkumulátora, az összes erőfeszítés, ami ahhoz kell, hogy megmozdítsd, az az a tény, hogy valójában a vákuummal szemben nyomod. Ellentétben a közönséges széllel, amely csak állandó sebességgel mozog, ezt az erőt nem érezzük állandó sebességnél, de érezzük, amikor megpróbálunk felgyorsítani egy tárgyat.
Oké, itt egy nagy kérdés. A távoli anyagszerkezet kvantumfluktuációi, és az ehhez viszonyított gyorsulás a lassító erőt eredményezi, amit mi "tehetetlenségnek" nevezünk. Most azt mondja, hogy e felfedezés következményei messzemenőek a gravitációs hatások tekintetében, és általában a gravitációs tömeg tekintetében. Kérem, tekintsük át ezt a következtetést.
Ahogy Ön is megjegyezte, a tehetetlenség és a gravitáció fogalmával a fizikusok Mach, Einstein és Newton óta küzdenek. Mostanáig általában azt feltételeztük, hogy a gravitáció és a tehetetlenség csak valami olyasmi, amivel megrekedtünk. Hogy ez van: ennyi, nem tudunk vele mit kezdeni, senki nem készít antigravitációs gépeket, nem szabadulnak meg a tehetetlenségtől az űrhajóink. Tehát még az Einstein által az általános relativitáselméletben végrehajtott újítások ellenére is, amelyek kiterjedtek - most már értünk bizonyos fogalmakat arról, hogy a tér görbült, és ez megmondja a részecskéknek, hogy merre mozogjanak, és így tovább -, ez még mindig fenomenológiai szinten történt. Amikor elkezdtük kutatni az ilyen jelenségek alapjául szolgáló nullponti energiát, rájöttünk, hogy a gravitáció, a tehetetlenség és számos más jelenség valójában ennek a mögöttes energiafürdőnek a következményei és eredményei, mondhatnánk, amiben vagyunk. És így, ennek a tudásnak a birtokában és néhány egyenletet kidolgozva arról, hogy milyen hatásai vannak, most már ott tartunk, hogy megfontolhatjuk: oké, ha megértjük, hogy a gravitációt hogyan hozza létre ez a mögöttes energia, és ha megértjük, hogy a tehetetlenség ennek a mögöttes energiának a következménye, akkor most már újfajta kérdéseket tehetünk fel. Tudjuk-e manipulálni ezt az energiát? És a válasz igen. És ha ez így van, akkor fennáll a lehetősége annak, hogy egy napon képesek leszünk gravitációs hatásokat vagy ellengravitációs hatásokat előidézni, vagy csökkenteni a tehetetlenséget, és így tovább. Egy olyan szintre érkeztünk a szokásos nézeten felül, ahol ahelyett, hogy csak azt mondanánk: nos, megrekedtünk a gravitációval, vagy megrekedtünk a tehetetlenséggel, most már egy mélyebb szintre jutottunk, ahol esetleg beszélhetünk ezen erők manipulálásáról. És természetesen ennek nagyon széleskörű következményei vannak.
Talán később kitérhetnénk arra, hogy ezek milyen következményekkel járnának az űrutazásban. Azt is megjegyzi, hogy "a tehetetlenség és a vákuumfluktuációk közötti szoros kapcsolat felfedezésének talán legfontosabb aspektusa az, hogy a modern elmélet szerkezetét felépítő független fizikai fogalmak száma eggyel csökken". Miért olyan fontos ez?
Minden egyes alkalommal, amikor a tudományos elméletet úgy fejlesztjük tovább, hogy csökkentjük az általunk létezőnek vélt dolgok számát, olyan megértést kapunk, amely lehetővé teszi számunkra, hogy először is elkezdjük mélyebben értékelni, hogy pontosan mi is történik, másodszor pedig elkezdjük mérnöki kézbe venni, hogyan manipuláljunk valamit. A régi időkben úgy gondolták, hogy a hő egy különfajta folyékony erő, amely a testekben lakozik. Egyesek forróak voltak, mások hidegek, és így tovább. Abban az időben, a megértés nélkül nehéz volt például arra az ötletre jutni, hogy gőzgépet építsünk. De aztán ahogy csökkentjük a független változók számát rájövünk, hogy a hőnek valójában egyszerűen ahhoz az energiamennyiséghez van köze, amellyel történetesen mondjuk a gázmolekulák rendelkeznek, miközben körbe-körbe futnak, és egymásnak ütköznek, és nekimennek a falaknak, és ahogy ezt megértjük, akkor elkezdhetünk azon gondolkodni, hogyan használhatjuk ezt az erőt arra, hogy egy dugattyút működtessünk, és valamiféle motorokat építsünk. Az emberek különböző nézőpontokból közelítik meg a kérdést. Egyesek szemében a változók számának csökkentése és a megértésük tisztázása nagyon esztétikus és magával ragadó vállalkozás, de a gyakorlatias gondolkodásúak számára ez azt is jelenti, hogy lehetőségük van egy kis mérnöki munkára és szórakozásra, amikor dolgokat készítenek.
Nos, most már rátérhetünk a hidegfúzióra. Ma este korábban Dr. Malloveval és Dr. Bockrisszal áttekintettük a hidegfúzióban elért eredményeket. Az Önök szemszögéből mi a hidegfúzió?
Azt hiszem, ezen a ponton talán kisebbségi véleményem van. Valójában nem hiszem, hogy fúzióról van szó. Az emberek egyik panasza a fúzióval kapcsolatban az, hogy mivel sok hő keletkezik, az ember azt várná, hogy sokkal több radioaktivitás, sokkal több neutron, röntgensugárzás és így tovább keletkezik, és mégis a ténylegesen kijövő hő mennyisége rendkívüli, legalábbis ahogyan azt néhány kísérletben állítják, az úgynevezett fúziós termékek számához képest. Tehát én azt a lehetőséget fontolgatom, hogy bár lehet, hogy alacsony szintű fúzió zajlik, és Bockris professzornak az elemek transzmutációjára vonatkozó adatai áttekintésével úgy tűnik, mintha fúzió zajlana, mégis úgy gondolom lehetséges, hogy a nagyobb mennyiségű hőenergia, ami keletkezik, egy nullponti energiakicsatolási folyamat eredménye. És rajtam kívül van néhány kutató, aki megpróbálta kidolgozni az elméletet, hogy ez hogyan lehetséges. Úgy gondolom, hogy az úgynevezett hidegfúziós jelenségek nagyon összetettek, és egynél több folyamatot foglalhatnak magukban. Persze, mivel zérópont energia soviniszta vagyok, szerintem ez zéróponti energia. Talán megbocsátható, ha azt mondom, hogy "nos, a hidegfúzió valószínűleg a nullponti energiából származik", de valójában ezen már túlléptünk, és tettünk néhány előrejelzést, amelyeket laboratóriumban próbálunk ellenőrizni. Ezen a ponton, hogy őszinték legyünk, azt kell mondanunk, hogy még nem tudjuk, mi ez a jelenség. Ismerjük néhány jellemzőjét. Valószínűleg a transzmutációk miatt némi fúzió is lejátszódhat a rendkívüli mennyiségű hő tekintetében, bár lehet, hogy néhány új nukleáris folyamat, amit még nem értünk, felelős a hőért, van néhány jó érv arra is, hogy miért szabadulhat fel nullponti energia is.
Úgy gondolja, hogy a hidegfúziót valaki, mondjuk, az áramszolgáltatók fogják kereskedelmileg irányítani?
Ez tényleg nehéz kérdés.
Nos, extra pontokat kap, ha erre a kérdésre válaszol!
Van rá néhány válaszom. (Nevet)
Oké!
Mint kiderült, a hidegfúziós folyamat, vagy ha még kiterjeszthetem a nullponti energiával kapcsolatos folyamatokra is, néhány olyan kísérlet, amelyben ezek a hatások látszólag megfigyelhetők, valóban afféle garázs szintű kísérletek. Ha valaki talál egy jó, szilárd, robusztus megvalósítást, akkor ez az a fajta dolog, amivel szerintem sokan foglalkozhatnának a garázsukban, és legalábbis kis léptékű alkalmazások esetén nem az áramszolgáltatókhoz fordulnának. Most úgy gondolom, hogy mivel az áramszolgáltatóknak nagy gazdasági struktúrájuk van, és így tovább, természetesen ők is belevágnak majd, mint bárki más, de szerintem ez olyan, mint a rádiózás: igen, vannak kereskedelmi rádióállomások, de sok rádióamatőr is van, akik saját berendezéseket építenek, és beszélgetnek egymással, és így tovább. Úgy gondolom van rá esély, mint a szél- és napenergia esetében, hogy lesznek kisebb vállalkozók, akik valóban betáplálnak energiát a hálózatba, ahogyan a szélerőművek üzemeltetői is teszik. Úgy gondolom tehát, hogy bár az energiavállalatok egy bizonyos ponton bekapcsolódhatnak, kisebb léptékű vállalkozói tevékenységeket is látni fogunk.....
Amikor a hidrogénatom gondolata először jelent meg abban a formában, ahogyan gyakran látjuk a tankönyvek borítóin, ahol úgy néz ki, mint egy apró kis naprendszer, ahol az elektronbolygó köröz a mag,a nap körül, az egyik kérdés akkoriban az volt: miért nem sugározza el egyszerűen az elektron az energiáját, és miért nem spirálozik bele az atommagba, hasonlóan ahhoz, ahogyan a műholdjainknak is vannak bizonyos veszteségeik, és spiráloznak bele a bolygóba? Akkoriban a válasz egyszerűen az volt, hogy nos, ez csak a kvantumelmélet varázsa, nem engedelmeskedik a klasszikus szabályoknak, és a hidrogénatomok valamiért olyanok, mint egy kis perpetuum mobile. De valójában a nullponti energia megközelítése szempontjából most már felismertük - a számításokat elvégeztük, sőt, magam is publikáltam róla -, és valóban azt várjuk, hogy egy elektron a hidrogénatomban kisugározza az energiáját, de energiát vesz fel a háttérben lévő nullponti energiából, és ezért az tartja fenn. Ez a fizika szempontjából azt jelenti, hogy megmutatja, miért tekinthetők az atomok perpetuum mobile-nak, csakhogy mindig van egy energiafelvételük a háttérből, hogy pótolják a veszteségeket. A hidegfúzió egyik általunk vizsgált megtestesülése az a lehetőség, hogy amikor a hidrogénatomok fémrácsokba kerülnek, megváltoznak ennek az egyensúlynak a feltételei. És ennek eredményeképpen számításokat lehet végezni, amelyek azt mutatják, hogy némi energia felszabadul. Itt van egy olyan eset, amikor a hidrogénatommal nagyon okosan játszva van esélyünk arra, hogy bizonyos feltételek mellett megváltoztassuk a pályáját, és esetleg energiafelszabadulást érjük el.
Említette, hogy nem hisz abban, hogy a hidegfúzió a villamosenergia-ipari vállalatok végét fogja jelenteni. A Chris Birddel folytatott beszélgetései során megjegyezte, hogy a közel-keleti arab olajtermelőket be kellene vonni a befektetési képbe, és nagyon érdekesnek találtam, hogy miért. Mert ez megakadályozná, hogy az útjában álljanak.
Pontosan erről van szó. Az üzleti tervünkben, abból kiindulva, hogy ezt valóban piacra tudjuk dobni, megnéztük az összes lehetséges "ellenséget", és minden esetben van mód arra, hogy egy győztes-győztes helyzetet dolgozzunk ki. Ami tehát az itt jelenlévő átlagos olajvállalatokkal való beszélgetést illeti, volt alkalmam beszélgetni Scotty Hahnnal, a Penzoil elnökével, valamint számos más olajvállalat kutatási igazgatóival, elnökeivel és alelnökeivel, és beszélgetni velük a nullponti energia jövőjéről. Azt mondták, hogy mindenképpen üdvözölnék, mert jelenleg, amikor az olajat kiveszik a földből, és gyógyszereket, műanyagokat gyártanak, akkor nagy haszonkulccsal rendelkeznek, és nem használnak fel sokat az erőforrásból. De amikor az autókba és a lakásokba teszik, az olyan, mintha Van Goghokat és Picassókat égetnénk el, hogy fűtsük a házunkat.
Valóban.
Azt mondták, hogy velünk nem lesz gondjuk, de azokkal az emberekkel, akik kiveszik a földből, lehet, hogy gondjuk lesz. Tehát ott a mi megközelítésünk egyszerűen az, hogy elmegyünk hozzájuk, és tudatjuk velük, hogy ez történik. Ha tőkét kovácsolnak a fejlesztésből, akkor az olaj csökkenésével, és a befektetéseikkel még mindig nyerni fognak.
Nos, kifutunk az időből, és még sok kérdésem lenne. Hadd tegyek fel egyet. Véleményem szerint a tudatosság a kulcsa az emberi létezésnek. Ezzel nem értenek egyet az olyan nagy intézmények, mint a Johns Hopkins Egyetem. Ön szerint a tudat megszűnik-e az agy nélkül?
Én azon a véleményen vagyok, hogy nem szűnik meg létezni. Ha szükséged van egy szubstruktúrára, vagy szubsztrátumra, akkor természetesen a vákuumenergia annyi energiát és aktivitást ad, amennyire szükséged van. Számos fizikus van, aki ezeket az új területeket kutatja. Tisztában vagyok vele, hogy nincs időnk erről beszélni.
Talán majd máskor?
Rendben!
Csatlakozna hozzánk a közeljövőben?
Nagyon szívesen.
Köszönöm.
Forrás: http://www.planetarymysteries.com/hieronimus/zeropoint.html
