Riporter: Michael Lindemann
Lindemann akkor érkezett Corso szobájába, amikor egy korábbi interjúja éppen befejeződött. Az ezredes és Mr. Birnes éppen azt magyarázták, hogy Corso hogyan intézte el 10.000 zsidó menekült biztonságos kijuttatását Rómából Palesztinába, közvetlenül a második világháború vége után. Lindemann is ezt a témát vetette fel, hogy elkezdje a CNI News interjút.
Michael Lindemann: Ön nem csak egy magasan kitüntetett katonatiszt, de úgy tűnik, hogy mindig is hajlamos volt kicsit öntörvényű lenni, ha arról van szó, hogy "helyesen cselekedjen", még akkor is, ha ez másoknak kellemetlen lehet - egészen addig a pontig, hogy a Roswellről szóló legutóbbi nyilvánosságra hozatala alapvetően az Ön karakteréhez illőnek tűnik. De ez egy nagyobb nyilvánosságra hozatal, jobban eltér a normálistól, mint az Ön korábbi tettei, nem gondolja?
Philip Corso: Nos, néhány más dolog elég fontos volt. Mint például, amikor átvittem azt a 10.000 zsidót. Én nem gondoltam semmit, de az emberek azt mondták, milyen nagy dolog volt. Fontos volt Rómát lábra állítani. Nem hiszem, hogy ez nagyobb, mint néhány más dolog. A családok arckifejezése a kongresszus előtt [amikor tanúskodott az Észak-Koreában maradt amerikai hadifoglyokról], az nagyon fontos volt azoknak az embereknek.
És ez itt, azt hiszem, beleillik az összes többi közé. Igen, ez fontos, mert ahogy mondják, "megváltoztathatta a világ folyását". Nos, sokkal tartozomTrudeau tábornoknak, aki ezt lehetővé tette, és a többi embernek, akik ott voltak velem. Talán megváltoztattuk a világ menetét. Amit én most tettem, az hatással lesz a jövőre. Ezért vonom be a gyerekeket, a fiatalokat. Mi már öregek vagyunk, tovább fogunk lépni. De ők itt lesznek. Hadd tudják meg, hogy mi történt. Úgy gondolom, hogy nagyon fontos, hogy azok a gyerekek elolvassák ezt, és tudják mi történt, honnan jött, és hogy igaz volt. Valóban megtörtént. Tudniuk kell, hogy mi történt, és hogy hova vezet ez az egész. Ők érintettek lesznek abban, hova vezet. Ebből a szempontból ez a legfontosabb dolog, amit valaha is tettem.
Mit gondol, hova vezet? Utal a könyvében arra a lehetőségre, hogy talán van egy "ellenséges" potenciál.
Amikor az ember a hadseregben van, mindig számolnia kell az ellenséggel. Ezt nem lehet figyelmen kívül hagyni. A mottónk az volt, hogy "Minden eshetőségre felkészülünk". Mi lesz a jövőben? Mi a K+F-nél [a hadsereg kutatás-fejlesztési osztálya a Pentagonban] úgy hívtuk, hogy a hajnal hajnala, egy új korszak - talán egy új világ hajnala. A világ nem fog megállni. Talán ez egy "mag" volt, amit elvetettek egy új világ elindításához. Nézze meg, mit tettek a [számítógépes] csippel -- mindössze néhány év alatt, hogyan fejlődött ki a szuperszámítógép. Azt mondtam Trudeau tábornoknak: "Mit szabadítunk rá a világra, tábornok úr? Ha ez képes integrálódni az agyba, akkor nagy veszélyt jelent." Azt mondta: "Igen, Phil. De az utánunk jövő emberek - reméljük - talán megértik és figyelembe veszik ezt. De talán nem a mi életünkben." Ő nem látta ezt az ő életében. 3 évvel ezelőtt halt meg.
Tudjuk, hogyan lehet megépíteni azt a fajta űrhajót, amit Roswellben találtak?
Azt hiszem, hogy tudni fogjuk. Ahol sok mindent kihagytunk belőle, az a meghajtás és az irányítási rendszerek. Évekkel ezelőtt arra a következtetésre jutottunk, és most kezdünk ráébredni, hogy az ok, amiért kihagytuk ezt, az az volt, hogy a földönkívüli maga az irányító rendszer. A rendszer része. Erre sosem gondoltunk.
Egy nap Trudeau tábornokkal sétáltam a folyosón, odafordultam hozzá, és azt mondtam: "Tábornok úr, azt hiszem, a fiam egy kicsit őrült. Azt mondja, hogy a motorok beszélnek hozzá." A tábornok felém fordult és azt mondta: "Phil, soha többé ne mondj ilyet. Az embereknek van bizonyos kapcsolatuk a szilárd anyagokkal, amit mi nem értünk. De van." Látja! Ez az egész kezd valósággá válni.
És hátborzongató volt, hogy ennek a könyvnek pont akkor kellett megjelennie, amikor ez a dolog itt Roswellben történik. Nem számítottam arra, amit tegnap este itt láttam. [Attól kezdve, hogy megérkezett Roswellbe, Corso ezredest körülvette a sajtó és az interjúkat kérő emberek.] Egy olyan valaki, mint én, mindig is az árnyékban élt. Egyszerre látni, hogy ez történik körülöttem, és én vagyok a középpontban. Úgy érzem, hogy otthon kellene ülnöm a fotelben, nem pedig itt. És mégis, tegnap este [a pénteki esti banketten], majdnem megrohamoztak.
Tudta, hogy az amerikai közönség ennyire ki van éhezve erre az információra, és ezért kész hinni önnek?
Persze, hogy tudtam. Az unokaöcsém kutatási igazgató a [-halk-] egyetemen, és leveleket kaptam a fiatalembertől. Azt írta: "Phil bácsi, kérlek, szólj nekik, hogy mondják el nekünk az igazat. Nem fogjuk kitépni a hajunkat, vagy pánikba esni. Mi ezt akarjuk hallani". Mostanában minden interjúmban azt mondtam, hogy be fogom bizonyítani az embereknek. Saját tapasztalat: Egy 1500 fős zászlóalj parancsnoka voltam. Átlagéletkoruk 19 és fél év. Azok a fiúk nem estek pánikba és nem futottak el. Azt mondtam a parancsnokomnak. "Istenem! Gyerekeket vezetünk a harcba!" Nem estek pánikba. Álltak és harcoltak a világ valaha látott legnagyobb hadseregei ellen, és legyőzték őket. Sokan közülük meghaltak. De nem futottak el...harcoltak! Tehát azt mondom, ez a fiatalabb korosztály - nem fog pánikba esni. Hadd tudják meg. Tudni akarják. Az Orson Welles-show ["A világok háborúja", 1938] sok embert kizökkentett. Ez nem lesz olyan.
Úgy érzi, hogy készen állunk arra, hogy megtudjuk az igazságot?
Készen állunk rá. Már régóta.
Meg kellett-e szegnie szándékosan bármilyen személyes esküjét vagy ígéretét, amit a hadseregnek vagy az országnak tett?
Nem. Az esküt, amit tettem, a tábornoknak tettem. Ezt az esküt a haláláig megtartottam, mert ő egy becsületes ember volt. Kedveltem őt. Nagyszerű ember volt. Ami a hadsereg tisztjeként illet, 35 évig megtartottam az eskümet. Nem sértettem meg semmilyen biztonsági előírást, és minden engedélyem megvolt. Én voltam, aki megállította az embereket a biztonsági előírások megsértésében. Nem fedtem fel semmi olyat, ami káros vagy amit el kellett volna hallgatni.
Voltak olyan pletykák és találgatások, hogy Roswell és ami Roswellből származik, és az a mód, ahogyan a Roswell technológiát kihasználtuk, talán nem ez volt az első alkalom. Még arra is voltak utalások vagy spekulációk, hogy a nácik is csináltak ilyesmit - hogy a rendkívüli, technológiai fejlesztéseik hasonló forrásból származhatnak. Mit gondol erről?
Igen. Igaz. Német tudósok voltak a csapatomban. Megbeszéltem ezt velük. Megbeszéltem ezt Oberth-tel és von Braunnal. Részt vettem a "Gemkapocs-hadműveletben" Trudeau tábornokkal. Van erre példa a könyvben. A könyv közepén van egy fotó Edward O'Connorról, aki Truman elnök egyik pókeres haverja volt a Fehér Házban. Szovjet szakértő volt.
Trudeau tábornok, Victor Fediay a Kongresszusi Könyvtárból és én folyékonyan beszéltünk oroszul. Fediay Oroszországba készült. Adtam neki egy sor kérdést. Azt mondtam: "Tegye fel ezeket a kérdéseket egy KGB tábornoknak [az ufókkal kapcsolatban]." Victor visszajött és azt mondta: "Phil, feltettem neki a kérdéseket. Tudod mit mondott? Azt mondta: 'Tudom, mit akarsz. De azt akarod, hogy megöljenek?'"
Na, ez Oroszország. Németország? Igen. Máshol is voltak balesetek, ők is gyűjtöttek anyagokat. A németek dolgoztak rajta. Nem oldották meg a meghajtási rendszert. Rengeteg kísérletet végeztek repülő csészealjakkal. Volt egy, amelyik 12.000 láb magasra emelkedett. De ahol mindannyian - mi és ők is - lemaradtunk, az a vezérlőrendszer. A kutatás-fejlesztés során kezdtünk rájönni, hogy ez a lény része volt az irányító rendszernek, (vagy ő maga, mert nemi szervei nem voltak). Ez az a pont, amit a legtöbb ember kihagyott.
Úgy gondolja tehát, hogy ha ki akarjuk fejleszteni a csillagközi utazás módját, akkor hasonló kapcsolatot kell kialakítanunk az űrhajóinkkal?
Az ember ma nem tud az űrben utazni. Azokat a klónokat kifejezetten az űrutazásra hozták létre. Ők képesek utazni az űrben. Az izmaink, a csontjaink, az agyunk még ma sem bírja az űrutazást. Mi nem tudjuk megtenni.
Bizonyos mértékig képesek vagyunk rá.
Hogyan lehetséges ez?
A gravitáció, a sugárzás átjön az űrhajón. Nézze meg John Glenn szenátort. Ő azt látta, hogy "szentjánosbogarak" jöttek át a kapszuláján. Nem „szentjánosbogarak” voltak, hanem valamiféle elektromágneses dolog. Ezeket az [idegen] lényeket kifejezetten azért hozták létre, hogy az űrben utazhassanak.
Ha már Glenn szenátorról beszélünk, úgy tudom, hogy ő eléggé ambivalens /ellentmondásos/ az ufókkal kapcsolatban. Ön hogyan jellemezné ezt?
Aztán belekezdtünk a "Project Horizon"-ba. Nálam volt az egész dokumentum, 310 oldal, azt akarta. Oda kellett adnom neki. Meglepődött, amikor látta, hogy 1959-ben - jóval azelőtt, mielőtt felment a kapszulával - már megvoltak a terveink, hogy katonai kolóniát hozzunk létre a Holdon. A Védelmi Minisztérium ezt „kinyírta”. Nem szerették a hadsereget. Szóval elvették tőlünk és létrehozták a NASA-t.
Lehetséges, hogy ma bárki hozzájusson a "Project Horizon" jelentéshez? Hogyan találhatjuk meg? /Szerk: ezen a linken: https://lunascan.com/submittals/ridge/twin_towers/PROJECT%20HORIZON%20US%20Army%20Moonbase%201959.pdf
Ez egy csodálatos dokumentum volt. És itt vannak Trudeau tábornok utasításai, amikor kezdődött.
Nemrégiben egy tudós barátom a texasi Institute of Advanced Studies-ban [valószínű utalás Dr. Hal Puthoff-ra] találkozott a NASA vezető tudósaival. A "Project Horizont" dobta le az asztalra, és azt mondta, hogy megdöbbentek. Nem tudták elhinni. Soha nem tudtak róla. A védelmi minisztérium „kinyírta”. És a CIA-nak is köze volt hozzá.
A légierő a minap adta ki a legújabb hivatalos magyarázatát arra vonatkozóan, mi történt Roswellben. Biztos vagyok benne, hogy Ön kacagott rajta. Hogyan reagált erre? Most hogy bánik önnel a sajtó, hogy ilyen világosan kifejtette az álláspontját, és hogy a légierő azt mondta - ismét - hogy ez az egész egy rakás szamárság?
Jobban bánnak velem, mint amire számítottam. Kritikára számítottam. Ami a légierőt illeti, velük harcoltam Koreában. Nagyon sok barátom van a légierőnél, és nem kritizálom a testvérszolgálatot. De kritizálni fogom a feletteseiket -- a légierő miniszterét és így tovább. Csodálkozom, és nem tudom felfogni, miért teszik ezt. Nekik ezt nem szabadni csinálni. Azt akarják, hogy hülyének nézzék őket? Még a fiatal srácok is azt mondják nekem: „Tesztbábuk?" - aztán nevetnek. Nem tudom, miért ezzel jönnek. Mi jár a fejükben? Ha én ilyesmit írtam volna, Trudeau tábornok kidobott volna a Pentagon legfelső ablakából.
Majdnem egy életen át ismertem Strom Thurmondot. Nagyon őszinte és bátor egyéniség. Mindig is közel álltunk egymáshoz. Nemrég tudtam meg, hogy a munkatársai tettek róla. Nem hiszem, hogy az öreg tudott róla, és szerintem végül fel fog hívni engem. Túl közel álltunk egymáshoz túl sokáig, éveken át. Az ufókról beszéltem vele. Adtam neki egy példányt a "Project Horizon"-ból. Körülbelül egy héttel később nem csak azt a két oldalt kaptam meg, ami benne van a könyvben, hanem egy levelet is, amiben felhatalmazta a Simon& Schustert, hogy kinyomtassa. Bill Birnesnek mindez megvan. Nála van az eredeti előszó - amit visszaküldtem - és az új előszó.
Bill Birnes azt mondta nekem, amikor ma ideértem, hogy az volt a benyomása, Thurmond vagy talán a munkatársai felsőbb körökből nyomást gyakoroltak rá, hogy visszalépjen ettől. Tudna mondani valamit erről? [Corso ezredes fia, aki az egész interjú alatt jelen volt, jól látható kézjelekkel jelezte az ezredesnek, hogy nem szabad válaszolnia erre a kérdésre.]
Ezt így vagy úgy, de nem tudom megerősíteni.
Birnes úr, mondjon valamit erről. [Birnes a szobában volt, egy másik beszélgetésbe bonyolódott.] Bill, az ezredes épp most utasította vissza, hogy megszólaljon azügyben, hogy Thurmond szenátorra vagy a munkatársaira esetleg nyomást gyakoroltak-e felsőbb körökből. Ön jelezte, hogy talán igen. Meg tudná magyarázni?
Bill Birnes: Ez csak az én értelmezésem a hallott történetek alapján. A stáb nem igazán volt tisztában a Corso ezredes és a szenátor közötti megállapodásról. Ez egy megállapodás volt két barát között, több mint két "üzlettárs" között. A stáb kiakadt, amikor megtudták. Más szóval: "Hogy merészelsz valamit csinálni, és nem konzultálsz a munkatársaiddal arról, hogy mit írsz?"
Amit a munkatársak nem tudtak, hogy Corso ezredes visszaküldte az első előszót a szenátornak, és egy új előszót kapott cserébe. Mindkettőből van egy-egy példányom. Szóval nyilvánvaló, hogy nem voltak "képben". Amikor közölték velük, hogy ez egy új előszó, amit a szenátor írt, a történet azonnal megváltozott. "Nos, nekünk nem mondták el. Ezt nem tehetjük meg." Végre, az egyik munkatárs így szólt: "Nem értik, hogy a szenátor nem lehet egy olyan könyv címlapján, amiben az áll, hogy az Egyesült Államok kormánya idegen technológiát használt a hidegháború megnyeréséhez? Nem értik, hogy ez az ember a negyedik a sorban, az elnök után? Nem tudják, hogy ez az ember a Fegyveres Szolgálatok Bizottságának elnöke? NEM, ezt nem lehet."
Ezért elmentek a Simon &Schusterhez, és azt mondták: "Vissza kell vonniuk a borítót. Vegyétek le a polcokról, vegyétek ki az előszót, és írjatok egy új borítót." A Simon &Schuster azt mondta, semmiképpen sem. Aztán hamar világossá tették nekik, hogy: "Önök egy nagy konglomerátum részei. Az önök nagy konglomerátumának a kormányzati szabályokkal kell foglalkoznia. [Birnes szerint a Simon &Schuster a Paramount tulajdonában van, az viszont a Viacom tulajdonában.] Tényleg ebben a helyzetben akarnak lenni? Van egy részvénytulajdonosokból álló választói kör, akiknek válaszolniuk kell"."
Ön politikai zsarolásra utal.
Ez abszolút politikai zsarolás!
Meg tudja erősíteni, hogy valóban ez történt?
Bizalmas megbeszélések alapján tudom, hogy mi történt. A Simon & Schuster jogi [munkatársaival] folytatott megbeszéléseim alapján. És azokból a nyilatkozatokból, amelyeket a munkatársak a Corso családnak tettek, hogy mekkora nyomás nehezedett rájuk a könyv előszava miatt. Amit biztosan tudok az, hogy követelték, a Simon &Schuster vegye le a könyvet a polcokról. Ők ezt határozottan elutasították, és azt mondták, hogy van egy aláírt felmentésük. Erre [a szenátor stábja] visszajött, és azt mondta: "Udvariasságból, ha azt mondjuk, hogy a szenátor tényleg nem volt tisztában a könyv természetével..." A Simon & Schuster azt mondta: "Nos, ha udvariassági kérdés, akkor természetesen megértjük, hogy az anyag átadásának hevében előfordulhatnak félreértések." Tehát ez volt az alapvető megállapodás.
Tehát miután tisztázták a nyelvi finomságokat, a megállapodás az volt, hogy az előszót kiveszik a könyv jövőbeli kiadásaiból?
Igen, pontosan. De úgy marad, ahogy van - ezzel a borítóval.
Volt egy történet, amely tegnap reggel [július 4-én, pénteken] jelent meg itt egy tárgyról, amit több tudós is tesztelt. A tartalma majdnem teljesen tiszta szilícium volt, nyomokban fémekkel, mint például germánium és cink. Ez gyanúsan hangzik, és olyan rendkívüli izotóparányokat mutatott, hogy egy tudós hajlandó volt arra, hogy nyilatkozatait jegyzőkönyvbe vegyék, miszerint földönkívüli gyártmánynak tűnik. Lehet, hogy ez az, amit a Pentagonban látott, ezredes?
Philip Corso: Nem tudok róla semmit. Nekem még csak nem is tűnik hasonlónak.
A könyve szerint a legtöbb időt azzal töltötte, hogy a tárgyakkal, a törmelékekkel, a roswell-i incidenssel foglalkozott. De mi a helyzet az érintett idegenekkel? És még inkább, mi a helyzet az idegenekkel ma? Ön szerint milyen jellegű az idegenek jelenléte -- ha van egyáltalán – ma a Földön?
Jelenleg nem tudok semmilyen idegen jelenlétről a Földön. Mindig vannak jelentések repülő csészealjakról, természetesen. De nem tudok olyan jelentésről, ami egy holttestről szólna, vagy hogy bárki látott [földönkívülit] az utóbbi időben.
Mit mond azokról az emberekről, például az eltérítettekről, akik állítják, hogy valóban látták ezeket a lényeket?
Az én jelentéseim 35 évvel ezelőtt készültek. Ha most van is valami, én nem tudok róla. Csak azt tudom, mit láttam azokban a napokban, és az igazságot úgy, ahogyan azt megéltem. Ha most is vannak idegenek, szeretném látni őket. Nem tudom, hol vannak. Szeretném látni, hogy hasonlítanak-e azokhoz, akiket én láttam.
[Az ezredes egyéb elfoglaltságai miatt az interjú itt véget ért.]
