Egy fogoly tényszerű beszámolója az agykontrollos kísérletekről

                                                                   John Ginter története

 
Ez a cikk a The Spotlight 1996. december 23-i számában jelent meg. Cheryl Welsh írta John Ginter helyett.

 
A katonatisztektől a börtönlakókig egyre nő azoknak az amerikaiaknak a száma, akik azt állítják, hogy akaratlanul is az agykontroll-kutatás alanyai voltak.
Én politikai meggyőződésem miatt lettem pszichológiai viselkedésmódosító kísérlet áldozata. Szeretném, ha az emberek tudnának a tapasztalataimról, hogy rájöjjenek, az amerikai kormány az amerikai állampolgárok beleegyezése nélkül fejleszt agykontroll-technológiát. A nemzetbiztonsági törvényt arra használják, hogy elfedjék az amerikai állampolgárok törvényes jogaival való visszaéléseket.
Erre a kísérletre 1967-ben került sor a San Quentinben, miután már tíz évet töltöttem a börtönrendszerben. Tizenhét hónapig tartott, napi huszonnégy órán át megállás nélkül, és olyan hangprojekciót használtak, amely környezetet szimulált. Pszichológiai tesztelésen estem át, és a kísérlet célja az volt, hogy tanulmányozzák félelmeimet, gyengeségeimet és reakcióimat, hogy kifejlesszék az emberek irányításának eszközét.

Ezt nehéz elhinni, de érdemes összehasonlítani a Tuskegee-féle szifiliszkísérletekben részt vett fekete férfiakkal, amelyeket a Nemzeti Egészségügyi Intézet finanszírozott egészen az 1970-es évekig, (Jones, Bad Blood, 1981). A feketék nem kaptak gyógymódot, pedig az rendelkezésre állt. Az én esetemben etikátlanul az elmémmel kísérleteztek, nem pedig a testemmel.

Hogyan működik az M.I.N.D. eszköz, más néven Mágneses Integrált Neuron Duplikátor?

John Akwei, aki áldozat, de nem fogoly, bírósági keresetet nyújtott be, amely az állítólagos "távoli idegi megfigyelés és elektronikus agyi összeköttetés technológiáját" írta le (Washington, DC. Civil Action No 92-0449). Az agykontroll-technológia elmélete szerint az agy elektromágneses energiát bocsát ki, mint egy EEG, ami érzékelhető és elemezhető. A számítógépek képesek a viselkedést és a beszédet az agyhullámjelekkel korrelálni, és az elme távolról megfejthető. Ez az elmélet fordítva is működik. A viselkedés stimulálásakor vagy irányításakor az agy elektromágneses jeleken keresztül kommunikál, és bizonyos frekvenciák meghatározott hangulati állapotokat és viselkedést hoznak létre, illetve felelnek meg azoknak. Az agy nem tudja megkülönböztetni az idegen jelet a sajátjától. Azáltal, hogy a tudatalatti elmét célozza meg üzenetekkel, ahogyan a hipnotizőrök teszik, a technológia távolról megcélozhatja azt, és ez egy nagyon hatékony agykontroll fegyverré válik.

Ez egy egyszerű magyarázata a bonyolult technológiának, de mivel Bush elnök az 1990-es éveket az agy évtizedének nyilvánította, ez a valóságban is megállja a helyét. Az egyik legjobb könyv ebben a témában Dr. Robert Becker „The Body Electric: Elektromágnesesség és az élet alapja” című könyve, 1985.
Az agykontroll-technológia segítségével a kísérletezők tudták, hogy mit gondolok és mit érzek. 1968-ban bírósági keresetet nyújtottam be, amiben ez állt: "...a San Quentinben egy agyi készüléket használnak rajta, hogy megváltoztassák vagy elpusztítsák az agyát." és "A gép elektromágneses hullámokat bocsátott ki, amelyek stimulálták a petíciót benyújtó agyát". Közvetlenül az agyammal tudtak kommunikálni. Egyszer huszonhét napon és éjszakán át ébren tartottak.

Dr. Schmidt, a San Quentin főpszichiátere később elmondta nekem, hogy rajtam is használtak egy M.I.N.D. készüléket, más néven mágneses integrált neuron duplikátort, akárcsak Edwin Walker tábornokon /a képen/. Walker volt a célpontja annak a lövésnek, amelyet Oswald a JFK-gyilkosság idején elhibázott. Walker tábornok, akárcsak én, ismert volt határozott politikai véleményéről.
Úgy gondolom, hogy a rajtam és Walker tábornokon végzett viselkedésmódosító kísérletek célja az volt, hogy politikai célokra és hírszerzési eszközként fejlesszék a számítógép-agy technológiát. Pavlovi kondicionálást alkalmaztak negatív pszichológiai ingerekkel, és ily módon képesek megváltoztatni a viselkedést. Például a politikai nézeteimet egész nap, napokon keresztül degradálták.
Az Orlikow v. U.S. 682 F.Supp77 (D.C.C.1988) című bírósági ügy leírja az agymosás kanadai bírósági ügyét, és részletesen ismerteti a CIA által végzett agykontroll-kísérletek történetét. Ezekben a kísérletekben, amelyek releváns hasonlóságokat mutatnak az én tapasztalataimmal, egy rácsos szobát használtak. "Az alany agyhullámait egy közeli fogadószobába sugározták,...". (Gordon Thomas-Utazás az őrületbe: A titkos CIA agykontroll és orvosi visszaélések igaz története, 1989).
Nagyjából abban az időben, amikor rajtam kísérleteztek, anyám, aki soha nem vesztette el a belém vetett hitét, látta a CBS televíziós műsorát, „A 21. századot” és az "Elme csodája" című epizódot. A műsor országszerte végzett kísérleteket ismertetett, és a kutatás témája az elme irányítása volt, például állatokba elektródákat ültettek be, és manipulálták a viselkedésüket. David Krech, egy tudós figyelmeztetett a technológiával való baljós visszaélésekre, amelyek előfordulhatnak.

Nemzetbiztonsági kérdés

Az agykontroll-technológia még mindig titkos, és a törvény szerint semmiféle jogorvoslattal nem rendelkezem. Az elektromágneses technológia szigorúan titkos státuszát olyan kiadványok bizonyítják, mint például a The International Review of the Red Cross. Louise Doswald-Beck és Gerald C. Cauderay 1990. november 1-jén megjelent, "Az új személy elleni fegyverek fejlesztése" című cikke a 19-20. oldalon. Az „Irányított” energiafegyverek alatt a következőket írja: "Annak ellenére, hogy az e témában megjelent publikációk ritkák, és hogy általában szigorúan titkos információkról van szó, az e területen végzett kutatások úgy tűnik bebizonyították, hogy nagyon kis mennyiségű elektromágneses sugárzás képes észrevehetően megváltoztatni az élő sejtek működését.". És azt is, hogy "Egyes kutatások megerősíteni látszanak, hogy a normál agyhullámokhoz hasonlóan modulált, alacsony szintű elektromágneses mezők komolyan befolyásolhatják az agyműködést".
Az agykontroll-kutatás az 1950-es években kezdődhetett, és a világhatalmak közötti teljes körű versengéssé fejlődhetett, mint a nukleáris fegyverkezési verseny. Ezt az állítást több független forrás is alátámasztja. Csak két példa: a CIA STARGATE jelentése, amely leírja Oroszország érdeklődését a katonai célú pszichikai kutatások iránt, és az USA későbbi pszichikai kutatási programjai. Egy másik cikk a Chemical and Engineering News 2-5-96-os számában leír egy hongkongi professzort, aki beperelte az amerikai kormányt. A bírósági perben " a University of Science and Technology-t nevezi meg azon az alapon, hogy az részt vett az elmekontroll munkájának folytatásában". 

A hitelesség kérdése - Hogyan írjuk le az agykontroll-kísérleteket, mielőtt a nyilvánosság elé tárnánk?

Amikor megpróbáltam öngyilkosságot elkövetni, a kísérlet olyan hirtelen változott meg, ahogyan elkezdődött, mintha a céljukat elérték volna. Úgy tűnik, az „elmeidomítók” keresték és megtalálták, mikor török meg. Félelemkeltő taktikájuk átmenetileg cionistaellenes nézeteimet marxizmusra változtatta, és menedékjogért fordultam a keletnémet kormányhoz. Még mindig megvan a válasz, amit kaptam. Azóta mindenkinek, akivel találkoztam, meséltem az M.I.N.D. eszközről. Még az FBI-nál is panaszt tettem, és körülbelül egy órán keresztül hallgattak ki. Ez azonban nem vezetett semmire, ahogyan az általam benyújtott információszabadságról szóló törvény iránti kérelem sem.
A nyílt, agresszív formák abbamaradtak, de a kísérletezők továbbra is figyelték a tetteimet, hogy lássák, milyen egyéb változások következhetnek be.
Most más rabok is az enyémhez hasonló tapasztalatokról számolnak be. Számos cikk is alátámasztja az M.I.N.D. eszköz valóságtartalmát. A Los Angeles Times,1976. március 20-i cikke "Mind-Reading Machine Tells Secrets of the Brain" címmel Norman Kempster írta: "1973 óta egy kevéssé ismert Pentagon ügynökség azt tanulmányozza, hogyan lehet egy számítógépet csatlakoztatni az egyén agyhullámaihoz.... Az Advanced Research Projects Agency /ARPA/ szerint az évi 1 millió dolláros program átment a kezdeti laboratóriumi teszteken, és készen áll a katonai felhasználásra. Többek között a UCLA-val, a Stanforddal és az MIT-tel kötött szerződéseket sorolták fel.
Több független forrás is leírja az orosz agykontroll technológiát olyan védelmi kiadványokban, mint például a Defense News, 1993. január 11-17. Ebben az áll: "Az akusztikus pszichokorrekció néven ismert, a polgári lakosság és a katonák elméjének irányítására és viselkedésének megváltoztatására szolgáló képességet hamarosan megoszthatják az amerikai katonai, orvosi és politikai tisztviselőkkel, amerikai és orosz források szerint".
A cikkben idézett tanulmány orosz szerzői azt írták:
„Amennyire lehetővé vált, hogy az emberi lények pszichés tartalmát akaratuk és tudatosságuk ellenére műszeres eszközökkel megvizsgáljuk és korrigáljuk... az elért eredmények kikerülhetnek az ellenőrzésünk alól, és embertelen célokra, a pszichék manipulálására használhatók fel... A világ közvéleménye nem áll készen arra, hogy megfelelően kezelje az emberi elméhez való közvetlen hozzáférés lehetőségéből adódó problémákat.”
Bár amerikai források szerint kormányzati tisztviselők, valamint az üzleti és orvosi közösségek vezetői megfontolják az orosz ajánlatokat, hogy az agykontroll képességét kétoldalú ellenőrzés alá vonják, nem nehéz elképzelni, hogy a hírszerző ügynökségek versenyt futnak a számítógépes agyfegyverek megtalálásáért, mielőtt a másik fél előnyre tesz szert.
Hihetetlenül nehéz volt meggyőzni az embereket arról, hogy a tudósok megpróbálnák meghódítani az elmét, még a nukleáris fegyverkezési verseny, a géntechnológia, a nanoszekundumos számítógépek, a műholdak és más fejlett technológiák kifejlesztése után is. Az amerikai kormány és más kormányok motiváltak a leghalálosabb méreg és baktérium-hadviselés kifejlesztésére, miért ne használhatnák ki az elmét?
Harminc évnyi titkos kutatás után, az amerikai kormány elkezdi nyíltan használni az elektromágneses hadviselési technológiát a rendőrségen, a börtönökben és a hadseregben. Számos cikk ír a nem-halálos elektromágneses viselkedéskontroll fegyverekről és kapcsolódó témákról, mint például a USA Today, 1996. februárjában, amely egy dél-karolinai törvényhozó javaslatát tárgyalja, aki a globális helymeghatározó műholdrendszer /GPS/ használatát javasolja a feltételesen szabadlábra helyezettek követésére.

San Quentin, egy hihető helyszín az agykontroll-kísérletekhez

A 60-as és 70-es évek kaliforniai börtönei nagyban különböztek a maiaktól. A hippimozgalmat, Kennedy elnök vízióját, valamint a radikális berkeley-i tüntetők kiábrándultságát tükrözte. Berkeley a harmadik világ politikájáról szóló intellektuális gondolatok melegágya volt, a börtönrendszer pedig társadalmi reformmozgalomban volt. A rabok rehabilitációja volt divatban. Eric Cummins „The Rise and Fall of California's Radical Prison Movement” (A kaliforniai radikális börtönmozgalom felemelkedése és bukása) című könyve írta le ezt a legjobban, mivel az én tapasztalataim illeszkedtek az ő tényszerű beszámolójához. Angela Davis és a határozatlan idejű büntetésről szóló törvény sikeres megdöntése előtt ítéltek el. Ha az ő erőfeszítései nem lennének, még ma is börtönben lehetnék. A rabok által akkoriban tanúsított dühnek és erőszaknak számos oka volt. "1967. január 12-16-án, egy tömeges börtönzavargás forrpontra juttatta az intézményben fennálló helyzetet." A fekete rabok jobb munkát, képzést és képviseletet akartak. Egy cellában voltam George Jackson mellett, aki egy radikális volt, később a San Quentin-i őrök megölték. Caryl Chessman világméretű felhívásai pedig leckét adtak a börtönvezetésnek, hogy mekkora gondot okozhat egy művelt rab, mégis kivégezték 1960-ban. Ismertem Carlt, ő keltette fel érdeklődésemet a jog iránt.

Sirhan idején, akit Robert Kennedy meggyilkolásáért ültettek San Quentinbe, ugyanaz volt a börtönök pszichológiai vizsgálati programjának vezetője, mint az  én időmben, Dr. Eduard Simpson-Kallas. Dr. Simpson-Kallas és Dr. Schmidt nem értett egyet Dr. Parks-szal Sirhan beszámíthatóságát illetően. Dr. Simpson-Kallas úgy vélte, hogy Sirhant hipnotizálták, és nem ő tervelte ki a merényletet. Dr. Parks megakadályozta Dr. Simpson-Kallas-t abban, hogy Sirhan-t megvizsgálja, és miután hat évig volt a San Quentinben, Dr. Simson-Kallas beadta a lemondását e nézeteltérés miatt (William Turner és Jonn Christian: The Assassination of Robert F. Kennedy, 1978).

Egy újabb kormányzati eltussolás-Ki fogja tájékoztatni az amerikai közvéleményt?

Átszállítottak a Vacaville-i orvosi börtönbe, ahol sokkterápiát akartak rajtam alkalmazni, de anyám nem írta alá a szükséges papírokat. Úgy vélem, hogy hitelteleníteni akartak, hogy soha ne tudjak tanúskodni, vagy leállítani a viselkedésszabályozó kísérleteiket. 1977 óta szabadlábon vagyok, és azon dolgozom, hogy felfedjem az M.I.N.D. eszköz létezését.
Remélem, hogy a bíróságon bebizonyíthatom, hogy Parks igazgatóhelyettes tudott erről a kísérletezésről, de aláírta a nemzetbiztonsági esküt. Egyre nagyobb bürokrácia alakult ki a nemzeti titoktartás kikényszerítésére a sok kormányzati és magán kutatóintézet között, és még a törvények megsértése esetén is ez az irányadó a bírósági ügyekben.

Parks úr a Vacaville-i Orvosi Börtönben dolgozott, amikor Dr. William C. Keating Jr. és Dr. Ralph Urbino, a légierő nyugalmazott embere megalapította a nonprofit, adómentes és fedett Solano Orvosi és Pszichiátriai Kutatóintézetet. A SIMPR lehetett a CIA által finanszírozott fedőszervezet. Könyvek írták le az illegális és embertelen kísérleteket Vacaville-ben (Jessica Mitford, „Kind and Usual Punishment”, 1975 és John Marks, „Search For the Manchurian Candidate”, 1979).
Amikor 1965-ben fogoly voltam, bridzseltem Dr. Keatinggel és a Travis légibázis magas rangú tisztjeivel, valamint az egyetemek professzoraival és feleségeikkel. Politikai nézeteimmel szereztem néhány ellenséget. Két évvel később kezdődött az agykontroll.
Azt is remélem, hogy a bíróságon bebizonyíthatom, hogy Raymond Procunier, a Kaliforniai Büntetés-végrehajtási Minisztérium igazgatója, egy volt haditengerész és Reagan kinevezett embere tudott az M.I.N.D. eszközzel végzett kísérletekről. Neki is volt biztonsági engedélye.
1973-ban Ronald Reagan, Kalifornia kormányzója bejelentette Dr. Louis Jolyon West, a CIA jól ismert tanácsadója és a UCLA Neuropszichiátriai Intézetének vezetője által tett javaslatot, egy új "Erőszakos Viselkedést Kutató Központ" létrehozására. Ennek a börtönrendszerre is ki kellett terjednie. Úgy vélem, hogy a javaslat elleni közfelháborodás miatt, ez a kapcsolódó viselkedéskutatás a föld alá került.
Az MKULTRA CIA vezető tudósa tagadja a Vacaville-i börtön CIA „alvó laboratóriumáról” szóló kormányzati dokumentumok érvényességét, az emberi sugárzással foglalkozó tanácsadó bizottság előtt.
Az emberi sugárzási kísérletekkel foglalkozó tanácsadó bizottság zárójelentése szerint a Vacaville börtönben:
„...a CIA pénzeszközöket biztosított Dr. Hamiltonnak egy úgynevezett "alvó laboratórium" létrehozására és működtetésére, amelyben saját kutatásokat végezhetett, de az ügynökség kérésére a CIA számára is végezhetett kutatásokat. ...Az 1965-ös dokumentumban leírtakkal ellentétben Hamilton azt állította, hogy a CIA valójában soha nem használta a laboratóriumot, mielőtt azt bezárták.”
De az én tapasztalataim és annak fényében, hogy Dr. Hamilton az MKULTRA elmekontrollos CIA-kutatásban dolgozott, és a nyugati parton volt a felügyelő (Marks, 200. o.), a nemzetbiztonság nevében félrevezethette a tényeket.

Egy nemzetközi emberi jogi kérdés

Ma az áldozatok szervezkednek. David Fratus Utah államban küzdött az ügye nyilvánosságra hozásáért. Perry Dardar Louisiana államból leírja ugyanazt a fajta kísérletet, amit én is elszenvedtem. Gregory Lambrosnak, egy másik fogolynak pedig még egy ügyvédi irodája is van, amely egy agykontroll-adatbázist szervez az áldozatok számára. Betsy Russell-Manning könyvet írt „Mind Control in U.S. Prison System” (Agykontroll az amerikai börtönrendszerben) címmel, 1996, Flatland Publishing.
Visszatekintve 1967-re, nagy előrelépést látok, óriási esélyekkel. A börtönben az idő új értelmet nyer; megtanultam, hogy nincs más választásom, mint türelmesnek - de kitartónak - lenni. Remélem, hogy az áldozatok kapcsolatba lépnek velem, hogy csoportként következetes fejlődést érhessünk el.

Forrás: https://www.transformation.dk/www.raven1.net/ginter.htm

Gyermekek tudatbefolyásolása

 Jon Rappoport, oknyomozó riporter írása

A CIA agykontroll-apparátusa 1975 óta jól ismert, amikor az információszabadságról szóló törvény alapján 10 nagy doboznyi dokumentumot hoztak nyilvánosságra.
Ezt követően több jó könyv is született a CIA, MK-ULTRA néven ismert programjáról. Az MK-ULTRA hivatalosan tíz éven át, 1952 és 1962 között tartott, és az Egyesült Államokban az LSD-t használta tudatlan katonai és civil alanyokon. Az LSD-t és erősebb vegyületeket kényszer hatására adták be, agymosó és igazságszérum drogként. A program célja az volt, hogy olyan drogokat találjanak, amelyek mély vallomásokat hoznak ki az alanyból, vagy kitörlik az elméjét, és "robotügynökké" programozzák.
Kísérleti teszthelyzetekben az embereknek tudtuk nélkül adtak savat, majd vakító fények mellett hallgatták ki őket, miközben a háttérben orvosok ültek és jegyzeteltek. Fenyegetések hangzottak el. A tesztalanyoknak azt mondták, hogy az LSD-s "mély utazásaikat" korlátlanul meghosszabbítják, ha nem hajlandók felfedni a szigorúan őrzött katonai titkokat. Az így kihallgatott emberek, CIA-alkalmazottak, amerikai katonai személyzet, és külföldön élő olyan ügynökök voltak, akiket azzal gyanúsítottak, hogy a hidegháborúban a másik félnek dolgoztak. Hosszú távon súlyos legyengülés és több dokumentált haláleset volt a következmény. Az MK-ULTRA-ról még sok-sok mindent el lehetne mondani.
Az emberek közül senki sem készült fel az 1995. március 15-én Washingtonban, a President’s Commitee of Radiation előtt tett tanúvallomásra. A New Orleans-i terapeuta, Valerie Wolf nem nyilvános üléseken bemutatta két páciensét, akikről kiderült, hogy kisgyermekként (az egyik esetben hétéves kortól kezdve) kiterjedt CIA-agymosó programok részesei voltak. Az agymosásuk kínzást, nemi erőszakot, elektrosokkot, erős drogokat, hipnózist és halálos fenyegetéseket foglalt magában. Vallomásuk szerint a CIA ezután amnéziát idézett elő, megakadályozva, hogy felidézzék ezeket a szörnyűségeket.
Mind Wolf, mind páciensei azt állították, hogy regressziós vagy hipnózisos technikák nélkül is visszanyerték ennek a CIA-programnak az emlékeit. Más szóval, ezek a betegek spontán fedezték fel ezeket az információkat magukról és a múltjukról.
Bár a bizottság elsősorban a sugárzással foglalkozott, azért engedélyezték Valerie és páciensei számára a tanúvallomást, mert meglepő módon több olyan orvost is azonosítottak, akik agykontroll-kísérleteket végeztek, más, titokban sugárzásnak kitett amerikaiakon. Úgy látszik, volt átjárás.

A március 15-i tanúvallomásban prominens nevek bukkantak fel: Richard Helms, a CIA korábbi vezetője, Dr. Sidney Gottlieb, /a képen/ aki az MK-ULTRA-t vezette, és Dr. John Gittinger, Gottlieb pártfogoltja. Ezeket az embereket és másokat közvetlenül azzal vádoltak, hogy részt vettek a gyermekeken végzett szörnyűséges agykontroll-tevékenységekben.
Amint az előre látható volt, ez a tanúvallomás nem kapott médiafigyelmet.
Most már az egész megvan, beleértve sok olyan oldalt is, amelyet a bizottságnak nyújtottak be, és amelyet valószínűleg soha nem fognak kiadni a végleges jelentés részeként. Az oldalaknak csak egy kis százalékát olvasták fel a meghallgatáson. A dokumentumban más terapeuták, és számos páciensük megerősítő nyilatkozatai is szerepelnek az ország más részeiről. Most az összes tanúvallomást könyv formájában adtam ki: „U.S. Government Mind-Control Experiments On Children”  /Az amerikai kormány tudatbefolyásoló kísérletei gyerekeken/ címmel.
Amikor az émelyítő sokk kezd elmúlni, mélyen felkavaró kérdések árasztják el az embert: mi is volt ez a CIA-program? Mennyire volt kiterjedt? Mi volt a célja?
Abból, amit eddig sikerült kiderítenem, sok amerikai, valamint mexikói és dél-amerikai gyermeket használtak fel 1948-tól kezdődően, mintegy 40 éven keresztül. Valójában a program talán még mindig tart. Az orvosok és ügynökök, akik ezt a programot gyakorolták, meg akarták szerezni az ellenőrzést e gyerekek elméje felett, állítólag azért, hogy olyan szuperügynököket hozzanak létre, akik még arra sem emlékeznek, hogy milyen küldetéseket hajtottak végre, mert hipnotikusan kiváltott amnéziájuk van (amelyet az irányítóik eltávolíthattak és tetszés szerint visszaállíthattak).
A gyerekeket például szexügynököknek képezték ki, azzal a feladattal, hogy prominens amerikaiakat - elsősorban politikusokat, üzletembereket és pedagógusokat - zsaroljanak. E célból rengeteg filmfelvételt készítettek. Végül a CIA-program belső magjához tartozó emberek egymást filmezték, és néhány olyan központ, ahol a gyerekeket szexuális ügynökként használták, kicsúszott az irányítás alól, és CIA által működtetett szexbanda lett belőlük.
Néhány gyermeket feláldozhatónak tekintettek, és egyszerűen meggyilkolták őket.
Egy személy, aki azt állítja, hogy gyermekként részt vett ebben a programban, nem hivatalosan ezt nyilatkozta:
"Mexikói és dél-amerikai gyerekeken próbálták ki az agymosási technikáikat. Feláldozhatónak tartották őket. De a program egy másik szintjén, a legjobb és legokosabb amerikai gyerekeket vették célba. Nem hiszem, hogy a szovjetek elleni harcra tökéletes ügynökök előállítása volt a végső céljuk. Nem emlékszem, mi volt az."
Ezen a ponton tettem egy javaslatot:
"Nos, ha a legjobbakat és legokosabbakat választották ki, akkor talán úgy gondolták, hogy ezek a gyerekek egy napon fontos társadalmi pozíciókba emelkednek majd, és hosszú távon akarták megszerezni az irányítást felettük, hogy a kezük alatt legyenek, és tetszés szerint megcsapolhassák őket - egyfajta kontrollt gyakorolhassanak a jövő társadalma felett."
"Talán" - mondta a férfi. "A nácik Németországban megszerezték az irányítást az értelmiség felett. Ez nagyon fontos lépés volt az uralmukban. Ez volt az első dolog, amit tettek".
"Ennek nagyon is olyan szaga van, mint egy náci programnak az Egyesült Államokban" - mondtam. "Nem arra gondolok, hogy minden irányító német volt, hanem a stílusára, az őrületére".
Azt mondta: "Sok náci orvost hoztak át a háború után, és nem csak rakéták építésére - egy csomó projekthez".
Más emberek, akik azt mondták, hogy gyerekként használták őket a programban, úgy emlékeznek, hogy a foglalkozásokon határozottan jelen voltak német akcentusú orvosok. Egy terapeuta, aki ezt az információt megosztotta kollégáival szerte az országban, azt állítja, hogy eddig a legidősebb személy, akiről hallott, és aki részt vett a programban, most 52 éves, a legfiatalabb pedig kilenc éves.
Mivel számos olyan embert, akit ezekben a kísérletekben agymosással, kínzással és kábítószerrel kezeltek, terápiában próbálja feloldani az élményeit, a pszichiáterek és más hivatásos terapeuták is hallják ezeket a történeteket. Elmondják például, hogy a CIA irányítói néha sátáni jelmezekbe öltöztek, hogy még jobban traumatizálják a gyerekeket.

Érdemes megjegyezni, hogy létezik egy mozgalom ezeknek a "visszanyert" emlékeknek a lejáratására, és a legjelentősebb csoportnak, a False Memory Syndrome Foundation (FMSF) nevű szervezetnek több olyan vezetőségi tagja is van, akik CIA-s vagy katonai-hírszerzési kapcsolatokkal rendelkeznek - köztük a hírhedt Dr. Louis "Jolly" West /a képen/ a UCLA-ről, aki az 1970-es években megpróbált létrehozni egy "erőszakot tanulmányozó" központot az egyetemen. Ennek a központnak a specialitása a pszichosebészet lett volna, az agyi kapcsolatok borzalmas beolvasztása, állítólag azért, hogy megfékezze az emberek "erőszakos hajlamait".
Az FMSF azt állítja, hogy az ember mindig emlékszik a vele szemben elkövetett bántalmazásra, és ezért a terápia során történő újbóli felidézése hamis, és a terapeuta félrevezető sugallatai révén kell, hogy létrejöjjön. Bár kétségtelenül igaz, hogy a terápia során előfordul ilyen ösztönzés, az az általános állítás, hogy minden visszanyert emlék kitalált, megalapozatlan.
A Dr. Wolfnak írt írásbeli nyilatkozatában, amelyet az elnöki bizottság előtt tett tanúvallomásába foglaltak, Colin Ross, ismert kutató és pszichiáter azt mondta, "Az aktáimban található publikált cikkek leírásokat tartalmaznak 150 mcg /mikrogramm/ LSD beadásáról, 5-10 éves korú gyerekeknek napi rendszerességgel, napokon, heteken, hónapokon, sőt néhány esetben éveken keresztül. A Tulane, a Yale és a Harvard idegsebészei kiterjedt kutatásokat végeztek agyi elektródaimplantátumokkal, és az agyi implantátumokat nagyszámú kábítószerrel kombinálták, beleértve a hallucinogéneket is.".
Ross jelentését a CIA agykontrolljának több mint 20 éves vizsgálatára alapozta.
Chris De Nicola, Dr. Wolf egyik páciense, aki az elnöki bizottság előtt tanúskodott, Dr. Greene-ként nevezte meg irányítóját, amely névről több más agykontroll alattvaló is beszámolt. Könnyen lehet, hogy ez a név volt a CIA, és a hadsereg által szerződtetett különböző kísérletező-kínzók álcája. Íme egy idézet a vallomásából:
"[Dr. Greene] sugárzási kísérletekben használt fel engem, egyrészt a sugárzás testem különböző részeire gyakorolt hatásainak megállapítása céljából, másrészt pedig azért, hogy terrorizáljon engem az agykontroll-kísérletek további traumatizálásával. [Nyolc éves volt.]
"A kísérletek többi része az arizonai Tucsonban, kint a sivatagban zajlott. Megtanítottak arra, hogyan kell zárakat feltörni, titkolózni, a fotografikus memóriámat használni a dolgok megjegyzésére, és egy olyan technikát, amellyel visszatartottam az információkat, amikor számokat ismételgettem magamban. [Nyilvánvalóan arról beszélt, hogy ügynöknek képezték ki.]
"Dr. Greene azt akarta, hogy megöljem a babákat, amelyek úgy néztek ki, mint a valódi gyerekek. Egyszer leszúrtam egy babát egy lándzsával, miután súlyosan megkínoztak, de a következő alkalommal visszautasítottam. Sokféle technikát alkalmazott, de ahogy idősebb lettem, egyre jobban ellenálltam.
"Gyakran lekötözött egy ketrecbe, ami az irodája mellett volt. 1972 és 1976 között ő és az asszisztensei néha figyelmetlenek voltak, és nyitva hagyták a ketrecet. Amikor csak fizikailag lehetséges volt, belopóztam az irodájába, és aktákat találtam, amelyekben a CIA és a hadsereg munkatársainak címzett jelentések és feljegyzések voltak. Ezekben az aktákban program-, alprogram-, alany- és kísérletnevek szerepeltek, néhány kódszámmal a sugárzásos agykontroll-kísérletekhez, amelyeket az írásos dokumentációmban bemutattam. Kétszer is elfogtak, és Dr. Greene kegyetlenül megkínzott áramütéssel, kábítószerekkel, lövésekkel a hasamba, a hátamba, az ízületeim kificamításával és hipnotikus technikákkal, hogy őrültnek és öngyilkosnak érezzem magam...".

Van-e precedens a CIA és a hadsereg személyzete által alkalmazott ilyen szadista bánásmódra? Valóban van. Íme egy idézet az „Az amerikai kormány tudatbefolyásoló kísérletei gyerekeken” című könyvem bevezetőjéből. A könyv megbízható, publikált forrásokból származó információkat tartalmaz, mint például a „The Search for the Manchurian Candidate” (John Marks), „Acid Dreams” (Martin Lee) és „The Mind Manipulators” (Alan Scheflin). Ezek a szerzők a CIA-ról és az MK-ULTRA-ról szóló információikat részben abból a tíz doboznyi információból merítették, amelyet az ügynökség 1975-ben hirtelen adott ki az információszabadságról szóló törvény kéréseire válaszul:
"Dr. Robert Heath a Tulane Egyetemről már 1955-ben a hadseregnek dolgozva LSD-t adott a betegeknek, miközben elektródákat ültetett mélyen az agyukba.
"Dr. Ewan Cameron kanadai kutató, hosszú távú CIA-szerződés alapján próbálta nagyban átprogramozni pszichiátriai betegei személyiségét. 15-65 napos "alvásterápiával" kezdte, amelynek során a pácienst napi közel 24 órán át altatásban tartotta, Thorazine, Nembutal, Seconal, Veronal és Phenergam koktélok beadásával. Az alvási időszak alatt a betegeket naponta kétszer-háromszor felébresztették elektrosokk-kezelésre, amelyet a "normális" görcsöket kiváltó erősség 20-40-szeresével alkalmaztak.
"Az 1950-es évek közepén Dr. Paul Hoch, aki később New York állam mentálhigiénés biztosa, majd a CIA munkatársa lett, egy "pszeudoneurotikus skizofrén" betegnek meszkalint adott. A betegnek a vegyület miatt mennyei és pokoli utazása volt. Hoch azonban ezt egy transzorbitális leukotómiával követte... Hoch szintén LSD-t adott egy betegnek, és helyi érzéstelenítőt, majd folytatta az agykéreg darabjainak eltávolítását, és különböző pillanatokban megkérdezte, hogy változnak-e a beteg észlelései."
Claudia Mullin, Dr. Wolf másik páciense, aki a President’s Commitee of Radiation előtt tanúskodott, azt mondta, hogy a CIA agykontroll-élményei hétéves korában kezdődtek:
"1958-ban azt mondták nekem, hogy néhány fontos orvosnak kell tesztelnie, akik egy 'Társaság' nevű helyről [a Human Ecology Society, a CIA fedőszervezete] érkeztek. Azt mondták, hogy működjek együtt; válaszoljak minden kérdésükre. Aztán, mivel a vizsgálat "fájhat", "injekciókat, röntgensugarakat és néhány áramütést" kaptam. Azt az utasítást kaptam, hogy ne nézzek senki arcába túlságosan erősen, és ne vegyek tudomást a nevekről,' mivel ez egy 'nagyon titkos program volt', de legyek bátor, és mindezek a dolgok segítenek majd felejteni...

"Egy bizonyos Dr. John Gittinger vizsgált engem, Dr. Cameron adta nekem az áramütéseket, Dr. Greene pedig a röntgenfelvételeket csinálta... Mire hazaindultam, mint onnantól kezdve minden alkalommal, semmit sem tudtam felidézni a vizsgálataimból vagy a különböző orvosokból. Csak arra emlékeztem, hogy Dr. Robert G. Heath, /a képen/ a Tulane orvosi karáról milyen magyarázatot adott a furcsa zúzódásokra, tűnyomokra, égési sérülésekre a fejemen és az ujjaimon, sőt még a nemi szervek fájdalmára is. Nem volt okom másként gondolni. Máris elkezdték irányítani az elmémet!
"A következő évben egy Deep Creek Cabins nevű marylandi helyre küldtek, hogy megtanuljam, hogyan kell 'szexuálisan kielégíteni a férfiakat'. Azt is megtanították, hogyan kényszerítsem őket arra, hogy beszéljenek magukról. Richard Helms (a CIA igazgatóhelyettese), Dr. Gottlieb, George White kapitány és Morse Allen volt az, aki azt tervezte, hogy minél több magas rangú kormányzati és ügynökségi tisztviselőt, valamint tudományos intézmények és alapítványok vezetőit veszi filmre... Azután a nyár után rendszeres kis "kémük" lettem, aki végül sok akaratlan embert csapdába ejtett, mindezt egy rejtett kamera segítségével. Mindössze kilencéves voltam, amikor ez a fajta szexuális megaláztatás elkezdődött."

George White százados a CIA hírhedt ügynöke volt. Az 1960-as években bordélyházat létesített San Franciscóban, és rejtett kamerák segítségével filmezte le a férfiakat, amint prostituáltakkal szexelnek. A férfiak italát LSD-vel "fűszerezték". 1950-ben Morse Allent, a CIA egy másik fontos emberét nevezték ki a BLUEBIRD program, egy másik CIA agykontroll program vezetőjének.
Ms. Mullin azt állítja, hogy kétéves korában örökbe fogadták. Mire hétéves lett, édesanyja már rendszeresen bántalmazta. Az anyja nyilvánvalóan átadta őt "tesztelésre" a CIA-val kapcsolatban álló embereknek, és ezután egy 27 évig tartó, csak rabszolgaságnak nevezhető időszakba került. Claudia azt állítja, hogy megfigyelés alatt állt, és hogy még mindig figyelik őt az ügynökséggel kapcsolatban álló emberek, köztük egy orvos. Most New Orleansban él, és a helyi rendőrségi hatóságoknak információkat adott helyzetéről. Az elnöki bizottság előtt tett vallomásában Claudia megjegyezte,
"Bár ezeknek az atrocitásoknak a felidézése bizonyára nem könnyű feladat, és nem is veszélytelen számomra és a családom számára, úgy érzem, megéri vállalni a kockázatot".
Claudia terapeutája, Dr. Wolf írta meg az elnöki bizottságnak,:
"Legjobb tudomásom szerint [Claudia] semmit sem olvasott az agykontrollról, vagy a CIA titkos műveleteiről. Mivel úgy döntött, hogy figyelmesen hallgat és emlékszik, amennyire csak tud a kutatók közötti beszélgetésekről, emlékei rendkívül teljesek. Az emlékek írásos másolatait elküldtem Dr. Alan Scheflinnek [az „Elmemanipulátorok” szerzőjének] hitelesítés céljából, és ő megerősítette, hogy Claudia olyan eseményekről és emberekről tud, amelyeket sehol sem publikáltak, hogy emlékei közül néhány új információt tartalmaz, néhány pedig már ismert és publikált. Néhány emlékét családtagjai is megerősítették. Megmutatta nekem a régi albumokat is, amelyekbe jegyzeteket írt, hogy emlékezzen a vele történtekre, és a jegyzeteket a képek alá rejtette az albumban".
Ez év májusában [1995] beszéltem Alan Scheflinnel. Azt mondta, hogy talált egy olyan információt, amelyet Claudia említ visszaemlékezéseiben, és amelynek nincs előzménye a publikált anyagokban. Két kormányzati kutató közötti kapcsolatról van szó.
Ez csak a jéghegy csúcsa az elnök sugárzással foglalkozó bizottsága előtt tett 130 oldalas tanúvallomáson, és csak a kezdete annak a történetnek, amely kétségtelenül bővülni fog az elkövetkező hónapokban és években. Dr. Wolf elmondta nekem, hogy amikor híre ment, hogy tanúskodni fog az elnöki bizottság előtt, körülbelül 40 terapeuta kereste meg "csak a washingtoni utam előtti 10 napban". A terapeuták saját pácienseiktől hallottak hasonló CIA-s, agykontrollos történeteket. E szakemberek közül sokan félnek a nyilvánosság elé állni pácienseik történeteivel kapcsolatban, mivel a szakmai társaságok általi elmarasztalás valóság. A politikai hangulat manapság nem kedvez annak, hogy a CIA agymosásról szóló megnyilatkozásoknak a hitelesség auráját adják.

Forrás: https://www.transformation.dk/www.raven1.net/mconkids.htm

Microchip implantátumok, agykontroll és kibernetika

 Rauni-Leena Luukanen-Kilde, MD, Finnország korábbi főorvosának írása

Az alábbi cikk eredetileg a SPEKULA című, finn nyelvű folyóirat 36. évfolyamában jelent meg (1999. 3. negyedév). A SPEKULA az Oului Egyetem észak-finnországi orvostanhallgatóinak, és orvosainak kiadványa. A lapot minden finnországi orvostanhallgatónak, és minden észak-finnországi orvosnak postázzák. 6500 db-os példányszámban jelent meg.

1948-ban Norbert Weiner könyvet adott ki "Cybernetics" címmel, amelyet már akkoriban is szűk körökben használt neurológiai kommunikációs, és irányítási elméletként definiált. Yoneji Masuda, az "információs társadalom atyja" 1980-ban aggodalmát fejezte ki, hogy szabadságunkat Orwelli stílusban fenyegeti a legtöbb ember számára teljesen ismeretlen kibernetikai technológia. Ez a technológia az emberek agyát, beültetett mikrochipeken keresztül összekapcsolja a földi szuperszámítógépek által irányított műholdakkal.
Az első agyi implantátumokat 1974-ben műtéti úton helyezték be az Egyesült Államok Ohio államában, valamint Stockholmban, Svédországban. Agyelektródákat 1946-ban helyeztek csecsemők koponyájába a szülők tudta nélkül. Az 50-es, és 60-as években elektromos implantátumokat ültettek állatok és emberek agyába, különösen az Egyesült Államokban, a viselkedésmódosítással, valamint az agy és a test működésével kapcsolatos kutatások során. Az emberi viselkedés, és attitűdök megváltoztatására irányuló kísérletek során agykontroll módszereket alkalmaztak. Az agyi funkciók befolyásolása a katonai és hírszerző szolgálatok fontos céljává vált. Harminc évvel ezelőtt az agyi implantátumok a röntgenfelvételeken egy centiméteresnek mutatkoztak. A későbbi implantátumok rizsszem méretűre zsugorodtak. Szilíciumból, később már gallium-arzenidből készültek. Ma már elég kicsik ahhoz, hogy a nyakba vagy a hátba, illetve intravénásan a test különböző részeibe helyezzék be őket sebészeti műtétek során, az alany beleegyezésével vagy anélkül. Ma már szinte lehetetlen kimutatni, vagy eltávolítani őket.
Technikailag lehetséges, hogy minden újszülöttbe mikrochipet ültessenek, amely aztán egész életében az illető azonosítására szolgálhatna. Az Egyesült Államokban titokban ilyen terveket vitatnak meg, anélkül, hogy a nyilvánosság elé tárnák a magánélet védelmével kapcsolatos kérdéseket.
Svédországban Olof Palme miniszterelnök /a képen/ 1973-ban engedélyt adott implantátumok

beültetésére foglyokba, és Jan Freese, az Adatfelügyelet volt főigazgatója felfedte, hogy az 1980-as évek közepén idősek otthonában élő betegeket implantáltak. A technológiát az 1972:47-es svéd állami jelentés, a STATENS OFFICIELLA UTRADNINGER (SOU) tárja fel.
A beültetett embereket bárhol követni lehet. Agyműködésüket azután szuperszámítógépek segítségével távolról nyomon követhetik, sőt a frekvenciák variálásával meg is változtathatják. A titkos kísérletek kísérleti nyulai között voltak foglyok, katonák, elmebetegek, fogyatékos gyermekek, süketek és vakok, homoszexuálisok, egyedülálló nők, idősek, iskolások és az elit kísérletezők által "marginálisnak" tartott emberek bármely csoportja. A Utah Állami Börtönben raboskodó foglyok, nyilvánosságra hozott tapasztalatai például megdöbbentőek a lelkiismeret számára.

A mai mikrochipek alacsony frekvenciájú rádióhullámok segítségével működnek, amelyek megcélozzák őket. A műholdak segítségével a beültetett személy a világ bármely pontján nyomon követhető. Többek között ilyen technikát teszteltek az iraki háborúban is Dr. Carl Sanders szerint, /a képen jobbra felül/ aki feltalálta az emberbe beültetett, hírszerzéssel ellátott interfész (IMI) biotikát. (Korábban a vietnami háborúban a katonáknak a „Rambo-chipet” adták be, amelyet arra terveztek, hogy növelje az adrenalin beáramlását a véráramba.) Az amerikai Nemzetbiztonsági Ügynökség (NSA) 20 milliárd bit/másodperc sebességű szuperszámítógépei, mostantól egy távfelügyeleti rendszerrel (RMS) "láthatják és hallhatják", amit a katonák a harctéren tapasztalnak. Amikor egy 5 mikromilliméteres mikrochipet (egy hajszál átmérője 50 mikromilliméter) helyeznek a szem optikai idegébe, az agyból olyan idegimpulzusokat von ki, amelyek a beültetett személy élményeit, szagokat, látványt és hangot testesítik meg. Miután ezeket az idegimpulzusokat átvitték és tárolták egy számítógépben, a mikrocsipen keresztül vissza lehet vetíteni a személy agyába, hogy újra átélje azokat. Az RMS segítségével egy szárazföldi számítógép-kezelő, elektromágneses üzeneteket (jelek formájában kódolva) küldhet az idegrendszerbe, befolyásolva a célszemély teljesítményét. Az RMS segítségével egészséges személyeknél előidézhető, hogy hallucinációkat lássanak és hangokat halljanak a fejükben. Minden gondolat, reakció, hallás és vizuális megfigyelés bizonyos neurológiai potenciált, tüskéket és mintákat okoz az agyban, és annak elektromágneses mezőiben, amelyek most gondolatokká, képekké és hangokká dekódolhatók. Az elektromágneses ingerlés tehát megváltoztathatja az ember agyhullámait, és befolyásolhatja az izomtevékenységet, ami kínzásként megélt fájdalmas izomgörcsöket okozhat.
Az NSA elektronikus megfigyelőrendszere egyszerre több millió embert képes követni és kezelni. Mindannyiunknak egyedi bioelektromos rezonanciafrekvenciája van az agyban, ahogyan egyedi ujjlenyomatunk is van. Az elektromágneses frekvenciájú (EMF) agyi stimulációval teljesen kódolt, pulzáló elektromágneses jeleket lehet küldeni az agyba, ami a kívánt hang- és vizuális hatásokat váltja ki a célpontban. Ez az elektronikus hadviselés egy formája. Az amerikai űrhajósokat implantálták, mielőtt az űrbe küldték őket, hogy gondolataikat követni lehessen, és minden érzésüket a nap 24 órájában regisztrálni lehessen.
A Washington Post 1995 májusában arról számolt be, hogy Vilmos brit herceget / a képen/ 12 éves

korában implantálták. Így, ha valaha is elrabolnák, egy meghatározott frekvenciájú rádióhullámot lehetne célzottan a mikrochipjére irányítani. A chip jelét egy műholdon keresztül a rendőrkapitányság számítógépes képernyőjére irányítanák, ahol követni lehetne a herceg mozgását. A herceget a világ bármely pontján meg lehetne találni.
A tömegtájékoztatási eszközök nem számoltak be arról, hogy a beültetett személy magánélete élete végéig megszűnik. Sokféleképpen manipulálható. Különböző frekvenciákat használva a berendezés titkos irányítója, akár az ember érzelmi életét is megváltoztathatja. Agresszívvá vagy letargikussá tehető. A szexualitás mesterségesen befolyásolható. A gondolatjelek és a tudatalatti gondolkodás kiolvasható, az álmok befolyásolhatók, sőt előidézhetők, mindezt a beültetett személy tudta és beleegyezése nélkül. Így tökéletes kiberkatonát lehet létrehozni. Ezt a titkos technológiát egyes NATO-országok katonai erői már az 1980-as évek óta használják anélkül, hogy a civil lakosság, és a tudományos körök bármit is hallottak volna róla. Így az ilyen invazív agykontroll rendszerekről kevés információ áll rendelkezésre a szakmai, és tudományos folyóiratokban. Az NSA jelhírszerzése az emberi agyból származó információkat távolról is képes megfigyelni, az agy által kibocsátott kiváltott potenciálok (3,50 HZ, 5 milliwatt) dekódolásával. A svédországi Göteborgban, és az ausztriai Bécsben fogoly kísérleti alanyoknál, agyi elváltozásokat találtak. Csökkent vérkeringés és oxigénhiány a jobb halántéki homloklebenyben, ahol az agyi implantátumok általában működnek. Egy finn kísérleti személynél az oxigénhiány miatt agysorvadást, és időszakos eszméletvesztési rohamokat tapasztaltak. Az agykontroll technikákat politikai célokra is fel lehet használni.
A kontrollerek célja ma az, hogy a célszemélyeket vagy -csoportokat saját meggyőződésükkel, és érdekeikkel ellentétes cselekedetekre késztessék. A zombivá tett egyéneket még arra is be lehet programozni, hogy gyilkoljanak, és utána semmire se emlékezzenek a tettükről. Ennek a jelenségnek riasztó példái találhatók az Egyesült Államokban. Ezt a "csendes háborút" a katonai, és hírszerző ügynökségek a tudatlan civilek, és katonák ellen folytatják. 1980 óta az agy elektronikus stimulációját (ESB) titokban használják a célzott emberek irányítására, akiket tudtuk és beleegyezésük nélkül célba vesznek.
 Minden nemzetközi emberi jogi egyezmény tiltja az emberek nem konszenzuson alapuló manipulációját - még a börtönökben is, nem is beszélve a civil lakosságról. John Glenn amerikai szenátor kezdeményezésére 1997 januárjában tárgyalások kezdődtek, a polgári lakosság besugárzásának veszélyeiről. Az emberek agyi funkcióinak célba vétele elektromágneses mezőkkel, és sugarakkal (helikopterekből és repülőgépekből, műholdakból, parkoló fehér furgonokból, szomszédos házakból, telefonoszlopokból, elektromos készülékekből, mobiltelefonokból, TV-ből, rádióból stb.) része a sugárzási problémának, amellyel a demokratikusan választott kormányzati szerveknek kellene foglalkozniuk. Az elektronikus agykontroll mellett kémiai módszereket is kifejlesztettek. Az agyműködést negatívan befolyásoló tudatmódosító szereket, és különböző szagú gázokat lehet a légcsatornákba vagy vízvezetékekbe fecskendezni. Baktériumokat és vírusokat is teszteltek már ilyen módon több országban.
A mai szupertechnológia, amely mikrochipeken keresztül (vagy akár anélkül is, a legújabb technológia szerint) összeköti agyi funkcióinkat az amerikai, vagy izraeli műholdakon keresztül számítógépekkel, a legnagyobb veszélyt jelenti az emberiségre. A legújabb szuperszámítógépek elég erősek ahhoz, hogy az egész világ lakosságát megfigyeljék. Mi fog történni, ha az embereket hamis feltételezésekkel csábítják arra, hogy mikrochipeket ültessenek a testükbe? Az egyik csali a mikrochipes személyi igazolvány lesz. Az Egyesült Államokban titokban még kötelező törvényjavaslatot is tettek, amely büntethetővé teszi az azonosító implantátum eltávolítását. Készen állunk az emberiség robotizálására és a magánélet teljes felszámolására, beleértve a gondolatszabadságot is? Vajon hányan lennénk hajlandók egész életünket, beleértve a legtitkosabb gondolatainkat is, átengedni a Nagy Testvérnek? Mégis létezik a technológia egy totalitárius "Új Világrend" létrehozásához.
A rejtett neurológiai kommunikációs rendszerek a független gondolkodás ellen hatnak, és az öncélú magán- és katonai érdekek nevében irányítják a társadalmi és politikai tevékenységet. Amikor az agyi funkcióinkat már összekapcsolják a szuperszámítógépekkel, a rádióimplantátumok és mikrochipek segítségével, már túl késő lesz a tiltakozáshoz. Ezt a fenyegetést csak a közvélemény felvilágosításával lehet legyőzni, a biotelemetriáról rendelkezésre álló szakirodalom, és a nemzetközi kongresszusokon kicserélt információk felhasználásával. Az egyik ok, amiért ez a technológia államtitok maradt, az az amerikai Amerikai Pszichiátriai Társaság (APA) által készített, és 18 nyelven kinyomtatott pszichiátriai Diagnosztikai Statisztikai Kézikönyv IV /DSM/ széleskörű tekintélye. Az amerikai hírszerző ügynökségeknek dolgozó pszichiáterek, kétségkívül részt vettek e kézikönyv megírásában és átdolgozásában. Ez a pszichiátriai "Biblia" az agykontroll technológiák titkos fejlesztését takarja azzal, hogy azok egyes hatásait a paranoid skizofrénia tüneteinek címkézi. Az agykontroll-kísérletek áldozatait így az orvosok, akik a DSM "tünetlistáját" az orvosi egyetemen tanulták, rutinszerűen diagnosztizálják elmebetegnek. Az orvosokat nem tanították meg arra, hogy a betegek igazat mondhatnak, amikor arról számolnak be, hogy akaratuk ellenére célba vették őket, vagy hogy kísérleti nyulakként használják őket a pszichológiai hadviselés elektronikus, kémiai és bakteriológiai formáinak kísérleti alanyaként.
Fogytán az idő, hogy megváltoztassuk a katonai orvoslás irányát, és biztosítsuk az emberi szabadság jövőjét.

Forrás:  http://www.whale.to/b/kilde.html

Az agy távoli manipulálása

 

 2001 októberében, Dennis J. Kucinich képviselő, törvényjavaslatot mutatott be az Amerikai Kongresszusban, mely az amerikai elnököt arra kötelezte, hogy vegyen részt az űrfegyverek betiltására irányuló tárgyalásokon. 

http://www.spaceref.com/news/viewpr.html?pid=5985
Ebben a törvényjavaslatban a fegyverrendszer meghatározás magában foglalja: bármely nem ismert vagy még ki nem fejlesztett eszközt, ami halálát vagy sérülését okozhatja valakinek, illetve károsodik vagy tönkremegy egy személy biológiai élete, testi és mentális egészsége, illetve a fizikai és gazdasági jóléte. Olyan szárazföldi, tengeri vagy űrrendszerek tartoznak ide, melyek sugárzással, elektromágneses, pszichotronikus, hang-, lézer- vagy más energiákat használnak, és amelyek egyéni személyekre vagy megcélzott népességre irányulnak információs háború, hangulatkeltés, illetve személyek vagy a népesség tudatának befolyásolására készülnek. Mint minden, ebben a cikkben idézett jogalkotási aktusban, a törvényjavaslat ide számítja az emberi agy hang, fény vagy elektromágneses stimulációját. A pszichotronikus fegyverekről való tudásunk töredékes, legalábbis egy laikus, tudatlan a titkos katonai kutatásokkal kapcsolatban, a sci-fi területén helyezi el, mivel az eddig közzétett tudományos kísérletek egyikét sem mutatták be olyan módon, amely lehetővé tenné megismétlését.
Ma már általánosan ismert, hogy megvalósítható az emberi viselkedés manipulálása a tudatalattin keresztül, akár hangos, akár vizuális üzenetek felhasználásával. Ez az, amiért a legtöbb országban tilos az ilyen technológiák használata, az elszenvedő hozzájárulása nélkül. Az agy stimulálására fényt használó eszközök egy másik módját mutatják annak, hogy az adott frekvenciákon villogó fény, hogyan használható fel az ember pszichés életének manipulálására. A hanggal kapcsolatban tavaly jelent meg a világsajtóban a hanghullámok sugárzását közvetítő eszközről szóló jelentés, amiket csak azok a személyek hallanak, akikre a hanghullámok sugárzása irányul. A sugárzást hang- és ultrahang kombinációja képezi, következményként a sugár által megcélzott személy, a fejében hallja a hangot. Ennek megtapasztalása könnyen arról győzheti meg az embert, hogy mentálisan beteg. Az ebben a cikkben bemutatott események azt sugallják, hogy az emberi agy technológiájának és ismereteinek fejlesztésével, az emberi elme manipulációjának új módjai jelennek meg. Úgy tűnik, hogy az egyik az elektromágneses energia.
Noha a hivatalos tudományos irodalomban csak mintegy 30 kísérletet tettek közzé, már 1974-ben a Szovjetunióban, Novoszibirszkben, egy katonai egység által végzett sikeres kísérlet után, egy Radioson (Radiosleep) nevű berendezést jegyzett be a Szovjet Találmányok és Felfedezések Ügyeivel Foglalkozó Kormánybizottság, melyet az alvás, rádióhullámok által indukált módszerének nevezett. /Szerk: Nagy sajtónyilvánosságot kapott 2010-ben, az a kazahsztáni falu esete, ahol a polgárok, rejtélyes módon napokig aludtak, és felébreszteni sem lehetett őket, az ügynek talán köze lehetett a pszichotronikus fegyverekhez./https://index.hu/tudomany/2015/01/08/rejtelyes_alvokor_terjed_egy_kazah_faluban/

  A tudományos irodalomban az ember rádióhullámokkal való elaltatásának technikai megvalósíthatóságát, egy az elektromágnesesség biológiai hatásait kutató, angol tudós könyve megerősíti. Az Egészségügyi Világszövetség nem-ionizáló sugárzásról szóló, 1991-es jelentésében olvashatjuk: "Úgy tűnik, hogy az ELF /rendkívül alacsony frekvenciájú hullám/ mezőknek kitett állatokban megfigyelt sok biológiai hatás, közvetlenül vagy közvetve kapcsolódik az idegrendszerhez". A közzétett kísérletek között vannak olyanok, amelyekben az impulzusos mikrohullámok, az izolált idegsejteket a mikrohullámok pulzálásának frekvenciájával szinkronizálták össze - például egy 0,8 Hz frekvencián kisülő neuront arra kényszerítettek, hogy az 1 Hz-es frekvencián süljön ki. A pulzáló mikrohullámok ugyancsak megváltoztatták a neurotranszmitterek /ingerületátvivő anyagok/ koncentrációját az agyban, (a neurotranszmitterek részei annak a mechanizmusnak, amely az idegsejtek kisülését idézik elő) és megerősítették vagy enyhítették az agyba juttatott gyógyszerek hatását. Az a kísérlet, amelyben az EEG-vel regisztrált, fő agyi frekvenciákat szinkronizálták a mikrohullámú pulzálás gyakoriságával, megmagyarázhatja az orosz Radioson berendezés működését. Az alvásfrekvenciában pulzáló mikrohullámok, az agyi tevékenységet hozzászinkronizálják, így alvást eredményeznek. Ugyanazon eljárás alkalmazásával, az agy éber állapotára jellemző mikrohullámú impulzusok, meggátolhatják az alvást.
A Walter Reed Intézet, Mikrohullámú Kutatási Osztályának vizsgálati programjából származó jelentés kimondja, hogy "Úgy tűnik, hogy a mikrohullámú impulzusok hozzákapcsolódnak a központi idegrendszerhez, és olyan stimulációt hoznak létre, amely hasonló a hővel végrehajtott elektromos stimulációhoz." A pontos frekvencián pulzált mikrohullámok sokszoros megismétlésével, a kalciumionok az idegsejtekből kicsapódtak. A kalcium kulcsszerepet játszik a neuronok kisülésében, és Ross Adey, a kísérletet kiadó első tudományos csapat tagja, nyilvánosan kijelentette azon meggyőződését, hogy az elektromágneses sugárzás hatása akadályozná a komplex feladatokra való koncentrálást. Robert Becker, aki a törött csontok gyógyulásában szerepet játszó, pulzáló mezők felfedezésében közreműködött, publikálta a Walter Reed Intézet vizsgálati programjának kivonatait. John Evans, az ugyanazon a területen dolgozó brit tudós azt írta, hogy Ross Adey és Robert Becker elveszítették pozíciójukat, kutatási támogatásaikat, és "szabadgondolkodású száműzötteknek" hívta őket. 1975-ben az Egyesült Államokban egy katonai kísérletet tettek közzé, ahol az impulzusos mikrohullámok az emberi agyban, az 1-10-es számok hallható észlelését eredményezték. Újabb eshetőség, ami meggyőzi az embert arról, hogy mentálisan beteg.

Az amerikai hadsereg, Walter Reed-i Kutatóintézetének tesztelési programja, ahol a kísérletet elvégezték, számolt az "azonnali hallásszervi stimulációval az audio hatások révén", végső célja a "stimuláció által kontrollált viselkedés". Képzeljük el, hogy az agyba továbbított szavakat ultrahang frekvenciákra írják át! A személy akkor nem érzékelné ezeket a szavakat saját gondolataiként? És akkor nem lehetne ilyen módon kontrollálni a viselkedését? Számos tudós felhívta rá a figyelmet, hogy a neurofiziológia legújabb fejlesztései felhasználhatók az emberi agy manipulálására. 1995 júniusában Michael Persinger /a képen/, aki az amerikai haditengerészet nem halálos elektromágneses fegyverek projektjén dolgozott, egy tudományos folyóiratban publikált egy cikket, melyben kimondja: az a műszaki képesség, hogy közvetlenül befolyásolják az emberi faj hatmilliárd agyának nagy részét, meditáció nélkül, klasszikus szenzoros modalitásokon keresztül történő, idegi információ létrehozásával, egy olyan fizikai közegben, amelybe a faj összes tagja belemerül, már szinte megvalósítható. 1998-ban a Francia Nemzeti Bioetikai Bizottság arra figyelmeztetett, hogy az idegtudományt, egyre inkább az emberi jogokat potenciálisan fenyegető veszélyként ismerik el ”.

1999 májusában, az ENSZ által szponzorált konferenciát rendeztek idegtudósoknak, Tokióban. A nyilatkozatban azt olvassuk: "Ma intellektuális, fizikai és pénzügyi erőforrásokkal rendelkezünk, hogy az agy erejének mesterei legyünk, olyan eszközöket fejlesszünk ki, amelyek megérintik az elmét, sőt akár irányíthatják vagy törölhetik a tudatot. Szeretnénk ha valósággá válna az a reményünk, hogy az ilyen ismeretek folytatása a békét és a jólétet szolgálja. "A nemzetközi politika színpadán, az utóbbi néhány évben megerősítést nyert, hogy az emberi agy távoli irányításának fogalmáról tárgyalások folynak. Az Európai Parlament 1999 januárjában állásfoglalást fogadott el, melyben felszólít egy olyan nemzetközi egyezmény megkötésére, amely bevezeti azon fegyverek fejlesztésének és bevetésének globális tilalmát, amik bármilyen formában lehetővé teszik az emberekkel való manipulációt. " Már 1997-ben, a Független Államok Kormánya kilenc államában felkérték az OUN-t, az OBSE-t és az Interparlamentáris Unió államait azzal a javaslattal, hogy az Egyesült Nemzetek Szervezete közgyűlésének napirendjére helyezzék, az információs háborúk megelőzéséről és az információs fegyverek országos áramlásának korlátozásáról szóló nemzetközi egyezmény előkészítését és megkötését". A kezdeményezést eredetileg Vladimir Lopatin javasolta az orosz Állami Dumában. V. Lopatin 1990-től 1995-ig sorrendben az Orosz Föderáció Biztonsági Bizottságában, az Orosz Állami Dumában és a Független Államok Nemzetközösségének Parlamenti Közgyűlésén dolgozott, specialitása az információbiztonság.
Az információs fegyver vagy az információs háború fogalma meglehetősen ismeretlen a világ nagyközönsége számára. 1999-ben V. Lopatin és az orosz tudós, Vladimir Tsygankov közzétett egy könyvet „A pszichotronikus fegyver és Oroszország biztonsága” címmel. Itt megtaláljuk a terminológia magyarázatát: "Az Amerikai Fizikai Társaság kutatásának beszámolójában, 1993-ban arra a következtetésre jutottak, hogy a pszichofizikai fegyverrendszereket, új típusú stratégiai fegyverek létrehozására lehet felhasználni (információs fegyver az információs háborúban). "A témára mutató sok utalás között megtalálhatók a Parlament meghallgatásainak anyagai." Fenyegetések és kihívások az információbiztonság területén ", Moszkva, 1996. július," Információs fegyver mint az Orosz Föderáció nemzetbiztonságának fenyegetése "(az Orosz Föderáció hírszerző szolgálatának analitikai jelentése), Moszkva, 1996, és egy anyag" Kié lesz a tudat fegyver a 21. században? ", Moszkva, 1997. 2000-ben V. Lopatin, két másik szerző után benyújtotta a harmadik törvényjavaslatot, az ” Orosz Föderáció információs és pszichológiai biztonsága" tárgyában.
A "Pszichotronikus fegyver és az orosz biztonság" című könyvben a szerzők, az emberi psziché távoli irányításával szembeni védelem orosz koncepciójának alapelvei között, javaslatot tesznek az információs, pszichotronikus háború létezésének elismerésére. (amely valójában háborúk kihirdetése nélkül zajlik)". Idézik az Orosz Föderáció Szövetségi Tanácsának üléséről szóló feljegyzéseket, amelyekben V. Lopatin kijelentette, hogy a pszichotronikus fegyver" az emberi akarat szabadságának akadályozását okozhatja a tudatalatti szintjén "vagy" olyan sugallatot adhat, az ember tudatos vagy tudatalatti információs rendszerébe, amelyek hibás valóság észlelést okoznak". A nemzeti jogalkotás, valamint a nemzetközi jog normáinak célja, "az emberi psziché védelme a tudatalatti, pusztító, információs hatások ellen" Javasolják az ezen technológiával kapcsolatos összes anyag nyilvánosságra hozását, és figyelmeztetnek, hogy a titkosítás következményeként a fegyverkezési verseny felgyorsítja a pszichotronikus háború valószínűségét. Az emberi pszichére való távoli befolyásolás lehetséges forrásai között felsorolják a "ismert és ismeretlen természetű" fizikai mezők generátorait.
1999-ben az STOA (Tudományos és Technológiai Lehetőségek Értékelése), amely az Európai Parlament Kutatási Főigazgatóságának része, közzétette a tömegkontroll technológiákról szóló jelentést, amelyet a brit, manchesteri OMEGA Alapítvány készített el. A tanulmány négy fő témájának egyike a 2. generációs "vagy" nem halálos "technológiák:" Ez a jelentés a nem halálos fegyverek második generációját értékeli, amelyek az Egyesült Államok nemzeti katonai, és nukleáris fegyverek laboratóriumaiból származnak, mint a Clinton adminisztráció „nem halálos” hadviselési doktrínájának része, melyet a NATO most elfogadott. Ezek az eszközök tartalmazzák az irányított energiasugarat, rádiófrekvenciát, lézert és akusztikus mechanizmusokat használó fegyvereket, az emberi célpontok semlegesítésére." A jelentés kimondja, hogy az Egyesült Államok által propagált legvitatottabb, nem halálos „tömegkontroll technológia” az úgynevezett rádiófrekvenciás vagy irányított energiafegyverek, amelyek állítólag manipulálni tudják az emberi viselkedést, a legnagyobb gondot az olyan rendszerek jelentik, amelyek közvetlenül kölcsönhatásba léphetnek az emberi idegrendszerrel". A jelentés azt is kimondja, hogy a legerősebb fejlesztéseket talán továbbra is a titoktartás fátyla fedi." A technológia létezését megerősítő hivatalos dokumentumok hiánya lehet az oka annak, hogy az OMEGA jelentés hivatkozásként veszi figyelembe a tudatbefolyásolási technológia tekintetében, a cikk szerzőjének internetes kiadványát. Hasonló a megközelítése az Amerikai Emberi Jogi és Tudatbefolyásolás Ellenes Szervezet (CAHRA) publikációinak.
2000. szeptember 25-én az Orosz Duma Biztonsági Bizottsága megvitatta a Fegyverekről Szóló Szövetségi Törvény 6. cikkének kiegészítését. Az állásfoglalásban az alábbiakat olvashatjuk: A kortárs tudomány eredményei lehetővé teszik, egy személy vagy embercsoport pszichéjének, és fiziológiájának titkos, távolról történő befolyásolását. A bizottság javasolta a kiegészítés jóváhagyását. Az Orosz Föderáció Fegyverekről Szóló Törvényének 6. cikke kiegészítését 2001. július 26-án hagyták jóvá. Ez kimondja: az Orosz Föderáció területén tilos olyan fegyverek és egyéb tárgyak forgalmazása, amelyek működése elektromágneses, fény, hő-, infravörös vagy ultrahangos sugárzások felhasználásával történik. ". Ilyen módon az orosz kormány megtette az első lépést, hogy kiálljon az elmeszabályozó technológia tilalmának elkötelezettsége mellett. Az Orosz Föderáció Információs Biztonságának Doktrínája, melyet Putyin elnök 2000. szeptemberben írt alá, az Orosz Föderáció információbiztonságát fenyegető veszélyek között felsorolja az emberek alkotmányos jogainak és szabadságának fenyegetését a polgárok szellemi életének területén. Ezt úgy kell értelmezni, hogy Oroszország továbbra is elkötelezi magát, az emberi agy tevékenységének távoli befolyásolására szolgáló eszközök nemzetközi tilalmával.
A fent említett, a STOA által közzétett jelentés idézi az Európai Parlament állásfoglalásának eredetileg javasolt változatát, amely nemzetközi kutatási és fejlesztési megállapodás betiltására szólít fel minden kutatás és fejlesztés tekintetében, amelynek célja az emberi agy kémiai, elektromos, hangvibrációs vagy más működése, olyan fegyverek kifejlesztése érdekében, amelyek lehetővé teszik az emberek manipulálását, ideértve az ilyen rendszerek tényleges, vagy lehetséges használatának tilalmát is. " Itt a „tényleges" kifejezés könnyen azt jelentheti, hogy ilyen fegyvereket már alkalmaznak. A legfejlettebb katonai technológiával rendelkező országok között, az Egyesült Államok nem mutatott be olyan nemzetközi kezdeményezést, amely megkövetelné az emberi elme távirányítását lehetővé tevő technológiák betiltását. (A törvényjavaslat eredeti változatát, Denis J. Kucinich megváltoztatta.) Ugyanakkor, a STOA által közzétett tanulmány szerint az Egyesült Államok a fegyverek alkalmazásának fő támogatója, erőfeszítéseik miatt bekerültek a NATO katonai doktrínájába: "Az Egyesült Államok kezdeményezésére, a NATO keretein belül egy speciális csoport jött létre, a nem halálos hatásokkal rendelkező eszközök perspektivikus felhasználására" - nyilatkozta a az orosz Állami Duma Biztonsági Bizottsága. A STOA által közzétett jelentés kimondja: "1999 októberében a NATO új politikát hirdetett meg a nem halálos fegyverekre, és azok helyére a szövetséges arzenálban". "Az Egyesült Államok hadserege által 1996-ban azonosított, nem halálos eszközök közé tartoztak a célzott energiarendszerek és a" rádiófrekvenciás fegyverek " - ezeket a fegyvereket - amint azt a STOA-jelentés is javasolta - összekapcsolják az emberi idegrendszerre gyakorolt hatásokkal. A FAPSI, az orosz kormány információs ügynöksége szerint, az elmúlt 15 évben, az információs háború eszközeinek fejlesztésére és megszerzésére fordított amerikai kiadások négyszeresére nőttek, és jelenleg az összes katonai program között az első helyet foglalják el. Noha az információs háborúnak más fogalmai is vannak, mint az elmekontroll, az USA hajlandósága az emberi agy manipulációjának betiltására irányuló tárgyalásokon való részvételére utalhat az, hogy szándékukban áll ezeket az eszközöket felhasználni a belső, és a nemzetközi ügyekben.
Az emberi agy távoli irányítását lehetővé tevő technológiákat körülvevő, titoktartási politika folytatódásának egyértelmű következménye az lehet, hogy a kormányok, akik rendelkeznek ilyen technológiákkal, felhasználhatják azokat anélkül, hogy figyelembe kellene venniük a nagyközönség véleményét. A demokratikus világ fogalmát, bár titokban, megzavarnák, és a jövőben a világ lakossága csak hamis demokráciában élhetne, ahol saját, vagy külföldi kormányok titkos technológiák révén alakíthatnák véleményüket.

Forrás:  http://www.subversiveelement.com/MK_Psychotronic_weapons.html

A műholdas megfigyelés sokkoló fenyegetése

John Fleming írása /2003.06.19/

A világ legtöbb részén ismeretlen műholdak lenyűgözőek, és gyakran fenyegető látványosságként hatnak. Ez nem meglepő, ha a szatellit technológiába fektetett óriási erőfeszítésekre gondolunk, miután az 1957-ben elindított szovjet Szputnyik műhold, pánikot okozott az Egyesült Államokban. Egy kémműhold, figyeli az ember minden mozgását, még akkor is, ha a "célpont" fedett helyen van, mélyen egy épület belsejében, vagy gyorsan halad autójával az autópályán, bármilyen időben (felhős, esős, viharos). Nincs hely, ahol elrejtőzhessen a földön.
Mindössze három műhold érzékelő kapacitása elegendő, hogy lefedje a világot. Amellett, hogy nyomon követi az ember minden mozdulatát, és továbbítja az adatokat egy földi számítógép képernyőjére, a szatellitek csodálatos ereje magában foglalja az ember gondolatának olvasását, beszélgetések megfigyelését, az elektronikus eszközök manipulálását, és valakinek a fizikai megtámadását egy lézersugár segítségével. Valaki gondolatainak távoli olvasása műholdas technológiával elég bizarr, mégis megtörténik.

Bármennyire rendkívüli is a titkos műholdak teljesítménye, az egyszerű szatellit technológia sokkal nyilvánvalóbb a mindennapi életben. A műholdas vállalkozások 1998-ban, állítólag 26 milliárd dollárt kerestek. Kontinenseket átszelő televíziós műsorokat tudunk nézni” műholdakon keresztül”, szatellitek közvetítésével távolsági telefonhívásokat csinálhatunk, a televízión megjelenített műholdas képeken keresztül tájékozódhatunk a felhőtakaróról, az időjárási viszonyokról, és megtalálhatjuk földrajzi helyzetünket, a GPS segítségével (Globális Helymeghatározó Rendszer). De a hasznos szatellit technológia fala mögött, Pandora szelencéjének lopakodó technológiája van. A kémműholdak - ellentétben a műsorszóró és űrkutatási műholdakkal - polgári célokra kevésbé vagy egyáltalán nincsenek használva - kivéve talán az ellenség vagy egy híres gonosztevő megfigyelését. Hivatkozva a dolgok űrből való észlelésére, Ford Rowan, a Techno Spies szerzője írta: "Egyes amerikai katonai műholdak infravörös érzékelőkkel vannak felszerelve, amelyek fel tudják venni a teherautók, repülőgépek, rakéták és autók földön keletkező hőjét, így még felhős napokon is áthatolhatnak az érzékelők a felhők alá, és tévéképernyőn reprodukálhatják a hőkibocsátás mintáit. A vietnami háború alatt, nagy infravörös érzékelőket teszteltek, melyek észlelték az egyes földön sétálgató, ellenséges katonákat. " Erre hivatkozva megállapíthatjuk, hogy 1970 volt a műholdas megfigyelés kezdeteinek hozzávetőleges időpontja – és számos ember számára, a magánélet védelmének vége.
A műholdas felderítő technológiában leginkább érintett kormányzati ügynökség az Advanced Research Projects Agency (ARPA), a Pentagon egyik karja. A NASA a polgári szatellitekkel foglalkozik, ám a polgári és a katonai műholdak között nincs kemény és éles határvonal. A NASA minden műholdat elindít, akár a floridai Kennedy Űrközpontból, akár a kaliforniai Vandenberg légierő támaszpontról, függetlenül attól, hogy az katonai, CIA által üzemeltetett, vállalati vagy saját, NASA tulajdonú. A műholdak pályára állítása jelentős költséggel jár. Továbbá nehéz különbséget tenni a kormány és a magán műholdak között; a NASA kutatása többnyire minden műhold típusra alkalmazható. Sem az ARPA, sem a NASA nem épít műholdakat; ehelyett a technológiát jegyzik, míg különféle vállalatok legyártják a hardvert.
A műholdas üzletágban érintett vállalatok közé tartozik a Lockheed, General Dynamics, RCA, General Electric, Westinghouse, Comsat, Boeing, Hughes Aircraft, Rockwell International, Grumman Co., CAE Electronics, Trimble Navigation és a TRW.
A World Satellite Directory, 14. kiadásában, (1992) mintegy ezer olyan társaságot sorol fel, amelyek valamilyen módon műholdakkal foglalkoznak. Sokan pusztán műsorszórási tevékenységgel foglalkoznak, de vannak olyan termékcímek is, mint a "távérzékelő képalkotás", ide tartozik a lanhami Earth Observation Satellite Co. /Maryland/, a Downl Inc. /Denver/,és a restoni Spot Image Corp. /Virginia/ Öt termékkategória van a jeladókra. Más kategóriák közé tartoznak a földi állomások (14 típus), "katonai termékek és rendszerek", "mikrohullámú berendezések", "video processzorok", "spektrum analizátorok". A „távérzékelő” kategóriában nyolc vállalat szerepel: ide tartozik az ITM Systems Inc. Grants Pass-ban /Oregon/, a phoenix-i Yool Engineering, és a costa mesa-i Satellite Technology Management /Kalifornia/. Hatvanöt műholdas szövetség szerepel a világ minden tájáról, mint például az Aerospace Industries Association, az American Astronautical Society, az Amsat, és számos más az Egyesült Államokban.

A kémműholdak már működtek és megsértették az emberek magánélethez való jogát, amikor Reagan elnök javasolta a „Stratégiai Védelmi Kezdeményezést” /SDI/ vagy Csillagháborús-tervet a 80-as évek elején, jóval azután, hogy az 1962-es kubai rakétaválság demonstrálta a katonai műholdak hasznosságát. A Csillagháborús-terv állítólag Amerikát védte a nukleáris rakétáktól, ám a rakéták műholdas lézerrel való lelövése lehetetlennek bizonyult, sok tudós és politikus kritizálta a hatalmas programot. Ennek ellenére a Csillagháborús-terv hatalmas lendületet adott a megfigyelő, és az úgynevezett „fekete táska” technológiának, például a gondolatolvasásnak és a lézereknek, ami bárkit megtámadhat, még ha otthon is van. Ahogy az Egyesült Államok egyik diplomatája megjegyezte, "a" Csillagháborús-terv "nem a földi mennyország létrehozásának az eszköze volt, viszont poklot eredményezett a Földön."
Egy tipikus amerikainak valójában alig kell félnie, mivel a műholdas megfigyelésének esélye meglehetősen csekély. Az, hogy miért akarna valaki, mást műholdas megfigyelés alá vetni, eleinte tisztázatlannak tűnhet, de a kérdés megválaszolásához tisztában kell lenni azzal, hogy csak az elit férhet hozzá ilyen műholdas erőforrásokhoz. Csak a gazdagok és hatalmasok kezdhetik fontolóra venni valaki műholdas megfigyelés alá helyezését, míg egy közép- vagy munkásosztályú ember még csak nem is tudja, hol kezdje. Noha a megfigyelési képességhez való hozzáférés tehát nagyrészt a hatalmasok szándékainak függvénye, ennek ellenére nem szabad azt a következtetést levonni, hogy csak a tehetetlenek vannak kitéve ennek. Lehet, hogy a műholdas felderítés alatt álló személyek elsősorban a tehetetlenek, de a gazdag és híres emberek érdekesebb célpontot jelentenek, tehát annak ellenére, hogy képesek ellenállni magánéletük gyalázatos megsértésének, némelyikük műholdas megfigyelés áldozata lehet. Diana hercegnő valószínűleg műholdas felügyelet alatt állt.
Nehéz megbecsülni, hogy hány amerikait figyelnek szatellitek, de ha 200 működik, és ha minden műhold képes megfigyelni 20 emberi célt, akkor akár 4000 amerikai is állhat szatellites megfigyelés alatt. A műholdak több célpontú megfigyelésre való képességét azonban még nehezebb becsülni, mint számukat; az egyes műholdak számos transzponderhez kapcsolódnak, és azok kulcsfontosságú eszközök, mind az információk fogadására, mind továbbítására. A társadalom a Nemzetbiztonsági Állam markában van, így szükségszerűen sötétben tartják az ilyen dolgokról. Nyilvánvaló azonban, hogy ha egy műhold képes egyszerre megfigyelni 40 vagy 80 célpontot, akkor a szatellites ellenőrzés lehetséges áldozatainak száma megduplázódik, vagy megnégyszereződik.

Egy, a szakirodalomból vett példa, betekintést nyújt az ördögi űrkorszak technológiájába. Az egyik műholdas cég arról számolt be, hogy "a Brilliant Eyes kémműholdas rendszer egyik eredeti koncepciója, egy hosszú hullámhosszú infravörös detektort foglal magában, amely időnként 10 Kelvin környékén működik". A szatellit kihasználja azt a tényt, hogy az emberi test infravörös sugárzást vagy sugárzó hőt bocsát ki; William E. Burrows, a Deep Black szerzője szerint "az infravörös képek áthaladnak a szkenneren és regisztrálódnak a [töltött részecske eszköz] tömbjén, ami mozgó, infravörös képpé alakítja, melyet azután erősíteni, digitalizálni, titkosítani és továbbítani kell, az egyik űrhajóra ... a földi összeköttetéshez. " De a vélemények eltérnek abban, hogy az infravörös sugárzás észlelhető-e felhős körülmények között is.
Az egyik kutató szerint, van rá mód, amivel ez a lehetséges akadály kikerülhető: "Ellentétben azokkal az érzékelőkkel, amelyek passzív módon figyelik a látható fényt és az infravörös sugárzást, melyeket felhőtakaró blokkol, és éjjel nagyrészt nem érhetők el, a radarérzékelők aktívan sugároznak mikrohullámú impulzusokat, amelyek áthatolhatnak a felhőkön, így bármikor dolgozhatnak. " Ugyanez a személy 1988-ban arról számolt be, hogy "a műholdas érzékelők elérhető felbontásának gyakorlati korlátai vita tárgyát képezik, de valószínűleg kb. 10 a harmincadikon centiméter. Ezen a ponton a légköri rendellenességek problémává válnak." A műholdas megfigyelés valószínűleg legnyomasztóbb aspektusa, a gondolatolvasás.

Már 1981-ben G. Harry Stine (a „Confrontation In Space” című könyvében) azt írta, hogy a számítógépek "olvassák" az emberi elmét, ami az elektroenkefalográfok (EEG) kimenetének megfejtését jelenti. Az ezen a téren végzett korai munkáról, a Defense Advanced Research Projects Agency (DARPA) 1978-ban számolt be. Az EEG-k jelenleg úgy ismertek, mint az emberi agy idegrendszeri aktivitásának durva érzékelői, hasonlóan a bőrön indukált elektromos áramokhoz. A mágneses enkefalográfoknál (MEG) azóta nagyon érzékeny elektromágneses érzékelőket használnak, melyek közvetlenül a koponya csontjain keresztül, akár az agy idegi aktivitását is képesek feltérképezni. Az agy látó területeire adott válaszokat, Kaufman és mások a Vanderbilt Egyetemen térképezték fel. Elképzelhető, hogy már folyamatban van az emberi agy más részei idegi aktivitásának feltérképezése, az új MEG technikák segítségével. Az emberi agy idegsejtjeinek elektromágneses aktivitása, körülbelül egy évtized alatt teljesen fel lesz térképezve, és a kristály alapú számítógépeket be lehet majd programozni, az elektromágneses idegi jelek megfejtésére.
1992-ben a Newsweek arról számolt be, hogy "a koponyán áthaladó és az agyat munka közben látó, új, erős eszközökkel az idegtudósok a gondolatok és az érzelmek forrásait, az intelligencia és a nyelv keletkezését keresik. Röviden, a gondolatolvasásban reménykednek. " 1994-ben egy tudós megjegyezte, hogy "a jelenlegi képalkotó technikák az agy élettani eseményeit ábrázolják, melyek az érzékszervi észlelést, motoros aktivitást, valamint a megismerést és a beszédet kísérik". Annak érdekében, hogy egy műhold gondolatolvasó képesSégekkel rendelkezzen, csak fel kell helyezni egy bizonyos típusú EEG-szerű eszközt a műholdra, és össze kell kapcsolni egy számítógéppel, amely az agytérkép kutatás adatbankjával rendelkezik. Úgy gondolom, hogy a megfigyelő műholdak valamikor az 1990-es évek elején kezdték el olvasni a gondolatokat - vagy inkább lehetővé tették a célpontok elméjének olvasását. Néhány műhold valóban képes az ember gondolkodását az űrből olvasni.
A műholdas technológia része a hírhedt, szabadalmaztatott "Neurophone", tudatbefolyásoló képességeinek leírását megakadályozták. A „Szép új világban”  Huxley előrevetítette a Neurophonet. Bár a Neurophonet - vagy pontosabban a Neurophone-szerű berendezést - még nem alkalmazták szexre, műholdas használatra rendszeresítették, tudatalatti audio „közvetítés” útján megváltoztathatja a viselkedést, vagy más elv alapján működik .
Miután a hangot elektromos impulzusokká alakította, a Neurophone rádióhullámokat továbbít a bőrbe, ahonnan azok az agyba haladnak, megkerülve a füleket és a szokásos agyi hallóideget. Az agy úgy ismeri fel a neurológiai mintázatot, mintha az hallható kommunikáció lenne, gyakran tudatalatti szinten. Az a személy, akit ezzel az eszközzel stimulálnak, nagyon másképp „hall”. A Neurophone-nak köszönhetően a siket újra "hallhat". Vészjósló, hogy amikor feltalálója, egy második szabadalom iránti kérelmet nyújtott be egy továbbfejlesztett Neurophone-ra, a Nemzetbiztonsági Ügynökség sikertelenül próbálta alkalmazni az eszközt.
A megfigyelő szatellitek ezen felül képesek felismerni az emberi beszédet. Burrows megfigyelte, hogy a műholdak " még a Kreml falai között zajló beszélgetéseket is lehallgathatják". A falak, a mennyezet és a padló nem akadályozzák, az űrből történő beszélgetések megfigyelését. Még akkor is, ha egy toronyházban lennél, ahol tíz emelet van fölötted, tíz alattad, a beszélgetés műholdas audio megfigyelése továbbra is akadálytalan. Belül vagy kívül, bármilyen időben, bárhol a földön, a nap bármely szakában, az űrben geoszinkron pályán "álló" műhold, (mivel a műhold a Föld forgásával párhuzamosan mozog, úgy tűnik, hogy mozdulatlanul áll) képes felismerni egy célpont beszédét.
Számos más műholdas lehetőség is létezik, például elektronikus eszközök és készülékek kezelése, mint a riasztók, elektronikus órák, televízió, rádió, füstérzékelő és egy autó elektromos rendszere. Például egy óra digitális ébresztőjét, bármennyire is apró, száz mérföldnyiről az űrben, műholdakkal el lehet indítani. Egy izzólámpa felkapcsolható műholdas lézer segítségével. Ezenkívül, az utcai lámpákat és tornácfényeket bárki be- és kikapcsolhatja műholdas vezérléssel, az eszköz egy elektromágneses sugár, amely megfordítja a fény polaritását. Mint a többi műholdas lehetőségeknél, semmi különbség nincs aközött, hogy a lámpa tető alatt van, vagy egy tonna beton van rajta - továbbra is lehet műholdas lézerrel manipulálni. A szatellit lézerek típusai közé tartozik a szabad elektron lézer, a röntgen lézer, a semleges részecskenyaláb, a kémiai, oxigén-jód-lézer és a közép-infravörös, fejlett kémiai lézer.
A gondolatolvasás mellett, a műholdak egyik legbizarrab felhasználása, valaki fizikai megtámadása. Az elektronikus, műholdas sugár - sokkal kevesebb energiát használ fel, mint amennyi a repülésre szánt, nukleáris rakéták felhasználásához szükséges – becsapódhat bárkibe. Műholdas sugárral lekövethető az emberi célpont, az áldozat nem képes elkerülni a fenyegetést, akkor sem ha szalad, vagy vezet. A szatellit irodalomban nem említenek olyan gyilkosságot, melyet műholdas ügynökségek követtek volna el, de erre a lehetőségre, fel kell hívni a világ figyelmét.
Van még egy morbid lehetőség, melyet egyes műholdak birtokolnak: egy személy tudatának manipulálását egy tudatalatti "üzenettel" (egy olyan hanggal, ami túl alacsony ahhoz, hogy a fül számára tudatosan észlelhető legyen, de ami befolyásolja a tudatalattiját). Amikor arra igyekszik rávenni egy embert, hogy tegye meg azt, amit ön akar, akkor nem számít, ha a célpont alszik, vagy ébren van. Az üzenet felhasználható arra, hogy egy személyt arra kényszerítsen, mondjon valamit, amit ön szeretne. Nincs korlátozva azon gondolatok köre, amelyeket egy gyanútlan személyen keresztül megszólaltathat. Az emberi célpont arra is kényszeríthető, hogy obszcénul viselkedjen, vagy a célpontot körülvevő személyeket arra kényszeríthetik, hogy rá sértő dolgokat mondjanak. Az alvó személy ezzel szemben sebezhetőbb, és arra késztethető, hogy ne csak mondjon, tegyen is valamit. Az audio tudatalatti üzenet arra is kényszerítheti a célpontot, hogy leguruljon az ágyról és a padlóra zuhanjon, vagy a transzban való alvajárást. Úgy tűnik, hogy az alvó embert csak körülbelül egy percre lehet rávenni egy ilyen műveletre, mivel általában addigra felébred.

A műholdak által végrehajtott tudatalatti varázslat rövidségét azonban több kutatás is leküzdheti. "A pszichiátriai közösség" - jelentette be a Newsweek 1994-ben - "általában egyetért azzal, hogy a tudatalatti észlelés létezik; egy kisebb csoport szerint a psziché megváltoztatható." Az orosz orvos, Igor Smirnov, /a képen/ akit a magazin "tudatalatti Dr. Strangelove" -nek nevez, az egyik tudós, aki a lehetőségeket vizsgálja: "Elektroenkefalográfok segítségével megméri az agyhullámokat, majd számítógépeket használva készít egy térképet a tudatalatti és a különféle emberi impulzusok között, mint például a harag vagy a szexuális vágy. Ezután tudatalatti üzeneteket továbbít szalagon keresztül, állítása szerint, a fizikai állapotok megváltoznak a szuggesztió erejével. " Ha ezt a kutatást összekapcsolják a műholdas technológiával - amelyet már részben elvégeztek -, akkor a mesterek lehetőséget kaphatnának a tökéletes bűncselekményre, mivel a szatellitek tökéletes diszkrécióval és rejtett képességekkel működnek. Mindezekkel a műholdas lehetőségekkel büntetlenül vissza lehet élni. Még akkor is, ha egy adott áldozat megtudja, hogy bűncselekményt hajtottak végre rajta, senki sem fog hinni neki, és képtelen lenne megvédeni magát vagy harcolni.
Ez valóban a szatellit technológia ördöge. Nem csak az, hogy a technológiát az állami ügynökségek nem korlátozzák; nem csak az, hogy teljesen demokratikus. A megfigyelő műholdak fenyegetése ellenállhatatlan; túlterheli tehetetlen áldozatait. Ahogy Sandra Hochman író előre látta a műholdas korszak kezdetét, bár komolyan alábecsülte a technológia kifinomultságát: mindentudó és diszkrét műholdak, magas pályájukról néznek ránk, és életünk minden pillanatát figyelik. Több mint ötszáz mérfölddel a föld fölött, egy műhold láthatja a teniszlabdát, lefényképezheti, és kristálytiszta képet küldhet vissza a földre. A műholdak sok dolgot fényképeznek és rögzítenek ... és ezeket az információkat, ezeket az adatokat olyan nyugodt helyekre viszik vissza, ahol azokat nem ismert módon használják fel. Az adatvédelem meghalt. "Ez a terror, itt és most jelen van.
A műholdas megfigyeléssel jelenleg visszaélnek. Amerikaiak ezreit tartják szatellit megfigyelés alatt, magánéletüktől megfosztották őket. És jelenleg kevesen vagy egyáltalán nem fordulnak szembe a hamissággal, mivel a technológia jóval a társadalmi intézmények előtt jár.
A műholdak képességei, amint azt itt leírtuk, különösen alkalmas valakinek a zaklatására. Az áldozat lehet üzleti vagy politikai rivális, volt házastárs, politikai disszidens, unszimpatikus versenytárs vagy bárki, aki bármilyen okból gyűlöletet vagy megvetést vált ki. A célpont egy "jel", aki szinte soha nem kerülheti el a műholdak vizslató szemeit. Mindaddig, amíg gyötrői vagy kínzói - azok, akiknek vannak erőforrásaik, hogy műholdat béreljenek - az áldozatot folyamatos ellenőrzésnek vetik alá. Mozgásait ismerik, beszélgetéseit hallják, gondolatait tisztán veszik. Egy szadista hangüzenetekkel zaklathatja célpontját, közvetlenül a szobájába sugározva; fizikailag támadhatja lézerrel; tudatalatti hangüzenetekkel, amelyek zavarják az alvását, vagy manipulálják a körülötte levő embereket, hogy olyasmit mondjanak, ami érzelmileg zavarja őt; lézerekkel, amelyek kikapcsolják az utcai lámpákat, amikor közeledik hozzájuk; a lámpák elrontásával, hogy azok kiégjenek, amikor a kapcsolót megérinti; és általában a műholdak mindentudó szemén és fülén keresztül szerzett ismeretekkel. Röviden: egy műholdas technológiával rendelkező személy, áldozatának életét rémálommá, élő pokollá teheti.

Hogy miként rendezheted el valaki műholdas megfigyelését, az titok; akár összeesküvés is lehet. Úgy tűnik azonban, hogy két alapvető lehetőség van: kormányzati vagy kereskedelmi műholdas megfigyelés. Egy, a Time magazin 1997-ben írt cikke szerint "olyan kereskedelmi műholdak érkeznek, melyek sasszeme elegendő ahhoz, hogy észrevegyék Önt - és talán társát - egy forró kádban". A Journal of Defense & Diplomacy 1985-ben kijelentette, hogy "a távérzékelők költségei bármely érdeklődésre számot tartó országnak elérhető, és a nagyteljesítményű távérzékelők (vagy szenzoros termékek) is könnyen elérhetők." Fejlődnek a negyedik generációs (és hamarosan ötödik generációs) számítógépes képességek. Különösen a VHSIC (nagyon nagy sebességű integrált áramkörök) és a párhuzamos feldolgozás, kulcsfontosságú az űrből származó adatok gyors kiaknázása szempontjából. A szélessávú, kis teljesítményű adatátviteli műholdak ugyanakkor támogatják a kommunikációs igényeket és a távérzékelő adatok továbbítását, ezáltal világszerte biztosítja a szenzorok lefedettségét. " A mai napig , a Kereskedelmi Minisztérium kilenc amerikai vállalat számára adott ki engedélyeket, némelyik külföldi partner, a műholdak 11 különféle osztályára, melyek jelentős felderítési képességekkel rendelkeznek." Jelenleg az ipar keményen dolgozik a megfigyelő műholdak miniatürizálásával, hogy pénzt takarítson meg, és hogy képes legyen az égboltra több szatellitet felbocsátani. /Szerk:Hogy ez a törekvés mennyire  igaz, azt jól mutatja Elon Musk  Starlink flottája,a költséghatékony gyártásnak is köszönhetően máris, 12.000 műhold felbocsátására kapott engedélyt. /
https://www.origo.hu/techbazis/20200419-elon-musk-spacex-starlink-muholdak-internet.html
A szatellitekkel kapcsolatban egyetlen információforrás sem jelzi, hogy a műholdas megfigyeléssel való visszaélést a kormány vagy a vállalatok, vagy mindkettő teszi. Sokkal beszédesebb a következő, a műholdas megfigyelésről, a (1991) szerző által közzétett információ: "A kémműholdakról szóló információk nyilvánosságra hozatalával kiderül, hogy az amerikai állampolgárok ellen használták őket. Míg a nyilvánosság nagy része támogatja azok használatát az USA ellenségeivel szemben, a szavazók többsége valószínűleg megváltoztatná a felderítő műholdakkal kapcsolatos hozzáállását, ha megtudnák, milyen széleskörű a kémkedés. Jobb, ha ez a robbanásveszélyes kérdés soha nem kerül felszínre. " Kevesen tudják, hogy egyes amerikaiak jogait műholdas megfigyelés útján megsemmisítik, és keveseknek van még hajlandósága ellenállni azoknak, de ha nem teszünk ellene, 1984 egyre közelebb jön.
Forrás: http://www.sianews.com/modules.php?name=News&file=article&sid=1068