Ez a Pulitzer-díjas döntős" kényszerítően kemény " bestsellere először adja át az olvasóknak a szigorúan titkos katonai bázis teljes, elmondhatatlan történetét (New York Times). Ez a világ leghíresebb katonai létesítménye. És nem is létezik. A nevadai sivatagban, Las Vegastól mindössze hetvenöt mérföldre található bázist az Egyesült Államok kormánya soha nem ismerte el, — de az 51-es terület évtizedek óta elbűvölte a képzeletet. Az 51-es terület mítoszokkal és hipotézisekkel már régóta bővelkedik, köszönhetően az azt körülvevő intenzív titoktartásnak. Egyesek azt állítják, hogy idegenek, földalatti alagútrendszerek és nukleáris létesítmények otthona. Mások úgy vélik,hogy a Hold leszállást ott forgatták. Ezeknek a pletykáknak az elterjedtsége abból fakad, hogy egyetlen hiteles bennfentes sem hozta nyilvánosságra az igazságot a bázison belülről. Mostanáig. Annie Jacobsennek kizárólagos hozzáférése volt tizenkilenc emberhez, akik évtizedeken át büszkén és titokban szolgálták a bázist, és most 75-92 évesek, hozzáfért további ötvenöt katonai és hírszerző személyhez, tudósokhoz, pilótákhoz és mérnökökhöz, akik a titkos bázishoz kapcsolódtak, és akik közül harminckettő hosszabb ideig élt és dolgozott is ott. Jacobsen megmutatja nekünk, mi történt valójában a nevadai sivatagban, a nukleáris fegyverek tesztelésétől a szupertitkos, szuperszonikus repülőgépek építésén át a terror elleni háború folytatásáig. Ez az első könyv, amely a terület szemtanúival készített interjúkon alapul, ez jelenti ami a témával kapcsolatos alapvető munkát. Korábban minősített információkkal tele, amelyeket soha nem tártak pontosan a nyilvánosság elé, narratívává szövi a szigorúan titkos bázis titokzatos tevékenységeit, megmutatva, hogy a tények gyakran fantasztikusabbak, mint a fikció, különösen, ha a különbséget szinte lehetetlen észrevenni.
Lépjen be a kulisszák mögé, a nyilvánosság alig ismert zugaiba, és fedezze fel, hogy Amerika vállalatai évtizedek óta kéz a kézben dolgoztak a Pentagonnal - titkos földalatti bázisokról álmodtak, terveztek és építettek is. Az újonnan feltárt információk azt mutatják, hogy a furcsaságok folytatódnak olyan bizarr, csúcstechnológiás eszközökkel, mint a hordozható, kézben tartott sebészeti lézerek és a befecskendezhető elektronikus azonosítók, amelyek olyan kicsik, mint egy rizsszem! 1995, 155 oldal PDF /magyar fordításban/
Először is szeretném megköszönni, hogy időt szakított rám és rendelkezésre állt. Sokat jelent ez nekem, és azt hiszem, a világon mindenkinek, akik nagyon kíváncsiak arra, hogy mi történik a YouTube-on, miután megjelentek a csodálatos videofelvételei és információi a feltételezett "Apollo-20" űrmisszióról. Kezdjük is el az interjút! Szakmai tevékenységem miatt szkeptikus szemszögből fogom kezdeni. Ezért kérem szíves megértésüket. A válaszadásra és az érvek kifejtésére lesz lehetősége. Hogy hívják? Hány éves ön, amerikai állampolgár -e? Néha előfordul, hogy az írott angolja tartalmaz néhány helyesírási hibát? Elfelejti a nyelvhelyességi szabályokat (pl. "microscope" helyett "maicroscope"-ot írt)? Valaki a neten azt mondta, hogy nem tűnik (az írásait figyelembe véve) amerikai-angol anyanyelvűnek?
Nem sértődtem meg, szeretek a szkeptikusoknak válaszolni, el sem tudja képzelni, milyen üzeneteket kapok. A nevem William Rutledge. 1930-ban születtem Belgiumban, amerikai állampolgár vagyok, tudok a hibáimról, túl gyorsan írok, artrózis problémáim vannak, és mindig ideges vagyok, amikor írok. 1990 óta már nem szoktam angolul beszélni. Megtanultam a kinyarwandát, használom a franciát, néha a németet, mert Ruanda egykor belga-német gyarmat volt. Mióta él Ruandában, és miért költözött oda? 1990-ben Kigaliban telepedtem le új identitással, az utcáknak itt nincsenek nevei. Nyiamirambo negyedben maradtam 1994-ig, a háború az ország északnyugati részébe, a kongói Kinshasa határ közelébe szorított. A ruandai hatóságok nem ismerik a múltamat, a barátaim igen. Tudna pár szót mondani az életéről? Honnan származik? Hol tanult? Erről már írtam korábbi válaszaimban, de vegyük figyelembe, hogy az amerikai légierő minden embert felhasznál, aki a képességeit megfelelően tudja kamatoztatni, fehéret, feketét, nőt, minden állampolgárt. A NASA-nál más volt a helyzet, ott minden űrhajós West Point-i diák volt, csak Alan Bean volt művész, Armstrong filozófus, Aldrin pedig spirituális ember. Hogyan lett űrhajós a NASA-nál (gondolom) a 70-es években?
Nem a NASA alkalmazott, hanem az USAF, én a külföldi technológia tanulmányozására szakosodtam, kizárólag az oroszokéra, tanulmányoztam az N1 projektet, az AJAX repülőgép programot és a Mig Foxbat 25-öt. Volt némi jártasságom a számítógépes navigáció használatában, és önkéntes voltam a MOL-Gemini projektben. A légierő emlékezett, hogy később kiválasztottak az Apollo 20-ra, mert azon ritka pilóták egyike voltam, akik nem hittek Istenben (ez 1990 óta változott), de 1976-ban ez volt a kritérium. A NASA űrhajósainak nem ez volt a hitvallása. Az, hogy nem hittem Istenben, jelentette a különbséget. Ennyi az egész. Tudja-e bizonyítani, hogy ki ön, néhány fényképpel vagy dokumentummal, amelyek a NASA általi kiképzése során készültek, vagy még azelőtt, a Bell Laboratoriesban végzett munkája során? El tudná küldeni nekem csatolmányként, egy kiadványhoz? Igen, fel fogom tenni őket a netre, de Leonovra fogok koncentrálni, hogy véget vessek a hoax vitának. Az Ön által megadott információk szerint 1976 augusztusában végrehajtott "Apollo-20" küldetés után mit csinált, és mikor hagyta el Amerikát? Az Apollo-20 után több dolog is történt, nem voltam tisztában azzal, hogy az összegyűjtött anyagot hogyan fogják felhasználni. Az űrsiklót rossz ötletnek tartottam, a KH-11 projektben dolgoztam, mielőtt nyugdíjba mentem. /Szerk: A KH-11, az amerikai Keyhole /Kulcslyuk/ kémműhold sorozat egyik tagja. A KH-11 volt az első? kémszatellit, amelyik már valós idejű képet közvetített/
A YouTube-on közölt írásaiban említi az "Apollo-20" legénységének tagjait: köztük van az egykori szovjet kozmonauta, Alekszej Leonov. /a képen/ Úgy emlékszem, ő még mindig él. Tudja, hogy mit csinál a világhálón? Beszélt vele 2007 áprilisa előtt, és ha a válasz nemleges, nem fél attól, hogy mit tehet vagy mondhat? Leonov nem tud minderről, nem tudok kapcsolatba lépni vele, azok teljesen megszakadtak 1982-1984-ben, 1995-ben vagy 1994-ben, nem emlékszem. Elmentem az Urálba, egy meghívásnak eleget téve, de ott nagy volt a zűrzavar, átmentem Moszkvába, amikor tankok lőtték az orosz parlamentet. Nem tudom elképzelni a reakcióját. Ha felkészületlenül fedezi fel a videókat, akkor megerősítheti, vagy azonnal távozhat. Ha figyelmeztetik, és felkészült, akkor letagadhatja. Egy kérdés az "űrhajós felvételek" feliratos dialógusairól: Ön készítette őket, vagy valaki más? Van néhány hiba (pl. a személyes névmás "I", nagybetűvel van, nem pedig "i", ahogy ott van írva). Mi a helyzet az eredeti párbeszédekkel? Ott voltak a felvételeken? Voltak problémák a kodekekkel az átvitel során? Igen, rengeteg probléma volt, a feliratokat közvetlenül az átvitel előtt készítettem el, távolról kellett dolgoznom. Kértem, hogy nagyon gyorsan tegyék fel, egy óra alatt megcsinálták a feliratokat, buried helyett burried, vannak hibák, de nem döbbent meg. A filmek nem első generációsak, némelyiket 1982-ben másolták, ebben biztos vagyok, némelyik kék háttere a 70-es évek végéről való. Az űrhajósok és az irányítóközpont közötti párbeszédekben vannak olyan kifejezések, amelyeket nem értek: például a "CSM", a "DSKY" és a "Vandenberg Twenty". Azt hiszem, hogy a "DSKY" a Holdon való elhelyezkedésre utal (az Izsák-kráter közelében), a "Vandenberg Twenty" pedig a Vandenberg Légibázisnál, Kaliforniában található irányítóközpontra. Meg tudja magyarázni ezeket? A CSM a Command Service Module /parancsnoki és műszaki egység/, a DSKY a számítógép "kijelző billentyűzete" volt, sok rövidítést használtunk. AGC az Apollo Guidance Computer /fedélzeti számítógép/, ugyanaz, mint a DSKY, de az Apollo űrhajóban található. A Capcom (CC) az űrhajósoknak való adásért felelős egyedi tiszt funkciója. Ő gyűjti össze az összes információt és továbbítja az űrhajósoknak, híreket a földről, utasításokat a korrekciókhoz, ébresztő hívásokat. Vandenberg utána "twenty", azt jelenti, hívás az Apollo-20-ról. Megfordítva, amikor a Földről indultunk: Capcom- Twenty vagy néha EEcom- Twenty, Guido - Twenty, ha különleges feladatunk volt, dokkolás, korrekció. Amikor a dokkolásból való kilépés történt, a kommunikáció más volt. Vandenberg Constellation (az Apollo űrhajó neve); Vandenberg Phoenix (a holdkomp neve). Az Apollo-19 űrhajó neve Endymion volt, a holdkompé pedig Artemis. Szeretnék többet tudni az "Apollo-20" küldetés előkészületeiről. Honnan és mikor indították a Saturn rakétát és hány ember vett részt ebben a titkos küldetésben. Tudna pár nevet mondani? 300 ember vett részt az előkészítésben, de több más tanú is volt Vandenbergben. Erről a légibázisról indították. Több szemtanú, igen, sokan látták a felszállást, a Vandenberg telephely körül tilos volt a fényképezőgépek használata, de ma sok űrkutató filmezi a Delta rakéták minden indítását a városokból. Más emberek látták a kilövést, de nem tudták, hogy az egy Saturn-5 volt. Az előkészületek hosszúak voltak, törlések, újrakezdések. Tudna valamit mondani az "Apollo 20" orosz vonatkozásairól?
James Chipman Fletcher /a képen/ az USA és Valentin Alekszejev Oroszország részéről. A Capcom-ot Charles Peter Conrad és James Irwin alkotta. Mondana valamit az "Apollo-18" és az "Apollo-19" küldetésekről; különösen az utolsóról és annak kudarcáról. Ez egy titkos küldetés volt, melynek ugyanaz volt a célja, mint az Apollo-20-nak? Meséljen a volt barátnőjéről, Stephanie Ellisről, az "első amerikai nő az űrben", ahogyan azt egy korábbi levelében írta nekem. A hivatalos űrtörténetben nem szerepel űrhajósként? Az Apollo-18 az Apollo-Szojuz program volt, a holdraszállást megelőző „nászút”, 1975-ben egyszerű "kézfogásként" mutatták be. Az Apollo-19 és 20 veszélyes küldetések voltak. A hosszú időtartamú repülésen a héliumnyomás túl magas volt a LEM-en /holdkompon/, egy biztonsági korongot kellett felrobbantani, ha magasra ment a nyomás, de a motor utána használhatatlan volt. Ezért az Apollo 19-en és 20-on változtattak rajta, de az űrben még nem tesztelték. Rendben volt….papíron. Nekünk viszont nem volt vele semmi gondunk. Hosszú küldetés volt, 7 napot terveztek a Holdon. Az Apollo-19-nél elveszett a telemetria, ez a küldetés brutális befejezését jelentette, adatok nélkül. Az igazságot nem ismerjük, de úgy tűnik, hogy természeti jelenség volt, ütközés egy "kvázi műholddal", mint a Cruithne, vagy egy meteorral (ennek nagyobb a valószínűsége szerintem). A cél ugyanaz volt, a leszállóhely is, a felderítési program más volt. NINCS amerikai űrhajós lista, májusban fedeztem fel, hogy sok William Rutledge-et találnak a NASA-nál. Megtalálható vagyok a Chance Vought tesztpilótáinak listáján, a James Forrestal Center tanácsadói listáján, részt vettem a folyadékmechanikában. A főnököm Bogdanoff volt (semmi köze a Bogdanoff tudósokhoz). Stephanie Ellis 1946-ban született Abidjanban (Elefántcsontpart), 7 hónapos korában érkezett Amerikába. Ő volt a LM /holdkomp/ szakembere, a Grumman Bethpage-nél dolgozott a LM navigációs rendszerének új megvalósításain (megjegyzendő, hogy az LM-15-öt a Grumman hivatalosan megsemmisítette). Közreműködött a Luminary program hibakeresésében, amely soha nem volt hibamentes. Az Apollo 19-nek és 20-nak komoly problémái voltak a dokkolással és a randevúval. Műszaki ismeretei olyan mélyek voltak, mint Roger Chaffee-é. Csodálatos és vicces ember volt. Van néhány képem róla a LEM-ben és az Ingress 16 mm-es felvételein. A legénység többi tagját nem mutatom meg. Orosz együttműködések; nem tudom hogyan, de az oroszokat tájékoztatták egy űrhajó jelenlétéről a túloldalon. A döntés központja az Urálban, Szverdlovszk városában volt. A program vezetője ValentinAlekszejev professzor volt, aki később az uráli tudományos akadémia elnöke lett. Leonovot azért választották, mert népszerű volt a kommunista vezérkarban, és csak másodlagosan azért, mert az Apolló-Szojuzban volt. 1994-ben újra találkoztam Valentin Alekszejevvel az Urálban, Jekatyerinburgban, és az íróasztalán ott volt az űrhajó malachitból készült modellje, arany intarziákkal. Száz történetet tudnék mesélni arról, hogyan akartak az oroszok lenyűgözni minket. Például amikor először jöttem az Urál Akadémiára, a lábam a földhöz ragadt a padlóra kent lakktól, mert az még nem száradt meg, hogy megmutassák nekünk az új irodákat, mindezt "orosz módra" csinálták, gyorsan, nagy mennyiségben, félkészen. Van valaki az USA-ban, Oroszországban vagy Európában, aki meg tudja erősíteni az ön történetét? És nem fél attól, hogy valaki megfenyegeti a barátait vagy a rokonait? Az USA-ban őszintén szólva, nem tudom, ki él most. Conrad furcsa módon halt meg szerintem, a halála szörnyű volt. Irwin meghalt, von Braun is, azt hiszem. Leona Marietta Snyder él, beszél velem és támogat ebben a munkában. Oroszországban, Valentin Alekszejev és Alekszej Leonov. Leonov nyugdíjas, nem vagyok biztos benne, de az egészségével gondok vannak. A biztonsággal kapcsolatban nincs probléma, messze Ruandában élek, csak most Európában van gondom, a családom meghalt. 1990-ben mentem Ruandába, és ott maradtam három háború alatt.1994 április-júliusa volt életem legrosszabb időszaka, de most már vannak igaz barátaim a Tootsie közösségben és a kormányban. (Ruandában nem William Rutledge-ként és amerikai állampolgárként ismernek, hanem egy teljesen új életem van). Megtartottam a holdzászlómat, a béta ruhanevemet és a holdi al7b felszerelésemet, eredeti porral. Most már beszélhetünk az ősi "idegen űrhajóról" és a "városról" a Hold túloldalán. Bement az űrhajó belsejébe? Mekkora volt, és mit találtak benne?
Bementünk a nagy űrhajó belsejébe, egy háromszög alakúba is. A felfedezés főbb részei a következők voltak; ez egy anyahajó volt, nagyon öreg, talán több millió évvel ezelőtt (becslések szerint 1,5 millió évvel ezelőtt) szelte át a világegyetemet. A belsejében sok biológiai dolog volt, egy növényzet régi maradványai egy "motoros" részlegben, különleges háromszög alakú sziklák, melyek sárga folyadékot "könnyeztek", ezek különleges orvosi tulajdonságokkal rendelkeztek, és természetesen a Naprendszeren kívüli lények. A hajó egész területén üvegcsövek hálózatában élő kis testek maradványait találtuk (10 cm), de a legnagyobb felfedezés két test volt, az egyik ép. Meglátogatta a Holdon a "Várost"? Hol volt ez a hely? Tudomása szerint, volt-e kapcsolata az űrhajóval? A "Város" és a "hajó" még mindig ott van?
A "Várost" a Földön egyes állomásnak nevezték el, de valóságos űrszemétnek tűnt, tele ócskavasakkal, arany alkatrészekkel, csak egy konstrukció tűnt épnek (mi Katedrálisnak neveztük el). Felvételeket készítettünk a fémdarabokról, minden részén kalligráfiákat hordozott. A "Város" egyidősnek tűnik az űrhajóval, de ez egy nagyon kis terület. A rover videón a teleobjektív nagyobbá teszi a műtárgyakat. Mi a helyzet a "Mona Lisa EBE"-vel? [a helyes olasz név „Monna Lisa”?] Hogy nézett ki és hol volt akkoriban, amikor felfedezték a Holdon. Mit gondol, hol van most? Mona Lisa ? Nem emlékszem, ki adta a lánynak a nevet, Leonov vagy én – ő volt az ép EBE. Humanoid, nőnemű, 1,65 méter magas. Nemi jegyekkel, szőrzettel, hat ujjal (a matematikáját tizenkettes alapúnak tippeljük). Funkciója; pilóta, ujjakhoz és szemekhez rögzített pilótaeszközzel, ruha nélkül. Két, az orrához csatlakozó kábelt kellett elvágnunk. Orrnyílásai nem voltak. Leonov leoldotta a szemeiről a készülékét (ezt a videón láthatjátok), a szájából, orrából, szeméből és a test egyes részeiből vér vagy biofolyadék konkréciók törtek elő és fagytak meg. A test egyes részei szokatlanul jó állapotban voltak, (haját) és a bőrét egy vékony átlátszó védőréteg védte. Ahogy mondtuk a küldetésirányításnak, az állapota alapján se nem halott, se nem élő. Nem volt orvosi hátterünk vagy tapasztalatunk, de Leonov és én tesztet alkalmaztunk, az EBE-re rögzítettük a biofelszerelésünket, és a sebészek /a küldetésirányító medikusok/ által kapott telemetria pozitív volt. Ez egy másik történet. Néhány rész hihetetlen lehet most, inkább elmondom a teljes történetet, amikor a többi videó online lesz. Ezt az eseményt a LM-ben filmezték le. Találtunk egy második holttestet, megsemmisülve, a fejét a fedélzetre hoztuk. A bőre színe kékesszürke volt, pasztellkék. A "pilótafülke" tele volt kalligráfiával, és hosszú, félig hatszögletű csövekből állt. A Földön van, és nem halt meg, de inkább más videókat teszek közzé, mielőtt elmondanám, mi történt utána.
Sikerült megérteni az űrhajó eredetét, és hogy mennyi idős volt? A korát 1,5 milliárd évre becsültük, ezt a feltárás során megerősítették, találtunk kilökődéseket az eredeti kéregből, anortozitot, amelyek az Izsak D-t formáló becsapódásból származtak; Az űrhajón lévő meteorbecsapódások sűrűsége igazolta a kort. Meg tudja adni a technikai részleteket minden anyagához, amit a YouTube-on nyilvánosságra hozott? Úgy értem, meg tudja különböztetni a holdjáró tv-adásait és a kamerafelvételeket, a repülések során? Szükségem lenne a felvételek részleteire minden egyes videó esetében, amelyet a világhálón terjeszt. Annyi ideig válaszoltam ezekre a kérdésekre, különösen egy ESA űrhajósnak. Az átvitel Ruandában készült, [?] a kodec és a hang visszanyerése nem jó, de egyre jobb. A feliratok nem valódiak, hanem az átvitel után kerültek a videókra. Kértem, hogy távolítsák el a hangokat néha, hogy megvédje az egyik személyt a küldetésirányítástól. Az Apollóban három videokamerát használtunk, egyet a roveren, GTCA néven, ez nem egy cég neve (egy kommentelő tévedett ebben), hanem egy Westinghouse színes kamera. A CSM kamera fekete-fehér monitorral rendelkezett, és stabil képeket produkált, éles volt, mert a monitoron látható volt a fókuszálás. Az LM kamerának üvegből készült napellenzője volt. A Flyover videó zéró gravitációban készült. Találkozott már Clark McClellanddel, a volt NASA mérnökkel, aki évekkel ezelőtt elvesztette az állását, amiatt, amit a KSC-nél /Kennedy Űrközpont/ felfedezett (gondolom idegen testeket vagy idegen tárgyakat az űrből)? A linkeket megadhatná nekem. Dokumentumok lehetnek a KSC-nél, de testek vagy idegen űrhajók szerintem nem. Egy korábbi levelében említette C. M.-t és M.-t. Kik ők? C. M. az Oceans NASA website [http://oceancolor.gsfc.nasa.gov] honlapfelelőse; M. szintén. M. az 508-as koordinátor. Egyelőre csak a Johnson Űrközponttal van levélváltásom. Azt hiszem, május 18. óta van egy kis pánik. Az 508-as nyilatkozat arra ösztönzi a NASA-t, hogy feloldja az anyagok titkosítását. Várom a reakciót. Luca, ez a stratégiám része, a NASA-nak joga van blokkolni engem, ha nem engedélyezett információkat töltök le. Ha megmagyarázzák, hogy miért blokkolnak engem, akkor elismerik, hogy a videók beszerezhetők tőlük. Ha beperelem őket az 508-as nyilatkozat megsértése miatt, kénytelenek lesznek bizonyítani, hogy jogosulatlan anyagot töltöttem le. Május 18 óta nem kaptam pontos választ, meg kell várnom a központ döntését. Még olasz állampolgárként is jogod van anyagot kérni egy olyan szövetségi ügynökségtől, mint a NASA, lásd 508-as nyilatkozat: http://www.section508.nasa.gov Nem fél az amerikai kormány reakciójától, és miért beszélt 2007 szeptemberéről, amikor a NASA és az USAF ( ön szerint) "kénytelen lesz elmondani a teljes történetet"? Mit jelent ez? Egy másik, nemrégiben nekem küldött közleményében a 2012-es évről beszélt. Azt mondta: „2012-ben a gyengébbek meghalnak, és a kormányok megőrzik örökségük egyetlen darabkáját [...] mindenkinek fel kell készülnie 2012-re. Kapcsolódik ez az "X bolygó" visszatéréséhez (az ősi Nibiru, amelyet a sumérok imádtak Mezopotámiában) ? Mit tud erről? Mit tehet most a NASA/USAF? Blokkolás vagy pereskedés lesz az elismerés. Beszélhetnek hoaxról vagy fikcióról. Csak attól félek, hogy nyithatnak egy oldalt vagy egy másik fiókot a nevemmel, hogy szinte tökéletes hamis videókat tegyenek fel hibákkal, hogy dezinformáljanak. Szerencsére a bürokrácia és az idő nekem dolgozik. Ez egy verseny. Én a sumér korszak, a Genezis sumérok által elmondott történetének „szerelmese” vagyok. Világosan elmagyarázzák, hogy az istenek hogyan teremtették az embert. De a sumér kozmogóniáról nincsenek információim, küldjenek néhány linket. Van egy kérdés, amit nem tett fel, és mindig meglep, hogy senki sem teszi fel. Miért kell eltitkolni az ufókat, miért kell dezinformálni, miért kell mindezt a szőnyeg alá rejteni? Ez gazdasági kérdés. A Földön minden valuta az arany értékén alapul. Nem sok polgár tudja ezt, de az arany egy földönkívüli fém, amely egy csillag halálából származik. Amikor egy csillag haldoklik, a tömege növekszik, az atomok összenyomódnak, és amikor a csillag felrobban, nagy mennyiségű aranyat szór szét a fiatal naprendszerekben. Ezért az arany nem egy kezelendő ásvány, hanem egy tökéletes, szénmentes fém. Ez azt jelenti, hogy ez a világegyetem legelterjedtebb anyaga, nem értékesebb, mint egy darab műanyag. De elég ahhoz, hogy a világ összes valutáját lenyomja.
Luca Scantamburlo - olasz szabadúszó író, 1974-ben született - 1993-ban ipari vegyésztechnikusként szerzett diplomát; 2006 júliusában bölcsészdiplomát szerzett a velencei "Ca'Foscari Egyetemen" bioetikai szakdolgozatával, melynek címe: „A holnap emberisége a tudományos-fantasztikus prefigurációban. Az ember generációjától a gépember technikai előállításáig”. 2008 áprilisában ugyanezen velencei egyetem kommunikáció és non-verbális nyelvek szakán szerzett mesterdiplomát. 2006 óta tagja az olasz Free Lance International Press-nek (FLIP, Róma), 2012 óta pedig a Nemzetközi Sajtófotósok Szövetségének (IAPP, Miami), valamint a Reporters sans frontières (Párizs) tagja.
Angol nyelven jelent meg legfőbb műve, az „Apollo 20. The Disclosure” Lulu Press, Inc., 2010 (USA). Olasz nyelven több esszéje jelent meg - önálló szerzőként - a vitatott X-bolygó-kereséséről és a Nibiru mítoszáról.
Ez a cikk a The Spotlight 1996. december 23-i számában jelent meg. Cheryl Welsh írta John Ginter helyett.
A katonatisztektől a börtönlakókig egyre nő azoknak az amerikaiaknak a száma, akik azt állítják, hogy akaratlanul is az agykontroll-kutatás alanyai voltak. Én politikai meggyőződésem miatt lettem pszichológiai viselkedésmódosító kísérlet áldozata. Szeretném, ha az emberek tudnának a tapasztalataimról, hogy rájöjjenek, az amerikai kormány az amerikai állampolgárok beleegyezése nélkül fejleszt agykontroll-technológiát. A nemzetbiztonsági törvényt arra használják, hogy elfedjék az amerikai állampolgárok törvényes jogaival való visszaéléseket. Erre a kísérletre 1967-ben került sor a San Quentinben, miután már tíz évet töltöttem a börtönrendszerben. Tizenhét hónapig tartott, napi huszonnégy órán át megállás nélkül, és olyan hangprojekciót használtak, amely környezetet szimulált. Pszichológiai tesztelésen estem át, és a kísérlet célja az volt, hogy tanulmányozzák félelmeimet, gyengeségeimet és reakcióimat, hogy kifejlesszék az emberek irányításának eszközét.
Ezt nehéz elhinni, de érdemes összehasonlítani a Tuskegee-féle szifiliszkísérletekben részt vett fekete férfiakkal, amelyeket a Nemzeti Egészségügyi Intézet finanszírozott egészen az 1970-es évekig, (Jones, Bad Blood, 1981). A feketék nem kaptak gyógymódot, pedig az rendelkezésre állt. Az én esetemben etikátlanul az elmémmel kísérleteztek, nem pedig a testemmel.
Hogyan működik az M.I.N.D. eszköz, más néven Mágneses Integrált Neuron Duplikátor?
John Akwei, aki áldozat, de nem fogoly, bírósági keresetet nyújtott be, amely az állítólagos "távoli idegi megfigyelés és elektronikus agyi összeköttetés technológiáját" írta le (Washington, DC. Civil Action No 92-0449). Az agykontroll-technológia elmélete szerint az agy elektromágneses energiát bocsát ki, mint egy EEG, ami érzékelhető és elemezhető. A számítógépek képesek a viselkedést és a beszédet az agyhullámjelekkel korrelálni, és az elme távolról megfejthető. Ez az elmélet fordítva is működik. A viselkedés stimulálásakor vagy irányításakor az agy elektromágneses jeleken keresztül kommunikál, és bizonyos frekvenciák meghatározott hangulati állapotokat és viselkedést hoznak létre, illetve felelnek meg azoknak. Az agy nem tudja megkülönböztetni az idegen jelet a sajátjától. Azáltal, hogy a tudatalatti elmét célozza meg üzenetekkel, ahogyan a hipnotizőrök teszik, a technológia távolról megcélozhatja azt, és ez egy nagyon hatékony agykontroll fegyverré válik.
Ez egy egyszerű magyarázata a bonyolult technológiának, de mivel Bush elnök az 1990-es éveket az agy évtizedének nyilvánította, ez a valóságban is megállja a helyét. Az egyik legjobb könyv ebben a témában Dr. Robert Becker „The Body Electric: Elektromágnesesség és az élet alapja” című könyve, 1985. Az agykontroll-technológia segítségével a kísérletezők tudták, hogy mit gondolok és mit érzek. 1968-ban bírósági keresetet nyújtottam be, amiben ez állt: "...a San Quentinben egy agyi készüléket használnak rajta, hogy megváltoztassák vagy elpusztítsák az agyát." és "A gép elektromágneses hullámokat bocsátott ki, amelyek stimulálták a petíciót benyújtó agyát". Közvetlenül az agyammal tudtak kommunikálni. Egyszer huszonhét napon és éjszakán át ébren tartottak.
Dr. Schmidt, a San Quentin főpszichiátere később elmondta nekem, hogy rajtam is használtak egy M.I.N.D. készüléket, más néven mágneses integrált neuron duplikátort, akárcsak Edwin Walker tábornokon /a képen/. Walker volt a célpontja annak a lövésnek, amelyet Oswald a JFK-gyilkosság idején elhibázott. Walker tábornok, akárcsak én, ismert volt határozott politikai véleményéről. Úgy gondolom, hogy a rajtam és Walker tábornokon végzett viselkedésmódosító kísérletek célja az volt, hogy politikai célokra és hírszerzési eszközként fejlesszék a számítógép-agy technológiát. Pavlovi kondicionálást alkalmaztak negatív pszichológiai ingerekkel, és ily módon képesek megváltoztatni a viselkedést. Például a politikai nézeteimet egész nap, napokon keresztül degradálták. Az Orlikow v. U.S. 682 F.Supp77 (D.C.C.1988) című bírósági ügy leírja az agymosás kanadai bírósági ügyét, és részletesen ismerteti a CIA által végzett agykontroll-kísérletek történetét. Ezekben a kísérletekben, amelyek releváns hasonlóságokat mutatnak az én tapasztalataimmal, egy rácsos szobát használtak. "Az alany agyhullámait egy közeli fogadószobába sugározták,...". (Gordon Thomas-Utazás az őrületbe: A titkos CIA agykontroll és orvosi visszaélések igaz története, 1989). Nagyjából abban az időben, amikor rajtam kísérleteztek, anyám, aki soha nem vesztette el a belém vetett hitét, látta a CBS televíziós műsorát, „A 21. századot” és az "Elme csodája" című epizódot. A műsor országszerte végzett kísérleteket ismertetett, és a kutatás témája az elme irányítása volt, például állatokba elektródákat ültettek be, és manipulálták a viselkedésüket. David Krech, egy tudós figyelmeztetett a technológiával való baljós visszaélésekre, amelyek előfordulhatnak.
Nemzetbiztonsági kérdés
Az agykontroll-technológia még mindig titkos, és a törvény szerint semmiféle jogorvoslattal nem rendelkezem. Az elektromágneses technológia szigorúan titkos státuszát olyan kiadványok bizonyítják, mint például a The International Review of the Red Cross. Louise Doswald-Beck és Gerald C. Cauderay 1990. november 1-jén megjelent, "Az új személy elleni fegyverek fejlesztése" című cikke a 19-20. oldalon. Az „Irányított” energiafegyverek alatt a következőket írja: "Annak ellenére, hogy az e témában megjelent publikációk ritkák, és hogy általában szigorúan titkos információkról van szó, az e területen végzett kutatások úgy tűnik bebizonyították, hogy nagyon kis mennyiségű elektromágneses sugárzás képes észrevehetően megváltoztatni az élő sejtek működését.". És azt is, hogy "Egyes kutatások megerősíteni látszanak, hogy a normál agyhullámokhoz hasonlóan modulált, alacsony szintű elektromágneses mezők komolyan befolyásolhatják az agyműködést". Az agykontroll-kutatás az 1950-es években kezdődhetett, és a világhatalmak közötti teljes körű versengéssé fejlődhetett, mint a nukleáris fegyverkezési verseny. Ezt az állítást több független forrás is alátámasztja. Csak két példa: a CIA STARGATE jelentése, amely leírja Oroszország érdeklődését a katonai célú pszichikai kutatások iránt, és az USA későbbi pszichikai kutatási programjai. Egy másik cikk a Chemical and Engineering News 2-5-96-os számában leír egy hongkongi professzort, aki beperelte az amerikai kormányt. A bírósági perben " a University of Science and Technology-t nevezi meg azon az alapon, hogy az részt vett az elmekontroll munkájának folytatásában".
A hitelesség kérdése - Hogyan írjuk le az agykontroll-kísérleteket, mielőtt a nyilvánosság elé tárnánk?
Amikor megpróbáltam öngyilkosságot elkövetni, a kísérlet olyan hirtelen változott meg, ahogyan elkezdődött, mintha a céljukat elérték volna. Úgy tűnik, az „elmeidomítók” keresték és megtalálták, mikor török meg. Félelemkeltő taktikájuk átmenetileg cionistaellenes nézeteimet marxizmusra változtatta, és menedékjogért fordultam a keletnémet kormányhoz. Még mindig megvan a válasz, amit kaptam. Azóta mindenkinek, akivel találkoztam, meséltem az M.I.N.D. eszközről. Még az FBI-nál is panaszt tettem, és körülbelül egy órán keresztül hallgattak ki. Ez azonban nem vezetett semmire, ahogyan az általam benyújtott információszabadságról szóló törvény iránti kérelem sem. A nyílt, agresszív formák abbamaradtak, de a kísérletezők továbbra is figyelték a tetteimet, hogy lássák, milyen egyéb változások következhetnek be. Most más rabok is az enyémhez hasonló tapasztalatokról számolnak be. Számos cikk is alátámasztja az M.I.N.D. eszköz valóságtartalmát. A Los Angeles Times,1976. március 20-i cikke "Mind-Reading Machine Tells Secrets of the Brain" címmel Norman Kempster írta: "1973 óta egy kevéssé ismert Pentagon ügynökség azt tanulmányozza, hogyan lehet egy számítógépet csatlakoztatni az egyén agyhullámaihoz.... Az Advanced Research Projects Agency /ARPA/ szerint az évi 1 millió dolláros program átment a kezdeti laboratóriumi teszteken, és készen áll a katonai felhasználásra. Többek között a UCLA-val, a Stanforddal és az MIT-tel kötött szerződéseket sorolták fel. Több független forrás is leírja az orosz agykontroll technológiát olyan védelmi kiadványokban, mint például a Defense News, 1993. január 11-17. Ebben az áll: "Az akusztikus pszichokorrekció néven ismert, a polgári lakosság és a katonák elméjének irányítására és viselkedésének megváltoztatására szolgáló képességet hamarosan megoszthatják az amerikai katonai, orvosi és politikai tisztviselőkkel, amerikai és orosz források szerint". A cikkben idézett tanulmány orosz szerzői azt írták: „Amennyire lehetővé vált, hogy az emberi lények pszichés tartalmát akaratuk és tudatosságuk ellenére műszeres eszközökkel megvizsgáljuk és korrigáljuk... az elért eredmények kikerülhetnek az ellenőrzésünk alól, és embertelen célokra, a pszichék manipulálására használhatók fel... A világ közvéleménye nem áll készen arra, hogy megfelelően kezelje az emberi elméhez való közvetlen hozzáférés lehetőségéből adódó problémákat.” Bár amerikai források szerint kormányzati tisztviselők, valamint az üzleti és orvosi közösségek vezetői megfontolják az orosz ajánlatokat, hogy az agykontroll képességét kétoldalú ellenőrzés alá vonják, nem nehéz elképzelni, hogy a hírszerző ügynökségek versenyt futnak a számítógépes agyfegyverek megtalálásáért, mielőtt a másik fél előnyre tesz szert. Hihetetlenül nehéz volt meggyőzni az embereket arról, hogy a tudósok megpróbálnák meghódítani az elmét, még a nukleáris fegyverkezési verseny, a géntechnológia, a nanoszekundumos számítógépek, a műholdak és más fejlett technológiák kifejlesztése után is. Az amerikai kormány és más kormányok motiváltak a leghalálosabb méreg és baktérium-hadviselés kifejlesztésére, miért ne használhatnák ki az elmét? Harminc évnyi titkos kutatás után, az amerikai kormány elkezdi nyíltan használni az elektromágneses hadviselési technológiát a rendőrségen, a börtönökben és a hadseregben. Számos cikk ír a nem-halálos elektromágneses viselkedéskontroll fegyverekről és kapcsolódó témákról, mint például a USA Today, 1996. februárjában, amely egy dél-karolinai törvényhozó javaslatát tárgyalja, aki a globális helymeghatározó műholdrendszer /GPS/ használatát javasolja a feltételesen szabadlábra helyezettek követésére.
San Quentin, egy hihető helyszín az agykontroll-kísérletekhez
A 60-as és 70-es évek kaliforniai börtönei nagyban különböztek a maiaktól. A hippimozgalmat, Kennedy elnök vízióját, valamint a radikális berkeley-i tüntetők kiábrándultságát tükrözte. Berkeley a harmadik világ politikájáról szóló intellektuális gondolatok melegágya volt, a börtönrendszer pedig társadalmi reformmozgalomban volt. A rabok rehabilitációja volt divatban. Eric Cummins „The Rise and Fall of California's Radical Prison Movement” (A kaliforniai radikális börtönmozgalom felemelkedése és bukása) című könyve írta le ezt a legjobban, mivel az én tapasztalataim illeszkedtek az ő tényszerű beszámolójához. Angela Davis és a határozatlan idejű büntetésről szóló törvény sikeres megdöntése előtt ítéltek el. Ha az ő erőfeszítései nem lennének, még ma is börtönben lehetnék. A rabok által akkoriban tanúsított dühnek és erőszaknak számos oka volt. "1967. január 12-16-án, egy tömeges börtönzavargás forrpontra juttatta az intézményben fennálló helyzetet." A fekete rabok jobb munkát, képzést és képviseletet akartak. Egy cellában voltam George Jackson mellett, aki egy radikális volt, később a San Quentin-i őrök megölték. Caryl Chessman világméretű felhívásai pedig leckét adtak a börtönvezetésnek, hogy mekkora gondot okozhat egy művelt rab, mégis kivégezték 1960-ban. Ismertem Carlt, ő keltette fel érdeklődésemet a jog iránt.
Sirhan idején, akit Robert Kennedy meggyilkolásáért ültettek San Quentinbe, ugyanaz volt a börtönök pszichológiai vizsgálati programjának vezetője, mint az én időmben, Dr. Eduard Simpson-Kallas. Dr. Simpson-Kallas és Dr. Schmidt nem értett egyet Dr. Parks-szal Sirhan beszámíthatóságát illetően. Dr. Simpson-Kallas úgy vélte, hogy Sirhant hipnotizálták, és nem ő tervelte ki a merényletet. Dr. Parks megakadályozta Dr. Simpson-Kallas-t abban, hogy Sirhan-t megvizsgálja, és miután hat évig volt a San Quentinben, Dr. Simson-Kallas beadta a lemondását e nézeteltérés miatt (William Turner és Jonn Christian: The Assassination of Robert F. Kennedy, 1978).
Egy újabb kormányzati eltussolás-Ki fogja tájékoztatni az amerikai közvéleményt?
Átszállítottak a Vacaville-i orvosi börtönbe, ahol sokkterápiát akartak rajtam alkalmazni, de anyám nem írta alá a szükséges papírokat. Úgy vélem, hogy hitelteleníteni akartak, hogy soha ne tudjak tanúskodni, vagy leállítani a viselkedésszabályozó kísérleteiket. 1977 óta szabadlábon vagyok, és azon dolgozom, hogy felfedjem az M.I.N.D. eszköz létezését. Remélem, hogy a bíróságon bebizonyíthatom, hogy Parks igazgatóhelyettes tudott erről a kísérletezésről, de aláírta a nemzetbiztonsági esküt. Egyre nagyobb bürokrácia alakult ki a nemzeti titoktartás kikényszerítésére a sok kormányzati és magán kutatóintézet között, és még a törvények megsértése esetén is ez az irányadó a bírósági ügyekben.
Parks úr a Vacaville-i Orvosi Börtönben dolgozott, amikor Dr. William C. Keating Jr. és Dr. Ralph Urbino, a légierő nyugalmazott embere megalapította a nonprofit, adómentes és fedett Solano Orvosi és Pszichiátriai Kutatóintézetet. A SIMPR lehetett a CIA által finanszírozott fedőszervezet. Könyvek írták le az illegális és embertelen kísérleteket Vacaville-ben (Jessica Mitford, „Kind and Usual Punishment”, 1975 és John Marks, „Search For the Manchurian Candidate”, 1979). Amikor 1965-ben fogoly voltam, bridzseltem Dr. Keatinggel és a Travis légibázis magas rangú tisztjeivel, valamint az egyetemek professzoraival és feleségeikkel. Politikai nézeteimmel szereztem néhány ellenséget. Két évvel később kezdődött az agykontroll. Azt is remélem, hogy a bíróságon bebizonyíthatom, hogy Raymond Procunier, a Kaliforniai Büntetés-végrehajtási Minisztérium igazgatója, egy volt haditengerész és Reagan kinevezett embere tudott az M.I.N.D. eszközzel végzett kísérletekről. Neki is volt biztonsági engedélye. 1973-ban Ronald Reagan, Kalifornia kormányzója bejelentette Dr. Louis Jolyon West, a CIA jól ismert tanácsadója és a UCLA Neuropszichiátriai Intézetének vezetője által tett javaslatot, egy új "Erőszakos Viselkedést Kutató Központ" létrehozására. Ennek a börtönrendszerre is ki kellett terjednie. Úgy vélem, hogy a javaslat elleni közfelháborodás miatt, ez a kapcsolódó viselkedéskutatás a föld alá került. Az MKULTRA CIA vezető tudósa tagadja a Vacaville-i börtön CIA „alvó laboratóriumáról” szóló kormányzati dokumentumok érvényességét, az emberi sugárzással foglalkozó tanácsadó bizottság előtt. Az emberi sugárzási kísérletekkel foglalkozó tanácsadó bizottság zárójelentése szerint a Vacaville börtönben: „...a CIA pénzeszközöket biztosított Dr. Hamiltonnak egy úgynevezett "alvó laboratórium" létrehozására és működtetésére, amelyben saját kutatásokat végezhetett, de az ügynökség kérésére a CIA számára is végezhetett kutatásokat. ...Az 1965-ös dokumentumban leírtakkal ellentétben Hamilton azt állította, hogy a CIA valójában soha nem használta a laboratóriumot, mielőtt azt bezárták.” De az én tapasztalataim és annak fényében, hogy Dr. Hamilton az MKULTRA elmekontrollos CIA-kutatásban dolgozott, és a nyugati parton volt a felügyelő (Marks, 200. o.), a nemzetbiztonság nevében félrevezethette a tényeket.
Egy nemzetközi emberi jogi kérdés
Ma az áldozatok szervezkednek. David Fratus Utah államban küzdött az ügye nyilvánosságra hozásáért. Perry Dardar Louisiana államból leírja ugyanazt a fajta kísérletet, amit én is elszenvedtem. Gregory Lambrosnak, egy másik fogolynak pedig még egy ügyvédi irodája is van, amely egy agykontroll-adatbázist szervez az áldozatok számára. Betsy Russell-Manning könyvet írt „Mind Control in U.S. Prison System” (Agykontroll az amerikai börtönrendszerben) címmel, 1996, Flatland Publishing. Visszatekintve 1967-re, nagy előrelépést látok, óriási esélyekkel. A börtönben az idő új értelmet nyer; megtanultam, hogy nincs más választásom, mint türelmesnek - de kitartónak - lenni. Remélem, hogy az áldozatok kapcsolatba lépnek velem, hogy csoportként következetes fejlődést érhessünk el.
Attól a pillanattól kezdve, hogy a múlt héten megérkezett Roswellbe, Új-Mexikóba, Philip Corso ezredes /a képen/ állandóan sajtóinterjúkat adott. Előrehaladott kora ellenére Corso energikus, közérthető és nagylelkű volt az idejével. A CNI News szerkesztője, Michael Lindemann szerencsés volt, hogy meghívást kapott egy privát beszélgetésre, hogy interjút készítsen az ezredessel a szállodai szobájában július 5-én, szombat reggel. Az ezredessel jelen volt még Philip Jr., a fia és WilliamBirnes, aki Corso ezredessel közösen írta a „The Day After Roswell” (magyarul „A Roswelli titok” címmel jelent meg, pdf-ben letölthető innen: https://docplayer.hu/6709311-Philip-j-corso-william-j-birnes-a-roswelli-titok.html) című bombasztikus könyvet.
A könyvben Corso azt állítja, hogy egy valódi földönkívüli űrhajót - holttestekkel - találtak Roswell közelében, /Új-Mexikó/ 1947-ben. Személyesen látta az egyik idegen holttestet. Ami még fontosabb, állítása szerint az 1960-as évek elején a Pentagonban állomásozott Arthur Trudeau tábornok /a képen jobbra, balra Philip Corso/ parancsnoksága alatt, és azt a szupertitkos feladatot kapta, hogy darabolja fel az idegen űrhajót különböző védelmi vállalatoknak, akik képesek voltak visszafejteni a roncsokat, hogy hasznos emberi technológiává alakíthassák át. Corso szerint ebből a programból olyan stratégiai jelentőségű dolgok születtek, mint az integrált áramkör a számítógépekhez, az optikai szálak, a fejlett éjjellátó rendszerek és a lézerek. Lindemann akkor érkezett Corso szobájába, amikor egy korábbi interjúja éppen befejeződött. Az ezredes és Mr. Birnes éppen azt magyarázták, hogy Corso hogyan intézte el 10.000 zsidó menekült biztonságos kijuttatását Rómából Palesztinába, közvetlenül a második világháború vége után. Lindemann is ezt a témát vetette fel, hogy elkezdje a CNI News interjút. Michael Lindemann: Ön nem csak egy magasan kitüntetett katonatiszt, de úgy tűnik, hogy mindig is hajlamos volt kicsit öntörvényű lenni, ha arról van szó, hogy "helyesen cselekedjen", még akkor is, ha ez másoknak kellemetlen lehet - egészen addig a pontig, hogy a Roswellről szóló legutóbbi nyilvánosságra hozatala alapvetően az Ön karakteréhez illőnek tűnik. De ez egy nagyobb nyilvánosságra hozatal, jobban eltér a normálistól, mint az Ön korábbi tettei, nem gondolja? Philip Corso: Nos, néhány más dolog elég fontos volt. Mint például, amikor átvittem azt a 10.000 zsidót. Én nem gondoltam semmit, de az emberek azt mondták, milyen nagy dolog volt. Fontos volt Rómát lábra állítani. Nem hiszem, hogy ez nagyobb, mint néhány más dolog. A családok arckifejezése a kongresszus előtt [amikor tanúskodott az Észak-Koreában maradt amerikai hadifoglyokról], az nagyon fontos volt azoknak az embereknek. És ez itt, azt hiszem, beleillik az összes többi közé. Igen, ez fontos, mert ahogy mondják, "megváltoztathatta a világ folyását". Nos, sokkal tartozomTrudeau tábornoknak, aki ezt lehetővé tette, és a többi embernek, akik ott voltak velem. Talán megváltoztattuk a világ menetét. Amit én most tettem, az hatással lesz a jövőre. Ezért vonom be a gyerekeket, a fiatalokat. Mi már öregek vagyunk, tovább fogunk lépni. De ők itt lesznek. Hadd tudják meg, hogy mi történt. Úgy gondolom, hogy nagyon fontos, hogy azok a gyerekek elolvassák ezt, és tudják mi történt, honnan jött, és hogy igaz volt. Valóban megtörtént. Tudniuk kell, hogy mi történt, és hogy hova vezet ez az egész. Ők érintettek lesznek abban, hova vezet. Ebből a szempontból ez a legfontosabb dolog, amit valaha is tettem. Mit gondol, hova vezet? Utal a könyvében arra a lehetőségre, hogy talán van egy "ellenséges" potenciál. Amikor az ember a hadseregben van, mindig számolnia kell az ellenséggel. Ezt nem lehet figyelmen kívül hagyni. A mottónk az volt, hogy "Minden eshetőségre felkészülünk". Mi lesz a jövőben? Mi a K+F-nél [a hadsereg kutatás-fejlesztési osztálya a Pentagonban] úgy hívtuk, hogy a hajnal hajnala, egy új korszak - talán egy új világ hajnala. A világ nem fog megállni. Talán ez egy "mag" volt, amit elvetettek egy új világ elindításához. Nézze meg, mit tettek a [számítógépes] csippel -- mindössze néhány év alatt, hogyan fejlődött ki a szuperszámítógép. Azt mondtam Trudeau tábornoknak: "Mit szabadítunk rá a világra, tábornok úr? Ha ez képes integrálódni az agyba, akkor nagy veszélyt jelent." Azt mondta: "Igen, Phil. De az utánunk jövő emberek - reméljük - talán megértik és figyelembe veszik ezt. De talán nem a mi életünkben." Ő nem látta ezt az ő életében. 3 évvel ezelőtt halt meg. Tudjuk, hogyan lehet megépíteni azt a fajta űrhajót, amit Roswellben találtak? Azt hiszem, hogy tudni fogjuk. Ahol sok mindent kihagytunk belőle, az a meghajtás és az irányítási rendszerek. Évekkel ezelőtt arra a következtetésre jutottunk, és most kezdünk ráébredni, hogy az ok, amiért kihagytuk ezt, az az volt, hogy a földönkívüli maga az irányító rendszer. A rendszer része. Erre sosem gondoltunk. Egy nap Trudeau tábornokkal sétáltam a folyosón, odafordultam hozzá, és azt mondtam: "Tábornok úr, azt hiszem, a fiam egy kicsit őrült. Azt mondja, hogy a motorok beszélnek hozzá." A tábornok felém fordult és azt mondta: "Phil, soha többé ne mondj ilyet. Az embereknek van bizonyos kapcsolatuk a szilárd anyagokkal, amit mi nem értünk. De van." Látja! Ez az egész kezd valósággá válni. És hátborzongató volt, hogy ennek a könyvnek pont akkor kellett megjelennie, amikor ez a dolog itt Roswellben történik. Nem számítottam arra, amit tegnap este itt láttam. [Attól kezdve, hogy megérkezett Roswellbe, Corso ezredest körülvette a sajtó és az interjúkat kérő emberek.] Egy olyan valaki, mint én, mindig is az árnyékban élt. Egyszerre látni, hogy ez történik körülöttem, és én vagyok a középpontban. Úgy érzem, hogy otthon kellene ülnöm a fotelben, nem pedig itt. És mégis, tegnap este [a pénteki estibanketten], majdnem megrohamoztak. Tudta, hogy az amerikai közönség ennyire ki van éhezve erre az információra, és ezért kész hinni önnek? Persze, hogy tudtam. Az unokaöcsém kutatási igazgató a [-halk-] egyetemen, és leveleket kaptam a fiatalembertől. Azt írta: "Phil bácsi, kérlek, szólj nekik, hogy mondják el nekünk az igazat. Nem fogjuk kitépni a hajunkat, vagy pánikba esni. Mi ezt akarjuk hallani". Mostanában minden interjúmban azt mondtam, hogy be fogom bizonyítani az embereknek. Saját tapasztalat: Egy 1500 fős zászlóalj parancsnoka voltam. Átlagéletkoruk 19 és fél év. Azok a fiúk nem estek pánikba és nem futottak el. Azt mondtam a parancsnokomnak. "Istenem! Gyerekeket vezetünk a harcba!" Nem estek pánikba. Álltak és harcoltak a világ valaha látott legnagyobb hadseregei ellen, és legyőzték őket. Sokan közülük meghaltak. De nem futottak el...harcoltak! Tehát azt mondom, ez a fiatalabb korosztály - nem fog pánikba esni. Hadd tudják meg. Tudni akarják. Az Orson Welles-show ["A világok háborúja", 1938] sok embert kizökkentett. Ez nem lesz olyan. Úgy érzi, hogy készen állunk arra, hogy megtudjuk az igazságot? Készen állunk rá. Már régóta. Meg kellett-e szegnie szándékosan bármilyen személyes esküjét vagy ígéretét, amit a hadseregnek vagy az országnak tett? Nem. Az esküt, amit tettem, a tábornoknak tettem. Ezt az esküt a haláláig megtartottam, mert ő egy becsületes ember volt. Kedveltem őt. Nagyszerű ember volt. Ami a hadsereg tisztjeként illet, 35 évig megtartottam az eskümet. Nem sértettem meg semmilyen biztonsági előírást, és minden engedélyem megvolt. Én voltam, aki megállította az embereket a biztonsági előírások megsértésében. Nem fedtem fel semmi olyat, ami káros vagy amit el kellett volna hallgatni. Voltak olyan pletykák és találgatások, hogy Roswell és ami Roswellből származik, és az a mód, ahogyan a Roswell technológiát kihasználtuk, talán nem ez volt az első alkalom. Még arra is voltak utalások vagy spekulációk, hogy a nácik is csináltak ilyesmit - hogy a rendkívüli, technológiai fejlesztéseik hasonló forrásból származhatnak. Mit gondol erről? Igen. Igaz. Német tudósok voltak a csapatomban. Megbeszéltem ezt velük. Megbeszéltem ezt Oberth-tel és von Braunnal. Részt vettem a "Gemkapocs-hadműveletben" Trudeau tábornokkal. Van erre példa a könyvben. A könyv közepén van egy fotó Edward O'Connorról, aki Truman elnök egyik pókeres haverja volt a Fehér Házban. Szovjet szakértő volt. Trudeau tábornok, Victor Fediay a Kongresszusi Könyvtárból és én folyékonyan beszéltünk oroszul. Fediay Oroszországba készült. Adtam neki egy sor kérdést. Azt mondtam: "Tegye fel ezeket a kérdéseket egy KGB tábornoknak [az ufókkal kapcsolatban]." Victor visszajött és azt mondta: "Phil, feltettem neki a kérdéseket. Tudod mit mondott? Azt mondta: 'Tudom, mit akarsz. De azt akarod, hogy megöljenek?'" Na, ez Oroszország. Németország? Igen. Máshol is voltak balesetek, ők is gyűjtöttek anyagokat. A németek dolgoztak rajta. Nem oldották meg a meghajtási rendszert. Rengeteg kísérletet végeztek repülő csészealjakkal. Volt egy, amelyik 12.000 láb magasra emelkedett. De ahol mindannyian - mi és ők is - lemaradtunk, az a vezérlőrendszer. A kutatás-fejlesztés során kezdtünk rájönni, hogy ez a lény része volt az irányító rendszernek, (vagy ő maga, mert nemi szervei nem voltak). Ez az a pont, amit a legtöbb ember kihagyott. Úgy gondolja tehát, hogy ha ki akarjuk fejleszteni a csillagközi utazás módját, akkor hasonló kapcsolatot kell kialakítanunk az űrhajóinkkal? Az ember ma nem tud az űrben utazni. Azokat a klónokat kifejezetten az űrutazásra hozták létre. Ők képesek utazni az űrben. Az izmaink, a csontjaink, az agyunk még ma sem bírja az űrutazást. Mi nem tudjuk megtenni. Bizonyos mértékig képesek vagyunk rá.
Nos, amikor a MIR-re mennek, 2-3 hónapig maradnak ott. És amikor visszajönnek, el kell vinni őket. A csontjaik nem bírják ki. Ha egy kicsit tovább maradnának, soha nem lennének képesek járni. De a nagy dolog, amiről nem beszélnek az, ami az agyat éri odafent. Hogyan lehetséges ez? A gravitáció, a sugárzás átjön az űrhajón. Nézze meg John Glenn szenátort. Ő azt látta, hogy "szentjánosbogarak" jöttek át a kapszuláján. Nem „szentjánosbogarak” voltak, hanem valamiféle elektromágneses dolog. Ezeket az [idegen] lényeket kifejezetten azért hozták létre, hogy az űrben utazhassanak. Ha már Glenn szenátorról beszélünk, úgy tudom, hogy ő eléggé ambivalens /ellentmondásos/ az ufókkal kapcsolatban. Ön hogyan jellemezné ezt?
Nekem pontosan elmondta. Találkoztam vele. Úgy volt, hogy fél órát találkozunk, de ő másfél órán át bent tartott. Beszélgettünk az ufókról, és azt mondta: "Ezredes, én agnosztikus vagyok." Erre én: "De azt nem mondta, hogy nem hisz". mire ő csak nevetett. Pontosan ezt mondta nekem - "agnosztikus". /Istentagadó/ Aztán belekezdtünk a "Project Horizon"-ba. Nálam volt az egész dokumentum, 310 oldal, azt akarta. Oda kellett adnom neki. Meglepődött, amikor látta, hogy 1959-ben - jóval azelőtt, mielőtt felment a kapszulával - már megvoltak a terveink, hogy katonai kolóniát hozzunk létre a Holdon. A Védelmi Minisztérium ezt „kinyírta”. Nem szerették a hadsereget. Szóval elvették tőlünk és létrehozták a NASA-t. Lehetséges, hogy ma bárki hozzájusson a "Project Horizon" jelentéshez? Hogyan találhatjuk meg? /Szerk: ezen a linken: https://lunascan.com/submittals/ridge/twin_towers/PROJECT%20HORIZON%20US%20Army%20Moonbase%201959.pdf
Ez nem titkosított. Én voltam a titkosítást feloldó tiszt. A könyvemben 50 oldal van belőle. Írtam az Army Corps of Engineers történelmi részlegének, elmondtam nekik, hol van, mi az. Ők megtalálták, és azonnal küldték nekem a másolatokat. Az eredeti színes volt. Gyönyörű volt. Szeretném megszerezni. [Corso a könyvének „Első Függelékét” lapozza, miközben beszél./ Nézze, itt a holdraszálló egység. Ez 1959-ben volt. A világ legjobb elméi dolgoztak rajta. Az összes német - von Braun csapata – ezen dolgoztak. Beszéltem egy német emberrel Huntsville-ben, Alabamában, hónapokkal ezelőtt, és azt mondta: "Emlékszem erre. Én is dolgoztam rajta." Ez egy csodálatos dokumentum volt. És itt vannak Trudeau tábornok utasításai, amikor kezdődött. Nemrégiben egy tudós barátom a texasi Institute of Advanced Studies-ban [valószínű utalás Dr. Hal Puthoff-ra] találkozott a NASA vezető tudósaival. A "Project Horizont" dobta le az asztalra, és azt mondta, hogy megdöbbentek. Nem tudták elhinni. Soha nem tudtak róla. A védelmi minisztérium „kinyírta”. És a CIA-nak is köze volt hozzá. A légierő a minap adta ki a legújabb hivatalos magyarázatát arra vonatkozóan, mi történt Roswellben. Biztos vagyok benne, hogy Ön kacagott rajta. Hogyan reagált erre? Most hogy bánik önnel a sajtó, hogy ilyen világosan kifejtette az álláspontját, és hogy a légierő azt mondta - ismét - hogy ez az egész egy rakás szamárság? Jobban bánnak velem, mint amire számítottam. Kritikára számítottam. Ami a légierőt illeti, velük harcoltam Koreában. Nagyon sok barátom van a légierőnél, és nem kritizálom a testvérszolgálatot. De kritizálni fogom a feletteseiket -- a légierő miniszterét és így tovább. Csodálkozom, és nem tudom felfogni, miért teszik ezt. Nekik ezt nem szabadni csinálni. Azt akarják, hogy hülyének nézzék őket? Még a fiatal srácok is azt mondják nekem: „Tesztbábuk?" - aztán nevetnek. Nem tudom, miért ezzel jönnek. Mi jár a fejükben? Ha én ilyesmit írtam volna, Trudeau tábornok kidobott volna a Pentagon legfelső ablakából.
Mi volt a probléma Strom Thurmond szenátor előszavával az Ön könyvéhez? A Simon &Schuster kiadott egy szűkszavú bocsánatkérést, és közölte, hogy kiveszik Thurmond előszavát a könyv jövőbeli kiadásaiból. Mi volt a megállapodásuk a szenátorral? Majdnem egy életen át ismertem Strom Thurmondot. Nagyon őszinte és bátor egyéniség. Mindig is közel álltunk egymáshoz. Nemrég tudtam meg, hogy a munkatársai tettek róla. Nem hiszem, hogy az öreg tudott róla, és szerintem végül fel fog hívni engem. Túl közel álltunk egymáshoz túl sokáig, éveken át. Az ufókról beszéltem vele. Adtam neki egy példányt a "Project Horizon"-ból. Körülbelül egy héttel később nem csak azt a két oldalt kaptam meg, ami benne van a könyvben, hanem egy levelet is, amiben felhatalmazta a Simon& Schustert, hogy kinyomtassa. Bill Birnesnek mindez megvan. Nála van az eredeti előszó - amit visszaküldtem - és az új előszó. Bill Birnes azt mondta nekem, amikor ma ideértem, hogy az volt a benyomása, Thurmond vagy talán a munkatársai felsőbb körökből nyomást gyakoroltak rá, hogy visszalépjen ettől. Tudna mondani valamit erről? [Corso ezredes fia, aki az egész interjú alatt jelen volt, jól látható kézjelekkel jelezte az ezredesnek, hogy nem szabad válaszolnia erre a kérdésre.] Ezt így vagy úgy, de nem tudom megerősíteni. Birnes úr, mondjon valamit erről. [Birnes a szobában volt, egy másik beszélgetésbe bonyolódott.] Bill, az ezredes épp most utasította vissza, hogy megszólaljon azügyben, hogy Thurmond szenátorra vagy a munkatársaira esetleg nyomást gyakoroltak-e felsőbb körökből. Ön jelezte, hogy talán igen. Meg tudná magyarázni? Bill Birnes: Ez csak az én értelmezésem a hallott történetek alapján. A stáb nem igazán volt tisztában a Corso ezredes és a szenátor közötti megállapodásról. Ez egy megállapodás volt két barát között, több mint két "üzlettárs" között. A stáb kiakadt, amikor megtudták. Más szóval: "Hogy merészelsz valamit csinálni, és nem konzultálsz a munkatársaiddal arról, hogy mit írsz?" Amit a munkatársak nem tudtak, hogy Corso ezredes visszaküldte az első előszót a szenátornak, és egy új előszót kapott cserébe. Mindkettőből van egy-egy példányom. Szóval nyilvánvaló, hogy nem voltak "képben". Amikor közölték velük, hogy ez egy új előszó, amit a szenátor írt, a történet azonnal megváltozott. "Nos, nekünk nem mondták el. Ezt nem tehetjük meg." Végre, az egyik munkatárs így szólt: "Nem értik, hogy a szenátor nem lehet egy olyan könyv címlapján, amiben az áll, hogy az Egyesült Államok kormánya idegen technológiát használt a hidegháború megnyeréséhez? Nem értik, hogy ez az ember a negyedik a sorban, az elnök után? Nem tudják, hogy ez az ember a Fegyveres Szolgálatok Bizottságának elnöke? NEM, ezt nem lehet." Ezért elmentek a Simon &Schusterhez, és azt mondták: "Vissza kell vonniuk a borítót. Vegyétek le a polcokról, vegyétek ki az előszót, és írjatok egy új borítót." A Simon &Schuster azt mondta, semmiképpen sem. Aztán hamar világossá tették nekik, hogy: "Önök egy nagy konglomerátum részei. Az önök nagy konglomerátumának a kormányzati szabályokkal kell foglalkoznia. [Birnes szerint a Simon &Schuster a Paramount tulajdonában van, az viszont a Viacom tulajdonában.] Tényleg ebben a helyzetben akarnak lenni? Van egy részvénytulajdonosokból álló választói kör, akiknek válaszolniuk kell"." Ön politikai zsarolásra utal. Ez abszolút politikai zsarolás! Meg tudja erősíteni, hogy valóban ez történt? Bizalmas megbeszélések alapján tudom, hogy mi történt. A Simon & Schuster jogi [munkatársaival] folytatott megbeszéléseim alapján. És azokból a nyilatkozatokból, amelyeket a munkatársak a Corso családnak tettek, hogy mekkora nyomás nehezedett rájuk a könyv előszava miatt. Amit biztosan tudok az, hogy követelték, a Simon &Schuster vegye le a könyvet a polcokról. Ők ezt határozottan elutasították, és azt mondták, hogy van egy aláírt felmentésük. Erre [a szenátor stábja] visszajött, és azt mondta: "Udvariasságból, ha azt mondjuk, hogy a szenátor tényleg nem volt tisztában a könyv természetével..." A Simon & Schuster azt mondta: "Nos, ha udvariassági kérdés, akkor természetesen megértjük, hogy az anyag átadásának hevében előfordulhatnak félreértések." Tehát ez volt az alapvető megállapodás. Tehát miután tisztázták a nyelvi finomságokat, a megállapodás az volt, hogy az előszót kiveszik a könyv jövőbeli kiadásaiból? Igen, pontosan. De úgy marad, ahogy van - ezzel a borítóval. Volt egy történet, amely tegnap reggel [július 4-én, pénteken] jelent meg itt egy tárgyról, amit több tudós is tesztelt. A tartalma majdnem teljesen tiszta szilícium volt, nyomokban fémekkel, mint például germánium és cink. Ez gyanúsan hangzik, és olyan rendkívüli izotóparányokat mutatott, hogy egy tudós hajlandó volt arra, hogy nyilatkozatait jegyzőkönyvbe vegyék, miszerint földönkívüli gyártmánynak tűnik. Lehet, hogy ez az, amit a Pentagonban látott, ezredes? Philip Corso: Nem tudok róla semmit. Nekem még csak nem is tűnik hasonlónak. A könyve szerint a legtöbb időt azzal töltötte, hogy a tárgyakkal, a törmelékekkel, a roswell-i incidenssel foglalkozott. De mi a helyzet az érintett idegenekkel? És még inkább, mi a helyzet az idegenekkel ma? Ön szerint milyen jellegű az idegenek jelenléte -- ha van egyáltalán – ma a Földön? Jelenleg nem tudok semmilyen idegen jelenlétről a Földön. Mindig vannak jelentések repülő csészealjakról, természetesen. De nem tudok olyan jelentésről, ami egy holttestről szólna, vagy hogy bárki látott [földönkívülit] az utóbbi időben. Mit mond azokról az emberekről, például az eltérítettekről, akik állítják, hogy valóban látták ezeket a lényeket? Az én jelentéseim 35 évvel ezelőtt készültek. Ha most van is valami, én nem tudok róla. Csak azt tudom, mit láttam azokban a napokban, és az igazságot úgy, ahogyan azt megéltem. Ha most is vannak idegenek, szeretném látni őket. Nem tudom, hol vannak. Szeretném látni, hogy hasonlítanak-e azokhoz, akiket én láttam. [Az ezredes egyéb elfoglaltságai miatt az interjú itt véget ért.]
1961-ben Thomas E. Castello fiatal őrmester volt, aki a nevadai Las Vegas közelében lévő Nellis légibázison állomásozott. Katonai fotósként dolgozott, szigorúan titkos hozzáféréssel. Később áthelyezték Nyugat-Virginiába, ahol a fejlett hírszerzési fotózás területén képezte magát. Egy titkos földalatti létesítményen belül dolgozott, és új megbízatásának jellege miatt az engedélyét TS-IV-re emelték. A légierőnél maradt fotósként 1971-ig, amikor is a RAND Corporation-nél ajánlottak neki egy állást biztonsági technikusként, így Kaliforniába költözött, ahol a RAND-nek volt egy nagyobb létesítménye, és biztonsági engedélyét ULTRA-3-ra emelték. A következő évben megismerkedett egy Cathy nevű nővel, összeházasodtak, és született egy fiuk, Eric. 1977-ben Thomas-t áthelyezték az új-mexikói Santa Fe-be, ahol a fizetését jelentősen megemelték, és a biztonsági engedélyét ismét felemelték ezúttal ULTRA-7-re. Új munkahelye a Dulce létesítmény fotóbiztonsági specialistája volt, ahol a munkaköri leírása szerint a földalatti komplexumban lévő videokamerák karbantartása, beállítása és kalibrálása, valamint a látogatók helyszínre kísérése volt a feladata. Miután megérkeztek Dulce-ba, Thomas és több más új "újonc" részt vett egy kötelező megbeszélésen, ahol bemutatták nekik a nagy hazugságot arról, hogy: "...a genetikai kísérletekre használt alanyok reménytelenül elmebetegek, és a kutatás orvosi és humánus célokat szolgál." Ezen túlmenően, minden kérdést csak a szükséges információk alapján kellett feltenni. Az eligazításon súlyos büntetést helyeztek kilátásba, ha valakit rajtakapnak azon, hogy beszélget bármelyik "elmebeteggel", vagy olyanokkal folytat beszélgetést, akik nem közvetlenül az aktuális feladathoz kapcsolódnak. A saját munkaterület határain kívülre merészkedni ok nélkül szintén tilos volt, és ami a legfontosabb, a közös idegen/USA kormánybázis létezésének megvitatása bármely kívülállóval súlyos, adott esetben halálos következményekkel járt volna. Thomas úgy végezte a munkáját, ahogy a felettesei megkövetelték. A bázison a valódi Szürke és hüllőszerű lényekkel való találkozásai eleinte felemelőek voltak, de hamarosan élesen tudatosult benne, hogy nem minden az, aminek látszik. Thomas lassan érezni kezdte, hogy közte és a személyzet egy része között feszültség van. Néha-néha a sarkon sétálva, megszakította a munkatársak közötti komoly beszélgetéseket, és mivel Thomas biztonsági tiszt volt, ezek a beszélgetések rövid zúgolódás után alábbhagytak, és az egyének elváltak egymástól. A munkájának egyik különleges része az volt, hogy a bázis különböző területeire ment, és szükség esetén összehangolta a biztonsági megfigyelő kamerákat. Ez lehetőséget adott neki arra, hogy olyan dolgok szemtanúja legyen, amelyek megdöbbentették a képzeletet. Alább egy olyan fotó látható, amely állítólag Dulce-ban készült, és amelyet Castello titokban készített a bázisról. (Valódi-e vagy sem, lenyűgöző)
Később arról számolt be, hogy olyan laboratóriumokat látott, amelyek a következőket vizsgálták: * Az emberek aura energiamezői; *Asztrális vagy szellemtestek utaztatása és manipulálása; * Pszi-kutatások; * Fejlett agykontroll technikák elemzése és alkalmazása; *Az emberi agyi memória felismerése, megszerzése és átvitele; *Anyagmanipuláció; *Ember/idegen embrionális klónozás; *gyors emberi test replikálás energia/anyag átvitel segítségével [kiegészítve egy személy memóriáját a számítógép memóriabankjaiból] és egyéb tudományos fejlesztések.
Időnként Thomas megpillantott néhányat a bázis különálló részlegeiben elhelyezett, borzalmas genetikai alkotások közül. Ezekről tudta, hogy semmi közük nem lehetett a mentális betegségekhez vagy az egészségügyi kutatáshoz. Thomas nem akart tovább keresgélni. Mert minden egyes alkalommal, amikor újabb darabkákat fedezett fel ebben a földalatti labirintusban, egyre nehezebb volt elfogadni. Kíváncsi elméje azonban arra ösztökélte, hogy kutassa az igazságot, függetlenül attól, hogy el akart fordulni rémülten. Egy nap Thomashoz egy másik alkalmazott lépett, aki egy mellékfolyosóra vezette. Itt két másik úriember közelítette meg, akik a legborzasztóbb szavakat suttogták neki. A férfiak, nők és gyermekek, akikről azt mondták, hogy szellemi fogyatékosok, valójában az eltérítés erősen elkábított áldozatai voltak. Figyelmeztette a férfiakat, hogy szavaik és tetteik nagy bajba sodorhatják őket, ha feljelenti őket. Ekkor az egyik férfi elmondta Thomasnak, hogy mindannyian őt figyelték, és észrevette, hogy ő is "kényelmetlenül" érzi magát attól, aminek a szemtanúja. Tudták, hogy Thomas lelkiismeretes, és tudták, hogy van egy barátja. Igazuk volt, Thomas nem adta át őket a parancsnokainak. Ehelyett azt a veszélyes döntést hozta, hogy csendben beszélgetett az egyik ketrecbe zárt emberrel a „Nightmare Hall " /Rémálom-terem/ becenévre hallgató területen. Az illető kábítószeres állapota közepette megkérdezte a nevét és a szülővárosát. Thomas diszkréten utánajárt az "őrült" ember állításainak, a létesítményen kívül töltött hétvégéin. Kutatása során rájött, hogy az illetőt eltűntnek nyilvánították szülővárosában, miután hirtelen eltűnt, hátrahagyta traumatizált családját.
Hamarosan rájött, hogy a több száz, talán több ezer férfi, nő és gyermek [a világ minden tájáról] közül sokan valóban eltűntként vagy megmagyarázhatatlanul eltűntként voltak nyilvántartva. Mindaddig, amíg a helyzet valahogy nem változott, csak annyit tehetett, hogy éber volt és rendkívül óvatos a gondolataival. A Szürke idegenek telepatikus képességei lehetővé tették számukra, hogy "olvassanak" a körülöttük lévők gondolataiban, és ha felfedné heves dühét, akkor mindennek vége lenne számára és új barátai számára. 1978-ban a Dulce bázison belül rendkívül felfokozott volt a feszültség. Több biztonsági és labortechnikus szabotálni kezdte a genetikai kísérleteket. Az egyre gyengülő idegek és a paranoia végül abban tört ki, amit általában Dulce-háborúknak neveznek. 1979-ben a nagy nyomás, amelyet a munkája során Thomasra nehezedett, végül arra késztette, hogy megtörje a hallgatás kódexét. Egy kézzel átadott üzenetben közölte legjobb barátjával, hogy egy felszín alatti, hatalmas létesítményben dolgozik az új-mexikói Dulce mellett.
Elmondta a barátjának, hogy Szürke idegenekkel dolgozik együtt, akik magukat őslakos földlakóknak tartják, és hogy a fejjel lefelé fordított fekete háromszög, benne a kifordított aranyszínű T-vel, a projekt jelvénye. Thomas tudta, hogy a saját lelki békéje érdekében ott kell hagynia a munkát, azonban most, hogy megtudta az igazságot a lent tartott elraboltakról, szinte lehetetlen lenne "normális" életet élnie. Mindig megfigyelés és fenyegetés alatt állna, egészen a halála napjáig. Azzal is tisztában volt, hogy nem biztos, hogy az öregség viszi el. A halálát könnyen felgyorsíthatják bizonyos személyek. Az egyik hétvége után, amikor nem volt az intézetben, úgy döntött, hogy visszatér a munkahelyére. Ezúttal az egyik kevésbé őrzött szellőzőaknán keresztül, bejelentés nélkül, titkos átjárókon keresztül jutott be a bázisra. Miután bejutott, előbb úgy tett, mintha a szokásos munkáját végezné, miközben minden gondolatára ügyelt, ahogy elhaladt a Szürkék mellett. A bázison belül töltött idő alatt eltulajdonította a létesítményről készült állóképeket, valamint a Ronald Reagan kaliforniai kormányzó, több más személy, és a Szürkék között kötött, hiteles aláírással ellátott szerződéseket. Thomasnak sikerült megszereznie egy 7 perces fekete-fehér videót is, amelyen genetikai kísérletek, ketrecbe zárt emberek, Szürkék, valamint idegen eszközök és bonyolult genetikai képletek vázlatai láthatók. Úgy érezte, hogy ezek a tárgyak nem csak az ő esélyét jelentik arra, hogy helyet kapjon a tárgyalóasztalnál, ha szükség lesz rájuk, de a nyilvánosságnak is tudnia kell róluk. Másolatokat készített a filmekről, fotókról és papírokról, több "csomagot" állított össze, és több különböző embert utasított, akikben kifejezetten megbízott, hogy a megfelelő időpontig elássák vagy elrejtsék őket.
Ezután bizonyos forrásokból értesült arról, hogy feleségét, Cathyt és fiát, Ericet erőszakkal elvitték otthonukból egy titkos földalatti létesítménybe, ahol "biztonságban tartják" őket, amíg ő úgy nem dönt, hogy visszatér a tárgyakkal. Ekkor már tudta, hogy még ha vissza is adna mindent a Dulce parancsnokainak, a felesége és a fia valószínűleg soha nem lesz többé a régi [ha egyáltalán visszatérnek], miután agresszív agykontrollal manipulálták őket. Azt is tudta, hogy ő és családja egészen biztosan végleg eltűnne valamilyen tragikus baleset következtében. Thomasnak nulla lehetősége volt. Gyorsan átváltott egy magányos, menekülő életre. Államról államra, határról határra, motelből motelba. Kevés vagy semmilyen információ nincs arról, hogy mi történt Thomasszal, hogy egyszerűen eltűnt-e, megölték-e, vagy ahogy az egyik jelentés állította, titokban Európában élt, hogy elkerülje az őt és a családját érő fenyegetéseket.
