Ez az írás Derrel Sims hipnoterapeuta, és Roger Leir orvos által 1996. február 23-án a kaliforniai Thousand Oaksban tartott nyilvános találkozón bemutatott információkat foglalja össze, amelyet a MUFON (Mutual UFO Network) helyi csoportja szponzorált.
Debra L. Lindemann írása
Dr. Roger Leir egy kaliforniai sebész, aki valószínűleg földönkívüli implantátumokat távolított el két emberből, akiket a houstoni Derrel Sims hipnózis-terapeuta és eltérítés-kutató hozott hozzá a Texas állambeli Houstonból. Sims volt a fő előadó a MUFON február 23-i találkozóján, de a pódiumot átadta Dr. Leirnek az előadás orvosi részében.
1995. augusztus 19-én több állítólagos "implantátumot" műtétileg távolítottak el két elrabolt személyből, akik Sims-szel dolgoztak. Ha az előzetes eredményeket további laboratóriumi vizsgálatokkal megerősítik, akkor ezek az implantátumok kézzelfogható bizonyítékot szolgáltathatnak arra, hogy az elrablás jelensége valóság.
Dr. Leir összesen három tárgyat távolított el, kettőt az egyik páciensből, egyet pedig egy másikból. Az első páciens egy nő, akinél mindkét tárgy a nagylábujjában helyezkedett el, egy-egy példány a lábujj mindkét oldalán. A harmadik tárgyat a második páciens, egy férfi bal kézfejéből távolította el, valamivel a hüvelyk- és mutatóujj közötti szövettani terület felett.
Sims szerint ezek az emberek eredetileg nem tudták, hogy implantátumaik vannak. A tárgyakat véletlenül fedezték fel az egymástól független okokból készült röntgenfelvételeken. Abban az időben ezek a személyek Derrelhez jártak, mivel voltak arra utaló jelek, hogy korábban elrabolták őket. Miután Derrel kiterjedt interjúkat készített, másolatokat rendelt az orvosi kartonjaikról, és ezek a tárgyak vizsgálat alá kerültek. Ezekhez az implantátumokhoz nem társult fájdalom, és egyik páciens sem érzékelt korábban idegen tárgyakat a testében. Egy másik különös tény, hogy ezek az implantátumok szintén nem hagytak nyomot a test felületén; ha volt is egy kezdeti bemetszés, az olyan tökéletesen begyógyult, hogy nem maradt külső heg.
Az implantátumok pontosabb helyének meghatározásához a műtét előtt, Dr. Leir egy fémkeresőt és egy Gauss-mérőt használt. A Gauss-mérő az elektromágneses tereket méri. Amikor a mérőt a férfi kezében lévő tárgy közelébe helyezték, az "megőrült". Dr. Leir először beltérben tesztelte a férfit a Gauss-mérővel, majd kivitte a szabadba, minden más mágneses hatástól távol. Az eredmények ugyanazok voltak. Hasonlóképpen, amikor a fémkeresőt használta, az fényesen világított a férfi keze fölött, így tudták, hogy van ott valami.
A műtét előtt mindkét személy kapott egyfajta helyi érzéstelenítőt, amely általában hat órára érzésteleníti a műtéti területet. Miközben Dr. Leir a nő lábujjában kereste az első implantátumot, véletlenül hozzáért a tárgyhoz, és a páciens "majdnem leugrott az asztalról". Dr. Leir elmagyarázta, hogy a sebész csak akkor kap ilyen típusú fájdalomreakciót altatásban, ha valami, jelen esetben a tárgy, egy idegrost közvetlen közelében van. Ez azért van, mert az idegrost közvetlenül a páciens agyában kelt fájdalomérzetet, az altatási mezőn kívül. Ez történt mindhárom esetben, mindkét betegnél. Amikor a tárgyakat kihúzták, mindkét betegnél ugyanaz a fájdalmas reakció jelentkezett. Dr. Leir arra a következtetésre jutott, hogy ezek a tárgyak valamilyen módon idegekhez kapcsolódtak.
Az első eltávolított tárgy lapos és nagyjából háromszög alakú volt, mindkét oldalán körülbelül fél centiméteres. Bár belül fémes volt, vastag, sűrű, szürke hártya borította. Dr. Leir megpróbálta szikével felvágni a membránt, de nem sikerült.
Amikor az idegen tárgyak hosszú ideig az emberi testben vannak, sűrű rostos bevonat borítja őket, de általában az ilyen anyagot egy pengével le lehet kaparni. Ebben az esetben azonban a hártyát szinte lehetetlen volt eltávolítani. Mindhárom tárgyon hasonló bevonatot találtak.
Derrel Sims visszavitte az implantátumokat Houstonba további elemzésre, Dr. Leir pedig a környező szövetekből küldött mintákat egy helyi patológusnak. Amikor a tárgyakat kivették, Dr. Leir észrevette, hogy a körülöttük lévő szövet elszíneződött szürke tónusú, nem az a szín, amelyet általában az idegen tárgyat körülvevő szöveti gyulladásnál látni szoktak. Három jelentést kapott vissza a patológustól, egyet-egyet minden szövetmintáról. Izgatottan látta, hogy egyik minta sem mutatott gyulladásra utaló jeleket.
Normális esetben a szervezet, az idegen tárgyakra gyulladásos reakcióval válaszol. Ez a fehérvérsejtek aktivitásának eredménye a területen, amelyek megpróbálnak megszabadulni attól, amit nem oda való „szemétnek” tartanak. Ha az objektum valami puha, például egy szilánk, a szervezet képes azt szétbontani és darabonként eltávolítani. Ha a test nem tudja eltávolítani az idegen tárgyat, akkor a következő legjobb dolgot teszi. Sejtek ezrei egyesülnek egy differenciálódásnak nevezett folyamat során, megváltoztatják formájukat és körülveszik a tárgyat, hogy befalazzák és elválasszák a test többi részétől. Bármilyen idegen test kerül a szervezetbe - akár véletlenül, például egy szálka, akár egy orvos által sebészileg behelyezett tárgy - ilyen típusú gyulladás fog mutatkozni. Ezért volt rendkívül furcsa, hogy a patológiai jelentések ezekről a tárgyakról egyáltalán nem mutattak ki gyulladásos sejteket.
Ugyanilyen furcsa volt az a felfedezés is, hogy az egyes implantátumok körüli szövetekben számos olyan idegvégződés volt, amelyek nem oda tartoztak. Egyik kutató sem tudta megmondani, hogy miért voltak ott ezek az idegvégződések, de ez azt a lehetőséget sugallja, hogy az implantátumok az idegrendszerhez való kapcsolódáson keresztül, valamiféle megfigyelő eszközként működnek.
Amikor Derrel Sims visszakapta a tárgyakat Houstonba, az első tesztje az volt, hogy ultraibolya fénynek tette ki őket. Megállapította, hogy mindegyik ragyogó fluoreszkáló zöld színben világít. Derrel az elraboltakkal végzett kutatásai során azt tapasztalta, hogy az elrablást követően néha valamilyen anyagból álló, szabad szemmel nem látható, de fekete fényben fluoreszkáló foltok jelennek meg az elraboltak testén. Azt gyanítja, hogy bármi is legyen ez az anyag, az elrabolt testével való közvetlen fizikai érintkezésből származhat. Ezt szem előtt tartva azt mondta, nem lepődött meg azon, hogy a három eltávolított tárgy fluoreszkáló volt.
Később Derrel kiszárította a három tárgyat, és az őket körülvevő hártyák törékennyé váltak. Ezután lekaparta a membránok anyagának egy részét, és visszaküldte Dr. Leirnek elemzésre. Miután lekaparta a törékeny membránt, egy erősen mágneses, fémes, fényes fekete anyagot talált benne.
A képen felül, még a membránnal bevont objektum látható 10, illetve 20x-os nagyítás mellett, alul pedig maga a tárgy 20x-os nagyítással, immár membrán nélkül.
Amikor Dr. Leir megkapta Derrel Simstől a membránbevonat három különböző lekaparásából származó mintákat, három különböző patológusnak küldte el őket. Amikor a jelentések visszajöttek, kiderült, hogy ennek a nagyon kemény membránnak a fő összetevője valami egyszerű, vérből készült anyag. Ebben a véres masszában néhány barna szemcse volt. A patológusok vasfestéses vizsgálatot végeztek, és megállapították, hogy ezek a barna szemcsék az emberi vörösvértestek oxigénszállító pigmentjéből készültek. Emellett találtak egy keratin nevű anyagot is, amely az emberi bőr, a haj és a köröm külső rétegét alkotja.
Dr. Leir rámutatott, hogy ha az orvosok ki tudnák találni, hogyan lehet ezt a membránt lemásolni, akkor megoldanánk az orvostudomány egyik legnagyobb problémáját, a transzplantációs kilökődést. A tárgyakat körülvevő membrán nyilvánvalóan a páciensek saját testéből származó anyagból állt, mielőtt a tárgyakat beültették volna. Ha tudnánk, hogyan kell ezt csinálni, akkor szinte bármit be tudnánk ültetni az emberi testbe, és egyáltalán nem lenne kilökődés.
Leir és Sims a nő lábujjából vett egyik implantátum szerkezetét szemléltette. Amikor először eltávolították, lapos és háromszög alakú volt. Amikor a külső hártyát eltávolították, belül két különálló, fényes fekete fémdarab volt, szorosan egymáshoz illesztve "T" alakban. Nyilvánvalóan csak maga a membrán tartotta össze ezt a két fémdarabot.
Február 22-én megérkeztek az első előzetes laborjelentések magáról a fémről. Leir és Sims egyaránt azt mondta, hogy megvárják a végleges jelentéseket, mielőtt bármilyen részletet közölnének. Hangsúlyozták, hogy a mintákat magasan kvalifikált laboratóriumoknak küldték el vizsgálatra, és semmit nem jeleztek arról, hogy a minták honnan származnak. Dr. Leir azt mondta a Thousand Oaks-i közönségnek, hogy az előzetes eredmények "észbontóak", és hogy az első fémszakértő egyszerűen azt mondta: "Hűha, maguk tényleg találtak itt valamit." Dr. Leir kijelentette, hogy amint mindhárom laboratóriumtól megkapják a végleges jelentéseket, nyilvánosságra hozzák az eredményeket. "Azt hiszem, történelmet látnak" - mondta végezetül.
Mielőtt Derrel Simsszel együtt dolgozott volna ezen a projekten, Dr. Leir alkalmanként a MUFON tanácsadója volt, de nem vett részt mélyen a munkában. Most azt mondja, hogy ez a projekt "szó szerint megváltoztatta az életét"
Forrás: http://www.v-j-enterprises.com/iscni24.html
