A Bermuda-háromszög

Az UFO Magazin 2016/6. számában megjelent cikkem online változata

Bizonyára mindenki hallott már a Bermuda-háromszögben tapasztalt rejtélyes jelenségekről, arról a több tucat hajóról és repülőgépekről, amik ebben a térségben tűntek el legénységgel, utasokkal együtt. Bár az utóbbi évtizedekben nem nagyon hallani újabb esetekről, érdemes áttekinteni milyen magyarázatok születtek ezügyben, illetve mit mutat a valóság.
Lényegében több száz éve tapasztalhatók itt furcsa fényjelenségek, rejtélyes ködök, melyek szorosan összefüggenek az eltűnésekkel, de alaposabban dokumentált esetekkel csak nagyjából 150 évre visszamenően rendelkezünk. A háromszögben történt, nevezhetjük nyugodtan téridő anomáliáknak, megvannak azok az ismérvei melyeket szkeptikus magyarázatokkal, materiális módon levezetni lehetetlenség.

A tények

Kulcsfontosságú információkat, melyek a misztérium megértéséhez elengedhetetlenek, az eltűnések előtti utolsó rádióadásokból lehetett kapni, mivel a legfontosabb az, mit lát, mit tapasztal, milyen benyomásai vannak a pilótának, hajóskapitánynak, stb. élete utolsó /?/ pillanataiban. Néhány ilyen esetet elevenítsünk fel.
A mai napig is leghíresebb a 19. repülőraj eltűnése, amikor is öt torpedóbombázónak veszett nyoma egyszerre 1945 decemberében. Semmiféle roncsot nem találtak utánuk. Taylor főhadnagy, a kötelék parancsnoka, utolsó szavaiban a terület jellegének megváltozásáról számol be, az óceán és a környezet színének furcsaságait ecseteli. A későbbi magyarázatok szerint eltévedhettek, és ez az időveszteség éppen elég volt arra, hogy közben az üzemanyaguk is kifogyjon, így lezuhanhattak. Az iránytű mind az öt /?/ gép esetében valóban megbolondult, de miért?
Így már látjuk a jelenség hatásait, ami egyrészt az égtájakat kuszálja össze, más környezetbe helyezi az épp arra járó objektumokat, úgymond arrább ugranak, valamint a szín vagy fényérzékelés is eltér a megszokottól. Mintha 4D-s hatások mellékjelenségeire ismernénk rá.

Voltak olyan vélekedések is, hogy a főhadnagy érzéki benyomásai kapcsán csak hallucinált, de erre rácáfol az 1964-ben, a Turks- és Caicos-szigeteknél pórul járt 172-es Cessna sportgép /a képen/ leszállás előtti utolsó percei. Jelen esetben ezt egy hölgy, bizonyos Carolyn Helen Cascio vezette, aki egész egyszerűen nem látta a kifutót, de látott aszfalt helyett buja növényzetet. Semmiképp sem hallucinálhatott mivel egy utasa is volt, aki szintén csak zöldet látott, ráadásul alatta 400 méterre szemtanúk integettek a pilótának, hogy szálljon le. Az sem járható út, hogy elnavigáltak a Bahamáktól egészen odáig, hogy a célállomáson derüljön ki róluk, hogy mindketten vaksik. Végül megfordultak és többet nem hallottak felőlük, utánuk sem maradt roncs.
Különös színfoltot jelentenek azok az esetek, ami például a Vagabond motoryachttal történt. 1969 júliusában a Golar Frost svéd hajó talált rá, amint felvont vitorlákkal, minden külsérelmi nyom nélkül ringatózott a vizen… üresen. Merthogy egy teremtett lélek sem volt rajta. Aligha feltételezhetjük, hogy a személyzet a jármű biztonságára fittyet hányva, a nyílt óceán kellős közepén úgy döntött, hogy ők bizony innentől kezdve úszva folytatják tovább az utat. De ugyanígy járt a francia Rosalie kereskedelmi hajó 1840-ben. Ezek a példák a jelenségnek az élő és élettelenre gyakorolt eltérő hatásáról árulkodnak.
Itt csak nagy vonalakban lehet felvázolni a helyzetet, de már ez is mutatja mennyire összetett események zajlanak a háromszögben. Természetesen nem maradtak el a reakciók sem, a tudományos vonal mind a mai napig újabb és újabb magyarázatokkal rukkol elő.

Magyarázatok

Eddig még nem említettem, de a Bermuda-háromszög kifejezést a floridai Miami, Puerto Rico és Bermuda-szigetek által körülhatárolt területre értik, így vonult be a köztudatba is, a „probléma” azonban az, hogy a zónán kívül, attól több száz kilométerre is történtek eltűnések. Többek között ezt hozta fel ellenérvként, ezzel az egész háromszög létét kétségbe vonva, a szkeptikus Lawrence David Kusche. Az anomáliák jellemzőinek tükrében meggyőződésem, hogy a Bermuda-háromszöget pontatlanul, tévesen határozták meg, méghozzá a következő okból.
Egy, a téridőben szétáradó, többdimenziós /4D-s/ effektusokat tartalmazó jelenségcsokrot, hogyan lehet önkényesen, éles vonalakkal körülhatárolt, síkháromszög területén belülre korlátozni? Egyáltalán mi alapján húzták meg a vonalakat? Ha már mindenáron határokat kell kijelölni, ezt kezdettől fogva célszerűbb lett volna kör formájában megtenni, így minden egyes zónán kívüli anomália esetén, nem esünk abba a hibába, hogy folyton új háromszögeket szerkesztgetünk, hanem csak egyszerűen a körátmérő növelésével, az automatikusan tágul.
Egyébként a fentebb említett Kusche volt az is, aki magyarázatként a „hurrikán-elméletet” népszerűsítette a 70-es években, mely szerint általában július és október között a térségen belül gyakoriak a trópusi viharok, amik képesek akár 15-18 méter magas hullámokat is kelteni, azt sugallva ezzel, hogy a szerencsétlenül járt hajók szimplán csak elsüllyedtek. Mindössze azt felejtik el, hogy szélcsendes időben is történtek megmagyarázatlan esetek, amik ráadásul az év egészen más szakában következtek be.

Újabban a metánbuborékokat okolják, amik a kontinentális talapzat zárványaiból kitörve könnyen felboríthatják a hajókat. A kérdés csak az, hogy az ilyen kis atomsúlyú, gyúlékony szénhidrogén gáz, még ha jelentős mennyiségben is koncentrálódik egy adott helyen, milyen erőt tud kifejteni olyan kaliberű hajókkal szemben, mint amilyen a haditengerészet kötelékébe tartozó USS Cyclops szénszállító volt, a maga 19.600 /!/ tonnájával, és szintén itt tűnt el, 1918 márciusában. Nem beszélve a légi járművekről, amikre a metánbuborékok végképp semmiféle hatással sem lehetnek, úgyhogy velük kapcsolatban egészen más teória is felmerült.
Eszerint a térbeli tájékozódás zavarai okozhatták a repülőgépek „eltűnését”, ez jelenti a fent és lent, a bal és jobb irányok összetévesztését, ami végül oda vezethetett, hogy belerepültek az óceánba.
Összeségében elmondható, hogy minden teória erőltetett, életszerűtlen, ami a materializmus talaján mozog. Nyilvánvalóan a hibás térszemlélet akadályozza, hogy közelebb jussunk a Bermuda-háromszögben tapasztalható anomáliák megértéséhez. Nagy segítséget jelenthetnek viszont az ufós eltérítettek beszámolói, csak a kontraszt kedvéért kettőt említenék itt meg. Miért áll le az autómotor a csészealj közelében, és miért pörög az iránytűje a pilótának a háromszögben? Miért van időkiesése az eltérítettnek, és miért van az, hogy egy angol repülőgép, áthaladva a térségen 30 perccel korábban érkezik meg végcéljához, mint ahogy lehetséges lenne? Egyes esetekben miért változik meg a környezet? Napjaink felvilágosultabb kutatóinak ezeket az összefüggéseket kellene vizsgálniuk, ha válaszokat keresnek.

Források: Nemere István: Titkok könyve /Magyar Eszperantó Szövetség, 1986/
https://hu.wikipedia.org/wiki/Bermuda-h%C3%A1romsz%C3%B6g
https://hir.ma/ezoterikus-hirek/kristalypiramist-talaltak-a-bermuda-haromszogben/416903