Titkos katonai emblémák

Ahogy a képen látható, ezeket a katonai emblémákat az információs szabadságról szóló amerikai törvény /FOIA/ keretében hozták nyilvánosságra, tehát abszolút hivatalosak, és sokszor okkult jelentéssel bírnak. Trevor Paglen, aki több tudományterület mellett oknyomozó újságírással is foglalkozik, átfogó kutatást végzett, hogy megfejtse az emblémák értelmét. Nézzük az emblémák rövid leírásait egyesével:

/A/: egy NRO /Nemzeti Felderítő Hivatal/ kémműhold kilövés emblémája. A legtöbben valószínűleg felismerik az illuminátusok szimbólumát rajta. /Csonka piramis, tetején a Mindent Látó Szemmel./ A jobb alsó sarokban található „LMA” valószínűleg a Lockheed Martin Aerospace-re utal, amely a CIA, az NRO, az NSA és az IRS-sel közösen működő Nagy Testvér megavállalat. A Mindent Látó Szem fölött a “Supra Summus”, felirat olvasható, jelentése a “Legfelsőbb és Legmagasabb”.
/B/: a TENCAP rövidítés a „Nemzeti képességek Taktikai Kiaknázása” kifejezést takarja /Tactical Exploitation of  National Capabilities/, a hadviselés élvonalbeli programjainak gyűjteményére utal. A légierő TENCAP program célja a meglévő nemzeti, kereskedelmi és polgári űrrendszerek, jelenlegi és jövőbeli lehetőségeinek kiaknázása, és hogy ezeket a képességeket a lehető leggyorsabban biztosítsa a katonák számára. A PSYOPS-ban /pszichológiai hadviselés/ a „Speciális” szinte mindig azt jelenti, hogy „fekete” vagy magas szinten besorolt. A misszió „magasan besorolt részének” van-e valami köze ahhoz, hogy a jelvény egy interdimenzionális lény arcát viseli? Alul az „Oderint Dum Metuant” szöveg általában Caligulához, az első századi római császárhoz társul, akinek neve szinonimája lett a pusztulásnak, az őrületnek és az zsarnokságnak. A következőképpen fordítható: „Hadd gyűlöljenek, az a fő, hogy féljenek tőlem!”
/C/: egy másik NRO kémműhold kilövés emblémája
/D/: a Nemzeti Felderítő Hivatal programjának logója.  /Szerk: A háttérben Észak- és Dél-Amerika, a három kék csillag a három kígyót jelölheti, viszont a nyolc fehér csillag jelentése nem világos./

/E/: a B-2 „Spirit” lopakodó bombázó teszt repülésének eredeti emblémája. A görög szigma betű a V szárnyú lopakodó közepén, az alakzat körvonalának láthatatlanságára utal. A „509” kifejezés a 509. bombázó ezredet jelenti, amely az Egyesült Államokban, a Whiteman légitámaszponton működött /Missouri/. 1947-ben ez az ezred éppen Roswellben szolgált, így szerepelhet történelmi vonatkozásként ez az „idegen” az emblémán. /Szerk: A jól ismert Szürke földönkívüli faj, sokkal inkább a B-2 kifejlesztésében játszott szerepe miatt kerülhetett rá az emblémára. A fehér vonalak a hullámvilágot jelölhetik./
/F/: A Speciális Programok Repülőgép Tesztelő Osztaga, a légierő elsődleges „fekete” osztaga volt, amely minősített repülőgépeket tesztelt, és Groom Lake-nél állomásozott. Az osztag kabalája egy varázsló. A hat csillag (öt plusz egy) az emblémán egy hivatkozás az egység működési helyére: az Area 51 néven ismert titkos bázisra. /Szerk: Ez utóbbi nem jelenthető ki egyértelműen, mert máshol, más kontextusban is szerepel a hat csillag./A szigma szimbólum a varázsló jobb kezében utalás az ideális radar aláírásra /nulla/ a lopakodó repülőgépek esetében. A villámok, ami itt például kiárad a varázsló kezéből, gyakran az elektronikus hadviselésre vonatkoznak.  Jobb oldalt alul, a jármű valószínűleg egy általános jelképe a repülési teszteknek. A kard, a kép közepén, egy nemrég nyilvánosságra hozott Boeing lopakodót demonstrálhat, az úgynevezett „Ragadozó Madarat” /Bird of Prey/.
/G/: A Nemzeti Felderítő Hivatal /NRO/ egyik programjának emblémája, annak a „fekete” űrügynökségnek, melynek létezése titok volt, egészen a 90-es évek elejéig. /A hivatal a 60-as évek elején jött létre./
/H/: „Procul Este Profani”: „Tartsd a távolságot, avatatlan.”
/I/: Egy óriás, mérges sárkány megmarkolja a bolygót, magában hordozza a pusztítást az űrből. Ilyen értelemben az űrmissziókat szimbolizálja. A PSYOPS szimbolikában a sárkányok, általában a hírszerző műholdak indítását jelképezik. Az „Omnis Vestri Substructio Es Servus Ad Nobis” kifejezés laza fordításban: „Minden bázisod minket szolgál”. Ennek nincs túl sok értelme, kivéve azt, hogy homályosan arra utal, hogy a világ azok tulajdonában van, akik az emblémát készítették.
Forrás: https://hullam-del-ray.livejournal.com/3629616.html

Paul Hellyer, Kanada volt védelmi minisztere a földönkívüliekről

 

Michael Salla PhD írása

2005. szeptember 25-én Paul Hellyer, a volt kanadai nemzetvédelmi miniszter beszédet mondott Torontóban az "Exopolitics Toronto" című rendezvényen: A Symposium on UFO Disclosure and Planetary Direction" címmel. Hellyer beszámolt arról, hogy 1963-1967 között védelmi miniszterként alkalmanként UFO észlelésekről szóló jelentések kerültek az asztalára. Azt állítja, hogy soha nem szakított időt erre, amit ő csak a "képzelet játékának" tekintett, de ennek ellenére megtartotta érdeklődését az UFO jelenségek iránt. Védelmi miniszteri titulusában, díszvendégként vett részt a világ első UFO leszállóhelyének 1967-es megnyitóján, a kanadai Albertában. Úgy gondolta, hogy ez egy innovatív ötlet volt egy haladó kanadai közösségtől, amely hajlandó volt kifizetni a helikopteres útját, de nem sokat foglalkozott azzal, hogy az ufóknak komoly politikai következményei lennének. Leírja azt is, hogy később családjával és vendégeivel privát jellegű UFO észlelésben volt része, de ezt is inkább a "képzelet játékának" tulajdonította, mint bármi olyannak, aminek komoly politikai következményei lennének.
Hellyer álláspontja az ufókról drámaian megváltozott, miután 2005 februárjában megnézte Peter Jennings "Seeing is Believing" című dokumentumfilmjét. 

Hellyer úgy döntött, hogy elolvas egy könyvet, amely két éve érintetlenül hevert a könyvespolcán.

Philip Corso "The Day After Roswell" című könyve, politikai vonatkozásai miatt élénk érdeklődést váltott ki Hellyerből. Corso valós személyeket, intézményeket és eseményeket nevezett meg könyvében, amelyeket ellenőrizni lehetett. A politikai következmények felkeltették Hellyer érdeklődését, ezért úgy döntött utánajár, hogy Corso könyve valós vagy "fikciós mű". Kapcsolatba lépett az Egyesült Államok légierejének egy nyugalmazott tábornokával, és közvetlenül vele beszélt, hogy ellenőrizze Corso állításait. A meg nem nevezett tábornok egyszerűen azt mondta: "minden szava igaz, sőt még annál is több". Hellyer ezután több megbeszélést folytatott a tábornokkal és azt állította, hogy figyelemre méltó dolgokat mondtak neki az ufókról, és a földönkívüliek hipotéziséről, miszerint a bolygóközi látogatók legalább 1947 óta itt vannak. Végül meggyőződött arról, hogy az UFO jelenség valós, Hellyer úgy döntött, hogy fellép, és beszél az Exopolitics Torontóban néhány olyan "mélységesen fontos politikai kérdésről, amelyekkel foglalkozni kell". (a beszédet a következő címen olvashatja el: www.checktheevidence.com/video/ ). A politikai kérdések, amelyekkel Hellyer előadásában foglalkozott, egyszerre mélyrehatóak, és életbevágóan fontosak a Föld minden nemzetének polgárai számára.
Először is, Hellyer azt állította, hogy az ufókkal kapcsolatos bizonyítékok "a világtörténelem legnagyobb és legsikeresebb eltussolása". Megerősítette, hogy a magas rangú politikai tisztségviselők, még a védelmi miniszteri rangban is, amelyet ő maga is betöltött, egyszerűen nem tudnak semmit az ufókról, és a földönkívüli látogatókkal kapcsolatos információkról. Demokratikus szempontból ez számos aggályt vet fel a földönkívüli látogatókkal kapcsolatos információkat, technológiákat és projekteket irányító személyek felügyeletével, átláthatóságával és elszámoltathatóságával kapcsolatban.
A második mélyreható politikai kérdés, az amerikai hadsereg által a látogató földönkívüliek, "ellenségként" való megjelölésére vonatkozik. Hellyer szerint ez vezetett a "lézer- és részecskefegyverek olyan szintű fejlesztéséhez, hogy azokat az űrből érkező látogatók ellen is be lehet vetni". Az idelátogató földönkívüliek célba vétele az, ami aggasztja Hellyert, és felteszi a kérdést, hogy "bölcs dolog-e ennyi időt és pénzt költeni fegyverrendszerek építésére, hogy megszabadítsuk az eget az idegen látogatóktól?". Hellyer élesen veti fel a kulcsfontosságú politikai kérdést: "Vajon tényleg ellenségek, vagy csupán törvényes felfedezők a távolból?". Hellyer kérdése mélyreható jelentőséggel bír, az idelátogató földönkívüli civilizációk, és a világbéke közötti kapcsolat megértésében.

A harmadik politikai kérdés Bush elnök közelmúltbeli döntése kapcsán merült fel, miszerint bázist építene a Holdon. /Szerk: Erre hivatalosan a mai napig nem került sor, a következő emberes Hold küldetéseket is csak a 2020-as évek közepére realizálják./ Hellyer úgy véli, hogy ez annak a tervnek az aktiválása, amelyet először Corso ezredes mentora, Arthur Trudeau altábornagy /a képen/ indított el, hogy olyan bázist építsen, ahonnan a Földet látogató földönkívüliek megfigyelhetők és esetleg célba vehetők lennének, amikor megközelítik a Földet. Hellyer kifejtette, hogy ellenzi az űrfegyverkezést, amit Kanada liberális kormánya jelenleg is ellenez. Az űr felfegyverzése továbbra is kulcsfontosságú politikai kérdés, amely a Földre érkező földönkívüli látogatók szempontjából egyértelműen mélyreható politikai kérdéseket vet fel.
Végül Hellyer kijelentette, hogy "eljött az idő, hogy feloldjuk a titkolózás fátylát" és "megalapozott vitát folytassunk egy olyan problémáról, amely hivatalosan nem is létezik". Az UFO jelenséggel kapcsolatos bizonyítékok megértése létfontosságú ahhoz, hogy a polgárokat világszerte teljes mértékben felkészítsük a földönkívüliekkel kapcsolatos igazságra. Nagyszabású globális kezdeményezésekre szólít fel, hogy a világ polgárait teljes mértékben felkészítsék az igazságra. Támogatja az olyan kulcsfontosságú exopolitikai kutatók, mint Alfred Webre által képviselt álláspontot, miszerint fel kell készülni a "Kapcsolat évtizedére", ahol az emberiséget felkészítik a földönkívüli látogatókkal kapcsolatos igazságra az informális vita, és az oktatás révén.
Paul Hellyer az első vezető politikus, aki nyíltan kiállt a földönkívüliek jelenlétével kapcsolatos igazság mellett. Olyan ösvényen halad, amelyet sok más vezető politikusnak is be kell járnia. Bölcs dolog lenne, ha a világ vezető politikusai igyekeznének többet megtudni erről a figyelemre méltó kanadai államférfiról, és megfogadnák fontos tanácsait a földönkívüli látogatókra vonatkozó adatokról és a "mélységesen fontos politikai kérdésekről, amelyekkel foglalkozni kell".

Forrás: https://exopolitics.net/Exo-Comment-38.htm

A Bermuda-háromszög

Az UFO Magazin 2016/6. számában megjelent cikkem online változata

Bizonyára mindenki hallott már a Bermuda-háromszögben tapasztalt rejtélyes jelenségekről, arról a több tucat hajóról és repülőgépekről, amik ebben a térségben tűntek el legénységgel, utasokkal együtt. Bár az utóbbi évtizedekben nem nagyon hallani újabb esetekről, érdemes áttekinteni milyen magyarázatok születtek ezügyben, illetve mit mutat a valóság.
Lényegében több száz éve tapasztalhatók itt furcsa fényjelenségek, rejtélyes ködök, melyek szorosan összefüggenek az eltűnésekkel, de alaposabban dokumentált esetekkel csak nagyjából 150 évre visszamenően rendelkezünk. A háromszögben történt, nevezhetjük nyugodtan téridő anomáliáknak, megvannak azok az ismérvei melyeket szkeptikus magyarázatokkal, materiális módon levezetni lehetetlenség.

A tények

Kulcsfontosságú információkat, melyek a misztérium megértéséhez elengedhetetlenek, az eltűnések előtti utolsó rádióadásokból lehetett kapni, mivel a legfontosabb az, mit lát, mit tapasztal, milyen benyomásai vannak a pilótának, hajóskapitánynak, stb. élete utolsó /?/ pillanataiban. Néhány ilyen esetet elevenítsünk fel.
A mai napig is leghíresebb a 19. repülőraj eltűnése, amikor is öt torpedóbombázónak veszett nyoma egyszerre 1945 decemberében. Semmiféle roncsot nem találtak utánuk. Taylor főhadnagy, a kötelék parancsnoka, utolsó szavaiban a terület jellegének megváltozásáról számol be, az óceán és a környezet színének furcsaságait ecseteli. A későbbi magyarázatok szerint eltévedhettek, és ez az időveszteség éppen elég volt arra, hogy közben az üzemanyaguk is kifogyjon, így lezuhanhattak. Az iránytű mind az öt /?/ gép esetében valóban megbolondult, de miért?
Így már látjuk a jelenség hatásait, ami egyrészt az égtájakat kuszálja össze, más környezetbe helyezi az épp arra járó objektumokat, úgymond arrább ugranak, valamint a szín vagy fényérzékelés is eltér a megszokottól. Mintha 4D-s hatások mellékjelenségeire ismernénk rá.

Voltak olyan vélekedések is, hogy a főhadnagy érzéki benyomásai kapcsán csak hallucinált, de erre rácáfol az 1964-ben, a Turks- és Caicos-szigeteknél pórul járt 172-es Cessna sportgép /a képen/ leszállás előtti utolsó percei. Jelen esetben ezt egy hölgy, bizonyos Carolyn Helen Cascio vezette, aki egész egyszerűen nem látta a kifutót, de látott aszfalt helyett buja növényzetet. Semmiképp sem hallucinálhatott mivel egy utasa is volt, aki szintén csak zöldet látott, ráadásul alatta 400 méterre szemtanúk integettek a pilótának, hogy szálljon le. Az sem járható út, hogy elnavigáltak a Bahamáktól egészen odáig, hogy a célállomáson derüljön ki róluk, hogy mindketten vaksik. Végül megfordultak és többet nem hallottak felőlük, utánuk sem maradt roncs.
Különös színfoltot jelentenek azok az esetek, ami például a Vagabond motoryachttal történt. 1969 júliusában a Golar Frost svéd hajó talált rá, amint felvont vitorlákkal, minden külsérelmi nyom nélkül ringatózott a vizen… üresen. Merthogy egy teremtett lélek sem volt rajta. Aligha feltételezhetjük, hogy a személyzet a jármű biztonságára fittyet hányva, a nyílt óceán kellős közepén úgy döntött, hogy ők bizony innentől kezdve úszva folytatják tovább az utat. De ugyanígy járt a francia Rosalie kereskedelmi hajó 1840-ben. Ezek a példák a jelenségnek az élő és élettelenre gyakorolt eltérő hatásáról árulkodnak.
Itt csak nagy vonalakban lehet felvázolni a helyzetet, de már ez is mutatja mennyire összetett események zajlanak a háromszögben. Természetesen nem maradtak el a reakciók sem, a tudományos vonal mind a mai napig újabb és újabb magyarázatokkal rukkol elő.

Magyarázatok

Eddig még nem említettem, de a Bermuda-háromszög kifejezést a floridai Miami, Puerto Rico és Bermuda-szigetek által körülhatárolt területre értik, így vonult be a köztudatba is, a „probléma” azonban az, hogy a zónán kívül, attól több száz kilométerre is történtek eltűnések. Többek között ezt hozta fel ellenérvként, ezzel az egész háromszög létét kétségbe vonva, a szkeptikus Lawrence David Kusche. Az anomáliák jellemzőinek tükrében meggyőződésem, hogy a Bermuda-háromszöget pontatlanul, tévesen határozták meg, méghozzá a következő okból.
Egy, a téridőben szétáradó, többdimenziós /4D-s/ effektusokat tartalmazó jelenségcsokrot, hogyan lehet önkényesen, éles vonalakkal körülhatárolt, síkháromszög területén belülre korlátozni? Egyáltalán mi alapján húzták meg a vonalakat? Ha már mindenáron határokat kell kijelölni, ezt kezdettől fogva célszerűbb lett volna kör formájában megtenni, így minden egyes zónán kívüli anomália esetén, nem esünk abba a hibába, hogy folyton új háromszögeket szerkesztgetünk, hanem csak egyszerűen a körátmérő növelésével, az automatikusan tágul.
Egyébként a fentebb említett Kusche volt az is, aki magyarázatként a „hurrikán-elméletet” népszerűsítette a 70-es években, mely szerint általában július és október között a térségen belül gyakoriak a trópusi viharok, amik képesek akár 15-18 méter magas hullámokat is kelteni, azt sugallva ezzel, hogy a szerencsétlenül járt hajók szimplán csak elsüllyedtek. Mindössze azt felejtik el, hogy szélcsendes időben is történtek megmagyarázatlan esetek, amik ráadásul az év egészen más szakában következtek be.

Újabban a metánbuborékokat okolják, amik a kontinentális talapzat zárványaiból kitörve könnyen felboríthatják a hajókat. A kérdés csak az, hogy az ilyen kis atomsúlyú, gyúlékony szénhidrogén gáz, még ha jelentős mennyiségben is koncentrálódik egy adott helyen, milyen erőt tud kifejteni olyan kaliberű hajókkal szemben, mint amilyen a haditengerészet kötelékébe tartozó USS Cyclops szénszállító volt, a maga 19.600 /!/ tonnájával, és szintén itt tűnt el, 1918 márciusában. Nem beszélve a légi járművekről, amikre a metánbuborékok végképp semmiféle hatással sem lehetnek, úgyhogy velük kapcsolatban egészen más teória is felmerült.
Eszerint a térbeli tájékozódás zavarai okozhatták a repülőgépek „eltűnését”, ez jelenti a fent és lent, a bal és jobb irányok összetévesztését, ami végül oda vezethetett, hogy belerepültek az óceánba.
Összeségében elmondható, hogy minden teória erőltetett, életszerűtlen, ami a materializmus talaján mozog. Nyilvánvalóan a hibás térszemlélet akadályozza, hogy közelebb jussunk a Bermuda-háromszögben tapasztalható anomáliák megértéséhez. Nagy segítséget jelenthetnek viszont az ufós eltérítettek beszámolói, csak a kontraszt kedvéért kettőt említenék itt meg. Miért áll le az autómotor a csészealj közelében, és miért pörög az iránytűje a pilótának a háromszögben? Miért van időkiesése az eltérítettnek, és miért van az, hogy egy angol repülőgép, áthaladva a térségen 30 perccel korábban érkezik meg végcéljához, mint ahogy lehetséges lenne? Egyes esetekben miért változik meg a környezet? Napjaink felvilágosultabb kutatóinak ezeket az összefüggéseket kellene vizsgálniuk, ha válaszokat keresnek.

Források: Nemere István: Titkok könyve /Magyar Eszperantó Szövetség, 1986/
https://hu.wikipedia.org/wiki/Bermuda-h%C3%A1romsz%C3%B6g
https://hir.ma/ezoterikus-hirek/kristalypiramist-talaltak-a-bermuda-haromszogben/416903

Kiszivárogtatók: Philip Corso ezredes

Háttere:

Katonai tiszt a második világháború alatt, a hadsereg hírszerző tisztje Douglas MacArthur tábornok állományában a koreai háború alatt; négy évig Eisenhower Nemzetbiztonsági Tanácsának alezredese; az 1960-as évek elején a Külföldi Technológiák vezetője, a hadsereg kutatás-fejlesztésében, itt fért hozzá a Roswell-aktákhoz, az UFO alkatrészek rejtekhelyéhez és az információhoz, miszerint "a hadsereg visszakereső csapata ... kihúzott egy repülő korongot, amely az új mexikói sivatagban, Roswell városán kívül zuhant le a kora reggeli sötétségben, 1947. július első hetében. " 1963-ban tizenkilenc kitüntetéssel és szalaggal vonult vissza a hadseregtől; aztán James Eastland és Strom Thurmond, amerikai szenátorok mellett szolgált nemzetbiztonsági szakemberként; később tanácsadóként és szerződések adminisztrátoraként dolgozott a magánszektorban.
Kinyilatkoztatása:
Corso ezredes elmondta, hogy öt, 4 és fél láb magas /kb. 140 cm/, szürkésbarna bőrű, négyujjú és túlméretezett, kopasz fejű földönkívüli volt a roswelli UFO-baleset helyszínén, kettő még mindig életben volt. Az egyik megpróbált elmenekülni, de az ideges katonák lelőtték. A másik még életben volt, de haldoklott, amikor a hadsereg kamionjával megérkezett a Roswell Légi Gyakorlótérre. 1947-ben, ügyeletes tisztként szolgált a Kansas állambeli Fort Riley-ban, egyik este roswelli tárgyak érkeztek a Fort Bliss-ből. Corso ezredes megvizsgálta a szállítmányt, amelyben az egyik halott földönkívüli teteme egy sűrű, világoskék folyadékban volt tartósítva. A szállítmányt, a ma Wright-Patterson légitámaszpontnak hívott helyre, Ohio-ba szánták. Corso beszél az Eisenhower elnök Nemzetbiztonsági Tanácsában való szolgálatról, valamint a roswelli eseményekről szóló feljegyzések megtekintéséről, és az abból kinyert "javakról".
Az ezredes ismerteti, hogy miként irányította a hadsereg szupertitkos visszafejtő programját, amely „kiszórta” a földönkívüli technológiát az amerikai vállalatoknak, mint az IBM, a Hughes Aircraft, a Bell Labs és a Dow Corning - tudtuk nélkül..
Leírja a roswelli űrhajó fedélzetén található eszközöket, és azt, hogy ezekből hogyan lettek a mai integrált áramkörök /chipek/, száloptikák, lézerek, éjjellátó készülékek, szuper-szilárdságú szálak (például a kevlar műanyag páncélok) és az osztályozott felfedezések, mint a pszichotronikus eszközök, amelyek az emberi gondolatokat fordítják le jelekké, a lopakodó repülőgép technológia, és a Csillagok háborújának részecskesugár eszközei. Azt is megvitatja, hogy a földönkívüli technológia milyen szerepet játszott a geopolitikai irányelvek és az események kialakításában; hogyan segített az Egyesült Államoknak túlhaladni az oroszokat az űrben; hogyan ösztönözte a hadsereg kidolgozott kezdeményezéseit, mint például az SDI (Csillagháborús program), a Horizont projekt ( katonai bázis telepítése a Holdra) és a HAARP; és ami elhozta a hidegháború végét.
Corso ezredes azt is elmondta, hogy az elfogott ufókat a Norton, Edwards és Nellis /51-es körzet/ légitámaszpontokon tartják/tartották . Elmondja, hogy Truman elnök 1947 szeptemberében létrehozott egy ufó munkacsoportot, melyet némelyek MJ-12-nek hívnak, és hogy azóta működött. Az 1950-es években az antigravitációs járművek két kezdetleges prototípusát megépítették, de atomhasadáson alapuló generátorok táplálták, nem voltak hatékonyak, radioaktívan sugároztak. Azt mondja, hogy a Csillagháborús program elsősorban a földönkívüliekkel való háború előkészítésére irányult, invázió esetére.

"Aligha tekinthető túlzottnak, hogy ez egy jelentős könyv, ha nem a legjelentősebb, az elmúlt évtizedek alatt megjelent UFO témában. Ha Corso rendkívüli állításainak egy része még igaz is, akkor a következmények megdöbbentőek. Corso egy izgalmas történetet mond el, időnként filmvászonra illően, elegendő táplálékot adva, amin az ufókutatók évekig elrágódhatnak. "
     - Peter Jordon, UFO Magazine
Philip Corso könyve, ami magyarul „A Roswelli titok” címen jelent meg, hamar bestseller lett, és már tervezte második könyve anyagát, ami a hadsereg legmodernebb eszközeiről szólt volna. Ám egészsége váratlanul megromlott, így erre a kötetre már nem tudott sort keríteni.
„A Roswelli titok”, pdf formátumban innen tölthető le:
https://docplayer.hu/6709311-Philip-j-corso-william-j-birnes-a-roswelli-titok.html
Egy 1994-ben készült, nagyon jól sikerült nagyjátékfilm, a roswelli ufo- szerencsétlenség eseményeit dolgozza fel, Kyle MacLachlan főszereplésével.

Forrás: http://lisaromanekufoinsider.blogspot.com/2014/08/colonel-philip-corso-day-after-roswell.html

UFO baleset Dalnyegorszkban

Noha a volt Szovjetunió vezetői nem engedték meg a polgároknak, hogy szabadon beszéljenek az ufókról, a rendszerváltás után megjelent egy könyv, melyben a fontosabb ufó eseteket tárják fel, beleértve a Dalnyegorszkban, 1986-ban történt ufóbalesetet.
A tanúk azt mondják, hogy nem ebből a világból való volt, ami 1986-ban, egy orosz bányászváros, Dalnyegorszk dombtetőjén landolt, legalábbis Paul Stonehill, szovjet emigráns és Philip Mantle, brit ufó szakértő, az „Orosz Roswell-incidens és a volt Szovjetunió más hihetetlen ufó esetei” című könyve szerint. A Dalnyegorszki baleset helyén visszamaradt fémtöredékek továbbra is rejtélyesek a tudósok számára. Hőnek kitéve néhány elem „eltűnik”, és másik lép a helyébe. Néhány töredék antigravitációs tulajdonságokkal rendelkezik.
2012 elején az Egyesült Államokban szalagcímek jelentették: „Orosz Roswell ufó tárgy kerül bemutatásra a Las Vegas-i Nemzeti Atomteszt Múzeumban.” Az 1947 júliusában, Roswell közelében történt, új- mexikói ufó katasztrófáról szóló beszámolók után, az amerikaiak többsége számára ez volt az első szembesülés a világ egyik legérdekesebb ufó történetével. A gömb alakú repülő tárgy titokzatos 1986-os balesete egy dombon Dalnyegorszk városában, Oroszország délkeleti részén végül megkapta a figyelmet, melyet régóta megérdemelt. /A képen a baleset valószínű területe látható, melyet 611-es Magaslatnak is hívnak /Height 611/

A Nemzeti Atomteszt Múzeumban, /a Smithsonian Intézet leányvállalata/ egy átlátszó üveg tokban, üvegszerű gömbök és fémdarabok találhatók, melyeket egy vörös gömbből nyertek, ami Dalnyegorszk orosz bányászvárosát szelte át, és az Izvesztkovajaon hegyre zuhant le, 1986. január 29-én. A kiállítás leírása így szól: „Három szovjet tudományos központ és 11 kutatóintézet elemezte az ufó baleset tárgyait. Az atomok közötti távolság eltér a természetes vastól. A radart az anyag nem tükrözi vissza.
„Az anyag elemei eltűnhetnek, és melegítés után újak jelenhetnek meg. Az egyik darab négy szemtanú előtt tűnt el teljesen. Magja antigravitációs tulajdonságokkal rendelkezik.”
Az eset figyelemre méltó a rendkívül furcsa nyomoknak köszönhetően, amely ma is élénken érdekli a kutatókat. Érdekesek még az információszabadságról szóló törvény (FOIA) révén a közelmúltban kiadott Központi Hírszerző Ügynökség (CIA) dokumentumai is, melyek jelzik, hogy az USA hírszerző közössége nyilvánvalóan nagy érdeklődést mutatott a dalnyegorszki ufó baleset iránt.
Ezt a szokatlan eseményt, melyet gyakran „Orosz Roswell-nek” hívnak, Paul Stonehill, az Orosz Ufológiai Kutatóközpont alapítójának és az Egyesült Királyság kutatójának, Philip Mantle-nek az új könyve teljes mértékben feltárja. A dalnyegorszki baleset elemzésén túl, a könyv kimerítően felfedi a titokzatos 1908-as Tunguzkai-eseményt Szibériában, amely néhány ember szerint egy idegen űrhajó volt, ami a Földre zuhant.
Stonehill elmondta: "Azonosítatlan tárgyakat mind a szárazföldön, mind a tengeren láttak Oroszország történetében. A két jelentett ufó baleset mélyreható elemzése mellett, amelyek mindegyikét„ Orosz Roswell-eseményeknek hívják ”, a könyvünk szintén áttekintést nyújt a legfontosabb esetekről, megfigyelésekről és észlelésekről, a korábban Szovjetunióként ismert területeken. "
"Oroszország hatalmas ország. Sok területét, különösen Szibériát, a Távol-keleti tartományokat és az Északi-sarkvidéki régiókat, még ma sem, a 21. század elején sem fedezték fel teljesen - tette hozzá Stonehill. "Az elmúlt száz évben Oroszország véres forradalmakon, háborúkon, gazdasági átalakulásokon, tisztogatásokon, éhínségen, inváziókon és más életromboló eseményeken ment keresztül. Oroszok milliói vesztek oda, a szovjet marxista leninisták és a német nemzeti szocialisták által létrehozott koncentrációs táborokban. Több százezer, ha nem milliók haltak meg az éhínségtől és az éhezéstől. Mások száműzöttek lettek, kitoloncoltak, megfosztották őket az életüktől a 20. század szörnyű eseményei során. "
"És még a legsötétebb időkben is voltak a Szovjetunióban olyanok, akik furcsa és zavaró, azonosítatlan repülő vagy merülő tárgyakat fedeztek fel, és módszereket találtak ki megfigyeléseikre. Az ilyen rendellenes jelenségek soha nem kerülték el a szovjet uralkodók, és a nemzet fegyveres erőinek figyelmét ".
Mivel az ufók tiltott tárgyak voltak a Szovjetunió polgárai számára, ez a könyv elsősorban tudósok, pilóták, katonai személyek, űrhajósok és más szovjet „tisztségviselők” ufó jelentéseit tartalmazza, akik igen nagy kockázatot vállaltak, hogy a történeteiket elmondhassák. Ennek eredményeként az olvasó nem fog találni olyan véletlenszerű, egyszerű polgároktól származó beszámolókat, akik találkozásuk után a helyi újsághoz rohantak, hogy „mindent elmondjanak”. Ehelyett a könyvben szereplő ufó észlelések általában „rendkívül megbízhatónak” tekinthető forrásoktól származnak, beleértve sok magasan képzett észlelőt, például csillagászokat, űrhajósokat és repülőgép pilótákat.
A könyvben található hihetetlen történetek között szerepel közeli találkozás is, egy nagy orosz rakétabázisnál, 1994-ben. A szerzők beszámolnak arról, hogy egy kb. 75 láb átmérőjű ufó, sima leszállást hajtott végre három támasztólábon a főépület előtt, azon a bázison, mely Oroszország légvédelmi rendszerének kulcsfontosságú része volt.
A jelentés elmondja, hogy a repülő csészealjra emlékeztető „valami” a főépület előtti köztéren landolt. Öt perccel később minden katona, a szolgálatban nem lévőket is beleértve, kört képeztek az ufó körül, géppuskáikkal készen álltak. A tárgyat 300-500 láb távolságból megfigyelve a katonák azt mondták, hogy ez egy klasszikus "csészealj" - ezüst korong, amelynek tetején kupola, alján három félgömb, és három leszállótámasz található.
Mint már említettük, az objektum átmérője körülbelül 75 láb, a kupola átmérője pedig körülbelül 20 láb volt. Az alsó három félgömb átmérője kb. 15 láb volt. A tárgy ezüst színe kissé kékesen világított, és nagyon fényesen ragyogott a délutáni napfényben.
A leszállás utáni 10 percen belül, a katonai egység főtisztje jelentette az ufót a feletteseknek. A katonákat arra utasították, hogy ne közeledjenek az ufóhoz, és szüntessenek meg minden olyan tevékenységet, amelyet agresszívnek tekinthetnek, és megtorló reakciót kezdeményezhet az objektumtól. A parancsnokok arra is utasították a bázist, hogy készüljenek fel egy repülőgép fogadására, ami kormányzati ufó kutatók „mobil laboratóriumát” tartalmazza. Körülbelül három órával később érkezett meg a 15 katonai kutatási szakembert szállító gép.
Miután a tárgyat a helyszínre érkezésük közben lefilmezték, a kutatók három csoportra osztottak. Fényes, hermetikusan lezárt, biológiai veszélyre felkészült ruházattal és különféle eszközökkel felszerelve, a gyorsreagálású csapat megközelítette az ufót. Amikor körülbelül 20 méter távolságra kerültek, a tárgy vagy a környező levegő hirtelen „hullámzani” kezdett, mintha valamilyen torzíós hullám lenne. Furcsa, zümmögő zajt lehetett hallani, és a talaj kissé megrázkódott a megfigyelők lába alatt. Aztán az ufó lassan felemelkedett, és miközben emelkedett, maga felé „húzta” a terület aszfalttal borított felületét. Ez a „húzás” a szélektől a tér közepéig terjedt.
A könyv szerzői:

Paul Stonehill 1959-ben született Kijevben, 1973-ban emigrált az Egyesült Államokba. A volt Szovjetunió történetének és kultúrájának elismert szakértője, szerző, televíziós tanácsadó, előadó és eurázsiai paranormális jelenségek kutatója. Paul alapította a Los Angeles-i székhelyű Orosz Ufológiai Kutatóközpont 1991-ben. Paul kiváló forrásnak számít ufókutató berkekben Oroszországban, Ukrajnában és Kelet-Európában.
Philip Mantle a Brit Ufókutató Szövetség korábbi nyomozási igazgatója, a Mutual UFO Network volt Anglia képviselője, Ukrajnában az anomális jelenségek kutatási intézetének tiszteletbeli tagja. Nemzetközi előadó az ufó témában, és számos TV és rádiótársaságnál dolgozott szerte a világon.

Forrás: https://www.prlog.org/11887168-ufo-crash-in-dalnegorsk-russia-disclosed-in-new-book-russias-roswell-incident.html