Bakó Lászlónak 1974-ben egy olyan tárgy
került a birtokába, amely megváltoztatta az életét. Így számol be erről:
- Egy meleg, nyári éjszakán kint aludtam a teraszon. Olyan emlékképeim maradtak vissza, hogy
benn ülök egy fényes kis terem jobb oldalában. Előttem egy ferde, fehéres
szürke asztal, az asztalon pedig hosszában csíkok voltak. Jobbról mellettem
állt egy alak, és egy húsz-harminc centiméteres rudat húzgált a csíkokon,
közben beszélt hozzám. Néhány mondatára egészen tisztán emlékszem... Például azt mondta, hogy már elhagytuk a Földet. Arra is emlékszem, hogy távolságokról beszélt. A következő emlékképem, már újra a teraszon: összegörnyedve ülök az ágyamon, nagyon rosszul érzem magam, fáj a fejem, hányingerem van. Az ágyam mellett állt egy kocka alakú papírdoboz. Ahogy odapillantottam, észrevettem, hogy nagyon erős zöld fénnyel világít valami. Mint kiderült, egy hosszúkás rúd okozta az erős fényt. Bizonyára ijesztő lehetett számára, baljós előérzetei lehettek, /minden ember fél az ismeretlentől/, mindenesetre hamar elásta a kertjében. 1991-ben vette elő újra.
A rúd 360 mm hosszú, és 18 mm átmérőjű. Homokfúvott felületű, két vége kissé lekerekített. A vizsgálatok után kiderült, hogy az anyaga 100%-os tisztaságú magnézium, földi körülmények között előállíthatatlan.
1995-ben a másik két darabját is
megvizsgálták. A két szélső darab közül az egyik végén, egy zöld fénnyel
világító, dőlt csonka kúp áll ki, ami megvilágítás után nagyon erősen foszforeszkál,
és utána még hosszú ideig intenzív zöld fényt áraszt magából. Egy minimális
alapfénye viszont mindig van. A henger palástjából kiálló csonka kúp anyaga
ismeretlen, nálunk nem létező elemből készült. A legérdekesebb azonban a másik
szélső darab.
Ezen kilenc /egyvonalban elhelyezkedő/ aranyszínű kidudorodás látható.
Ezek a félgömbszerű, ismeretlen anyagból készült fémdudorok kb. 4mm átmérőjűek.
A harmadik félgömb alatt egy egyenlő szárú háromszög található, és csúcsával
erre a dudorra mutat. A háromszögben egy szemhez hasonlító ovális alakú, enyhén
hullámos felületű, fóliaszerű rész van. Ennek mélyéből állandóan fény
világít ki. Az ellipszis középpontjából kiáradó fényben a piros, a kék, a zöld,
a sárga szín dominál, de előfordul a lila is. Ez az összetett fénysugár
jelenleg hologramszerű jelenséget produkál. A röntgenátvilágítás során
megállapították, hogy a rúd belsejében, a „szem” alatt egy keresztben
elhelyezett, 8-9 mm hosszú és 4-5 mm átmérőjű henger van, amelynek az egyik
vége gúlában végződik. A gúla hegye pontosan a „szem” közepére, vagyis a
szemlencse fókuszpontjára mutat. A henger anyaga szintén ismeretlen. További
érdekessége, hogy a röntgensugár nem hatol át rajta, tehát egy rendkívül sűrű
anyagról van szó. Olyan anyagról, ami igen magas lehet az elemek periódusos
rendszerében, mert a többi résszel ellentétben nagyon erős sugárzással sem tudták
átvilágítani. Ez utóbbi információ nem meglepő, hiszen egy, a mélyűrbe kijutott
faj számára alapkövetelmény, hogy eszközei bírják a kemény, kozmikus sugárzást
is.
1995-ben természetesen a külföldiek érdeklődését is felkeltette a tárgy. Egy japán tévéstáb járt Magyarországon, és állítólag az egyik darabját megkapták. A többi darab sorsa ismeretlen.
A nagyhatalmak hadseregei kőkemény tárgyalásokat, engedményeket, nem kevés áldozatot hoznak azért, hogy némi technológiát kapjanak a különböző földönkívüli civilizációk képviselőitől, nekünk ingyen az ölünkbe hullott egy hatalmas lehetőségekkel kecsegtető eszköz. Nagy kár, hogy nem tudtunk vele mit kezdeni.
