John Fleming írása /2003.06.19/
A világ legtöbb részén ismeretlen műholdak lenyűgözőek, és gyakran fenyegető látványosságként hatnak. Ez nem meglepő, ha a szatellit technológiába fektetett óriási erőfeszítésekre gondolunk, miután az 1957-ben elindított szovjet Szputnyik műhold, pánikot okozott az Egyesült Államokban. Egy kémműhold, figyeli az ember minden mozgását, még akkor is, ha a "célpont" fedett helyen van, mélyen egy épület belsejében, vagy gyorsan halad autójával az autópályán, bármilyen időben (felhős, esős, viharos). Nincs hely, ahol elrejtőzhessen a földön.
Mindössze három műhold érzékelő kapacitása elegendő, hogy lefedje a világot. Amellett, hogy nyomon követi az ember minden mozdulatát, és továbbítja az adatokat egy földi számítógép képernyőjére, a szatellitek csodálatos ereje magában foglalja az ember gondolatának olvasását, beszélgetések megfigyelését, az elektronikus eszközök manipulálását, és valakinek a fizikai megtámadását egy lézersugár segítségével. Valaki gondolatainak távoli olvasása műholdas technológiával elég bizarr, mégis megtörténik.
Bármennyire rendkívüli is a titkos műholdak teljesítménye, az egyszerű szatellit technológia sokkal nyilvánvalóbb a mindennapi életben. A műholdas vállalkozások 1998-ban, állítólag 26 milliárd dollárt kerestek. Kontinenseket átszelő televíziós műsorokat tudunk nézni” műholdakon keresztül”, szatellitek közvetítésével távolsági telefonhívásokat csinálhatunk, a televízión megjelenített műholdas képeken keresztül tájékozódhatunk a felhőtakaróról, az időjárási viszonyokról, és megtalálhatjuk földrajzi helyzetünket, a GPS segítségével (Globális Helymeghatározó Rendszer). De a hasznos szatellit technológia fala mögött, Pandora szelencéjének lopakodó technológiája van. A kémműholdak - ellentétben a műsorszóró és űrkutatási műholdakkal - polgári célokra kevésbé vagy egyáltalán nincsenek használva - kivéve talán az ellenség vagy egy híres gonosztevő megfigyelését. Hivatkozva a dolgok űrből való észlelésére, Ford Rowan, a Techno Spies szerzője írta: "Egyes amerikai katonai műholdak infravörös érzékelőkkel vannak felszerelve, amelyek fel tudják venni a teherautók, repülőgépek, rakéták és autók földön keletkező hőjét, így még felhős napokon is áthatolhatnak az érzékelők a felhők alá, és tévéképernyőn reprodukálhatják a hőkibocsátás mintáit. A vietnami háború alatt, nagy infravörös érzékelőket teszteltek, melyek észlelték az egyes földön sétálgató, ellenséges katonákat. " Erre hivatkozva megállapíthatjuk, hogy 1970 volt a műholdas megfigyelés kezdeteinek hozzávetőleges időpontja – és számos ember számára, a magánélet védelmének vége.
A műholdas felderítő technológiában leginkább érintett kormányzati ügynökség az Advanced Research Projects Agency (ARPA), a Pentagon egyik karja. A NASA a polgári szatellitekkel foglalkozik, ám a polgári és a katonai műholdak között nincs kemény és éles határvonal. A NASA minden műholdat elindít, akár a floridai Kennedy Űrközpontból, akár a kaliforniai Vandenberg légierő támaszpontról, függetlenül attól, hogy az katonai, CIA által üzemeltetett, vállalati vagy saját, NASA tulajdonú. A műholdak pályára állítása jelentős költséggel jár. Továbbá nehéz különbséget tenni a kormány és a magán műholdak között; a NASA kutatása többnyire minden műhold típusra alkalmazható. Sem az ARPA, sem a NASA nem épít műholdakat; ehelyett a technológiát jegyzik, míg különféle vállalatok legyártják a hardvert.
A műholdas üzletágban érintett vállalatok közé tartozik a Lockheed, General Dynamics, RCA, General Electric, Westinghouse, Comsat, Boeing, Hughes Aircraft, Rockwell International, Grumman Co., CAE Electronics, Trimble Navigation és a TRW.
A World Satellite Directory, 14. kiadásában, (1992) mintegy ezer olyan társaságot sorol fel, amelyek valamilyen módon műholdakkal foglalkoznak. Sokan pusztán műsorszórási tevékenységgel foglalkoznak, de vannak olyan termékcímek is, mint a "távérzékelő képalkotás", ide tartozik a lanhami Earth Observation Satellite Co. /Maryland/, a Downl Inc. /Denver/,és a restoni Spot Image Corp. /Virginia/ Öt termékkategória van a jeladókra. Más kategóriák közé tartoznak a földi állomások (14 típus), "katonai termékek és rendszerek", "mikrohullámú berendezések", "video processzorok", "spektrum analizátorok". A „távérzékelő” kategóriában nyolc vállalat szerepel: ide tartozik az ITM Systems Inc. Grants Pass-ban /Oregon/, a phoenix-i Yool Engineering, és a costa mesa-i Satellite Technology Management /Kalifornia/. Hatvanöt műholdas szövetség szerepel a világ minden tájáról, mint például az Aerospace Industries Association, az American Astronautical Society, az Amsat, és számos más az Egyesült Államokban.
A kémműholdak már működtek és megsértették az emberek magánélethez való jogát, amikor Reagan elnök javasolta a „Stratégiai Védelmi Kezdeményezést” /SDI/ vagy Csillagháborús-tervet a 80-as évek elején, jóval azután, hogy az 1962-es kubai rakétaválság demonstrálta a katonai műholdak hasznosságát. A Csillagháborús-terv állítólag Amerikát védte a nukleáris rakétáktól, ám a rakéták műholdas lézerrel való lelövése lehetetlennek bizonyult, sok tudós és politikus kritizálta a hatalmas programot. Ennek ellenére a Csillagháborús-terv hatalmas lendületet adott a megfigyelő, és az úgynevezett „fekete táska” technológiának, például a gondolatolvasásnak és a lézereknek, ami bárkit megtámadhat, még ha otthon is van. Ahogy az Egyesült Államok egyik diplomatája megjegyezte, "a" Csillagháborús-terv "nem a földi mennyország létrehozásának az eszköze volt, viszont poklot eredményezett a Földön."
Egy tipikus amerikainak valójában alig kell félnie, mivel a műholdas megfigyelésének esélye meglehetősen csekély. Az, hogy miért akarna valaki, mást műholdas megfigyelés alá vetni, eleinte tisztázatlannak tűnhet, de a kérdés megválaszolásához tisztában kell lenni azzal, hogy csak az elit férhet hozzá ilyen műholdas erőforrásokhoz. Csak a gazdagok és hatalmasok kezdhetik fontolóra venni valaki műholdas megfigyelés alá helyezését, míg egy közép- vagy munkásosztályú ember még csak nem is tudja, hol kezdje. Noha a megfigyelési képességhez való hozzáférés tehát nagyrészt a hatalmasok szándékainak függvénye, ennek ellenére nem szabad azt a következtetést levonni, hogy csak a tehetetlenek vannak kitéve ennek. Lehet, hogy a műholdas felderítés alatt álló személyek elsősorban a tehetetlenek, de a gazdag és híres emberek érdekesebb célpontot jelentenek, tehát annak ellenére, hogy képesek ellenállni magánéletük gyalázatos megsértésének, némelyikük műholdas megfigyelés áldozata lehet. Diana hercegnő valószínűleg műholdas felügyelet alatt állt.
Nehéz megbecsülni, hogy hány amerikait figyelnek szatellitek, de ha 200 működik, és ha minden műhold képes megfigyelni 20 emberi célt, akkor akár 4000 amerikai is állhat szatellites megfigyelés alatt. A műholdak több célpontú megfigyelésre való képességét azonban még nehezebb becsülni, mint számukat; az egyes műholdak számos transzponderhez kapcsolódnak, és azok kulcsfontosságú eszközök, mind az információk fogadására, mind továbbítására. A társadalom a Nemzetbiztonsági Állam markában van, így szükségszerűen sötétben tartják az ilyen dolgokról. Nyilvánvaló azonban, hogy ha egy műhold képes egyszerre megfigyelni 40 vagy 80 célpontot, akkor a szatellites ellenőrzés lehetséges áldozatainak száma megduplázódik, vagy megnégyszereződik.
Egy, a szakirodalomból vett példa, betekintést nyújt az ördögi űrkorszak technológiájába. Az egyik műholdas cég arról számolt be, hogy "a Brilliant Eyes kémműholdas rendszer egyik eredeti koncepciója, egy hosszú hullámhosszú infravörös detektort foglal magában, amely időnként 10 Kelvin környékén működik". A szatellit kihasználja azt a tényt, hogy az emberi test infravörös sugárzást vagy sugárzó hőt bocsát ki; William E. Burrows, a Deep Black szerzője szerint "az infravörös képek áthaladnak a szkenneren és regisztrálódnak a [töltött részecske eszköz] tömbjén, ami mozgó, infravörös képpé alakítja, melyet azután erősíteni, digitalizálni, titkosítani és továbbítani kell, az egyik űrhajóra ... a földi összeköttetéshez. " De a vélemények eltérnek abban, hogy az infravörös sugárzás észlelhető-e felhős körülmények között is.
Az egyik kutató szerint, van rá mód, amivel ez a lehetséges akadály kikerülhető: "Ellentétben azokkal az érzékelőkkel, amelyek passzív módon figyelik a látható fényt és az infravörös sugárzást, melyeket felhőtakaró blokkol, és éjjel nagyrészt nem érhetők el, a radarérzékelők aktívan sugároznak mikrohullámú impulzusokat, amelyek áthatolhatnak a felhőkön, így bármikor dolgozhatnak. " Ugyanez a személy 1988-ban arról számolt be, hogy "a műholdas érzékelők elérhető felbontásának gyakorlati korlátai vita tárgyát képezik, de valószínűleg kb. 10 a harmincadikon centiméter. Ezen a ponton a légköri rendellenességek problémává válnak." A műholdas megfigyelés valószínűleg legnyomasztóbb aspektusa, a gondolatolvasás.
Már 1981-ben G. Harry Stine (a „Confrontation In Space” című könyvében) azt írta, hogy a számítógépek "olvassák" az emberi elmét, ami az elektroenkefalográfok (EEG) kimenetének megfejtését jelenti. Az ezen a téren végzett korai munkáról, a Defense Advanced Research Projects Agency (DARPA) 1978-ban számolt be. Az EEG-k jelenleg úgy ismertek, mint az emberi agy idegrendszeri aktivitásának durva érzékelői, hasonlóan a bőrön indukált elektromos áramokhoz. A mágneses enkefalográfoknál (MEG) azóta nagyon érzékeny elektromágneses érzékelőket használnak, melyek közvetlenül a koponya csontjain keresztül, akár az agy idegi aktivitását is képesek feltérképezni. Az agy látó területeire adott válaszokat, Kaufman és mások a Vanderbilt Egyetemen térképezték fel. Elképzelhető, hogy már folyamatban van az emberi agy más részei idegi aktivitásának feltérképezése, az új MEG technikák segítségével. Az emberi agy idegsejtjeinek elektromágneses aktivitása, körülbelül egy évtized alatt teljesen fel lesz térképezve, és a kristály alapú számítógépeket be lehet majd programozni, az elektromágneses idegi jelek megfejtésére.
1992-ben a Newsweek arról számolt be, hogy "a koponyán áthaladó és az agyat munka közben látó, új, erős eszközökkel az idegtudósok a gondolatok és az érzelmek forrásait, az intelligencia és a nyelv keletkezését keresik. Röviden, a gondolatolvasásban reménykednek. " 1994-ben egy tudós megjegyezte, hogy "a jelenlegi képalkotó technikák az agy élettani eseményeit ábrázolják, melyek az érzékszervi észlelést, motoros aktivitást, valamint a megismerést és a beszédet kísérik". Annak érdekében, hogy egy műhold gondolatolvasó képesSégekkel rendelkezzen, csak fel kell helyezni egy bizonyos típusú EEG-szerű eszközt a műholdra, és össze kell kapcsolni egy számítógéppel, amely az agytérkép kutatás adatbankjával rendelkezik. Úgy gondolom, hogy a megfigyelő műholdak valamikor az 1990-es évek elején kezdték el olvasni a gondolatokat - vagy inkább lehetővé tették a célpontok elméjének olvasását. Néhány műhold valóban képes az ember gondolkodását az űrből olvasni.
A műholdas technológia része a hírhedt, szabadalmaztatott "Neurophone", tudatbefolyásoló képességeinek leírását megakadályozták. A „Szép új világban” Huxley előrevetítette a Neurophonet. Bár a Neurophonet - vagy pontosabban a Neurophone-szerű berendezést - még nem alkalmazták szexre, műholdas használatra rendszeresítették, tudatalatti audio „közvetítés” útján megváltoztathatja a viselkedést, vagy más elv alapján működik .
Miután a hangot elektromos impulzusokká alakította, a Neurophone rádióhullámokat továbbít a bőrbe, ahonnan azok az agyba haladnak, megkerülve a füleket és a szokásos agyi hallóideget. Az agy úgy ismeri fel a neurológiai mintázatot, mintha az hallható kommunikáció lenne, gyakran tudatalatti szinten. Az a személy, akit ezzel az eszközzel stimulálnak, nagyon másképp „hall”. A Neurophone-nak köszönhetően a siket újra "hallhat". Vészjósló, hogy amikor feltalálója, egy második szabadalom iránti kérelmet nyújtott be egy továbbfejlesztett Neurophone-ra, a Nemzetbiztonsági Ügynökség sikertelenül próbálta alkalmazni az eszközt.
A megfigyelő szatellitek ezen felül képesek felismerni az emberi beszédet. Burrows megfigyelte, hogy a műholdak " még a Kreml falai között zajló beszélgetéseket is lehallgathatják". A falak, a mennyezet és a padló nem akadályozzák, az űrből történő beszélgetések megfigyelését. Még akkor is, ha egy toronyházban lennél, ahol tíz emelet van fölötted, tíz alattad, a beszélgetés műholdas audio megfigyelése továbbra is akadálytalan. Belül vagy kívül, bármilyen időben, bárhol a földön, a nap bármely szakában, az űrben geoszinkron pályán "álló" műhold, (mivel a műhold a Föld forgásával párhuzamosan mozog, úgy tűnik, hogy mozdulatlanul áll) képes felismerni egy célpont beszédét.
Számos más műholdas lehetőség is létezik, például elektronikus eszközök és készülékek kezelése, mint a riasztók, elektronikus órák, televízió, rádió, füstérzékelő és egy autó elektromos rendszere. Például egy óra digitális ébresztőjét, bármennyire is apró, száz mérföldnyiről az űrben, műholdakkal el lehet indítani. Egy izzólámpa felkapcsolható műholdas lézer segítségével. Ezenkívül, az utcai lámpákat és tornácfényeket bárki be- és kikapcsolhatja műholdas vezérléssel, az eszköz egy elektromágneses sugár, amely megfordítja a fény polaritását. Mint a többi műholdas lehetőségeknél, semmi különbség nincs aközött, hogy a lámpa tető alatt van, vagy egy tonna beton van rajta - továbbra is lehet műholdas lézerrel manipulálni. A szatellit lézerek típusai közé tartozik a szabad elektron lézer, a röntgen lézer, a semleges részecskenyaláb, a kémiai, oxigén-jód-lézer és a közép-infravörös, fejlett kémiai lézer.
A gondolatolvasás mellett, a műholdak egyik legbizarrab felhasználása, valaki fizikai megtámadása. Az elektronikus, műholdas sugár - sokkal kevesebb energiát használ fel, mint amennyi a repülésre szánt, nukleáris rakéták felhasználásához szükséges – becsapódhat bárkibe. Műholdas sugárral lekövethető az emberi célpont, az áldozat nem képes elkerülni a fenyegetést, akkor sem ha szalad, vagy vezet. A szatellit irodalomban nem említenek olyan gyilkosságot, melyet műholdas ügynökségek követtek volna el, de erre a lehetőségre, fel kell hívni a világ figyelmét.
Van még egy morbid lehetőség, melyet egyes műholdak birtokolnak: egy személy tudatának manipulálását egy tudatalatti "üzenettel" (egy olyan hanggal, ami túl alacsony ahhoz, hogy a fül számára tudatosan észlelhető legyen, de ami befolyásolja a tudatalattiját). Amikor arra igyekszik rávenni egy embert, hogy tegye meg azt, amit ön akar, akkor nem számít, ha a célpont alszik, vagy ébren van. Az üzenet felhasználható arra, hogy egy személyt arra kényszerítsen, mondjon valamit, amit ön szeretne. Nincs korlátozva azon gondolatok köre, amelyeket egy gyanútlan személyen keresztül megszólaltathat. Az emberi célpont arra is kényszeríthető, hogy obszcénul viselkedjen, vagy a célpontot körülvevő személyeket arra kényszeríthetik, hogy rá sértő dolgokat mondjanak. Az alvó személy ezzel szemben sebezhetőbb, és arra késztethető, hogy ne csak mondjon, tegyen is valamit. Az audio tudatalatti üzenet arra is kényszerítheti a célpontot, hogy leguruljon az ágyról és a padlóra zuhanjon, vagy a transzban való alvajárást. Úgy tűnik, hogy az alvó embert csak körülbelül egy percre lehet rávenni egy ilyen műveletre, mivel általában addigra felébred.
Ez valóban a szatellit technológia ördöge. Nem csak az, hogy a technológiát az állami ügynökségek nem korlátozzák; nem csak az, hogy teljesen demokratikus. A megfigyelő műholdak fenyegetése ellenállhatatlan; túlterheli tehetetlen áldozatait. Ahogy Sandra Hochman író előre látta a műholdas korszak kezdetét, bár komolyan alábecsülte a technológia kifinomultságát: mindentudó és diszkrét műholdak, magas pályájukról néznek ránk, és életünk minden pillanatát figyelik. Több mint ötszáz mérfölddel a föld fölött, egy műhold láthatja a teniszlabdát, lefényképezheti, és kristálytiszta képet küldhet vissza a földre. A műholdak sok dolgot fényképeznek és rögzítenek ... és ezeket az információkat, ezeket az adatokat olyan nyugodt helyekre viszik vissza, ahol azokat nem ismert módon használják fel. Az adatvédelem meghalt. "Ez a terror, itt és most jelen van.
A műholdas megfigyeléssel jelenleg visszaélnek. Amerikaiak ezreit tartják szatellit megfigyelés alatt, magánéletüktől megfosztották őket. És jelenleg kevesen vagy egyáltalán nem fordulnak szembe a hamissággal, mivel a technológia jóval a társadalmi intézmények előtt jár.
A műholdak képességei, amint azt itt leírtuk, különösen alkalmas valakinek a zaklatására. Az áldozat lehet üzleti vagy politikai rivális, volt házastárs, politikai disszidens, unszimpatikus versenytárs vagy bárki, aki bármilyen okból gyűlöletet vagy megvetést vált ki. A célpont egy "jel", aki szinte soha nem kerülheti el a műholdak vizslató szemeit. Mindaddig, amíg gyötrői vagy kínzói - azok, akiknek vannak erőforrásaik, hogy műholdat béreljenek - az áldozatot folyamatos ellenőrzésnek vetik alá. Mozgásait ismerik, beszélgetéseit hallják, gondolatait tisztán veszik. Egy szadista hangüzenetekkel zaklathatja célpontját, közvetlenül a szobájába sugározva; fizikailag támadhatja lézerrel; tudatalatti hangüzenetekkel, amelyek zavarják az alvását, vagy manipulálják a körülötte levő embereket, hogy olyasmit mondjanak, ami érzelmileg zavarja őt; lézerekkel, amelyek kikapcsolják az utcai lámpákat, amikor közeledik hozzájuk; a lámpák elrontásával, hogy azok kiégjenek, amikor a kapcsolót megérinti; és általában a műholdak mindentudó szemén és fülén keresztül szerzett ismeretekkel. Röviden: egy műholdas technológiával rendelkező személy, áldozatának életét rémálommá, élő pokollá teheti.
Hogy miként rendezheted el valaki műholdas megfigyelését, az titok; akár összeesküvés is lehet. Úgy tűnik azonban, hogy két alapvető lehetőség van: kormányzati vagy kereskedelmi műholdas megfigyelés. Egy, a Time magazin 1997-ben írt cikke szerint "olyan kereskedelmi műholdak érkeznek, melyek sasszeme elegendő ahhoz, hogy észrevegyék Önt - és talán társát - egy forró kádban". A Journal of Defense & Diplomacy 1985-ben kijelentette, hogy "a távérzékelők költségei bármely érdeklődésre számot tartó országnak elérhető, és a nagyteljesítményű távérzékelők (vagy szenzoros termékek) is könnyen elérhetők." Fejlődnek a negyedik generációs (és hamarosan ötödik generációs) számítógépes képességek. Különösen a VHSIC (nagyon nagy sebességű integrált áramkörök) és a párhuzamos feldolgozás, kulcsfontosságú az űrből származó adatok gyors kiaknázása szempontjából. A szélessávú, kis teljesítményű adatátviteli műholdak ugyanakkor támogatják a kommunikációs igényeket és a távérzékelő adatok továbbítását, ezáltal világszerte biztosítja a szenzorok lefedettségét. " A mai napig , a Kereskedelmi Minisztérium kilenc amerikai vállalat számára adott ki engedélyeket, némelyik külföldi partner, a műholdak 11 különféle osztályára, melyek jelentős felderítési képességekkel rendelkeznek." Jelenleg az ipar keményen dolgozik a megfigyelő műholdak miniatürizálásával, hogy pénzt takarítson meg, és hogy képes legyen az égboltra több szatellitet felbocsátani. /Szerk:Hogy ez a törekvés mennyire igaz, azt jól mutatja Elon Musk Starlink flottája,a költséghatékony gyártásnak is köszönhetően máris, 12.000 műhold felbocsátására kapott engedélyt. /
https://www.origo.hu/techbazis/20200419-elon-musk-spacex-starlink-muholdak-internet.html
A szatellitekkel kapcsolatban egyetlen információforrás sem jelzi, hogy a műholdas megfigyeléssel való visszaélést a kormány vagy a vállalatok, vagy mindkettő teszi. Sokkal beszédesebb a következő, a műholdas megfigyelésről, a (1991) szerző által közzétett információ: "A kémműholdakról szóló információk nyilvánosságra hozatalával kiderül, hogy az amerikai állampolgárok ellen használták őket. Míg a nyilvánosság nagy része támogatja azok használatát az USA ellenségeivel szemben, a szavazók többsége valószínűleg megváltoztatná a felderítő műholdakkal kapcsolatos hozzáállását, ha megtudnák, milyen széleskörű a kémkedés. Jobb, ha ez a robbanásveszélyes kérdés soha nem kerül felszínre. " Kevesen tudják, hogy egyes amerikaiak jogait műholdas megfigyelés útján megsemmisítik, és keveseknek van még hajlandósága ellenállni azoknak, de ha nem teszünk ellene, 1984 egyre közelebb jön.
Forrás: http://www.sianews.com/modules.php?name=News&file=article&sid=1068
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése