Az 1991 VG "aszteroida"

 Az UFO Magazin 2021/4. számában megjelent írásom online változata

 Nem véletlen az idézőjel, mert mint hamarosan kiderül, ez az „aszteroida” talán nem is aszteroida.
Az amerikai csillagász, James Scotti észlelte először 1991.november 6.-án, az arizonai Tucson közelében található, nagy múltú  Kitt Peak Obszervatórium, kifejezetten kisbolygó megfigyelésre használt Spacewatch teleszkópjával.

A földsúroló kisbolygók közé sorolják, felfedezése évében 450.000 km-re közelítette meg Földünket, alig messzebb attól, mint amekkora távolságban a Hold jár földtávolban. Scotti 20,7 magnitúdó látszólagos fényességűnek becsülte, nem éppen kistávcsöves objektum. Nagyon földszerű pályán mozog, mintha gravitációsan kötődne bolygónkhoz. Az ilyen jellegű égitestektől ez igen szokatlan.
Korábban nem észlelték. Ez betudható a műszerek tökéletlenségének, esetleg nem arra néztek, de az is lehet, hogy előtte nem is volt, és a Földről került ki, ez a becslések szerint 10-20 méter átmérőjű objektum. Gyors fényfelvillanásai egyrészt arra utaltak, hogy valamiféle fényvisszaverő bevonattal rendelkezhet, egyúttal az is bebizonyosodott, hogy nagyon gyorsan rotál, tehát elég sűrűnek is kell lennie. Ekkora forgás egy lazán kötődő törmelékkupacot teljesen szétvetne. Maga Scotti azon a véleményen volt, hogy talán az Apollo-program során használt Saturn IV kiégett rakétafokozata lehet, pályamintái alapján visszakövetve pedig, valamikor 1974 tájékán haladhatott el a Föld mellett. Hogy miért éppen egy hordozórakéta lenne a tettes, az kissé érthetetlen, mindenesetre ő így gondolta. Egy másik csillagász, Duncan Steel szintén Scotti mellett kardoskodott, míg Robert Freitas ésFrank Valdes, a Nemzeti Optikai Csillagászati Obszervatórium tudósai felvetették, hogy akár egy aszteroidának álcázott, földönkívüli űrszonda is jó magyarázat lehet, csak közelebbről meg kell nézni. 1992-ben aztán elvesztették szem elől.

A csillagászok bizakodtak, hogy visszatér, és ez 2017 májusában be is következett. Az évtizedek alatt persze sokkal több ismeretre tettünk szert az aszteroidákkal kapcsolatban, a kisbolygó pártiak sokkal hangosabban bizonygatták igazukat. Carlos, és Raul de la Fuente asztronómusok, a Királyi Csillagászati Társaság Monthly Notices folyóiratában, a friss megfigyelések tükrében írtak cikket, mintegy újraértelmezve a korábbi hiedelmeket.

Az atacamai VLT-vel /Very Large Telescope/ végzett megfigyelések szerint az 1991-es extrém közelség csak egy speciális eset volt, a Föld csak ideiglenesen fogta be az égitestet, ami nem zárja ki, hogy ez máskor is bekövetkezzen. Ezúttal csak körülbelül 8,5 millió km-re közelített meg bennünket, 25 magnitúdós látszólagos fényesség mellett. Időközben három, hasonlóan viselkedő kisbolygót is megfigyeltek, 2001-ben, 2008-ban és 2014-ben. Ezek mind, az 1991VG aszteroida mesterséges eredetére szolgWáltak cáfolatul. A kiégett rakétafokozat elméletét is elvetették, mert a Nap sugárnyomása egy ilyen üreges test pályáját biztosan módosította volna, márpedig az nem változott. A 2017-es, immár távolabbi elhaladását követően, a Földre veszélyes objektumok táblázatából is törölték.
Hogy az 1991VG, csak az aszteroidák ritka, fehér hollói közé tartozik-e, vagy értelmes kezek munkája folytán keletkezett, az a jövőben kétféle módon is kiderülhet. Idén indul a NASA alacsony költségvetésű, CubeSat napvitorlás mini-műholdja. Az ilyen típusú eszközök a Nap sugárnyomását felhasználva közelítik meg célpontjaikat. Kifejezetten földsúroló kisbolygók becserkészése lesz a célja, az egyik éppen az 1991 VG. Ha ez a küldetés mégsem járna sikerrel, akkor várnunk kell 2038-ig, amikor is az aszteroida ismét földközelbe ér. Egy még fejlettebb földi műszertechnikával felvértezve, talán sikerül minden kétséget kizáróan beazonosítani.
Tankó Árpád

Felhasznált források:  https://en.wikipedia.org/wiki/1991_VG

https://astronomy.com/news/2017/10/the-alien-probe-that-wasnt 

https://cosmosmagazine.com/space/suspected-alien-probe-turns-out-to-be-lump-of-rock/