Project TKREALM

James Thomas Fleming írása

Üdvözlöm a weboldalamon. A nevem James Thomas Fleming, a Nemzeti Hírszerző Szolgálat korábbi projektkoordinátora. Valószínűleg sosem hallott a NIS-ről. Nem különbözik a CIA-tól, de biztosíthatom, hogy múltja sokkal sötétebb. Ez a történetem, amit mindenkinek ajánlok elolvasni.
A NIS a létező legtitkosabb kormányzati ügynökség. Külföldi és belföldi hírszerző műveleteket folytatnak, mindenkiről (köztük önökről is) tárolnak fájlokat, és csúcstechnikákat dolgoznak ki a kormány számára, a hírszerzés és fegyverrendszerek területén. A NIS-t végrehajtási végzéssel hozták létre, az 1947. évi Nemzetbiztonsági Törvény aláírása során. Olyan titkos volt a NIS jellege, hogy nevét még a törvény szövege sem említette - létezése egy szándékos kiskapu miatt vált lehetővé a megfogalmazásban. Évente milliárd dolláros védelmi támogatást kapnak, amelyet más ügynökségek javára írnak, valamint különféle közszolgálati programokból származik, melyek valójában nem léteznek.
Hátterem a kormányzati munkában a NIS székhelyén, Washington DC-ben találtam meg, egy hideg téli napon. Állásra jelentkeztem egy barátom tanácsára, aki ott dolgozott. Az épület viszonylag kicsi és igénytelen volt. A toborzási központ ajtajának ködös üvegén, ott volt a NIS pecsétje; egy sas széttárt szárnyakkal, kör alakú formában tizenhárom csillag reprezentálta az eredeti gyarmatokat. A mottó: "Vigilantis pretium Liberatis" - Az éberség a szabadság ára.
Meginterjúztattak, átestem egy poligráfos vizsgálaton, és utamra engedtek. Ez nem volt újdonság egy olyan kormányzati srácnál, mint én. Másnap telefonhívást kaptam, azt mondták, hogy operációs szakemberként kaptam meg a munkát.
Három évig kémelhárító tevékenységet folytattam. A pszichológia hátterem miatt végül a Viselkedéstudományi Egységhez /Behavioral Science Unit/ kerültem. A BSU-nál profilokat készítettünk a különös érdeklődésre számot tartó külföldi és belföldi tisztviselőkről, és észrevételeinket továbbküldtük. Ezenkívül, gyakorlatilag szabad kezet kaptunk a NIS általános laboratóriumaiban végzett kutatások elvégzésére a Bethesdában /Maryland/. Ez hiba volt az ügynökség részéről - kollégáim és én az egységnél, hamarosan elindultunk az ún. „megváltozott állapotok” -nak nevezett kutatási úton - a hipnotikus állapotok erőteljes indukciója érdekelt minket, gyógyszerek és / vagy neurális stimulációk, fény, hang és sugárzás révén.
Ebben az időszakban találtunk egy "mágikus lövedéket". Konkrétan a hang egy bizonyos frekvenciája és típusa, a neurotranszmitterek /kémiai ingerületátvivő, hírvivő anyagok/ azonnali depresszióját okozta, az agy legmagasabb régióiban. Meggyőződésünk szerint ez hatékonyan kapcsolta ki a tudatos tudatot, az egyént az alapvető stimulus-válasz műveletekre redukálva; nem különben, mint egy állatnál.
Lelkesen számoltunk be kutatási eredményeinkről a projekt koordinátor helyettesnek. Ez nem kis áttörés volt a pszichológia területén. Valójában a felügyeleti bizottság külön ülést tartott, hogy tanulmányozza az eredményeinket. Elégedettek voltak, de további kutatások elvégzését akarták, mielőtt bármilyen műveleti alkalmazást kidolgoztak volna. Kísérleteinket hivatalos programként ismerték el, és a TKREALM kódnevet kaptuk.
Tehát elkezdtük az emberkísérleteket, mivel nyilvánvaló volt, hogy ez a rendszer csak rajtuk volt hatékony, nem akartuk pazarolni az időt állatkísérletekkel. Közzétettünk egy hamis felhívást egy tanulmányban, amelyben arra kértük az embereket, hogy akik alanyok lennének, jelenjenek meg szűrésre. Bevittük őket egyenként egy szobába, leültettük és azt mondtuk nekik, hogy visszajövünk. Aztán bekapcsoltuk a jelet. Az egyirányú tükrön keresztül megfigyeltük, hogy a személy úgy zuhan le a helyén, mintha halott lenne. Aztán feladatok elvégzésére kezdtük kondicionálni őket. Először egyszerűekre, mint például egy labda felvétele. Ezután fokozatosan sikerült rávennünk őket, hogy dallamokat játsszanak szintetizátoron, és más összetett műveleteket végezzenek. Természetesen mindig az operatív felhasználás volt a legfontosabb. Arra kondicionáltuk őket, hogy kézifegyverekkel lőjenek beltéri, szimulált célpontra, és hogyan csúsztassanak kapszulákat, hanyag stílusban egy italba. Hamarosan rájöttünk, hogy tanulmányaink során - zombi gyilkosok légióját teremtettük meg.
A kezelés hatásai biológiai természetűek voltak, bár nem voltunk biztosak benne, hogy mely neurotranszmitter-blokkolók választódnak ki, vagy melyik mirigyről. A tünetek kezelés nélkül elmúltak, de csak néhány óra elteltével. Nem volt ismert, mennyi ideig tudta valaki túlélni az állapotot.
A második jelentés benyújtása után a projekt koordinátor, aki nyugdíjba készült vonulni, kiválasztott utódjának. Ezután majdnem egy évig, projekt koordinátorként dolgoztam, a Szenátus Hírszerző Bizottsága megerősítésével. Ez a hatalmi helyzet számomra teljesen váratlan volt, és bár voltak fenntartásaim, hálás voltam.
Mivel már nem dolgoztam a laboratóriumban, több pénzt fordítottam kollégáimra, hogy folytathassuk a közösen elkezdett kutatást. Nem sokkal ezután megkaptam az első jelentést az "incidensről".
6:00 órakor egy telefonhívás ébresztett fel. Az egyik kísérletben résztvevő női alany, fejbelőtte az egyik NIS ügynököt, a saját szolgálati fegyverével (HK USP). Amikor megkérdeztem, hogy történt, néhány másodpercig halott csend lett, aztán "Azt hiszem, ide kellene jönnie, uram."
Charles Hayward különleges ügynök a folyosón halt meg. A teste nem mozdult. A szokásos módon felvettem a kesztyűt, és szemrevételezéssel ellenőriztem a helyszínt. Vér és agy darabok masszája borította be a falat. A látvány megdöbbentett. Ezen a ponton tudatosult a helyzet realitása - a programot be kell fejezni.
A nő hamarosan visszanyerte tudatát, és nem mutatott jeleket az esemény emlékéről. Ahelyett, hogy elmondtuk volna neki a megdöbbentő igazságot arról, amit tett (ami egyébként veszélyeztette volna a biztonságot), útjára engedtük.
Rendkívüli ülést hívtam össze a felügyeleti bizottsággal. A program azonnal megszakadt a NIS-nél, de azt tapasztaltam, hogy a részletek egészen a DoD-ig (Védelmi Minisztérium) vezetnek! Ez bosszantó volt számomra. Koordinátorként minden közös műveletnél én mondtam ki a végső szót, ez egyértelműen szabálysértés volt. A felelős fél nyom nélkül eltűnt - csak később jöttem rá, hogy a Nemzetbiztonsági Ügynökség /NSA/ vetette be. Biztos vagyok benne, hogy a kutatás a NIS-től függetlenül folytatódott. Azzal a szándékkal, hogy megállítsam, emlékeztetőket küldtem a Fehér Házba.
Erkölcsi alapon történő ragaszkodásom miatt "elnyertem", hogy eltávolítsanak a tisztségemből, és a további állami foglalkoztatás fekete listájára kerültem. A parancs a végrehajtó hatalom felső részéről érkezett.

Tisztelettel,
Jim Fleming

Jamest állítólag letartóztatták, weboldalát lekapcsolták.

Forrás: http://www.subversiveelement.com/MindControlFlemming.html

Idegenek...kés alatt

1995-ben, egy Ray Santilli nevű, londoni vállalkozó adta ki azt a fekete-fehér filmfelvételt, amin egy idegen lény boncolása látható. A test az 1947-es új-mexikói, roswelli ufóbalesetet követően került a hadsereg kezébe. Santilli eredetileg régi Elvis Presley kópiákat próbált felkutatni. A filmet, állítása szerint egy nyugdíjas, katonai operatőrtől kapta, aki anonim kívánt maradni.
Elsőként a Fox televízió vetítette le az USA-ban. Többször is adásba került, a novemberi vetítést már 11,7 millióan követték. Számos szakértő is megszólalt az ügyben, így az Oscar-díjas Stan Winston, aki például a Terminátor filmek speciális effektusáért felelt. Ő egyébként csalásnak tartotta. Egy Cyril Wecht nevű patológus, a boncolás menetét teljesen szabályosnak, hitelesnek fogadta el, ám a földönkívüliről nem kívánt nyilatkozni.
11 évvel később, 2006-ban Santilli és a film producere Gary Shoefield elismerték, hogy az egész valójában egy „rekonstrukció” volt, pontosabban, az eredeti 22 tekercs filmből, csak néhány képkockát vágtak bele a sajátjukba. /1 tekercs film= 4 perc játékidő. Könnyen kiszámolható, hogy a teljes boncolás filmanyaga másfél órás lehetett./ Az eredetit Santilli 1992-ben tekintette meg, de mire elég pénzük lett, hogy megvegyék, addigra a hő és a pára tönkretette az anyag nagy részét.
Ha végiggondoljuk, ez sehogy se stimmel. Adva van egy 1947-es kópia, ami derekasan ellenállva az idők viharainak, sértetlenül fennmarad 45 éven át. Santilli 92-ben megnézi, kifejezi szándékát, hogy szeretné megvenni. Mivel talán az évszázad legszenzációsabb anyagáról van szó nem csoda, hogy a visszavonult operatőr horror áron kínálja eladásra. Santilli elkezd gyűjteni, közben valahogy kitudódhatott, hogy itt egy üzlet formálódik. El tudom képzelni, hogy magasabb szintekről próbálták megakadályozni, hogy kikerüljön a boncolásról készült film. Egyenesen eltüntették a tekercsek jelentős részét. Mire Santilli jelentkezett érte, a töredék részét kapta meg. Ezek után készít egy megrendezett filmet, némi eredeti képkockával fűszerezve, azt azonban sosem mondták meg, hol toldották bele ezeket.

A Természet Világa online kiadásában megjelent egy kétrészes cikk, amiben Trey Stokes, a speciális effektusok szakértője, illetve egy sebész, Joseph A. Bauer nyilatkozik a boncolásról. Stokes rendkívül bonyolult, nyakatekert módon vázolja fel a hamisítás menetét, öntőformákkal, szimulált vérrel, belsőségekkel, stb., ugyanakkor fenntartja, hogy mindez részéről csak hipotézis.
http://www.termeszetvilaga.hu/szkeptikus/stokes.html
A sebész kommentárja főleg az eljárás módszertani vonatkozásaira korlátozódik, a sziketartásban, védőöltözékben, az operatőr által elfoglalt pozíció, stb. hibáiban látja a hamisítás tényét, a test anatómiájáról nem nyilatkozik. Nem látni komolyabb érveket, összességében inkább „kukacoskodásnak” fogható fel véleménye.
http://www.termeszetvilaga.hu/szkeptikus/bauer.html
Több érv is szól az eredetiség mellett. Egyes szakértők a filmen látott faliórát, telefont mind korhűnek találták. Valaki még a boncmestert is felismerte, mint aki a 40-es évek idején tevékenykedett.
Legutóbb felbukkant a CIA egyik tudósa, Kit Green is. Neki a Pentagonban mutattak fényképeket, jelentéseket a roswelli, földönkívüli boncolásáról. Állítása szerint, az általa látott anyagok teljes mértékig összhangba hozhatók a filmmel.
https://www.thesun.co.uk/news/9382232/leaked-memo-suggests-fake-roswell-alien-autopsy-video-real-cia-scientist-pentagon-briefing/
Az egyik legnyomósabb érv azonban az a vezérlőpanel, amit szintén a 47-ben lezuhant ufóroncsban találtak. A vezető e panel segítségével, gondolati úton irányíthatta az űrhajót, hat ujj van kiképezve rajta. A filmen egy hat ujjú lényt boncolnak.

Az ujjaknál maradva, ez az anatómia furcsaság időnként az embernél is fel-felbukkan. Nem köztudott, de Szent István királyunk is hat ujjú volt, /sámán ujjnak is mondják./ Ezt egy róla készült, korabeli ábrázolás is mutatja a királyi paláston.
http://hunok.hu/korona/korona07.html
Nem gondolom, hogy a hímzőnő merészelt volna így gúnyt űzni belőle, alighanem lecsapták volna a fejét. De napjainkban is látni rá néha példát, hogy egy-egy családba beszületnek hatujjúak. Mintha ez egy közös, földönkívüli-földi genetikai egyezőség lenne, ami lehet, hogy évezredekkel ezelőtt gyakoribb volt, mára kiveszett. Egyes kutatók utalnak is arra, hogy a földi ember genetikájába a történelem során többször is belenyúltak más civilizációk, most úgy néz ki igazuk lehet.
Ugorjunk az időben előre. A szovjeteknek is megvan a maguk boncolásról készült filmje. Ez már színes, viszont lényegesen rövidebb. A „KGB titkos ufó aktái” című filmből származik.

A film talán a 60-as években készülhetett, és mivel nem teljes testet, csak testrészek boncolását látjuk, sokkal nehezebb véleményt alkotni róla. A legszembetűnőbb és érthetetlen felelőtlenség, amit több kommentelő megjegyzett, az a sebészeti maszkok hiánya. Egy boncolást nem lehet, megfelelő, az arcot is eltakaró védőeszközök nélkül végezni.
A felsőtest, aminek a felnyitását végzik, igen kicsinek tűnik, alig foglal helyet a boncasztalon, valószínűleg a teljes test is kistermetű lehetett. Mellette a karja, vézna, vékony, és ha figyelmesen megnézzük, négy ujjat számolhatunk meg rajta. Ezek a jellemzők elméletileg egybevágnak a kis Szürkék testfelépítésével, ahhoz azonban kevesek, hogy egyértelmű következtetésekre jussunk belőle.
Mindkét boncolás sok kérdést vet fel, lehet rajtuk gondolkodni, és ha néhány éven belül, vagy még korábban, a földönkívüli jelenlét nyilvános közzétételére végre sor kerül, talán ezekkel a filmekkel kapcsolatban is tisztábban fogunk látni.
Felhasznált forrás: https://en.wikipedia.org/wiki/Alien_autopsy

Kiszivárogtatók: Bob Lazar

Robert Scott Lazar /1959- / amerikai mérnök, akit állítása szerint a 80-as évek végén vettek fel a szupertitkos S4-es létesítménybe, ami Nevadában, az 51-es körzet közelében fekszik. Kollégáival itt egy idegen űrhajó visszafejtésén dolgozott, továbbá lehetősége volt betekinteni azokba az iratokba, amik a földönkívüliek földi tevékenységeit írták le, 10.000 évre visszamenően.
Érdemes tudni, hogy abban az időben, amikor Lazar élményeit szerezte, már rengeteg lezuhant, vagy egyéb módon megszerzett földönkívüli űrhajó volt a nagyhatalmak birtokában. Az Ő tipikusan csészealj formájú járműve, „csak” egy volt a sok közül, mert például a háromszög alakú, földi fejlesztésű ufókkal való kísérletek régóta előrehaladott állapotban voltak.
Erről bővebben itt: https://kozmikustitkok.blogspot.com/2019/07/tr-3b-foldi-ufo-edgar-fouche-interju.html
George Knapp a KLAS TV riportere, az On The Record című műsorban, Las Vegasban készített interjút Lazarral, 1989-ben. Az alábbiakban ebből az interjúból olvashatók részletek.

Lazar: Az első kézzelfogható élményem az antianyag reaktorral volt.
Knapp: Elmagyaráznád mi ez, hogyan működik, és mit csinál?
Lazar: Ez egy 18 hüvelyk átmérőjű diszk, egy gömb tetején.
Knapp: Van egy modellünk, amit az egyik barátod készített. Mesélnél róla? Itt van ...

Lazar: A torony belsejében a 115.elem van, amit csak úgy beletettek. Ez egy szuper nehéz elem. És ami az összes többi működését illeti, azt tényleg nem tudom, mármint hogy mi van a legalján ... A 115-ös létrehoz egy gravitációs mezőt a teteje körül. Az a kis hullámvezető, ami láttál, lényegében „felszállítja” a gravitációs hullámot. És ezt utána felerősítik az űrhajó alsó részén. De általánosságban, az egész technológia gyakorlatilag ismeretlen.
Knapp: Most láttuk a modellt. Láttuk ezeket a képeket. Nagyon, nagyon egyszerűen néz ki. Szinte túl egyszerűen ahhoz, hogy bármit is meg tudjon csinálni.
Lazar: Így van.
Knapp: Alkatrészek?
Lazar: Nem volt kimutatható. Alapvetően az volt a feladat, hogy minden rendelkezésünkre álló készterméket visszafejtsünk. Aztán lépjünk hátra, és tudjuk meg hogyan készült, hogyan lehet földi anyagokkal elkészíteni. Nem lehetett túl gyorsan haladni.
Knapp: Szerinted mióta tartották ott ezt a technológiát?
Lazar: Úgy tűnt elég hosszú ideje, de igazán nem tudom.
Knapp: Mit tudsz csinálni egy antianyag generátorral? Hogyan működik?
Lazar: Átalakítja az antianyagot ...De nem „átalakítja”. Ez egy annihilációs reakció. Rendkívül erőteljes reakció - az anyag 100 %-ban energiává történő átalakulása – nem hasonlítható a maghasadáshoz vagy a fúziós reakcióhoz, ahol valahol az anyag 1% -nak nyolctizede alakul energiává.
Knapp: Hogyan működik? Hogy kezdődik a reakció?
Lazar: Igazából, ha a 115-ös elem benn van, a reakció megindul.
Knapp: Automatikusan?
Lazar: Igen.
Knapp: Nem értem. Úgy értem, nincs gombnyomás, vagy hasonló?
Lazar: Nem, nincs nyomógomb. Nyilvánvaló, hogy a „115”-öst protonokkal bombázva, antianyag részecske válik ki [megjegyzés: az „115” először átalakul „116” –os elemmé, aminél rögtön radioaktív bomlás lép fel, így egy anti-proton szabadul fel a folyamatban]. Az antianyag részecske bármilyen anyaggal reagál, úgy képzelem, hogy a reaktorban van valamilyen célrendszer. Ez viszont hőt bocsát ki. És valahol a rendszerben van egy 100% -os hatékonyságú termoelektromos generátor, lényegében hő-elektromos generátor.
Knapp: Hogy kapcsolódik az antianyag reaktor a gravitáció generálásához, amiről korábban beszéltél?
Lazar: Nos, ez a reakció két célt szolgál. Óriási mennyiségű villamos energiát szolgáltat, amely szinte melléktermék. A gravitációs hullám kialakul a gömbön. Ez a 115-ös elem több folyamaton megy keresztül, de a pontos folyamatot nem hiszem, hogy bárki is igazán tudná. A hullámvezető „felszállítja” a gravitációs hullámot. A csészealj teteje felől az alsó részre irányul, ahol három gravitációs „erősítő” van, amelyek a gravitációs hullámot erősítik és irányítják.
Knapp: Akkor lényegében saját gravitációs mezőt hoz létre.
Lazar: Saját gravitációs mezőt.
Knapp: Egész biztos meg vagy győződve arról, hogy a földi tudomány jelenleg nem rendelkezik ezzel a technológiával? Jelenleg van ilyenünk az S4-nél, nem tudjuk létrehozni?
/Szerk: Knapp kérdése itt a kommersz, „fősodratú” tudományra vonatkozhat, nem a szupertitkos, aranyketreces tudományra. Ez utóbbi már évtizedek óta közlekedik földi gyártású ufókkal./
Lazar: Így van.
Knapp: Miért nem? Miért nem tudjuk?
Lazar: A technológia még nincs egyenesben ... Ma még azt sem tudjuk, hogy mi a „gravitáció” valójában!
Knapp: Nos, mi az? Mit tanultunk róla, mi a gravitáció?
Lazar: A gravitáció egy hullám. Sok különböző elmélet létezik, beleértve a hullámokat is. Elméletük szerint a gravitációt részecskék [gravitonok] okozzák, ami szintén helytelen. Mert a gravitáció egy hullám. Az alaphullám, jelenleg így tudnak „megcsapolni” egy elemet.
Knapp: Tehát saját gravitációt tudsz létrehozni. Ez mit jelent? Mi teszi lehetővé ezt?
Lazar: Így szinte bármit megtehetsz. Gravitációs téridő torzítás. Ez egy másik utazási eljárás, ahol ahelyett, hogy egy lineáris [egyenes vonalú] módszerrel utaznál – ahol az „A” pontból a „B” pontba haladsz - most torzíthatod az időt és a teret, lényegében a hegyet hozod Mohamedhez. Majdhogynem idehozod a célállomást, anélkül, hogy mozognál. És mivel torzítod az időt, mindez pillanatok alatt zajlik le. Ez a koncepció nagyon messzire vezet!
Knapp: Persze, amit az UFO szkeptikusok mondanak, hogy: „igen, van élet valahol az Univerzumban. De soha nem jöhetnek ide - túl messzire vannak.-” Az a fajta technológia, amiről beszélsz, a térről, az időről, és más dolgokról tett ilyesfajta megfontolásokat irrelevánssá teszi.
Lazar: Pontosan! Mert ha torzítod az időt, akkor már nincs is normális időbeli referencia. És ezt a saját gravitációddal állítod elő.
Knapp: Előre vagy hátra tudsz mozogni az időben? Erre akarsz kilyukadni?

Lazar: Nem, alapvetően nem. Legalábbis abban a tekintetben, amiről itt beszélünk - hogyan kell nagy távolságokat áthidalni gyorsabban, mint a fénysebesség. A csészealj alján található a három gravitációs generátor. Ha távoli pontba akarnak menni, az űrhajó oldalra fordul. A három gravitációs generátor egy „gravitációs sugarat” hoz létre. Azt csinálják, hogy mindhárom generátort egy pontra irányítják, és azt „fókuszpontként” használják. Maga az űrhajó a „ponthoz” kapcsolódik! Mindez a torzított időben történik, így az idő nem növekszik. A „sebesség” lényegében végtelen.
Knapp: Mesélnél arról, amikor először láttad működés közben az antianyag-reaktort vagy bemutatót róla, jó néhány bemutatón részt vettél.
Lazar: Amikor először láttuk működés közben, mi – egy barátommal Barry-vel, akivel együtt dolgoztam – csak betettük az üzemanyagot a reaktorba, rátettük a fedelet. Azonnal kialakult egy gravitációs mező, és ő azt mondta: "Érzed?" És olyan érzeted volt, mintha két mágnesrudat próbálnál összenyomni. Ez egy repulziós /taszító/ mező volt.
Forrás: http://www.stealthskater.com/Documents/Lazar_2.pdf