A Krill papírok-Első rész

 A KRILL-papírok látszólag a semmiből bukkantak elő. Ki az az O. H. Krill? Helyesek az információk? A szöveg egyes részei helyesek, mások helytelenek? Honnan származnak a papírok...........?

HELYZETJELENTÉS A FEJLETT TECHNOLÓGIA MEGSZERZÉSÉRŐL, ÉS AZ IDEGEN KULTÚRÁKKAL VALÓ INTERAKCIÓKRÓL.

írta: O.H. KRILL

/Szerk: A papírokat átolvasva nyilvánvaló, hogy a benne foglaltak egy része dezinformáció, ami vagy a szerzőtől közvetlenül jön, vagy őt is megtévesztették. Ezért itt csak az iromány azon részletei olvashatók, melyekre más források is utalnak, vagy az eddig ismert tények szerves kiegészítői lehetnek. /
Összefoglalás
Az alatt a negyven év alatt, mialatt az ufókat aktívan megfigyelték civilizációnkban, rengeteg adat gyűlt össze - olyan adatok, amelyek gyakran rámutattak a jelenség olyan aspektusaira, melyeket elhallgattak. Az információk elhallgatása és tagoltsága következtében kultúránk a "valóság" több szintjére töredezett szét, amelyek egyszerre léteznek, és állnak szemben egymással. Kultúránk egy része nem hisz, vagy nem akar hinni más fajok létezésében; kultúránk egy része elismeri létezésüket, vagy létezésük valószínűségét; kultúránk egy része ténylegesen kölcsönhatásban van más fajokkal. Ezek az egyidejű valóságok hozzájárulnak ahhoz a rendkívüli zűrzavaros állapothoz, amelyben találjuk magunkat.
Az ufók kutatása hasonló mintát követ. Egyesek teljesen empirikus szemszögből vizsgálják a kérdést; mások mintákat és funkcionális összefüggéseket keresnek az eseményekben; megint mások kimennek, és a megfelelő időben felteszik a megfelelő kérdéseket, és válaszokat kapnak. A megjelent válaszok némelyike egyesek számára meglehetősen nyugtalanító, és fantasztikus.
Összességében új fogalmakkal találkozunk a fizikában, új fogalmakkal a pszichológiában, és azzal a fokozatosan növekvő tudatossággal, hogy nemcsak hogy nem vagyunk itt egyedül, de soha nem is voltunk. És mintha ez még nem lenne elég, kiderül, hogy társadalmunk egyes csoportjai már tudtak erről, és nyilvánvalóan már jó ideje kapcsolatban állnak néhány ilyen idegen fajjal.
A lényeg az, hogy az emberiséget mindvégig egy hamis útra vezették, egy olyan útra, amelyet összeesküvések, és félretájékoztatás rétegei tarkítottak. Emberi oldalról a technológiai tudás, és az abszolút hatalom volt az indíték. Az idegenek oldaláról a túlélés volt az indíték, legalábbis ami a domináns idegen látogatókat illeti.
Ennek az írásnak az a szándéka, hogy az ezzel kapcsolatos részletek nagy részét nyilvánosságra hozza. Nem arra kérünk benneteket, hogy higgyétek el, hanem arra, hogy fontoljátok meg a történtek, a történések, és az orrunk előtt zajló események fényében. Ha úgy találjátok, hogy nem tudjátok megemészteni az ilyen gondolatokat, vagy nem tudtok vele megbirkózni, ne olvassátok tovább.
Teljesen nyilvánvaló, vagy annak kellene lennie, hogy az UFO helyzet egyszerre összetett és veszélyes. Az ufóprobléma egy több szituációs, és többdimenziós jelenség. A következőket állapítottuk meg, amelyeknek ténybeli alapja van:
-    Más világokból származó űrhajók zuhantak le a Földön.
-    Az idegen űrhajók mind ultradimenzionális, mind e dimenzión belüli forrásokból származnak.
-    A korai amerikai kormányzati erőfeszítések az idegen technológia megszerzésére sikeresek voltak.
-    Az amerikai kormánynak voltak élő idegen túszai valamikor.
-    A kormány végzett boncolást idegen holttesteken.
-    Az amerikai hírszerző ügynökségek, biztonsági ügynökségek, és állami szervek részt vesznek a tények eltussolásában.
-    Embereket raboltak és rabolnak el, csonkítottak meg, gyilkoltak meg, és rabolnak el jelenleg is az UFO helyzet következtében. /Szerk: Idegen részről az emberek megcsonkítása nem jellemző, legalábbis erre utaló jelekről nem tudni. Ha ember egészségkárosodást szenvedett, az inkább véletlen balesetnek tudható be./
-    Jelenleg egy aktív idegen jelenlét van a bolygónkon, amely a társadalmunk különböző elemeit irányítja.
-    Idegen erők bázisokat tartanak fenn a Földön és a Holdon.
-    Az USA kormánya egy ideje munkakapcsolatban áll idegen erőkkel, kifejezetten azzal a céllal, hogy technológiát szerezzen a gravitációs meghajtás, a sugárfegyverek és az agykontroll terén.
-    Több millió marhát öltek meg a biológiai anyagok megszerzése során.
-    Mind az idegenek, mind az amerikai kormány felelős az állatcsonkításokért, de különböző okokból.
-    Egy többdimenziós világban élünk, amelyet más dimenziókból származó entitások átfednek és látogatnak. Sokan ezek közül az entitások közül ellenségesek. Sokan nem ellenségesek.
-    Genetikai fejlődésünk és vallásaink alapja a nem földi, és földi erők beavatkozásában rejlik.
-    A tényleges technológia messze meghaladja a közvélemény által érzékelt technológiát.
-    Az Egyesült Államok űrprogramja egy álcázott művelet, amely PR célokból létezik.
-    Aktívan gyilkolnak embereket, hogy elhallgassák a tényeket a helyzetről. A CIA és az NSA olyan mélyen benne van, hogy a leleplezés a nyílt struktúrájuk összeomlását okozná.
-    A tények azt mutatják, hogy az idegenek nyílt jelenléte öt-tíz éven belül bekövetkezik.
-    A mi civilizációnk egy a sok közül, amelyek az elmúlt milliárd évben léteztek.
Valószínűleg több következtetésed is lesz. Hogy lásd, csak olvasd tovább....

Állatcsonkítások és ufók 

Általános kronológia

1963 közepén, a texasi Haskell megyében egy sor állattámadás történt. Az egyik tipikus esetben egy Angus bikát találtak, amelynek a torkát elvágták, és egy csészealj méretű sebet ejtettek a hasán. A polgárok a támadásokat valamilyen vadállatnak tulajdonították. /Az állatcsonkításokról részletesebben itt:https://kozmikustitkok.blogspot.com/2020/05/szarvasmarha-csonkitasok.html/
A következő évtizedben szórványosan érkeztek jelentések hasonló támadásokról az állatállomány ellen. Ezeket a támadásokat alkalmanként "állatcsonkításként" írták le. E ritkán előforduló jelentések közül a legjelentősebb, "Snippy", a ló halála volt, 1967-ben Colorado déli részén, amelyet a környékbeli UFO-észlelések, a Condon Bizottság vizsgálata, és a sajtó világméretű tudósítása kísérte.
A modern állatcsonkítási hullám 1973-ban kezdődött meg igazán. Ezt az évet általában az utolsó összehangolt UFO csapás évének tartják, bár a két évvel későbbi események fényében okkal megkérdőjelezhető ez az állítás.
1973-ban és 1974-ben, a klasszikus csonkítási jelentések többsége az Egyesült Államok középső részén keletkezett.
1975-ben egy példátlan támadási hullám indult el, az Egyesült Államok nyugati kétharmadában. A csonkításokról szóló jelentések ebben az évben érték el a csúcspontjukat, amelyet ufókról, és azonosítatlan helikopterekről szóló beszámolók kísértek. 1978-ban a támadások fokozódtak.
1979-re számos állatcsonkítás történt Kanadában, elsősorban Albertában és Saskatchewanban. Az Egyesült Államokban a támadások egy szinttel lejjebb estek.
1980-ban az Egyesült Államokban megnőtt az aktivitás. Azóta ritkábban jelentenek állatcsonkításokat, bár ez részben annak is betudható, hogy a farmerek, és állattartók egyre kevésbé jelentik ezeket. A csonkítások még mindig folytatódnak. Több mint tízezer állat pusztult el az Egyesült Államokban; bár a csonkítások világszerte előfordulnak, mindig ugyanazok a körülmények állnak fenn.
Általános észrevételek

Minden olyan vizsgálatnak, amely a haszonállatok és más állatok elleni csonkítási támadások rendszeres előfordulását kívánja feltárni, be kell vonnia a vizsgálat körébe bizonyos tényezőket, amelyek közvetlenül kapcsolódhatnak, vagy nem kapcsolódhatnak magukhoz a csonkítási cselekményekhez. Ezek a állatcsonkítások - a külső vagy belső testrészek elpusztítása, és titokban történő eltávolítása - az 1960-as évek óta szó szerint állatok (elsősorban haszonállatok) ezrei ellen irányultak. Az ezeken az állatokon végzett műtéteket elsősorban hátborzongató pontossággal végzik, ami rendkívül kifinomult eszközök, és technikák használatára utal. A csonkítások zsibbasztó és kitartó rendszeressége, valamint a haszontalan tetemek látszólag laza eltüntetése, mind a csonkítók rendkívüli magabiztosságára - sőt arroganciájára - utal. Ezt az arroganciát látszólag igazolja az a szabadság, és büntetlenség, amellyel ezeket a cselekményeket végrehajtották.
A csonkítások alapos kivizsgálása során hamarosan kiderül, hogy a probléma egy konkrét eleme mennyire releváns. A jelöletlen, és egyébként azonosítatlan helikopterek megjelenésére utalok, az állatcsonkítási helyszínek térbeli és időbeli közelében. A kettő előfordulása elég gyakori ahhoz, hogy a véletlent felülírja.
Ezek a rejtélyes helikopterek szinte mindig azonosító jelzés nélküliek, vagy a jelzések úgy tűnnek, mintha átfestették, vagy valamivel letakarták volna őket. A helikopterekről gyakran jelentik, hogy rendellenes, nem biztonságos, vagy illegális magasságban repülnek. Előfordulhat, hogy megriadnak, ha a szemtanúk, vagy a rendfenntartók megpróbálnak közeledni.
Számos beszámoló szól a helikopterek utasainak agresszív viselkedéséről, a szemtanúkat üldözik, "zümmögnek", lebegnek fölöttük, vagy akár tüzelnek is rájuk. Időnként ezek a helikopterek az állatcsonkítások helyszíneinek közvetlen közelében jelennek meg, sőt, akár egy legelő felett is lebegnek, ahol később egy tetemet találnak. Megfigyelhetők röviddel az állatcsonkítások előtt vagy után - vagy az azt követő napokon. A szándék itt csupán az, hogy hangsúlyozzuk, a "titokzatos helikopter" elem a kérdésnek egy olyan része, amely megérdemli a vizsgálatot.
A "titokzatos helikopterek" ötlete nem az állatcsonkításokkal egyidejűleg alakult ki. Ilyen helikopterekről -- jelöletlenek, alacsonyan repülnek, hangjukról (vagy helikopternek tűnő hangjukról) -- már évek óta beszámoltak, és egy még elterjedtebb jelenséggel - a "fantom" (merevszárnyú) repülőgépekkel - hozták összefüggésbe. Magukat a helikoptereket sok országban látták már olyan területen, ahol ufókat jelentettek. Néhány érdekesebb beszámolóban a rejtélyes helikoptereket az ufókkal együtt látták, vagy röviddel az ufók észlelése után.

A legtalálóbb eset, ami eszembe jut, de biztosan nem a legelszigeteltebb, az egy olyan eset, amelyet Virgil Armstrong írt le "Amit a NASA nem mondott el nekünk a Holdról" című előadásában. A helikopterekről és az ufókról általában értekezik. /Szerk: Virgil Armstrong, a hadsereg nyugalmazott hírszerző tisztje, az ország top hírszerző ügynökségének vezetője nyolc évig, tíz évig szolgált, mint az eredeti zöldsapkások tagja. A hadsereg hírszerző tisztjeként részt vett az első ismert UFO elfogásában, az USA-ban /Project Grudge, Sands Proving Grounds, Új-Mexikó. Ennek az incidensnek a kinövéseként kutatása lehetővé tette, hogy feltárja az UFO-jelenségek további bizonyítékait, és végül kontakttá váljon. Az „Armstong Report” című könyv szerzője./
Armstrong leírja egy barátját, aki feltalált egy speciális kameraelrendezést azzal az ötlettel, hogy ezzel megnöveli az esélyét annak, hogy jó képeket készítsen az ufókról. A kamerát egy lézerrel együtt egy pisztolytartóra szerelték. Az elképzelés az volt, hogy ha megjelenik egy UFO, akkor a lézerrel rálő az ufóra, és remélhetőleg az UFO megáll, lehetővé téve számára, hogy minőségi képeket készítsen.
Nem sokkal azután, hogy felállították a sivatagban, valóban megjelent egy UFO, és elsütötték a lézert, mire a korong lebegve megállt. Elég jó képeket készítettek róla. Nem sokkal később a korong elrepült. Perceken belül hallották a helikopterek összetéveszthetetlen hangját, amelyek feléjük tartottak. A helikopterek stratégiailag a csoportjuk körül szálltak le, és a helikopterekből egy csapat feketesapkás szállt ki, akik a légierő stratégiai biztonsági erőihez tartoztak. A feketesapkások parancsnoka odasétált a csoporthoz, és megkérdezte: "Mit keresnek itt?". "Nyilvánvalóan repülő tárgyakat fényképezünk, épp most láttunk egy repülő csészealjat, és nagyon-nagyon jó képeket készítettünk róla". A parancsnok ezután megkérdezte a csoport vezetőjét, hogy tudja-e, hol van. A csoport vezetője azt válaszolta: "Nem". A parancsnok ekkor azt mondta: "Javasoljuk, hogy azonnal tűnjenek el innen!". A csoportvezető ekkor megkérdezte: "Milyen jogon mondják nekünk, hogy tűnjünk el innen? Ez kormányzati föld?" A feketesapkások parancsnoka így válaszolt: "Valóban az. Ez az Andrews légibázis, és ha tíz percen belül nem tűnnek el innen, le vannak tartóztatva". Ezzel a feketesapkások eltávolították a filmet a kamerából, és a csoport távozott.
Ez nem csak egy olyan esetet illusztrál, amikor az ufókat a helikopterekkel kapcsolatban látják, hanem azt is szemlélteti, hogy vagy a korongok egy része a miénk, vagy katonai/kormányzati kapcsolatunk van azokkal, akik ezekkel repülnek. A fent említett helikopterek nem a titokzatos helikopterek, hanem az Egyesült Államok katonai helikopterei voltak.

A katonai helikopterek, és az Egyesült Államok tulajdonában lévő korongok egy másik esete, Wendell Stevens "UFO-baleset Aztecnál" című könyvéből származik. A könyvben elmeséli azt az esetet, amikor egy indián, hátizsákos túrán volt a hegyekben az 51-es körzet közelében, Groom Lake-ben, a Nellis légitámaszpont lőterénél, Las Vegastól északra. Meghallotta a közeledő helikoptereket, és elrejtőzött. A helikopterek a hangosbeszélőn keresztül figyelmeztetést sugároztak, hogy bárki, aki a környéken tartózkodik, mutatkozzon, mert "veszélyes katonai tesztet" fognak végrehajtani. Az indián megtartotta rejtőzködő testhelyzetét, a helikopterek pedig elrepültek fölötte, és visszarepültek a Groom Lake-i létesítmény felé. Percekkel később két helikoptert láttak felfelé repülni a kanyonban, és egy fekete korong repült közöttük és kissé felettük. Elrepült fölöttük, majd a helikopterek megfordultak, és visszarepültek a bázis felé, majd nem sokkal később a korong is követte őket. Az illető nevét és azt, hogy hogyan lehet vele kapcsolatba lépni a további részletekért, a könyvben megadták.
A rejtélyes helikopterekkel kapcsolatos helyzetek egy kissé ármányosabbnak tűnnek. Jó példa erre egy esemény, amely a montanai Madison megyében történt, 1976 júniusa és októbere között. Huszonkét megerősített szarvasmarha-csonkítás történt ebben az időszakban, és ezeket a megye egész területén csendes, jelöletlen, fekete helikopterekről szóló jelentések kísérték, a levegőben és a föld közelében villogó, vagy állandóan világító rendellenes fényekről, jelöletlen merevszárnyú repülőgépekről, fehér furgonokról távoli, és korábban megközelíthetetlen területeken.
A STIGMATA 5. számában (1978 ősz-tél) Tom Adams felvázolta a legjelentősebb spekulatív magyarázatokat, amelyek a csonkítás és a helikopter kapcsolatát magyarázzák, többek között a következőket:
-    A helikopterek maguk is ufók, földi járműnek álcázva. /Szerk: Rendkívül rossz, átgondolatlan következtetés/
-    A helikopterek az amerikai kormányzatból/katonaságból származnak, és közvetlenül részt vesznek a tényleges csonkítások végrehajtásában.
-    A helikopterek kormányzati/katonai eredetűek, és nem vesznek részt a csonkításokban, hanem azokat vizsgálják.
-    A helikopterek kormányzati/katonai eredetűek, tudnak az állatcsonkítók kilétéről és indítékairól, és jelenlétükkel megpróbálják elterelni a figyelmet a hadsereg esetleges érintettségéről.
A válasz, ami Tom Adams szerint, a fenti magyarázatok kombinációja lehet. Olyan spekulációk is felmerültek, hogy biológiai kísérletekben vesznek részt a vegyi vagy biológiai hadviseléssel, vagy kőolaj- és ásványkincs lelőhelyek geobotanikai kutatásában. Egyik alkalommal egy katonai szabványnak megfelelő szikét találtak egy állatcsonkítás helyszínén. Mivel a korongok többnyire a csonkításokhoz kapcsolódnak, úgy gondolják, hogy ez egy elterelő hadművelet volt.
Ezek az események, illetve a róluk való beszélgetés csak előfutára annak a tényleges leleplezésnek, ami a csonkítások mögött áll: a biológiai anyagok idegenek általi megszerzése saját felhasználásra. Ahhoz, hogy ezt logikusan és egymásra épülő módon tárgyalhassuk, át kell tekintenünk, hogy mi is történt valójában az orrunk előtt: közvetlen interakció a földönkívüli biológiai entitásokkal (EBE-k). Ennek megvitatásához azonban meg kell próbálnunk az elején kezdeni azzal, amit ma már igaznak tudunk.
A Saga kezdete
Úgy tűnik, hogy az egész évezredekkel ezelőtt kezdődött, de a vita szempontjából kezdjük néhány olyan eseménnyel, amelyet mindannyian ismerünk. 1947-ben, két évvel az első nukleáris robbantás után, amelyet a jelenlegi civilizációnk felrobbantott, jött a Mantell-epizód. Ez volt az első olyan feljegyzett eset, amikor földönkívüliekkel történt katonai összecsapás, amely egy katonai pilóta halálával végződött. /Bővebben itt:https://en.wikipedia.org/wiki/Mantell_UFO_incident /  Most már teljesen nyilvánvaló, hogy a kormányunk nem igazán tudta, hogyan kezelje a helyzetet. 1952-ben a nemzet fővárosa fölött egy sor korong berepülése zajlott le. Ez az esemény vezetett az Egyesült Államok biztonsági erőinek (CIA, NSA, DIA, FBI) bevonásához, hogy megpróbálják ellenőrzés alatt tartani a helyzetet, amíg meg nem értik, mi történik. Ebben az időszakban a kormány létrehozott egy munkacsoportot, amelyet Majestic Twelve (MJ-12) néven ismertek. Az eredeti tagok a következők voltak: Hillenkoetter admirális, Dr. Vannevar Bush, James Forrestal miniszter, Nathan P. Twining tábornok, Hoyt S. Vandenberg tábornok, Dr. Detlev Bronk, Dr. Jerome Hunsaker, Sidney W. Souers, Gordon Gray, Dr. Donald Menzel, Robert M. Montague tábornok és Dr. Lloyd V. Berkner.

Az MJ-12 csoport a megalakulása óta folyamatosan létezik, és új tagok váltják fel az elhalálozottakat. Amikor például Forrestal miniszter feldúlt lett, mert látta, hogy az Egyesült Államok eladta magát a második világháborúban, végül egy haditengerészeti kórházba került érzelmi túlterhelés miatt. Mielőtt a rokonok eljutottak volna hozzá, "kiugrott egy 16. emeleti ablakon". A legtöbb hozzá közel álló személy öngyilkosságát mesterkéltnek tartja. Amikor Forrestal meghalt, Walter B. Smith tábornok lépett a helyébe.
1947 decemberében létrehozták a Sign programot, hogy minél több információt szerezzenek az ufókról, azok teljesítményének jellemzőiről és céljairól. A biztonság megőrzése érdekében a Project Sign, és az MJ-12 közötti kapcsolatot a Légi Felszerelési Parancsnokság hírszerzési részlegén belül két személyre korlátozták, akiknek az volt a feladatuk, hogy bizonyos típusú információkat csatornákon keresztül továbbítsanak. A Sign program 1948 decemberében alakult át Grudge projektté. A Grudge projektnek volt egy civil megfelelője, a Blue Book program, amelyet mindannyian ismerünk. A Blue Booknak csak "biztonságos" jelentéseket adtak át. 1949-ben az MJ-12 kidolgozott egy MJ-1949-04P/78 elnevezésű kezdeti készenléti tervet, amely lehetővé tette bizonyos adatok nyilvánosságra hozatalát, amennyiben az szükségessé válna.
A Majestic 12-t eredetileg George C. Marshall tábornok szervezte meg 1947 júliusában, hogy tanulmányozza a Roswell-Magdalene UFO-baleset helyreállítását és a törmelékeket. Hillenkoetter admirális, aki 1947. május 1-től 1950 szeptemberéig a CIA igazgatója volt, úgy döntött, hogy aktiválja a "Robertson Panel"-t, amelynek célja az volt, hogy megfigyelje az országszerte megjelenő civil UFO-kutató csoportokat. Ő is csatlakozott a NICAP-hoz 1956-ban, és az igazgatótanács tagjává választották. / A NICAP megalapítója Donald Keyhoe őrnagy volt, életrajzáról részletesebben itt: https://kozmikustitkok.blogspot.com/search/label/Donald%20E.%20Keyhoe/Ebből a pozícióból volt képes az MJ-12 "téglájaként" tevékenykedni, más titkos szakértőkből álló csapatával együtt. Képesek voltak a NICAP-ot bármilyen irányba terelni, amerre csak akarták. Mivel a "repülő csészealj program" teljes mértékben az MJ-12 ellenőrzése alatt állt, és a tárgyi bizonyítékokat elrejtették, Marshall tábornok nyugodtabban érezte magát ebben a nagyon bizarr helyzetben. Ezek az emberek és utódaik 39 éven keresztül, sikeresen tévesztették meg a nyilvánosság nagy részét, beleértve a nyugati világ nagy részét is, hamis szakértők felállításával, és befolyásuk latba vetésével, hogy tervük jelentős sikerrel működjön. Egészen mostanáig.
Az 1947. július 2-i roswelli balesetet, és az 1947. július 3-i, Új-Mexikó Magdalena melletti San Augustine Flatsnál lezuhant UFO megtalálását követő hat hónapon belül megtörtént az ügynökségek nagyfokú átszervezése, és az emberek átcsoportosítása. Fő irányvonala, és létrehozásának oka a korongok technológiáinak elemzése, és megkísérelt lemásolása volt. Ezt a tevékenységet a következő csoportok irányították:
-    a Kutatási és Fejlesztési Tanács (R&DB).

-    a légierő kutatási és fejlesztési részlege (AFRD)

-    a Haditengerészeti Kutatási Hivatal (ONR)

-    a CIA Tudományos Hírszerzési Hivatala (CIA-OSI)

-    az NSA Tudományos Hírszerzési Hivatal (NSA-OSI)
E csoportok közül egyetlen egynek sem szabadott volna ismernie a teljes történetet. Mindegyik csoport csak azokat a részeket ismerhette meg, melyeket az MJ-12 engedélyezte nekik. Az MJ-12 a különböző civil hírszerző és nyomozó csoportokon keresztül is működik. A CIA-t, és az FBI-t az MJ-12 manipulálja céljaik megvalósítása érdekében. Az NSA-t elsősorban azért hozták létre, hogy megvédje a visszaszerzett repülő korongok titkát, és végül teljes ellenőrzést kapott az összes kommunikációs hírszerzés felett.
Ez az ellenőrzés lehetővé teszi az NSA számára, hogy bármely személy postafiókját, telefonját, telexét, táviratát, és most már az online számítógépeken keresztül is megfigyelje, tetszés szerint megfigyelve a privát, és személyes kommunikációt. Valójában a mai NSA az MJ-12 jelenlegi fő kiterjesztése, amely a "repülő csészealj programhoz" tartozik. Hatalmas mennyiségű dezinformációt terjesztenek az UFO kutatás területén. A program bármely aspektusának szemtanúit minden részletükben megfigyelik, mivel mindegyikük biztonsági esküt írt alá. A programban dolgozó emberek számára, beleértve a katonákat is, az eskü megszegése a következő közvetlen következményekkel járhat:
-    szóbeli figyelmeztetés a biztonsági eskü felülvizsgálatával együtt.

-    erősebb figyelmeztetés, megfélemlítéssel kísérve.

-    az egyén pszichológiai megdolgozása, hogy depresszió előidézése, ami öngyilkossághoz vezet.

-    a személy meggyilkolása öngyilkosságnak, vagy balesetnek feltüntetve.

-    furcsa és hirtelen balesetek, amelyek mindig halálosak.

-    különleges "fogvatartási központokba" való bezárása.

-    bezárás "elmegyógyintézetekbe", ahol agykontrollal, és újraprogramozási technikákkal "kezelik" őket. Az egyéneket megváltozott személyiséggel, identitással és megváltozott emlékekkel engedik ki.
Az egyén "belső körökbe" bevonása, ahol foglalkoztatják, és "nekik" dolgozik, és ahol megfigyelhetik. Ez általában zárt létesítményekben történik, ahol kevés kapcsolat van a külvilággal. A földalatti létesítmények a szokásos helyszínek erre.
Bármely egyénnel, akiről úgy vélik, hogy "túl közel áll az igazsághoz", ugyanígy fognak bánni. Az MJ-12 bármit megtesz a végső titok megőrzéséért és védelméért. Mint később látni fogjuk, annak jellemzői, hogy mi lesz ez a végső titok, drasztikusan megváltoznak, mert ez olyasmi, amit még az MJ-12 sem tudott megjósolni - tényleges kapcsolatfelvétel idegen csoportokkal.

Az, hogy a kormány és az idegenek közötti tényleges kapcsolatfelvétel kezdetben hogyan történt, nem ismert, de a kormány tudomására hozták, hogy ezt egy civil is megteheti a megfelelő felszereléssel. Dr. Paul Bennewitz, /a képen/ civil tudós, számítógépes berendezések segítségével megtette ezt, és tájékoztatta a kormányt erről, nem is sejtve, hogy ekkor, 1983-ban a kormány valójában már olyan mélyen benne volt az idegenekkel való üzletelésben, mint ahogy a velük folytatott kommunikációjából kiderült. Dr. Bennewitz az új-mexikói Albuquerque-ben, a Manzano fegyvertároló terület mellett lakik. Folyamatosan ufókat figyelt meg a terület felett, és kezdetben úgy értékelte, hogy azok fenyegetést jelentenek a létesítményre. Ráállt egy kitalált kódolási rendszerre, majd sikeresen kommunikált az idegenekkel, akik a terület felett repültek.
Megtudta, hogy az idegenekkel évekkel ezelőtt felvett kezdeti kapcsolatfelvétel után beleegyeztünk, hogy az Egyesült Államokban földalatti bázisokat biztosítunk számukra, cserébe bizonyos technológiai titkokért, amelyeket az idegenek elárulnak nekünk. Az idegenek számára azt is megengedték volna, hogy bizonyos műveleteket, elrablásokat, és csonkításokat beavatkozás nélkül hajtsanak végre.
Az eredeti kapcsolatfelvétel a kormány és a szürke színű, körülbelül 3,5-4,5 láb magas földönkívüli biológiai entitások (a továbbiakban: Szürkék) között 1947 és 1951 között jött létre. Tudtuk, hogy a Szürkék közreműködtek az állatok (és néhány ember) megcsonkításában, és hogy az ezekből származó mirigyes anyagokat táplálékként, (a bőrön keresztül felszívódva) és további Szürkék klónozására használták fel földalatti laboratóriumaikban. A kormánynak arról is tudomása volt, hogy a Szürkék néhány emberrablást is végrehajtottak, hogy genetikai anyagokat szerezzenek. A kormány ragaszkodott ahhoz, hogy a Szürkék átadjanak nekik egy listát, amelyet a Nemzetbiztonsági Tanács elé terjesztettek.
Mindezek során a kormány úgy gondolta, hogy a Szürkék alapvetően elviselhető lények, bár kissé visszataszítóak. Akkoriban úgy vélték, hogy nem alaptalan feltételezni, hogy a közvélemény meg tudja majd szokni a jelenlétüket. 1968 és 1969 között egy tervet fogalmaztak meg, hogy az elkövetkező húsz év során a közvélemény tudomására hozzák a létezésüket. Ez az időszak egy dokumentumfilm-sorozatban csúcsosodott ki, amely a Szürkék történetét és szándékait magyarázta volna el.
A Szürkék biztosítottak minket arról, hogy az elrablások valódi célja a civilizációnk megfigyelése volt, és amikor megtudtuk, hogy az elrablások sokkal gyakoribbak és alattomosabbak, mint ahogy azt elhitették velünk, a kormány aggódni kezdett. Aggodalmuk az elrablások céljaival kapcsolatos további információkon is alapult:
-    egy 3 mm-es gömb alakú biológiai megfigyelő eszköz behelyezése az orrüregen keresztül az elraboltak agyába.

-    olyan tudatalatti poszthipnotikus szuggesztiók alkalmazása, amelyek arra kényszerítik az elrabolt személyt, hogy valamilyen meghatározott cselekedetet hajtson végre egy olyan időpontban, amely a következő kettő-öt éven belül lesz.

-    genetikai keresztezés a szürkék és az emberek között.

-    korong alakú megfigyelő eszközök beültetése az elraboltak izomszövetébe. Ezek meglétét röntgennel igazolták.
Mire rájöttünk az igazságra a Szürkék szándékairól (szándékuk, hogy itt maradjanak és irányítsák világunkat), már túl késő volt. Már "eladtuk" az emberiséget. Nem mintha ez bármit is számított volna, mert ők úgyis itt voltak és tették, amit tettek. /Szerk: Kissé eltúlzottnak tűnik ez a bekezdés, inkább csak aktív jelenlétről van szó, mintsem a Föld elfoglalásáról./

Forrás: http://www.darkgovernment.com/krill.html

Távérzékelés: Joseph McMoneagle

 Egy, a televíziós Tom  Snyder-showban,  Joe McMoneagle-val készített interjú szöveges átirata /1996.02.01/

Tom: Talán meglepő lesz hallaniuk, de az 1970-es, és 1980-as évek közepén az amerikai hadsereg 20 millió dollárt költött arra, hogy extraszenzoros képességekkel rendelkező embereket toborozzon, és hogy az amerikai túszoktól kezdve az elveszett rakétákig mindent megtaláljanak.  Ezeket az embereket távérzékelőknek hívják.   És Joe McMoneagle volt az egyikük.  Ő a szerzője egy könyvnek is, amely ezekről az erőkről szól, a címe "Mind Trek". Örülök, hogy a műsorunkban van.  És sajnálom, hogy a reklám előtt elrontottam a McMoneagle nevet.  Mr. McMoneagle.  Köszönöm, hogy eljöttél. Meg tudnád határozni részletesebben, mint ahogy én az imént tettem a "távérzékelés" fogalmát?  Mi az?
Joe: A "távolbalátó" abban különbözik attól, amit önök "normális" médiumnak neveznek, hogy a normális médium nem meghatározott protokollok - tudományosan jóváhagyott protokollok - szerint működik. A távérzékelő mindig olyan protokoll szerint végzi a munkát, melyet felülvizsgáltak, és érvényesnek minősítettek.
Tom: Más szóval nem előadóművész vagy, nem hajlítgatod a kulcsokat...
Joe: Nem.
Tom: Nem vagy gondolatolvasó, nem tudod megmondani, mi a társadalombiztosítási azonosító számom ...
Joe: Nem.
Tom: És nem látod előre a jövőt.
Joe: Oh, nem.
Tom: Szóval mi az, amit távérzékelőként meg tudsz csinálni?  Például említettem, hogy képes voltál megtalálni az eltűnt túszokat Iránban [Carter elnök idején]. El tudnál mondani valamit erről a folyamatról...  Mit kellett tenned ahhoz, hogy ezt a teljesítményt elérd?
Joe: Azzal kezdték, hogy adtak nekünk -- például -- 85 fekete-fehér fényképet.  Aztán átnéztük ezeket a fényképeket, és megpróbáltuk eldönteni, hogy kik voltak a túszok.  Ez egyfajta "ellenőrzés és egyensúly" típusú dolog.  És miután eldöntöttük, hogy melyik volt a 60 vagy 54 túsz, megkérdezhettek minket konkrétan 2-3 személyről. 3-4 túszt nem a nagykövetség területén tartottak fogva, mint a többieket.  Így azt kérték tőlünk, hogy adjunk leírást arról, hogy hol tartják őket.  És mi ezt meg is tettük.  Aztán fogták az információt, és leellenőrizték olyan emberekkel, akik ismerik Teherán belvárosát.
Tom: Tehát a munkád során hoztak neked egy képet... mondjuk egy fickóról, ugye?
Joe: Igen.
Tom: Te megnézed ezt a képet, és akkor mi történik, amikor nézed?
Joe: Általában csak el kell képzelni, hogy mi történik azzal a bizonyos személlyel. Megnyitod az elméd minden érzékszervednek, ami azzal kapcsolatban van, hogy hol tartják őt.  Képeket, hangokat, illatokat, érzéseket fogsz kapni.  És ez ezeknek az információknak a lefordítása.  Vagy megpróbálod ezeket az információkat olyanná alakítani, ami talán...
Tom: Tehát ahogy nézegetted ezt a fényképet, elkezdtél érzékeléseket tapasztalni.  Helyszíneket látni.
Joe: Így van.
Tom: Érzékszervi információkat veszel fel arról, hogy hol lehet ez az egyén - hol található.
Joe: Igen, pontosan.
Tom: És mióta vagy képes erre?
Joe: Már valamivel több, mint 18 éve csinálom a protokollok szerinti távérzékelést.
Tom: És amikor azt mondod, hogy " protokollok", elmondanád, hogy ez mit jelent?
Joe: Ez azokat a speciális módszereket jelenti, amelyeket a hírszerző közösségen belül, vagy a kutatói közösségen belül fejlesztettek ki az alkalmazásokhoz.
Tom: Még mindig nem értem, hogy ez mit jelent.
Joe: Oké.  Ez azt jelenti...  Ez egy speciális tudományos módszertan, amelyet követnek... ami megismételhető... amit mindig pontosan ugyanúgy végeznek, hogy kizárjanak bármilyen csalást.
Tom: Tehát amikor azt mondod, hogy "módszertan", akkor ez az a módszer, amivel el tudod érni, hogy elő tudd hozni ezeket a képeket, érzéseket, látványokat, hangokat, illatokat. Minden egyes alkalommal, amikor egy fényképet mutatnak be, ugyanazt a módszert használod?
Joe: Igen.
Tom: Az soha nem változik.
Joe: Igen, pontosan.
Tom: Nos, egy időben a hadsereg tesztelt téged...
Joe: Ühüm.
Tom: Mesélj erről.  Mert teszteltek téged, hogy megállapítsák, hogy alkalmas vagy-e olyan emberré válni, aki képes a távoli képalkotásra.
Joe: Nos, kezdetben azt csinálták, hogy végigszaladtak pár száz emberen.    Interjúkat készítettek velük, és az alapján választották ki őket az interjúkra, hogy sikeresek voltak-e vagy sem; vállaltak-e, vagy nem vállaltak kockázatot; hogy mennyire voltak jók a munkájukban - ilyesmi. Aztán ezek közül az emberek közül azok, akik nyitottnak tűntek, vagy nyitottak voltak a paranormális témára, lényegében egy másodlagos interjún vettek részt.  Aztán a kiválasztottakat elküldték az SRI International-hoz, hogy megismerkedjenek a távérzékelő protokollokkal, majd ténylegesen végezzenek néhány távolbalátást. /Szerk: Az SRI International, a Stanford Egyetem kutatóintézete, a kaliforniai Menlo Parkban/
Tom: Nem akkor volt a hadseregnek egy olyan ága, amit felállítottak?  És voltak néhányan, akik képesek voltak a távérzékelésre, vagy a távoli képalkotásra, és különböző feladatokat kaptak?  Megkaptatok bizonyos feladatokat, hogy dolgokat derítsetek ki?
Joe: Igen, pontosan.
Tom: Oké. Nos, szóval... és az egyik ilyen feladat a nukleáris fegyverek követése volt, azt hiszem, eztírod a "Mind Trek" című könyvedben. Nagyon fontos, hogy tudjunk róla, hol vannak a nukleáris fegyverek, amik napról napra a különböző politikai hatalmak kezébe kerülnek, rendelkeznünk kell ezekkel az információkkal.
Joe: Az egyik csodálatos dolog a távérzékeléssel kapcsolatban az, hogy azok a célpontok, amelyekkel valószínűleg a legpontosabbak, a nagy energiájú célpontok. A nukleáris anyagok ilyen energiájúak. És történelmileg mindig is nagyon, nagyon jól boldogultunk a nukleáris célpontokkal. Tehát a nukleáris fegyverek elterjedésének, vagy a nukleáris anyagok elterjedésének megakadályozására irányuló kísérletek korában, a távérzékelés jelentős segítséget nyújthat.
Tom: Azt mondod, hogy figyelemre méltó sikereket értünk el. Mondanál egy példát arra, hogy a távoli képalkotásból származó információ valóban hasznos információnak bizonyult, ami segített nekünk nemzetbiztonsági szempontból?
Joe: Ó, persze.  Az egyik esetben egy nagy épületet vettünk célba, amely a Szovjetunió északi részén

volt. És senki sem tudta, mi folyik az épületben.  Az épületet célba véve készítettem egy rajzot, egy tengeralattjáróról.  Leírtam a csöveit, hány csöve van, egy nagy sík területet a hátsó részén, egy nagy tengeralattjárónak írtam le.  És ez egy új Typhoon osztályú tengeralattjáró volt.  Meg tudtuk jósolni, hogy mikor gördül ki az épületből.  És így képesek voltak más rendszereket is célba venni.
Tom: És mindezt távérzékeléssel csináltad?
Joe: Igen,Virginiából.
Tom: Tehát reggelente bementél az irodádba - feltételezem, mint a legtöbb ember - reggel 8:00-8:30-ra, és 8 órát dolgoztál.  Volt egy asztalod, és hoztak neked dolgokat, és azt mondták, "tessék, dolgozz ezen".
Joe: Igen. Általában 8 órás munkanapok voltak.  Néha ennél is több.
Tom: {Sóhajtozik} Hihetetlen!  Ugye nem okoz gondot neked az elalvás?
Joe: Néha.
Tom: Tényleg?
Joe: {nevetve} Igen.
Tom: Néha nehéz kikapcsolni a "képeket", ugye?
Joe: Óh, nem. Ez néha spontán történik. De általában véve ez olyasmi, amihez sok összpontosítás, és sok gyakorlás kell.

Tom: Oké. Ma este Joe McMoneagle-lel beszélgetünk.  A könyve a "Mind Trek" címet viseli.  Itt tartunk egy gyors szünetet, és az üzenetek után azonnal visszatérünk a 800-952-2788-as díjmentes telefonszámon...
Tom: ... Mindenesetre köszöntsék Joe-t.  Ő van itt.
Telefonáló: Igen, ööö ... Joe, lenne egy kérdésem hozzád.  Mennyire voltál pontos? Milyen volt a teljesítményed? Például, ha kaptál egy feladatot, milyen gyakran találtad el helyesen, végezted el a feladatot?
Joe: Statisztikailag 18 év alatt, a kutatási és gyűjtési típusú célokat számolva, az esetek 53 százalékában pontosan találtam el a célt.  És amikor eltaláltam a célt, akkor általában 60-85 százalék között volt helyes az információ.
Tom: Tehát nagyjából egy-két alkalomból egyszer eltaláltad a célt.
Joe: Így van.
Tom: Mi volt a legnehezebb, vagy az, amit nem tudtál megcsinálni? Vagy a legnagyobb csalódás?
Joe: A legnagyobb csalódásom mindig az, amikor arra kérnek, hogy kisgyerekeket keressek.  És úgy tűnik, hogy ez néha nem működik, szóval...
Tom: Owen, örülök, hogy hívtál.  Ez érdekes dolog, nem igaz?
Telefonáló: Igen, az. Köszönöm szépen, Tom.
Tom: Oké. Köszönöm, hogy hívott.Viszlát.
Telefonáló: Viszlát.
Tom: Csináltál egy műsort az ABC-nek.  Ez a "Prime Time Live" volt, vagy egy dokumentumfilm? Mindenesetre Houstonba mentél.  És egy film, vagy videokazetta alapján olyan turistalátványosságokat találtál Houstonban, amiket előtte soha nem láttál.  Nehéz volt ez neked?
Joe: Uh, nehéz a kamera előtt csinálni, mert tudod, hogy "élőben" csinálod.  De nem volt nehezebb, mint normálisan csinálni.
Tom: Oké.
Joe: És az egyik megállapodásunk az elején az volt, hogy meghiúsulhat.  És ha kudarcot vall, akkor ez a dolgok rendje.
Tom: Van amikor nyersz, van amikor vesztesz.  Faye - Austin, Indiana.  Helló.
Telefonáló: Üdvözlöm. Azt szeretném megkérdezni a vendégétől, hogy ha egy embert távolról nézne, meg tudná-e állapítani, hogy az illető él-e vagy halott.  Vagy képes lenne-e érzékelni az érzéseket, ha az illető halott lenne?
Joe: Néha képesek vagyunk arra, hogy megtaláljuk a halottakat, néha nem. Valójában az emberek felkutatása az egyik legnehezebb dolog, amit távérzékeléssel megtehetsz. Egy élő személy helyének meghatározásánál, mivel mozog, a helyszín folyamatosan változik. Egy elhunyt személyt néha könnyebb megtalálni.
Tom: Tehetünk még valamit érted, Faye?
Telefonáló: Nem, ez minden. Köszönöm.
Tom: Köszönöm a hívást. Kellemes estét. Az a program, amiben részt vettél az Egyesült Államok hadseregével, a tavalyi év vége felé némi nevetség tárgyává vált. Sokan azt hitték, hogy "médium" vagy.  Hogy színészkedsz, hogy tealevelekből olvasol. Miért van ez a benyomásuk, hiszen te nyilvánvalóan nagyon komolyan veszed ezt a feladatot.  Számodra ez egyáltalán nem színjáték.
Joe: Nos, az egyik probléma az, hogy volt egy jelentés, amelyet az American Institutes for Research adott ki.  És ez egy nagyon rossz jelentés volt.  Nagyon sok "rossz benyomást" adott a távérzékelésnek, és a hírszerzésben való alkalmazásának.  A probléma az volt, hogy ebben a jelentésben a program 24 évéből csak az utolsó évet vizsgálták.  Folyamatosan az NRC jelentésre hivatkoztak, amely 1989-ben készült, és a felülvizsgálat szempontjából katasztrofálisnak bizonyult.  Még az NRC-jelentésben használt statisztikai módszerekről is kiderült, hogy nem érvényesek. Az AIR-jelentésben részt vevő emberek többsége olyan tudós volt, akik eleve elfogultak voltak.  Szóval...
Tom: Nos, figyelj. Nagyon érdekes volt hallani, ahogy mesélsz ezekről a történetekről.  És köszönöm, hogy eljöttél ide.  És mindannyiunk nevében köszönöm a jó munkát, amit az évek során a nevünkben végeztél.
Joe: Ó, köszönöm.
Tom: Örömömre szolgált. Joe McMoneagle a vendégünk. A könyv címe: "Mind Trek". Már a boltokban van.  Ha Önöket érdekli ez a téma, minden választ - vagy a válaszok nagy részét – ebben megtalálják

Forrás: http://www.stealthskater.com/Documents/McMoneagle_1.pdf

Az alábbi videóban, McMoneagle egy, a Marsot megcélzó távérzékelésből kinyert információkat ossza meg a közönséggel, egy konferencia előadójaként.

 

A tudósok a telepatikus kommunikációt javasolják a földönkívüli intelligenciák kereséséhez

 

Michael Salla PhD írása

Egy nemrég megjelent tudományos tanulmány, "Egy új empirikus megközelítés a földönkívüli intelligencia kereséséhez" címmel, egy kísérletsorozatot javasol a földönkívüliekkel való kommunikáció megvalósíthatóságának tesztelésére, a telepátia egy olyan formáján keresztül, amelyet "irányított szuperluminális kommunikációnak" neveznek. A tanulmány szerzője, Fred Thaheld/ írása először a Cornell Egyetem tekintélyes fizikai adatbázisában jelent meg, és a Los Alamos Nemzeti Laboratórium adatbázisában is elérhető/ úgy véli, hogy a földönkívüli kommunikáció az emberi agy egy meghatározott frekvenciasávjában (0,1 - 70 Hz) helyezkedhet el, amely EEG-készülékekkel könnyen nyomon követhető. Thaheld kvantumfizikus, és számos széles körben idézett fizikai tanulmány szerzője szerint, a "kvantum összefonódás", amit Albert Einstein "kísérteties távoli hatásként" írt le, lehetővé teszi az élő szervezetek közötti közvetlenül mérhető hatást. Úgy véli, hogy minden élet kvantumszinten összekapcsolódik annak ellenére, hogy a biológiai szervezeteket makroszkopikusan nagy távolságok választják el egymástól. Továbbá, hogy a minden biológiai élet között fellépő kvantumhatás közvetlenül mérhető az emberi agyhullámokban, amelyek az univerzum bármely pontján tartózkodó földönkívüliektől származó azonnali kommunikációt fogadhatnak.
Thaheld szerint, az ősrobbanás, a világegyetem feltételezett kiindulópontja 14 milliárd évvel ezelőtt, megteremtette a feltételeket ahhoz, hogy a kvantum összefonódás az egész világegyetemben létezzen. /Szerk: Nem kell ahhoz ősrobbanás, hogy ez az effektus fellépjen, mert már a tömegtelen jelenforrások között is fennáll ez a kapcsolat, ahogy az Kisfaludy György térelméleteiből világosan következik. http://www.hunok.hu/ /

 Ez Erwin Schrödinger Nobel-díjas fizikus megfigyelésének köszönhető, miszerint a kvantum összefonódás előfeltétele a tárgyak közötti korábbi érintkezés: "Amikor két rendszer ... a közöttük lévő ismert erők hatására ... átmeneti fizikai kölcsönhatásba lép ... már nem írhatók le ugyanúgy, mint korábban ... a kölcsönhatás révén a két képviselő (vagy hullámfüggvény) összefonódott" (18. oldal.). Mivel az ősrobbanás teoretikusai azt állítják, hogy a világegyetem egy koncentrált energiapontban kezdődött, Thaheld szerint fennáll a szükséges feltétel ahhoz, hogy a kvantum összefonódás a világegyetemben lévő összes fizikai részecske esetében létezzen. !

Állítása szerint, míg a nem élő szervezetek közötti kvantum összefonódás "hullámösszeomlást" mutat, ami lehetetlenné teszi a szuperluminális (fénysebességnél nagyobb) kommunikációt, addig az élő szervezetek esetében ez nem következik be. /Szerk: Mivel a kvantum összefonódás, más néven EPR-jelenség az egydimenziós időszálak között áll fel, hullámokról ebben az esetben nem beszélhetünk, így nincs ami összeomoljon. Az anyagi részecskék esetében, illetve a fénynél a hatást mérik, de a közvetítő közeggel nincsenek tisztában, /kivéve a szigorúan titkos katonai kutatásokat/ ez okozhatja a téves értelmezést. Számomra úgy tűnik, Thaheld tanulmánya a telepatikus kommunikációt összemossa az EPR-jelenséggel, holott a két effektus különböző, mind természetében, mind hullámgeometriai szempontból. Míg a telepátia fénysebességgel működik, és a gömbszerűen terjedő időhullámok a közvetitő közege, addig az EPR kulcsa a szálszerűség, az azonnali hatás átvitel. Összességében így, a telepátia szintén nem alkalmas nagy távolságú kommunikációra, illetve csak szintén jelentős időkésedelemmel./Véleménye szerint a nagy távolságok által elválasztott élő szervezetek "makroszkopikus szinten hatalmas számú élő összefonódott részecskével rendelkeznek” (21. oldal.).
Thaheld szerint, a biológiai rendszerek kvantum összefonódása és a "nem lokális hatások" (egymástól távol eső, egymástól függetlennek tűnő, de valójában egymásra ható rendszerek) által lehetővé tett kommunikációs forma nagymértékben felülmúlja a SETI-kutatók által jelenleg alkalmazott empirikus módszereket. A SETI a rádiófrekvenciás sávokkal figyeli a lehetséges földönkívüli kommunikációt. A rádióhullámok fénysebességgel terjednek, ami a fejlett földönkívüli civilizációk számára valószínűtlenné teszi a kommunikációnak ezt a formáját, makroszkopikus távolságokra. Ha a földönkívüliek mégis rádióhullámokat használnának a makroszkopikus távolságok közötti kommunikációra, évezredek telhetnének el, mire a Földön a galaxis távolabbi részeiből érkező rádióvevők fogadnák az átvett üzeneteket. Ez teszi a kétirányú kommunikációt kivitelezhetetlenné, és nagyon valószínűtlenné a kevésbé fejlett földönkívüli intelligenciák kivételével, amelyek még csak a rádiókommunikáció kezdeti stádiumában vannak.. Ezért a kommunikáció más formája a legvalószínűbb, mint a galaxisban és a világegyetemben szétszórtan elhelyezkedő fejlett földönkívüli intelligenciák által preferált módszer. A fejlett földönkívüliek megértenék a biológiai életformák között létező kvantum összefonódás elvét, ezáltal lehetővé téve az azonnali hatásokat, függetlenül az őket elválasztó távolságoktól.
Érvei alátámasztására Thaheld több évtizedes laboratóriumi vizsgálatok sorozatára hivatkozik, amelyek a kvantum összefonódást és a nem lokális hatásokat bizonyítják az idegsejtek, és a jelentős távolságok által elválasztott emberi alanyok között. Véleménye szerint, a kvantumfizika úttörői először élettelen részecskéknél figyelték meg a nem-lokális hatásokat, és soha nem gondoltak arra, hogy a nem-lokális hatások biológiai organizmusoknál is előfordulhatnak. Thaheld tanulmányában azt állítja, hogy "érvelésük, úgy tűnik, helytelennek bizonyult" (11. oldal.).
Kísérletek hosszú sorára mutat rá, amelyek igazolják a biológiai rendszerek nem-lokális hatásait. Idézi például a Freiburgi Egyetem tudósait, akik a következő következtetésre jutottak: "jelenleg nem ismert olyan biofizikai mechanizmus, amely felelős lenne a két különálló alany EEG-je között megfigyelt összefüggésekért" (22. oldal.). Hasonlóképpen, a Milánói Egyetem tudósai arra a következtetésre jutottak, hogy "a kísérleti adatok erősen arra utalnak, hogy a biológiai rendszerek olyan nem lokális tulajdonságokkal rendelkeznek, melyek nem magyarázhatók meg klasszikus módszerekkel" (22. oldal.).
Fontos, hogy Thaheld úgy véli, az embereket naponta bombázhatják földönkívüli kommunikációval, de ezt ők kiszűrik: "a nem lokális kommunikáció nagy része valószínűleg elveszik a normális agyhullám, vagy EEG-zajban, különben képtelenek lennénk normálisan működni, és túlterhelődnénk, ha ilyen adatáradattal szembesülnénk (33. oldal.). Javasol egy kísérletsorozatot emberi alanyok bevonásával, hogy letesztelje az alanyok agyában zajló lehetséges földönkívüli kommunikációt, amely az alanyok tudta nélkül történik.
Összefoglalva, Thaheld tanulmányának következményei óriásiak azok számára, akik a földönkívüli intelligencia kutatásának empirikus módszereit támogatják. Tanulmánya szerint az egyének képesek olyan frekvenciákat fogadni az agyukban, amelyeket nagy valószínűséggel a földönkívüliek használnak kommunikációs célokra. Míg a legtöbb ember ezeket kiszűri a normális működés érdekében, nagyon is lehetséges, hogy hozzáférjünk ezekhez az agyi frekvenciákhoz és értelmezzük azokat. /Szerk: például regressziós hipnózissal a tudatalattiból/ Ez lehetővé teszi, hogy az egyéneket olyan módon képezzék ki, hogy hozzáférjenek ezekhez a frekvenciasávokhoz, ezzel lehetségessé válna a földönkívüli intelligenciákkal való kommunikációt. Az is lehetséges, hogy ez a képesség spontán módon is kialakulhat, ahogyan azt egyre több olyan személy állítja, akik állítják, hogy rendszeres telepatikus kommunikációban állnak földönkívüliekkel. A telepátiát a SETI-közösség kutatói széles körben becsmérlik, a tudósok és a társadalom körei általánosságban nevetségessé teszik. Thaheld tanulmánya azt sugallja, hogy az egész világegyetemben a biológiai szervezetek között fennálló kvantum összefonódás és a nem lokális hatások miatt nem tanácsos ilyen elutasító hozzáállást tanúsítani. Az általa bemutatott tudományos adatok és elmélet, a telepátia egy vagy több formájára, mint a kommunikáció megvalósítható formájára utal. Ami a legfontosabb, Thaheld megnyitja az ajtót a fejlett földönkívüli intelligenciával való kommunikáció egy eddig fel nem ismert formája előtt, amelyet megfelelő empirikus módszerekkel, és tudományos protokollokkal tesztelnek és fejlesztenek.
Megjegyzés: Fred Thaheld tanulmánya "A földönkívüli intelligencia kutatásának új empirikus megközelítése” online elérhető a következő címen: "Nem-lokális asztrobiológiai a kozmológiai szintjén" : https://arxiv.org/ftp/physics/papers/0608/0608285.pdf

Forrás: https://exopolitics.net/Exo-Comment-48.htm

Kisfaludy György, kutató alábbi előadásában az EPR-jelenségről is beszél.

 

 

A nanotechnológia hatásai és alkalmazásai

Albert Einstein doktori disszertációjának részeként, a cukor vízben való diffúziójára vonatkozó kísérleti adatokból, kiszámította egyetlen cukormolekula méretét. Munkája kimutatta, hogy minden egyes molekula átmérője körülbelül egy nanométer. A nanométer a méter milliárdod része, a nanométer a kicsi esszenciája. Tíz egymás mellé fektetett hidrogénatom szélessége egy ezredrésze egy tipikus baktérium hosszának, egy milliomod része egy gombostűfej méretének.
Az orvosbiológiai kutatás és a honvédelem után, - a rák elleni küzdelem és a rakétapajzsok építése még mindig elsőbbséget élvez - a nanotechnológia vált a tudomány és a technológia legintenzívebb tudományágává. Ez a terület egy hatalmas gyűjtőfogalom, amely apró dolgok létrehozásával foglalkozik, amelyek néha történetesen hasznosak. Szabadon kölcsönöz a sűrű anyagfizikából, a mérnöki tudományokból, a molekuláris biológiából, és jelentős részben a kémiából. Azok a kutatók, akik egykor anyagtudósoknak vagy szerves kémikusoknak nevezték magukat, mára nanotechnológusokká váltak.
A purista akadémikusok inkább a mezoskála mérnökeinek neveznék magukat. Valószínűleg a Du Pont "jobb dolgok a jobb életért, a kémia segítségével" vállalati szlogenje óta nem fordult elő, hogy a molekuláris manipulációval foglalkozó tudósok ilyen ügyesen felhívták, és megtartották volna a közvélemény figyelmét, - ebben az esetben a kutatásra szánt pénztárcát kezelő, washingtoni törvényhozók szavazatait. "Új, izgalmas, élvonalbeli, a legmodernebb dolgokkal kell előállni ahhoz, hogy meggyőzzük a költségvetési és politikai döntéshozó apparátust, hogy több pénzt adjon" - jegyzi meg Duncan Moore, a Fehér Ház volt tisztviselője, aki segített megszervezni a Clinton-kormányzat nanotechnológiai finanszírozását.
Az elismeréssel együtt járt a sok pénz is, sok pénz olyasmire, ami nem rakétapajzs. A Bill Clinton elnök által a 2000. év elején bejelentett Nemzeti Nanotechnológiai Kezdeményezés (NNI) egy több ügynökséget tömörítő program, amelynek célja a nanotudomány, és a nanotechnológia nagymértékű finanszírozása. https://en.wikipedia.org/wiki/National_Nanotechnology_Initiative A szeptember 30-án véget ért szövetségi költségvetési évben a 422 millió dolláros költségvetés, 56 százalékos növekedést jelentett az egy évvel korábbihoz képest. A kezdeményezés a 2002-es pénzügyi évben további 23 százalékkal növekedett, még úgy is, hogy a Bush-kormányzat a legtöbb, a kutatást és fejlesztést támogató, szövetségi ügynökség finanszírozási programjainak csökkentését javasolta. A nano-mánia mindenütt virágzik. Több mint 30 nanotechnológiai kutatóközpont és interdiszciplináris csoport alakult az egyetemeken, míg két évvel ezelőtt kevesebb, mint 10 létezett.
A nanotechnológia iránti érdeklődést aberrált módon a futuristák egy szélsőséges csoportjának víziói is táplálják, akik bibliai élettartamról, korlátlan gazdagságról, vagy éppen ellenkezőleg, az Einstein cukormolekuláinál alig nagyobb, ellenőrizhetetlen önmásoló robotok légiói által előidézett holokausztról elmélkednek.
A nanotechnológia hatásai és alkalmazásai
Amikor Clinton egy beszédében bemutatta a nanotechnológiai kezdeményezést, sok víziót, de kevés 

konkrétumot mondott: a nanotechnológia - jegyezte meg - egy napon a Kongresszusi Könyvtárat egy kockacukor méretű eszközön tárolhatja, vagy olyan anyagokat állíthat elő, amelyek szilárdsága tízszerese az acélénak, és a súlyának a töredéke. Meglepő módon maguk a tudományos körök is kissé bizonytalanok abban, hogy mit is értenek valójában a nano fogalmán. "Attól függ, kit kérdezünk" - mondta Steven M. Block stanfordi biofizikus /a képen/ a Nemzeti Egészségügyi Intézetek nanotechnológiai szimpóziumán egy előadásában, ahol megpróbálta definiálni a témát. "Néhányan nyilvánvalóan úgy értelmezik a szót, hogy azt jelenti, amit ők csinálnak, szemben azzal, amit bárki más csinál."
Mit jelent a név?
A definíció meghatározása valóban nehézkes. A nanotechnológia egy része nem nano, hanem a mikronos (a méter milliomod része), a nanométernél 1000-szer nagyobb, vagy annál is nagyobb struktúrákkal foglalkozik. Emellett a nanotechnológia sok esetben nem is technológia. Inkább olyan struktúrák alapkutatását jelenti, amelyeknek legalább az egyik dimenziója, egytől néhány száz nanométerig terjed. (Ebben az értelemben Einstein inkább nanotudós volt, mint technológus.) Hogy még több zavart okozzon, a nanotechnológia egy része már régóta létezik: a nanoméretű koromrészecskéket (más néven high-tech korom) már 100 éve alkalmazzák a gumiabroncsoknál erősítő adalékanyagként, jóval azelőtt, hogy a "nano" előtag feltűnt volna. Ami azt illeti, egy vakcina, amely gyakran egy vagy több, nanoméretű fehérjéből áll, szintén megfelelhetne ennek a kritériumnak.
A nanovilág egy furcsa határterület az egyes atomok és molekulák birodalma (ahol a kvantummechanika uralkodik) és a makrovilág (ahol az anyagok ömlesztett tulajdonságai atomok trillióinak kollektív viselkedéséből adódnak, legyen az az anyag akár egy acélgerenda, akár egy Oreo krémtöltelék) között. A legalsó határon, az egy nanométeres tartományban, a nanovilág az anyag alapvető építőköveivel ütközik. Mint ilyen, meghatározza a legkisebb természetes struktúrákat, és kemény határt szab a zsugorodásnak: ennél kisebbet egyszerűen nem lehet építeni.
A természet már évezredek óta létrehozta a nanoszerkezeteket. Mihail C. Roco, a nanotechnológiai kezdeményezést felügyelő NSF-tisztviselő azonban ennél szűkebb meghatározást ad. A feltörekvő terület - az új nanotechnológia a régivel szemben - olyan anyagokkal és rendszerekkel foglalkozik, amelyek a következő kulcsfontosságú tulajdonságokkal rendelkeznek: legalább egy, körülbelül egy és 100 nanométer közötti dimenzióval rendelkeznek, olyan eljárásokkal tervezték őket, amelyek alapvető ellenőrzést gyakorolnak a molekuláris méretű struktúrák fizikai és kémiai tulajdonságai felett, és nagyobb struktúrák kialakítására kombinálhatók. A nanoszerkezetek használata iránti intenzív érdeklődés abból az elképzelésből fakad, hogy - legalábbis elméletben - kiváló elektromos, kémiai, mechanikai vagy optikai tulajdonságokkal büszkélkedhetnek.
A Roco definíciójának megfelelő nano valóban létezik. Több nem mágneses réteget - amelyek közül az egyik kevesebb, mint egy nanométer vastagságú - mágneses rétegek közé beillesztve, a korábbi eszközök érzékenységének sokszorosával rendelkező érzékelőket lehet létrehozni a lemezmeghajtók esetében, ami lehetővé teszi, hogy több bitet lehessen egy-egy lemez felületére felvinni. Ezek az óriási magnetorezisztív fejek 1997-es bemutatásuk óta, a több milliárd dolláros tárolóipar egyik alaptechnológiájaként szolgálnak.

A nanotechnológia új korszakát, a képalkotásra, és az egyes molekulák vagy atomok manipulálására alkalmas új eszközök hozták el. E forradalom ikonjai a pásztázó szondamikroszkópok, - többek között a pásztázó alagútmikroszkóp és az atomerő-mikroszkóp - amelyek képesek képeket készíteni az egyes atomokról, vagy egyik helyről a másikra mozgatni őket. Az IBM zürichi kutatólaboratóriuma még az atomerő-mikroszkópokban használt éles, nanométeres méretű hegyeket is több mint 1000 mikroszkopikus konzolra szerelte egy mikrochipen. A Millipede eszközben lévő hegyek /a képen/ képesek digitális biteket írni egy polimerlapra. A technika olyan adattároló eszközhöz vezethet, amely a mai legjobb lemezmeghajtók sűrűségének hússzorosát, vagy annál is nagyobb sűrűséget ér el.
A nanoszerkezetek előállításának, változatos megközelítései jelentek meg a nanovilágban. A szobrászokhoz hasonlóan az úgynevezett felülről lefelé dolgozók vésik ki, vagy adják hozzá az ömlesztett anyagot egy felülethez. A mikrochipek, amelyek ma már alig több mint 100 nanométeres áramköri vonalakkal büszkélkedhetnek, a legjelentősebb példa erre. Ezzel szemben az alulról felfelé építkezők, önösszeszerelési folyamatokat használnak nagyobb struktúrák összeállítására - olyan atomok vagy molekulák, amelyek a megfelelő körülmények között spontán módon létrejött elrendeződéseket hoznak létre. A nanocsövek - szokatlan elektromos tulajdonságokkal rendelkező grafithengerek - jó példái az önszerveződő nanoszerkezeteknek .
A szilíciumon túl
Ha egyszer a hagyományos szilíciumelektronika tönkremegy, az új nanoelektronikai eszközök jó eséllyel a helyükre lépnek.
Jelentős részben az elektronikai chipek áramköreinek csökkenő mérete, hajtja a nano iránti érdeklődést. A nagy kutatólaboratóriumokkal rendelkező számítástechnikai vállalatok, mint például az IBM és a Hewlett-Packard, jelentős nano programokkal rendelkeznek. Amint a hagyományos szilíciumelektronika tönkremegy, - valószínűleg valamikor a következő 10-25 évben - jó eséllyel új nanotechnológiai elektronikai eszközök fogják felváltani őket. Senki sem tudja, hogy a nanocsövek vagy más újszerű anyagok felhasználásával történő elektronikai gyártás, lehetővé teszi-e a chipek teljesítményének töretlen javulását a költségek megfelelő növekedése nélkül, ami a szilícium chipgyártást jellemzi.
A nanotechnológusok által megalkotott elektronika utat találhat olyan eszközökbe, amelyek feltárják a végső kis gép titkait: a biológiai sejtekét. A bio-nano valójában már a szilícium utáni nanokomputerek megjelenése előtt valódi alkalmazásokat talál. Viszonylag kevés félvezető anyagból készült nanocímkére van szükség a sejtaktivitás érzékeléséhez, szemben a tranzisztorok milliárdjaival vagy trillióival, amelyeknek mind együtt kell működniük a nanokomputerek működéséhez. Az egyik cég, a Quantum Dot Corporation máris megjelent, hogy félvezető kvantumpontokat használjon fel címkékként többek között biológiai kísérletekben, gyógyszerkutatásban és diagnosztikai tesztekben.
A 2001-es pénzügyi évben megkezdett Nemzeti Nanotechnológiai Kezdeményezés, (NNI) segít megőrizni az Egyesült Államok versenyképességét a világ kiadásaival. Pénzügyi injekciót nyújt a fizikai tudományok és a mérnöki tudományok számára is, ahol a finanszírozás az élettudományokhoz képest alacsony.
A biológián kívül a termékek legkorábbi hulláma, magában foglalja a nanorészecskék felhasználását az alapanyag tulajdonságainak javítása érdekében. Például a Nanophase Technologies, amely ezen a területen a nyilvánosan forgalmazott kevés cég egyike, nanoméretű cink-oxid részecskéket gyárt napvédő krémekben való felhasználásra, átlátszóvá téve az általában fehér színű krémet, mert az apró részecskék nem szórják szét a látható fényt.
A kormány nanotechnológiai kezdeményezése túlmutat a napvédő krémen. Azt tervezi, hogy a nanostrukturált anyagok segíthetnek csökkenteni az űrhajók méretét, súlyát és teljesítményigényét, olyan zöld gyártási folyamatokat hozhatnak létre, amelyek minimalizálják a nem kívánt melléktermékek képződését, és a molekulárisan előállított, biológiailag lebomló peszticidek alapját képezik. A terület olyan széles körű, - és az alapkutatások még mindig olyan újak egyes nanoszubkultúrákban - hogy aggályok merültek fel azzal kapcsolatban, hogy képes-e megvalósítani olyan ambiciózus technológiai célokat, amelyek elérése 20 évet vehet igénybe. "Noha a nanotechnológia nagyon ígéretes lehet, egyes tudósok szerint a terület meghatározása túl homályos" - jegyezte meg egy kongresszusi kutatószolgálat tavalyi jelentése.
Minden fejlett kutatás kockázatokkal jár. A nanotechnológia azonban különleges terhet jelent. A terület tekintélyt parancsoló törekvéseit az is befolyásolja, hogy a szót a futuristák egy csoportjával hozzák összefüggésbe, akik a nanotechnológiát egy techno-utópiához vezető útként látják: páratlan jólét, környezetszennyezés mentes ipar, sőt, még az örök élethez hasonló valami is.
A nanotechnológia tiszteletre méltóvá tételére irányuló törekvését az színesíti, hogy a szót a futuristák

egy csoportjával hozzák összefüggésbe, akik a nanót az utópia felé vezető útként jósolják.
1986-ban - öt évvel azután, hogy Gerd Binnig és Heinrich Rohrer, az IBM kutatói feltalálták a pásztázó alagútmikroszkópot, amiért Nobel-díjat kaptak - K. Eric Drexler „A teremtés motorjai” című könyve, szenzációt keltett az anyag feletti isteni irányítás ábrázolásával. A könyv olyan önreprodukáló nanomasinákat ír le, amelyek gyakorlatilag bármilyen anyagi javat képesek előállítani, miközben visszafordítják a globális felmelegedést, gyógyítják a betegségeket, és drámaian meghosszabbítják az élettartamot. A professzori állásokkal és NSF-ösztöndíjakkal rendelkező tudósok nevetségessé tették ezeket a víziókat, megjegyezve, hogy alapvető valószínűtlenségük miatt a jövő abszurd előrejelzései.
A nanotechnológiát azóta is körüllengő látomásos légkör, azonban beláthatatlan előnyökkel járhat. Sok nem tudós számára Drexler nanotechnológiára vonatkozó előrejelzései, meggyőző módon a tudomány és a fikció határán mozogtak. A sejtjavító gépekről szóló beszédek, amelyek megszüntetnék az öregedést, ahogyan azt ismerjük, és az otthoni élelmiszer-termesztő gépekről, amelyek képesek lennének élelmiszert termelni anélkül, hogy bármit is megölnének, segítettek megteremteni a kicsiség iránti rajongást, amelyet a valódi tudósok később - tudatosan vagy sem - arra használtak, hogy felhívják a figyelmet a hétköznapibb, de sokkal valóságosabb projekteken végzett munkájukra. Egy kutatási javaslatot "nanotechnológiának" nevezni bizonyára csábítóbb hangzású, mint "alkalmazott mezoszintű anyagtudománynak".
Közvetetten Drexler munkája valóban odavonzhatja az embereket a tudományhoz. Elképzelései gazdag tudományos-fantasztikus műveket megihlettek. A tudományos-fantasztikus irodalom egyik alműfajaként, - és nem a jövő szó szerinti megjóslásaként - a Drexler nanotechnológiájáról szóló könyvek ugyanazt a funkciót tölthetik be, mint a Star Trek: felkelthetik a tinédzserek érdeklődését az űr iránt, amely szenvedély néha a repülés vagy az asztrofizika területén elért karrierhez vezet.
A veszély akkor áll fenn, ha az intelligens emberek szó szerint veszik Drexler jóslatait. A drexleri nanotechnológia tavaly újból nyilvánosságot kapott, amikor a morózus Bill Joy, a Sun Microsystems vezető tudósa, a Wired magazinban aggodalmát fejezte ki, a kontrollálatlanul szaporodó nanorobotok következményei miatt. Az önreprodukáló robotok terjedő tömege - amit Drexler "szürke gócnak" nevezett - elég nagy veszélyt jelenthet a társadalomra, hogy megfontoljuk a nanotechnológia fejlesztésének leállítását. Ez a javaslat azonban eltereli a figyelmet a valódi nano veszélyről: a vegyi és biológiai fegyverekről.
A tudomány még messze van attól, hogy képes legyen olyan nanoszkopikus gépeket előállítani, amelyek segítségével a fagyott agyakat feléleszthetjük a felfüggesztett életműködésből. A Zyvex, a Drexler nanotechnológiája által elcsábított szoftvermágnás által alapított vállalat felismerte, hogy milyen nehéz lesz nanométeres méretű robotokat létrehozni; a vállalat most sokkal nagyobb mikromechanikai elemekkel próbálkozik, melyeket Drexler a könyveiben lenézett.
A nanotechnológia még a szürke góról szóló elmélkedéseken túl is küzd az elfogadásért. A kutatások egy része a megbélyegzéstől függetlenül folytatódott volna. A "nano" és a "technológia" összevonása utólagos elnevezés volt.
Ahhoz, hogy a terület az alkalmazott tudományok nagyszerű egyesítőjeként érvényesülhessen, be kell bizonyítania, hogy hasznos a nagymértékben eltérő törekvések csoportosítása. Vajon a napvédőszerekhez használt nano porok kutatásával foglalkozó tudósok és mérnökök megosztják-e közös érdekeiket a DNS-számítástechnikán dolgozó tudósokkal és mérnökökkel? Bizonyos esetekben ezek a keresztező álmok indokoltak lehetnek. Az eredetileg az elektronika számára kifejlesztett, és most a sejtek biológiai aktivitásának kimutatására alkalmazott félvezető kvantumpont, meggyőző elvi bizonyíték az ilyen típusú transzdiszciplináris törekvésekre.
Ha a nano koncepció megállja a helyét, akkor valójában egy új ipari forradalom alapjait teremtheti meg. A sikerhez azonban nem csak a mélyhűtőből holttesteket visszahozó nanorobotokról szóló pletykákat kell elvetni, hanem a túlfűtött retorikát is, amely minden nagyszabású új finanszírozási erőfeszítést kisiklathat. A legfontosabb, hogy a nanotudományos alapismereteknek is rendelkezésre kell állniuk ahhoz, hogy azonosítani lehessen a követendő nanotechnológiákat. Nem kis feladat lesz a nanotechnológiában a valós, és a nem valós dolgok megkülönböztetése a felfedezések ezen időszakában. 

Forrás: http://www.darkgovernment.com/nanotech.html

Kiszivárogtatók: Donald E. Keyhoe őrnagy

 

Donald Edward Keyhoe (1897. június 20. - 1988. november 29.) az amerikai haditengerészet volt pilótája, számos aviatikai cikket és történetet írt különféle vezető kiadványoknak, a levegő úttörőinek menedzselt promóciós turnékat, különösen Charles Lindbergh-nek.
Az 1950-es években jól ismert ufókutató volt, azzal érvelt, hogy az Egyesült Államok kormányának kutatást kellene végeznie ufóügyekben, és ki kellene adnia az összes UFO aktáit. Jerome Clark írta, hogy „Keyhoe-t az 1950-es években és az 1960-as évek elején és közepén, széles körben tekintették vezető személyiségnek az ufológia területén.”
Korai évei és karriere
Keyhoe az iowai Ottumwában született és nőtt fel. Miután 1919 az Egyesült Államok Haditengerészeti Akadémiáján diplomát szerzett, alhadnaggyá nevezték ki az Egyesült Államok tengerészgyalogságánál.
1922-ben megsérült a karja egy guami repülőgép baleset során. Hosszú lábadozása alatt hobbiszinten írni kezdett. Végül visszatért az aktív szolgálatba, de sérülése tartós gondokat okozott neki, és ennek eredményeként 1923-ban visszavonult a tengerészgyalogosoktól. Ezután a Nemzeti Földmérőknél, és az Egyesült Államok Kereskedelmi Minisztériumánál dolgozott.
Keyhoe több cikke és kitalált története, (főleg a repüléssel kapcsolatosan,) számos vezető kiadványban megjelent.
A második világháború alatt visszatért az aktív szolgálatba, a haditengerészeti repülési kiképzési osztályhoz, ezután őrnagyi rangban vonult nyugdíjba.
Több ponyva története tudományos-fantasztikus vagy fantasy témájú volt, vagy jelentős mértékben tartalmazta ezek elemeit – ufós témájú könyveinek későbbi kritikusai ezt a tényt nem felejtették el. Szabadúszóként a Saturday Evening Post-nál, a The Nation-nél és a Reader's Digest-nél is dolgozott.
Miután Kenneth Arnold 1947 nyarán, furcsa, gyorsan mozgó repülő tárgyakról számolt be, széles körben érdeklődni kezdtek a "repülő korongok" és a "repülő csészealjak" iránt. Keyhoe némi érdeklődéssel követte a témát, bár kezdetben szkeptikus volt. A True, (a népszerű amerikai férfimagazin) egy ideig kérdezősködött a tisztviselők körében a repülő csészealj-kérdéssel kapcsolatban, de azok nem mutattak sok hajlandóságot.1949 májusa körül, miután az amerikai légierő ellentmondásos információkat közölt a csészealjakról, Ken Purdy szerkesztő Keyhoe-hoz fordult, aki a magazinnak írt, és akinek sok barátja és kapcsolata volt a katonaságnál, és a Pentagonban is.
Némi vizsgálódás után Keyhoe meggyőződött arról, hogy a repülő csészealjak valódiak. Mivel formájuk, repülési manővereik, és sebességük, nyilvánvalóan messze megelőzte bármely nemzet fejlettségét, úgy találta, hogy földönkívüli intelligenciák termékeinek kell lenniük, és hogy az Egyesült Államok kormánya megpróbálja eltussolni a témával kapcsolatos teljes igazságot. Ez a következtetés különösen azokon a válaszokon alapult, melyeket Keyhoe akkor kapott, amikor különféle tisztviselőket „vizsgáztatott” a repülő csészealjakkal kapcsolatban. Azt mondták neki, hogy nincs semmi a témában, ugyanakkor megtagadták tőle a csészealjakkal kapcsolatos dokumentumokhoz való hozzáférést.
"A repülő csészealjak valódiak" című cikke, ami a True 1950. januári számában jelent meg (1949. december 26-án publikálta), nagy szenzáció lett. Bár ezeket az adatokat mindig nehéz ellenőrizni, Edward J. Ruppelt kapitány, a Kék Könyv Program első vezetője arról számolt be, hogy "A magazinkiadók körében  terjedő pletykák szerint, Donald Keyhoe cikke a True-ban, az egyik legolvasottabb és legvitatottabb magazincikk volt a történelemben."

Kihasználva az érdeklődést, Keyhoe kibővítette a cikket a „The Flying Saucers Are Real” (1950) című könyvvé; ami, több mint félmillió példányban kelt el papírkötésben. Állította, hogy a légierő tudta, hogy a repülő csészealjak földönkívüliek, de a jelentéseket leértékelték, hogy elkerüljék a nyilvános pánikot. Keyhoe megítélése szerint az idegenek – bárhonnan is származnak, vagy bármik is a szándékaik - nem tűntek ellenségesnek, és valószínűleg már kétszáz, vagy még több éve figyelik a Földet, bár azt írta, hogy " észlelésük 1947-ben hirtelen megnőtt, az 1945-ös atombomba robbantást követően. " Dr. Michael D. Swords a könyvet " igen szenzációs, de pontos beszámolónak" jellemezte. Boucher és McComas is dícsérte, „ ellenállhatatlannak, intelligensnek, és meggyőzőnek” nevezve azt.
Keyhoe több, másik könyvet is írt az ufókról. A „Flying Saucers from Outer Space” (Holt, 1953) talán a legimpozánsabb, ami nagyrészt a légierő által ellenőrzött interjúkon, és hivatalos jelentéseken alapult. A könyv tartalmazott egy fülszöveget Albert M. Chop-tól, a légierő sajtótitkárától a Pentagonban, aki Keyhoe-t "felelősségteljes, pontos riporterként" jellemezte.
Carl Gustav Jung azzal érvelt, hogy Keyhoe első két könyve "hivatalos anyagokon alapul, és szorgalmasan elkerüli más UFO publikációk vad spekulációit, naivitását vagy előítéleteit.”
A NICAP-korszak
1956-ban Keyhoe megalapította a Légi Jelenségek Nemzeti Vizsgálati Bizottságát (NICAP). http://www.nicap.org Az igazgatóság számos prominens szakmai, katonai vagy tudományos személyiségének egyike volt, amely bizonyos fokú legitimitást kölcsönzött a csoportnak, és sok más korabeli "repülő csészealj klubból" nagyon hiányzott. A NICAP kiadott egy hírlevelet, a The UFO Investigator-t, melyet postán küldtek el tagjainak. Habár a hírlevelet rendszeresen havonta akarták kiadni, pénzügyi problémák miatt gyakran rendszertelenebbül szolgáltatták. Például 1958-ban négy, 1959-ben azonban csak két szám jelent meg.
A NICAP alapítóját, Thomas Townsend Brownt, igazgatóként 1957 elején menesztették, miután ismételten pénzügyi alkalmatlansággal vádolták. Keyhoe helyettesítette; de csak kissé tudta jobban kezelni a NICAP pénzügyeit, és a szervezet Keyhoe tizenkét igazgatói éve alatt, gyakran szembesült pénzügyi hiányosságokkal és válságokkal. Ennek ellenére az 1950-es évek végétől az 1960-as évek végéig az Egyesült Államok legnagyobb és legbefolyásosabb polgári UFO-kutató csoportja maradt.
Keyhoe vezetésével a NICAP keményen szorgalmazta a kongresszusi meghallgatásokat és az ufók kivizsgálását. Némi figyelmet kaptak a tömegmédia és a nagyközönség részéről (a NICAP tagsága az 1960-as évek elején és közepén körülbelül 15 000 főt ért el), de a kormánytisztviselők csak nagyon korlátozott érdeklődés mutattak.
Viszont egyre több kritika érte a légierő Blue Book programját. Az UFO-jelentések 1966-os, széles körben közzétett hullámát követően a NICAP azon hangadók közé tartozott, amelyek az ufók független tudományos vizsgálatát szorgalmazták. Ezt a célt szem előtt tartva hozták létre a Colorado Egyetemen a Condon Bizottságot, bár hamar belharcok, később pedig viták színtere lett.
1958. január 22-én Keyhoe, a CBS élő televíziós műsorában bukkant fel, az Armstrong Circle Színházban, hogy az UFO témakörről beszéljen./Szerk: A lentebbi videóban, Keyhoe részletesen beszél erről az eseményről./ Mint mondta, az amerikai kongresszusi bizottság értékelte azokat a bizonyítékokat, melyek "teljesen be fogják bizonyítani, hogy az ufók intelligens irányítás alatt álló járművek". A CBS azonban leállította az élő közvetítés audio részét. Herbert A. Carlborg, a CBS szerkesztő igazgatója kijelentette, hogy " a programot biztonsági okokból törölték".
Kései évek
A NICAP taglétszáma az 1960-as évek végén zuhanni kezdett, és Keyhoe-t a NICAP-on belüli kritikusok hibáztatták a szervezet hanyatlásáért. Néhány tagja azzal vádolta, hogy a NICAP pénzügyeit és személyzetét alkalmatlanul kezelte, és túlságosan tekintélyelvű volt vezetői stílusában. 1969 júliusára a NICAP-ot csőd fenyegette, és Keyhoe kénytelen volt elbocsátani kilenc alkalmazottjából ötöt. Ezenkívül a The UFO Investigator, a szervezet hírlevele, melyet Keyhoe szerkesztett és adott ki, a 60-as évek közepére fokozatosan áttért a megbízható havi kiszállításról, egy egyre szabálytalanabb és megbízhatatlanabb szállítási ütemtervre, ami sok NICAP előfizetőt feldühített. 1969-ben Keyhoe elfordította figyelmét a katonaságtól, és a CIA-ra összpontosított, mint az UFO leleplezések forrására. A NICAP igazgatótanácsa, Joseph Bryan ezredes vezetésével megvizsgálta a szervezet pénzügyeit, és megállapította, hogy a társadalombiztosítási adókat visszatartották az alkalmazottak fizetéséből, de nem jelentették be a kormánynak, valamint a NICAP néhány tagja évek óta nem fizette be éves tagdíját , de még mindig kapták a The UFO Investigator példányait, és teljes tagsági jogokkal rendelkeztek. 1969 decemberében, az úgynevezett "viharos értekezleten" a testület arra kényszerítette Keyhoe-t, hogy a NICAP vezetőjeként vonuljon nyugdíjba. Bryan ezredes lett a szervezet új igazgatója. Vezetésével a szervezet feloszlatta helyi és államilag társult csoportjait, és 1973-ra teljesen bezárt. /Szerk: Szinte biztos, hogy a szervezet tönkretételében az ufó kérdést eltussoló, ellenérdekelt felek nagyban részt vehettek/
1973-ban Keyhoe megírta utolsó könyvét az ufókról, „Aliens from Space” címmel. Támogatta a "Lure Operation" -t, a földönkívüliek landolásra csábító terveit, és ismertette azokat a problémákat, információkat, melyeket kormányzati ügynököktől szerzett.
Ezen a könyvön túl Keyhoe alig érintkezett az ufológiával, miután nyugdíjba vonult. A NICAP-ból való kiszorulása után azonban, számos ufókonferencián felszólalt. 1981-ben csatlakozott a MUFON igazgatóságához, de egészségi állapotának hanyatlása miatt, csak kevés köze volt a szervezethez. 1988-ban halt meg 91 évesen, és a virginiai Luray-i Green Hill temetőben temették el.
Forrás: https://en.wikipedia.org/wiki/Donald_Keyhoe
Az alábbi, kétrészes, magyar feliratos videó, 1958. március 8.-án készült. Keyhoe itt az ABC tévécsatorna „The Mike Wallace Interview” című műsor vendége volt.

Billy Meier fotóalbuma

 

Eduard Albert Meier, svájci farmer, aki jelenleg 83. élettévét tapossa, 1975-től kezdett találkozni rendszeresen földönkívüliekkel. Egy szőke, a Plejádok csillaghalmazról származó, humanoid nővel került kapcsolatba, aki számos alkalommal megengedte, hogy űrhajóikat lefényképezze, de a fedélzetre is felvitték többször. Három éven át tanította Semjase, a plejádbeli, többnyire késő éjszaka, a háza közeli hegyekben. Több mint 500 fotót készített űrhajóikról, valamint számos filmfelvételt. Csalással próbálták megvádolni, de Wendelle Stevens, a nyugalmazott ezredes vezette csoport, akik igen mélyen belemerültek az ügybe, semmiféle arra utaló nyomot nem találtak, hogy Billy Meier hazudna.

Nem kívánom részletesen ecsetelni a történetet, mert Aranyi László, a köztudottan objektív kutató egy remek cikk keretében már megtette ezt.

http://aranylaci.freeweb.hu/billi/billi.htm

A legtöbb Interneten is elérhető fénykép, a plejádi űrhajókat ábrázolja, de mint írásom elején említettem, Meiert a fedélzetre is többször felvitték, sőt élőben filmezhette le anyahajójukról az akkoriban nagy figyelemmel kísért földi kísérletet, az 1975-ös Szojuz-Apollo összekacsolódást, megnézhette a marsi romokat, de több, titkos földi fejlesztésű űrhajót is lencsevégre kapott. Az alábbi videóban egy prezentáció keretében, többek között ezekből mutat válogatást, egy közelebbről nem ismert férfi. A film igazi, ritka csemegének számít.

 

Az agy távoli manipulálása

 

 2001 októberében, Dennis J. Kucinich képviselő, törvényjavaslatot mutatott be az Amerikai Kongresszusban, mely az amerikai elnököt arra kötelezte, hogy vegyen részt az űrfegyverek betiltására irányuló tárgyalásokon. 

http://www.spaceref.com/news/viewpr.html?pid=5985
Ebben a törvényjavaslatban a fegyverrendszer meghatározás magában foglalja: bármely nem ismert vagy még ki nem fejlesztett eszközt, ami halálát vagy sérülését okozhatja valakinek, illetve károsodik vagy tönkremegy egy személy biológiai élete, testi és mentális egészsége, illetve a fizikai és gazdasági jóléte. Olyan szárazföldi, tengeri vagy űrrendszerek tartoznak ide, melyek sugárzással, elektromágneses, pszichotronikus, hang-, lézer- vagy más energiákat használnak, és amelyek egyéni személyekre vagy megcélzott népességre irányulnak információs háború, hangulatkeltés, illetve személyek vagy a népesség tudatának befolyásolására készülnek. Mint minden, ebben a cikkben idézett jogalkotási aktusban, a törvényjavaslat ide számítja az emberi agy hang, fény vagy elektromágneses stimulációját. A pszichotronikus fegyverekről való tudásunk töredékes, legalábbis egy laikus, tudatlan a titkos katonai kutatásokkal kapcsolatban, a sci-fi területén helyezi el, mivel az eddig közzétett tudományos kísérletek egyikét sem mutatták be olyan módon, amely lehetővé tenné megismétlését.
Ma már általánosan ismert, hogy megvalósítható az emberi viselkedés manipulálása a tudatalattin keresztül, akár hangos, akár vizuális üzenetek felhasználásával. Ez az, amiért a legtöbb országban tilos az ilyen technológiák használata, az elszenvedő hozzájárulása nélkül. Az agy stimulálására fényt használó eszközök egy másik módját mutatják annak, hogy az adott frekvenciákon villogó fény, hogyan használható fel az ember pszichés életének manipulálására. A hanggal kapcsolatban tavaly jelent meg a világsajtóban a hanghullámok sugárzását közvetítő eszközről szóló jelentés, amiket csak azok a személyek hallanak, akikre a hanghullámok sugárzása irányul. A sugárzást hang- és ultrahang kombinációja képezi, következményként a sugár által megcélzott személy, a fejében hallja a hangot. Ennek megtapasztalása könnyen arról győzheti meg az embert, hogy mentálisan beteg. Az ebben a cikkben bemutatott események azt sugallják, hogy az emberi agy technológiájának és ismereteinek fejlesztésével, az emberi elme manipulációjának új módjai jelennek meg. Úgy tűnik, hogy az egyik az elektromágneses energia.
Noha a hivatalos tudományos irodalomban csak mintegy 30 kísérletet tettek közzé, már 1974-ben a Szovjetunióban, Novoszibirszkben, egy katonai egység által végzett sikeres kísérlet után, egy Radioson (Radiosleep) nevű berendezést jegyzett be a Szovjet Találmányok és Felfedezések Ügyeivel Foglalkozó Kormánybizottság, melyet az alvás, rádióhullámok által indukált módszerének nevezett. /Szerk: Nagy sajtónyilvánosságot kapott 2010-ben, az a kazahsztáni falu esete, ahol a polgárok, rejtélyes módon napokig aludtak, és felébreszteni sem lehetett őket, az ügynek talán köze lehetett a pszichotronikus fegyverekhez./https://index.hu/tudomany/2015/01/08/rejtelyes_alvokor_terjed_egy_kazah_faluban/

  A tudományos irodalomban az ember rádióhullámokkal való elaltatásának technikai megvalósíthatóságát, egy az elektromágnesesség biológiai hatásait kutató, angol tudós könyve megerősíti. Az Egészségügyi Világszövetség nem-ionizáló sugárzásról szóló, 1991-es jelentésében olvashatjuk: "Úgy tűnik, hogy az ELF /rendkívül alacsony frekvenciájú hullám/ mezőknek kitett állatokban megfigyelt sok biológiai hatás, közvetlenül vagy közvetve kapcsolódik az idegrendszerhez". A közzétett kísérletek között vannak olyanok, amelyekben az impulzusos mikrohullámok, az izolált idegsejteket a mikrohullámok pulzálásának frekvenciájával szinkronizálták össze - például egy 0,8 Hz frekvencián kisülő neuront arra kényszerítettek, hogy az 1 Hz-es frekvencián süljön ki. A pulzáló mikrohullámok ugyancsak megváltoztatták a neurotranszmitterek /ingerületátvivő anyagok/ koncentrációját az agyban, (a neurotranszmitterek részei annak a mechanizmusnak, amely az idegsejtek kisülését idézik elő) és megerősítették vagy enyhítették az agyba juttatott gyógyszerek hatását. Az a kísérlet, amelyben az EEG-vel regisztrált, fő agyi frekvenciákat szinkronizálták a mikrohullámú pulzálás gyakoriságával, megmagyarázhatja az orosz Radioson berendezés működését. Az alvásfrekvenciában pulzáló mikrohullámok, az agyi tevékenységet hozzászinkronizálják, így alvást eredményeznek. Ugyanazon eljárás alkalmazásával, az agy éber állapotára jellemző mikrohullámú impulzusok, meggátolhatják az alvást.
A Walter Reed Intézet, Mikrohullámú Kutatási Osztályának vizsgálati programjából származó jelentés kimondja, hogy "Úgy tűnik, hogy a mikrohullámú impulzusok hozzákapcsolódnak a központi idegrendszerhez, és olyan stimulációt hoznak létre, amely hasonló a hővel végrehajtott elektromos stimulációhoz." A pontos frekvencián pulzált mikrohullámok sokszoros megismétlésével, a kalciumionok az idegsejtekből kicsapódtak. A kalcium kulcsszerepet játszik a neuronok kisülésében, és Ross Adey, a kísérletet kiadó első tudományos csapat tagja, nyilvánosan kijelentette azon meggyőződését, hogy az elektromágneses sugárzás hatása akadályozná a komplex feladatokra való koncentrálást. Robert Becker, aki a törött csontok gyógyulásában szerepet játszó, pulzáló mezők felfedezésében közreműködött, publikálta a Walter Reed Intézet vizsgálati programjának kivonatait. John Evans, az ugyanazon a területen dolgozó brit tudós azt írta, hogy Ross Adey és Robert Becker elveszítették pozíciójukat, kutatási támogatásaikat, és "szabadgondolkodású száműzötteknek" hívta őket. 1975-ben az Egyesült Államokban egy katonai kísérletet tettek közzé, ahol az impulzusos mikrohullámok az emberi agyban, az 1-10-es számok hallható észlelését eredményezték. Újabb eshetőség, ami meggyőzi az embert arról, hogy mentálisan beteg.

Az amerikai hadsereg, Walter Reed-i Kutatóintézetének tesztelési programja, ahol a kísérletet elvégezték, számolt az "azonnali hallásszervi stimulációval az audio hatások révén", végső célja a "stimuláció által kontrollált viselkedés". Képzeljük el, hogy az agyba továbbított szavakat ultrahang frekvenciákra írják át! A személy akkor nem érzékelné ezeket a szavakat saját gondolataiként? És akkor nem lehetne ilyen módon kontrollálni a viselkedését? Számos tudós felhívta rá a figyelmet, hogy a neurofiziológia legújabb fejlesztései felhasználhatók az emberi agy manipulálására. 1995 júniusában Michael Persinger /a képen/, aki az amerikai haditengerészet nem halálos elektromágneses fegyverek projektjén dolgozott, egy tudományos folyóiratban publikált egy cikket, melyben kimondja: az a műszaki képesség, hogy közvetlenül befolyásolják az emberi faj hatmilliárd agyának nagy részét, meditáció nélkül, klasszikus szenzoros modalitásokon keresztül történő, idegi információ létrehozásával, egy olyan fizikai közegben, amelybe a faj összes tagja belemerül, már szinte megvalósítható. 1998-ban a Francia Nemzeti Bioetikai Bizottság arra figyelmeztetett, hogy az idegtudományt, egyre inkább az emberi jogokat potenciálisan fenyegető veszélyként ismerik el ”.

1999 májusában, az ENSZ által szponzorált konferenciát rendeztek idegtudósoknak, Tokióban. A nyilatkozatban azt olvassuk: "Ma intellektuális, fizikai és pénzügyi erőforrásokkal rendelkezünk, hogy az agy erejének mesterei legyünk, olyan eszközöket fejlesszünk ki, amelyek megérintik az elmét, sőt akár irányíthatják vagy törölhetik a tudatot. Szeretnénk ha valósággá válna az a reményünk, hogy az ilyen ismeretek folytatása a békét és a jólétet szolgálja. "A nemzetközi politika színpadán, az utóbbi néhány évben megerősítést nyert, hogy az emberi agy távoli irányításának fogalmáról tárgyalások folynak. Az Európai Parlament 1999 januárjában állásfoglalást fogadott el, melyben felszólít egy olyan nemzetközi egyezmény megkötésére, amely bevezeti azon fegyverek fejlesztésének és bevetésének globális tilalmát, amik bármilyen formában lehetővé teszik az emberekkel való manipulációt. " Már 1997-ben, a Független Államok Kormánya kilenc államában felkérték az OUN-t, az OBSE-t és az Interparlamentáris Unió államait azzal a javaslattal, hogy az Egyesült Nemzetek Szervezete közgyűlésének napirendjére helyezzék, az információs háborúk megelőzéséről és az információs fegyverek országos áramlásának korlátozásáról szóló nemzetközi egyezmény előkészítését és megkötését". A kezdeményezést eredetileg Vladimir Lopatin javasolta az orosz Állami Dumában. V. Lopatin 1990-től 1995-ig sorrendben az Orosz Föderáció Biztonsági Bizottságában, az Orosz Állami Dumában és a Független Államok Nemzetközösségének Parlamenti Közgyűlésén dolgozott, specialitása az információbiztonság.
Az információs fegyver vagy az információs háború fogalma meglehetősen ismeretlen a világ nagyközönsége számára. 1999-ben V. Lopatin és az orosz tudós, Vladimir Tsygankov közzétett egy könyvet „A pszichotronikus fegyver és Oroszország biztonsága” címmel. Itt megtaláljuk a terminológia magyarázatát: "Az Amerikai Fizikai Társaság kutatásának beszámolójában, 1993-ban arra a következtetésre jutottak, hogy a pszichofizikai fegyverrendszereket, új típusú stratégiai fegyverek létrehozására lehet felhasználni (információs fegyver az információs háborúban). "A témára mutató sok utalás között megtalálhatók a Parlament meghallgatásainak anyagai." Fenyegetések és kihívások az információbiztonság területén ", Moszkva, 1996. július," Információs fegyver mint az Orosz Föderáció nemzetbiztonságának fenyegetése "(az Orosz Föderáció hírszerző szolgálatának analitikai jelentése), Moszkva, 1996, és egy anyag" Kié lesz a tudat fegyver a 21. században? ", Moszkva, 1997. 2000-ben V. Lopatin, két másik szerző után benyújtotta a harmadik törvényjavaslatot, az ” Orosz Föderáció információs és pszichológiai biztonsága" tárgyában.
A "Pszichotronikus fegyver és az orosz biztonság" című könyvben a szerzők, az emberi psziché távoli irányításával szembeni védelem orosz koncepciójának alapelvei között, javaslatot tesznek az információs, pszichotronikus háború létezésének elismerésére. (amely valójában háborúk kihirdetése nélkül zajlik)". Idézik az Orosz Föderáció Szövetségi Tanácsának üléséről szóló feljegyzéseket, amelyekben V. Lopatin kijelentette, hogy a pszichotronikus fegyver" az emberi akarat szabadságának akadályozását okozhatja a tudatalatti szintjén "vagy" olyan sugallatot adhat, az ember tudatos vagy tudatalatti információs rendszerébe, amelyek hibás valóság észlelést okoznak". A nemzeti jogalkotás, valamint a nemzetközi jog normáinak célja, "az emberi psziché védelme a tudatalatti, pusztító, információs hatások ellen" Javasolják az ezen technológiával kapcsolatos összes anyag nyilvánosságra hozását, és figyelmeztetnek, hogy a titkosítás következményeként a fegyverkezési verseny felgyorsítja a pszichotronikus háború valószínűségét. Az emberi pszichére való távoli befolyásolás lehetséges forrásai között felsorolják a "ismert és ismeretlen természetű" fizikai mezők generátorait.
1999-ben az STOA (Tudományos és Technológiai Lehetőségek Értékelése), amely az Európai Parlament Kutatási Főigazgatóságának része, közzétette a tömegkontroll technológiákról szóló jelentést, amelyet a brit, manchesteri OMEGA Alapítvány készített el. A tanulmány négy fő témájának egyike a 2. generációs "vagy" nem halálos "technológiák:" Ez a jelentés a nem halálos fegyverek második generációját értékeli, amelyek az Egyesült Államok nemzeti katonai, és nukleáris fegyverek laboratóriumaiból származnak, mint a Clinton adminisztráció „nem halálos” hadviselési doktrínájának része, melyet a NATO most elfogadott. Ezek az eszközök tartalmazzák az irányított energiasugarat, rádiófrekvenciát, lézert és akusztikus mechanizmusokat használó fegyvereket, az emberi célpontok semlegesítésére." A jelentés kimondja, hogy az Egyesült Államok által propagált legvitatottabb, nem halálos „tömegkontroll technológia” az úgynevezett rádiófrekvenciás vagy irányított energiafegyverek, amelyek állítólag manipulálni tudják az emberi viselkedést, a legnagyobb gondot az olyan rendszerek jelentik, amelyek közvetlenül kölcsönhatásba léphetnek az emberi idegrendszerrel". A jelentés azt is kimondja, hogy a legerősebb fejlesztéseket talán továbbra is a titoktartás fátyla fedi." A technológia létezését megerősítő hivatalos dokumentumok hiánya lehet az oka annak, hogy az OMEGA jelentés hivatkozásként veszi figyelembe a tudatbefolyásolási technológia tekintetében, a cikk szerzőjének internetes kiadványát. Hasonló a megközelítése az Amerikai Emberi Jogi és Tudatbefolyásolás Ellenes Szervezet (CAHRA) publikációinak.
2000. szeptember 25-én az Orosz Duma Biztonsági Bizottsága megvitatta a Fegyverekről Szóló Szövetségi Törvény 6. cikkének kiegészítését. Az állásfoglalásban az alábbiakat olvashatjuk: A kortárs tudomány eredményei lehetővé teszik, egy személy vagy embercsoport pszichéjének, és fiziológiájának titkos, távolról történő befolyásolását. A bizottság javasolta a kiegészítés jóváhagyását. Az Orosz Föderáció Fegyverekről Szóló Törvényének 6. cikke kiegészítését 2001. július 26-án hagyták jóvá. Ez kimondja: az Orosz Föderáció területén tilos olyan fegyverek és egyéb tárgyak forgalmazása, amelyek működése elektromágneses, fény, hő-, infravörös vagy ultrahangos sugárzások felhasználásával történik. ". Ilyen módon az orosz kormány megtette az első lépést, hogy kiálljon az elmeszabályozó technológia tilalmának elkötelezettsége mellett. Az Orosz Föderáció Információs Biztonságának Doktrínája, melyet Putyin elnök 2000. szeptemberben írt alá, az Orosz Föderáció információbiztonságát fenyegető veszélyek között felsorolja az emberek alkotmányos jogainak és szabadságának fenyegetését a polgárok szellemi életének területén. Ezt úgy kell értelmezni, hogy Oroszország továbbra is elkötelezi magát, az emberi agy tevékenységének távoli befolyásolására szolgáló eszközök nemzetközi tilalmával.
A fent említett, a STOA által közzétett jelentés idézi az Európai Parlament állásfoglalásának eredetileg javasolt változatát, amely nemzetközi kutatási és fejlesztési megállapodás betiltására szólít fel minden kutatás és fejlesztés tekintetében, amelynek célja az emberi agy kémiai, elektromos, hangvibrációs vagy más működése, olyan fegyverek kifejlesztése érdekében, amelyek lehetővé teszik az emberek manipulálását, ideértve az ilyen rendszerek tényleges, vagy lehetséges használatának tilalmát is. " Itt a „tényleges" kifejezés könnyen azt jelentheti, hogy ilyen fegyvereket már alkalmaznak. A legfejlettebb katonai technológiával rendelkező országok között, az Egyesült Államok nem mutatott be olyan nemzetközi kezdeményezést, amely megkövetelné az emberi elme távirányítását lehetővé tevő technológiák betiltását. (A törvényjavaslat eredeti változatát, Denis J. Kucinich megváltoztatta.) Ugyanakkor, a STOA által közzétett tanulmány szerint az Egyesült Államok a fegyverek alkalmazásának fő támogatója, erőfeszítéseik miatt bekerültek a NATO katonai doktrínájába: "Az Egyesült Államok kezdeményezésére, a NATO keretein belül egy speciális csoport jött létre, a nem halálos hatásokkal rendelkező eszközök perspektivikus felhasználására" - nyilatkozta a az orosz Állami Duma Biztonsági Bizottsága. A STOA által közzétett jelentés kimondja: "1999 októberében a NATO új politikát hirdetett meg a nem halálos fegyverekre, és azok helyére a szövetséges arzenálban". "Az Egyesült Államok hadserege által 1996-ban azonosított, nem halálos eszközök közé tartoztak a célzott energiarendszerek és a" rádiófrekvenciás fegyverek " - ezeket a fegyvereket - amint azt a STOA-jelentés is javasolta - összekapcsolják az emberi idegrendszerre gyakorolt hatásokkal. A FAPSI, az orosz kormány információs ügynöksége szerint, az elmúlt 15 évben, az információs háború eszközeinek fejlesztésére és megszerzésére fordított amerikai kiadások négyszeresére nőttek, és jelenleg az összes katonai program között az első helyet foglalják el. Noha az információs háborúnak más fogalmai is vannak, mint az elmekontroll, az USA hajlandósága az emberi agy manipulációjának betiltására irányuló tárgyalásokon való részvételére utalhat az, hogy szándékukban áll ezeket az eszközöket felhasználni a belső, és a nemzetközi ügyekben.
Az emberi agy távoli irányítását lehetővé tevő technológiákat körülvevő, titoktartási politika folytatódásának egyértelmű következménye az lehet, hogy a kormányok, akik rendelkeznek ilyen technológiákkal, felhasználhatják azokat anélkül, hogy figyelembe kellene venniük a nagyközönség véleményét. A demokratikus világ fogalmát, bár titokban, megzavarnák, és a jövőben a világ lakossága csak hamis demokráciában élhetne, ahol saját, vagy külföldi kormányok titkos technológiák révén alakíthatnák véleményüket.

Forrás:  http://www.subversiveelement.com/MK_Psychotronic_weapons.html