Egy nemrég megjelent tudományos tanulmány, "Egy új empirikus megközelítés a földönkívüli intelligencia kereséséhez" címmel, egy kísérletsorozatot javasol a földönkívüliekkel való kommunikáció megvalósíthatóságának tesztelésére, a telepátia egy olyan formáján keresztül, amelyet "irányított szuperluminális kommunikációnak" neveznek. A tanulmány szerzője, Fred Thaheld/ írása először a Cornell Egyetem tekintélyes fizikai adatbázisában jelent meg, és a Los Alamos Nemzeti Laboratórium adatbázisában is elérhető/ úgy véli, hogy a földönkívüli kommunikáció az emberi agy egy meghatározott frekvenciasávjában (0,1 - 70 Hz) helyezkedhet el, amely EEG-készülékekkel könnyen nyomon követhető. Thaheld kvantumfizikus, és számos széles körben idézett fizikai tanulmány szerzője szerint, a "kvantum összefonódás", amit Albert Einstein "kísérteties távoli hatásként" írt le, lehetővé teszi az élő szervezetek közötti közvetlenül mérhető hatást. Úgy véli, hogy minden élet kvantumszinten összekapcsolódik annak ellenére, hogy a biológiai szervezeteket makroszkopikusan nagy távolságok választják el egymástól. Továbbá, hogy a minden biológiai élet között fellépő kvantumhatás közvetlenül mérhető az emberi agyhullámokban, amelyek az univerzum bármely pontján tartózkodó földönkívüliektől származó azonnali kommunikációt fogadhatnak.
Thaheld szerint, az ősrobbanás, a világegyetem feltételezett kiindulópontja 14 milliárd évvel ezelőtt, megteremtette a feltételeket ahhoz, hogy a kvantum összefonódás az egész világegyetemben létezzen. /Szerk: Nem kell ahhoz ősrobbanás, hogy ez az effektus fellépjen, mert már a tömegtelen jelenforrások között is fennáll ez a kapcsolat, ahogy az Kisfaludy György térelméleteiből világosan következik. http://www.hunok.hu/ /
Ez Erwin Schrödinger Nobel-díjas fizikus megfigyelésének köszönhető, miszerint a kvantum összefonódás előfeltétele a tárgyak közötti korábbi érintkezés: "Amikor két rendszer ... a közöttük lévő ismert erők hatására ... átmeneti fizikai kölcsönhatásba lép ... már nem írhatók le ugyanúgy, mint korábban ... a kölcsönhatás révén a két képviselő (vagy hullámfüggvény) összefonódott" (18. oldal.). Mivel az ősrobbanás teoretikusai azt állítják, hogy a világegyetem egy koncentrált energiapontban kezdődött, Thaheld szerint fennáll a szükséges feltétel ahhoz, hogy a kvantum összefonódás a világegyetemben lévő összes fizikai részecske esetében létezzen. !
Állítása szerint, míg a nem élő szervezetek közötti kvantum összefonódás "hullámösszeomlást" mutat, ami lehetetlenné teszi a szuperluminális (fénysebességnél nagyobb) kommunikációt, addig az élő szervezetek esetében ez nem következik be. /Szerk: Mivel a kvantum összefonódás, más néven EPR-jelenség az egydimenziós időszálak között áll fel, hullámokról ebben az esetben nem beszélhetünk, így nincs ami összeomoljon. Az anyagi részecskék esetében, illetve a fénynél a hatást mérik, de a közvetítő közeggel nincsenek tisztában, /kivéve a szigorúan titkos katonai kutatásokat/ ez okozhatja a téves értelmezést. Számomra úgy tűnik, Thaheld tanulmánya a telepatikus kommunikációt összemossa az EPR-jelenséggel, holott a két effektus különböző, mind természetében, mind hullámgeometriai szempontból. Míg a telepátia fénysebességgel működik, és a gömbszerűen terjedő időhullámok a közvetitő közege, addig az EPR kulcsa a szálszerűség, az azonnali hatás átvitel. Összességében így, a telepátia szintén nem alkalmas nagy távolságú kommunikációra, illetve csak szintén jelentős időkésedelemmel./Véleménye szerint a nagy távolságok által elválasztott élő szervezetek "makroszkopikus szinten hatalmas számú élő összefonódott részecskével rendelkeznek” (21. oldal.).
Thaheld szerint, a biológiai rendszerek kvantum összefonódása és a "nem lokális hatások" (egymástól távol eső, egymástól függetlennek tűnő, de valójában egymásra ható rendszerek) által lehetővé tett kommunikációs forma nagymértékben felülmúlja a SETI-kutatók által jelenleg alkalmazott empirikus módszereket. A SETI a rádiófrekvenciás sávokkal figyeli a lehetséges földönkívüli kommunikációt. A rádióhullámok fénysebességgel terjednek, ami a fejlett földönkívüli civilizációk számára valószínűtlenné teszi a kommunikációnak ezt a formáját, makroszkopikus távolságokra. Ha a földönkívüliek mégis rádióhullámokat használnának a makroszkopikus távolságok közötti kommunikációra, évezredek telhetnének el, mire a Földön a galaxis távolabbi részeiből érkező rádióvevők fogadnák az átvett üzeneteket. Ez teszi a kétirányú kommunikációt kivitelezhetetlenné, és nagyon valószínűtlenné a kevésbé fejlett földönkívüli intelligenciák kivételével, amelyek még csak a rádiókommunikáció kezdeti stádiumában vannak.. Ezért a kommunikáció más formája a legvalószínűbb, mint a galaxisban és a világegyetemben szétszórtan elhelyezkedő fejlett földönkívüli intelligenciák által preferált módszer. A fejlett földönkívüliek megértenék a biológiai életformák között létező kvantum összefonódás elvét, ezáltal lehetővé téve az azonnali hatásokat, függetlenül az őket elválasztó távolságoktól.
Érvei alátámasztására Thaheld több évtizedes laboratóriumi vizsgálatok sorozatára hivatkozik, amelyek a kvantum összefonódást és a nem lokális hatásokat bizonyítják az idegsejtek, és a jelentős távolságok által elválasztott emberi alanyok között. Véleménye szerint, a kvantumfizika úttörői először élettelen részecskéknél figyelték meg a nem-lokális hatásokat, és soha nem gondoltak arra, hogy a nem-lokális hatások biológiai organizmusoknál is előfordulhatnak. Thaheld tanulmányában azt állítja, hogy "érvelésük, úgy tűnik, helytelennek bizonyult" (11. oldal.).
Kísérletek hosszú sorára mutat rá, amelyek igazolják a biológiai rendszerek nem-lokális hatásait. Idézi például a Freiburgi Egyetem tudósait, akik a következő következtetésre jutottak: "jelenleg nem ismert olyan biofizikai mechanizmus, amely felelős lenne a két különálló alany EEG-je között megfigyelt összefüggésekért" (22. oldal.). Hasonlóképpen, a Milánói Egyetem tudósai arra a következtetésre jutottak, hogy "a kísérleti adatok erősen arra utalnak, hogy a biológiai rendszerek olyan nem lokális tulajdonságokkal rendelkeznek, melyek nem magyarázhatók meg klasszikus módszerekkel" (22. oldal.).
Fontos, hogy Thaheld úgy véli, az embereket naponta bombázhatják földönkívüli kommunikációval, de ezt ők kiszűrik: "a nem lokális kommunikáció nagy része valószínűleg elveszik a normális agyhullám, vagy EEG-zajban, különben képtelenek lennénk normálisan működni, és túlterhelődnénk, ha ilyen adatáradattal szembesülnénk (33. oldal.). Javasol egy kísérletsorozatot emberi alanyok bevonásával, hogy letesztelje az alanyok agyában zajló lehetséges földönkívüli kommunikációt, amely az alanyok tudta nélkül történik.
Összefoglalva, Thaheld tanulmányának következményei óriásiak azok számára, akik a földönkívüli intelligencia kutatásának empirikus módszereit támogatják. Tanulmánya szerint az egyének képesek olyan frekvenciákat fogadni az agyukban, amelyeket nagy valószínűséggel a földönkívüliek használnak kommunikációs célokra. Míg a legtöbb ember ezeket kiszűri a normális működés érdekében, nagyon is lehetséges, hogy hozzáférjünk ezekhez az agyi frekvenciákhoz és értelmezzük azokat. /Szerk: például regressziós hipnózissal a tudatalattiból/ Ez lehetővé teszi, hogy az egyéneket olyan módon képezzék ki, hogy hozzáférjenek ezekhez a frekvenciasávokhoz, ezzel lehetségessé válna a földönkívüli intelligenciákkal való kommunikációt. Az is lehetséges, hogy ez a képesség spontán módon is kialakulhat, ahogyan azt egyre több olyan személy állítja, akik állítják, hogy rendszeres telepatikus kommunikációban állnak földönkívüliekkel. A telepátiát a SETI-közösség kutatói széles körben becsmérlik, a tudósok és a társadalom körei általánosságban nevetségessé teszik. Thaheld tanulmánya azt sugallja, hogy az egész világegyetemben a biológiai szervezetek között fennálló kvantum összefonódás és a nem lokális hatások miatt nem tanácsos ilyen elutasító hozzáállást tanúsítani. Az általa bemutatott tudományos adatok és elmélet, a telepátia egy vagy több formájára, mint a kommunikáció megvalósítható formájára utal. Ami a legfontosabb, Thaheld megnyitja az ajtót a fejlett földönkívüli intelligenciával való kommunikáció egy eddig fel nem ismert formája előtt, amelyet megfelelő empirikus módszerekkel, és tudományos protokollokkal tesztelnek és fejlesztenek.
Megjegyzés: Fred Thaheld tanulmánya "A földönkívüli intelligencia kutatásának új empirikus megközelítése” online elérhető a következő címen: "Nem-lokális asztrobiológiai a kozmológiai szintjén" : https://arxiv.org/ftp/physics/papers/0608/0608285.pdf
Forrás: https://exopolitics.net/Exo-Comment-48.htm
Kisfaludy György, kutató alábbi előadásában az EPR-jelenségről is beszél.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése