2021. május 24., hétfő

A Krill papírok-Első rész

 A KRILL-papírok látszólag a semmiből bukkantak elő. Ki az az O. H. Krill? Helyesek az információk? A szöveg egyes részei helyesek, mások helytelenek? Honnan származnak a papírok...........?

HELYZETJELENTÉS A FEJLETT TECHNOLÓGIA MEGSZERZÉSÉRŐL, ÉS AZ IDEGEN KULTÚRÁKKAL VALÓ INTERAKCIÓKRÓL.

írta: O.H. KRILL

/Szerk: A papírokat átolvasva nyilvánvaló, hogy a benne foglaltak egy része dezinformáció, ami vagy a szerzőtől közvetlenül jön, vagy őt is megtévesztették. Ezért itt csak az iromány azon részletei olvashatók, melyekre más források is utalnak, vagy az eddig ismert tények szerves kiegészítői lehetnek. /
Összefoglalás
Az alatt a negyven év alatt, mialatt az ufókat aktívan megfigyelték civilizációnkban, rengeteg adat gyűlt össze - olyan adatok, amelyek gyakran rámutattak a jelenség olyan aspektusaira, melyeket elhallgattak. Az információk elhallgatása és tagoltsága következtében kultúránk a "valóság" több szintjére töredezett szét, amelyek egyszerre léteznek, és állnak szemben egymással. Kultúránk egy része nem hisz, vagy nem akar hinni más fajok létezésében; kultúránk egy része elismeri létezésüket, vagy létezésük valószínűségét; kultúránk egy része ténylegesen kölcsönhatásban van más fajokkal. Ezek az egyidejű valóságok hozzájárulnak ahhoz a rendkívüli zűrzavaros állapothoz, amelyben találjuk magunkat.
Az ufók kutatása hasonló mintát követ. Egyesek teljesen empirikus szemszögből vizsgálják a kérdést; mások mintákat és funkcionális összefüggéseket keresnek az eseményekben; megint mások kimennek, és a megfelelő időben felteszik a megfelelő kérdéseket, és válaszokat kapnak. A megjelent válaszok némelyike egyesek számára meglehetősen nyugtalanító, és fantasztikus.
Összességében új fogalmakkal találkozunk a fizikában, új fogalmakkal a pszichológiában, és azzal a fokozatosan növekvő tudatossággal, hogy nemcsak hogy nem vagyunk itt egyedül, de soha nem is voltunk. És mintha ez még nem lenne elég, kiderül, hogy társadalmunk egyes csoportjai már tudtak erről, és nyilvánvalóan már jó ideje kapcsolatban állnak néhány ilyen idegen fajjal.
A lényeg az, hogy az emberiséget mindvégig egy hamis útra vezették, egy olyan útra, amelyet összeesküvések, és félretájékoztatás rétegei tarkítottak. Emberi oldalról a technológiai tudás, és az abszolút hatalom volt az indíték. Az idegenek oldaláról a túlélés volt az indíték, legalábbis ami a domináns idegen látogatókat illeti.
Ennek az írásnak az a szándéka, hogy az ezzel kapcsolatos részletek nagy részét nyilvánosságra hozza. Nem arra kérünk benneteket, hogy higgyétek el, hanem arra, hogy fontoljátok meg a történtek, a történések, és az orrunk előtt zajló események fényében. Ha úgy találjátok, hogy nem tudjátok megemészteni az ilyen gondolatokat, vagy nem tudtok vele megbirkózni, ne olvassátok tovább.
Teljesen nyilvánvaló, vagy annak kellene lennie, hogy az UFO helyzet egyszerre összetett és veszélyes. Az ufóprobléma egy több szituációs, és többdimenziós jelenség. A következőket állapítottuk meg, amelyeknek ténybeli alapja van:
-    Más világokból származó űrhajók zuhantak le a Földön.
-    Az idegen űrhajók mind ultradimenzionális, mind e dimenzión belüli forrásokból származnak.
-    A korai amerikai kormányzati erőfeszítések az idegen technológia megszerzésére sikeresek voltak.
-    Az amerikai kormánynak voltak élő idegen túszai valamikor.
-    A kormány végzett boncolást idegen holttesteken.
-    Az amerikai hírszerző ügynökségek, biztonsági ügynökségek, és állami szervek részt vesznek a tények eltussolásában.
-    Embereket raboltak és rabolnak el, csonkítottak meg, gyilkoltak meg, és rabolnak el jelenleg is az UFO helyzet következtében. /Szerk: Idegen részről az emberek megcsonkítása nem jellemző, legalábbis erre utaló jelekről nem tudni. Ha ember egészségkárosodást szenvedett, az inkább véletlen balesetnek tudható be./
-    Jelenleg egy aktív idegen jelenlét van a bolygónkon, amely a társadalmunk különböző elemeit irányítja.
-    Idegen erők bázisokat tartanak fenn a Földön és a Holdon.
-    Az USA kormánya egy ideje munkakapcsolatban áll idegen erőkkel, kifejezetten azzal a céllal, hogy technológiát szerezzen a gravitációs meghajtás, a sugárfegyverek és az agykontroll terén.
-    Több millió marhát öltek meg a biológiai anyagok megszerzése során.
-    Mind az idegenek, mind az amerikai kormány felelős az állatcsonkításokért, de különböző okokból.
-    Egy többdimenziós világban élünk, amelyet más dimenziókból származó entitások átfednek és látogatnak. Sokan ezek közül az entitások közül ellenségesek. Sokan nem ellenségesek.
-    Genetikai fejlődésünk és vallásaink alapja a nem földi, és földi erők beavatkozásában rejlik.
-    A tényleges technológia messze meghaladja a közvélemény által érzékelt technológiát.
-    Az Egyesült Államok űrprogramja egy álcázott művelet, amely PR célokból létezik.
-    Aktívan gyilkolnak embereket, hogy elhallgassák a tényeket a helyzetről. A CIA és az NSA olyan mélyen benne van, hogy a leleplezés a nyílt struktúrájuk összeomlását okozná.
-    A tények azt mutatják, hogy az idegenek nyílt jelenléte öt-tíz éven belül bekövetkezik.
-    A mi civilizációnk egy a sok közül, amelyek az elmúlt milliárd évben léteztek.
Valószínűleg több következtetésed is lesz. Hogy lásd, csak olvasd tovább....

Állatcsonkítások és ufók 

Általános kronológia

1963 közepén, a texasi Haskell megyében egy sor állattámadás történt. Az egyik tipikus esetben egy Angus bikát találtak, amelynek a torkát elvágták, és egy csészealj méretű sebet ejtettek a hasán. A polgárok a támadásokat valamilyen vadállatnak tulajdonították. /Az állatcsonkításokról részletesebben itt:https://kozmikustitkok.blogspot.com/2020/05/szarvasmarha-csonkitasok.html/
A következő évtizedben szórványosan érkeztek jelentések hasonló támadásokról az állatállomány ellen. Ezeket a támadásokat alkalmanként "állatcsonkításként" írták le. E ritkán előforduló jelentések közül a legjelentősebb, "Snippy", a ló halála volt, 1967-ben Colorado déli részén, amelyet a környékbeli UFO-észlelések, a Condon Bizottság vizsgálata, és a sajtó világméretű tudósítása kísérte.
A modern állatcsonkítási hullám 1973-ban kezdődött meg igazán. Ezt az évet általában az utolsó összehangolt UFO csapás évének tartják, bár a két évvel későbbi események fényében okkal megkérdőjelezhető ez az állítás.
1973-ban és 1974-ben, a klasszikus csonkítási jelentések többsége az Egyesült Államok középső részén keletkezett.
1975-ben egy példátlan támadási hullám indult el, az Egyesült Államok nyugati kétharmadában. A csonkításokról szóló jelentések ebben az évben érték el a csúcspontjukat, amelyet ufókról, és azonosítatlan helikopterekről szóló beszámolók kísértek. 1978-ban a támadások fokozódtak.
1979-re számos állatcsonkítás történt Kanadában, elsősorban Albertában és Saskatchewanban. Az Egyesült Államokban a támadások egy szinttel lejjebb estek.
1980-ban az Egyesült Államokban megnőtt az aktivitás. Azóta ritkábban jelentenek állatcsonkításokat, bár ez részben annak is betudható, hogy a farmerek, és állattartók egyre kevésbé jelentik ezeket. A csonkítások még mindig folytatódnak. Több mint tízezer állat pusztult el az Egyesült Államokban; bár a csonkítások világszerte előfordulnak, mindig ugyanazok a körülmények állnak fenn.
Általános észrevételek

Minden olyan vizsgálatnak, amely a haszonállatok és más állatok elleni csonkítási támadások rendszeres előfordulását kívánja feltárni, be kell vonnia a vizsgálat körébe bizonyos tényezőket, amelyek közvetlenül kapcsolódhatnak, vagy nem kapcsolódhatnak magukhoz a csonkítási cselekményekhez. Ezek a állatcsonkítások - a külső vagy belső testrészek elpusztítása, és titokban történő eltávolítása - az 1960-as évek óta szó szerint állatok (elsősorban haszonállatok) ezrei ellen irányultak. Az ezeken az állatokon végzett műtéteket elsősorban hátborzongató pontossággal végzik, ami rendkívül kifinomult eszközök, és technikák használatára utal. A csonkítások zsibbasztó és kitartó rendszeressége, valamint a haszontalan tetemek látszólag laza eltüntetése, mind a csonkítók rendkívüli magabiztosságára - sőt arroganciájára - utal. Ezt az arroganciát látszólag igazolja az a szabadság, és büntetlenség, amellyel ezeket a cselekményeket végrehajtották.
A csonkítások alapos kivizsgálása során hamarosan kiderül, hogy a probléma egy konkrét eleme mennyire releváns. A jelöletlen, és egyébként azonosítatlan helikopterek megjelenésére utalok, az állatcsonkítási helyszínek térbeli és időbeli közelében. A kettő előfordulása elég gyakori ahhoz, hogy a véletlent felülírja.
Ezek a rejtélyes helikopterek szinte mindig azonosító jelzés nélküliek, vagy a jelzések úgy tűnnek, mintha átfestették, vagy valamivel letakarták volna őket. A helikopterekről gyakran jelentik, hogy rendellenes, nem biztonságos, vagy illegális magasságban repülnek. Előfordulhat, hogy megriadnak, ha a szemtanúk, vagy a rendfenntartók megpróbálnak közeledni.
Számos beszámoló szól a helikopterek utasainak agresszív viselkedéséről, a szemtanúkat üldözik, "zümmögnek", lebegnek fölöttük, vagy akár tüzelnek is rájuk. Időnként ezek a helikopterek az állatcsonkítások helyszíneinek közvetlen közelében jelennek meg, sőt, akár egy legelő felett is lebegnek, ahol később egy tetemet találnak. Megfigyelhetők röviddel az állatcsonkítások előtt vagy után - vagy az azt követő napokon. A szándék itt csupán az, hogy hangsúlyozzuk, a "titokzatos helikopter" elem a kérdésnek egy olyan része, amely megérdemli a vizsgálatot.
A "titokzatos helikopterek" ötlete nem az állatcsonkításokkal egyidejűleg alakult ki. Ilyen helikopterekről -- jelöletlenek, alacsonyan repülnek, hangjukról (vagy helikopternek tűnő hangjukról) -- már évek óta beszámoltak, és egy még elterjedtebb jelenséggel - a "fantom" (merevszárnyú) repülőgépekkel - hozták összefüggésbe. Magukat a helikoptereket sok országban látták már olyan területen, ahol ufókat jelentettek. Néhány érdekesebb beszámolóban a rejtélyes helikoptereket az ufókkal együtt látták, vagy röviddel az ufók észlelése után.
A legtalálóbb eset, ami eszembe jut, de biztosan nem a legelszigeteltebb, az egy olyan eset, amelyet Virgil Armstrong írt le "Amit a NASA nem mondott el nekünk a Holdról" című előadásában. A helikopterekről és az ufókról általában értekezik. /Szerk: Virgil Armstrong, a hadsereg nyugalmazott hírszerző tisztje, az ország top hírszerző ügynökségének vezetője nyolc évig, tíz évig szolgált, mint az eredeti zöldsapkások tagja. A hadsereg hírszerző tisztjeként részt vett az első ismert UFO elfogásában, az USA-ban /Project Grudge, Sands Proving Grounds, Új-Mexikó. Ennek az incidensnek a kinövéseként kutatása lehetővé tette, hogy feltárja az UFO-jelenségek további bizonyítékait, és végül kontakttá váljon. Az „Armstong Report” című könyv szerzője./
Armstrong leírja egy barátját, aki feltalált egy speciális kameraelrendezést azzal az ötlettel, hogy ezzel megnöveli az esélyét annak, hogy jó képeket készítsen az ufókról. A kamerát egy lézerrel együtt egy pisztolytartóra szerelték. Az elképzelés az volt, hogy ha megjelenik egy UFO, akkor a lézerrel rálő az ufóra, és remélhetőleg az UFO megáll, lehetővé téve számára, hogy minőségi képeket készítsen.
Nem sokkal azután, hogy felállították a sivatagban, valóban megjelent egy UFO, és elsütötték a lézert, mire a korong lebegve megállt. Elég jó képeket készítettek róla. Nem sokkal később a korong elrepült. Perceken belül hallották a helikopterek összetéveszthetetlen hangját, amelyek feléjük tartottak. A helikopterek stratégiailag a csoportjuk körül szálltak le, és a helikopterekből egy csapat feketesapkás szállt ki, akik a légierő stratégiai biztonsági erőihez tartoztak. A feketesapkások parancsnoka odasétált a csoporthoz, és megkérdezte: "Mit keresnek itt?". "Nyilvánvalóan repülő tárgyakat fényképezünk, épp most láttunk egy repülő csészealjat, és nagyon-nagyon jó képeket készítettünk róla". A parancsnok ezután megkérdezte a csoport vezetőjét, hogy tudja-e, hol van. A csoport vezetője azt válaszolta: "Nem". A parancsnok ekkor azt mondta: "Javasoljuk, hogy azonnal tűnjenek el innen!". A csoportvezető ekkor megkérdezte: "Milyen jogon mondják nekünk, hogy tűnjünk el innen? Ez kormányzati föld?" A feketesapkások parancsnoka így válaszolt: "Valóban az. Ez az Andrews légibázis, és ha tíz percen belül nem tűnnek el innen, le vannak tartóztatva". Ezzel a feketesapkások eltávolították a filmet a kamerából, és a csoport távozott.
Ez nem csak egy olyan esetet illusztrál, amikor az ufókat a helikopterekkel kapcsolatban látják, hanem azt is szemlélteti, hogy vagy a korongok egy része a miénk, vagy katonai/kormányzati kapcsolatunk van azokkal, akik ezekkel repülnek. A fent említett helikopterek nem a titokzatos helikopterek, hanem az Egyesült Államok katonai helikopterei voltak.
A katonai helikopterek, és az Egyesült Államok tulajdonában lévő korongok egy másik esete, Wendell Stevens "UFO-baleset Aztecnál" című könyvéből származik. A könyvben elmeséli azt az esetet, amikor egy indián, hátizsákos túrán volt a hegyekben az 51-es körzet közelében, Groom Lake-ben, a Nellis légitámaszpont lőterénél, Las Vegastól északra. Meghallotta a közeledő helikoptereket, és elrejtőzött. A helikopterek a hangosbeszélőn keresztül figyelmeztetést sugároztak, hogy bárki, aki a környéken tartózkodik, mutatkozzon, mert "veszélyes katonai tesztet" fognak végrehajtani. Az indián megtartotta rejtőzködő testhelyzetét, a helikopterek pedig elrepültek fölötte, és visszarepültek a Groom Lake-i létesítmény felé. Percekkel később két helikoptert láttak felfelé repülni a kanyonban, és egy fekete korong repült közöttük és kissé felettük. Elrepült fölöttük, majd a helikopterek megfordultak, és visszarepültek a bázis felé, majd nem sokkal később a korong is követte őket. Az illető nevét és azt, hogy hogyan lehet vele kapcsolatba lépni a további részletekért, a könyvben megadták.
A rejtélyes helikopterekkel kapcsolatos helyzetek egy kissé ármányosabbnak tűnnek. Jó példa erre egy esemény, amely a montanai Madison megyében történt, 1976 júniusa és októbere között. Huszonkét megerősített szarvasmarha-csonkítás történt ebben az időszakban, és ezeket a megye egész területén csendes, jelöletlen, fekete helikopterekről szóló jelentések kísérték, a levegőben és a föld közelében villogó, vagy állandóan világító rendellenes fényekről, jelöletlen merevszárnyú repülőgépekről, fehér furgonokról távoli, és korábban megközelíthetetlen területeken.
A STIGMATA 5. számában (1978 ősz-tél) Tom Adams felvázolta a legjelentősebb spekulatív magyarázatokat, amelyek a csonkítás és a helikopter kapcsolatát magyarázzák, többek között a következőket:
-    A helikopterek maguk is ufók, földi járműnek álcázva. /Szerk: Rendkívül rossz, átgondolatlan következtetés/
-    A helikopterek az amerikai kormányzatból/katonaságból származnak, és közvetlenül részt vesznek a tényleges csonkítások végrehajtásában.
-    A helikopterek kormányzati/katonai eredetűek, és nem vesznek részt a csonkításokban, hanem azokat vizsgálják.
-    A helikopterek kormányzati/katonai eredetűek, tudnak az állatcsonkítók kilétéről és indítékairól, és jelenlétükkel megpróbálják elterelni a figyelmet a hadsereg esetleges érintettségéről.
A válasz, ami Tom Adams szerint, a fenti magyarázatok kombinációja lehet. Olyan spekulációk is felmerültek, hogy biológiai kísérletekben vesznek részt a vegyi vagy biológiai hadviseléssel, vagy kőolaj- és ásványkincs lelőhelyek geobotanikai kutatásában. Egyik alkalommal egy katonai szabványnak megfelelő szikét találtak egy állatcsonkítás helyszínén. Mivel a korongok többnyire a csonkításokhoz kapcsolódnak, úgy gondolják, hogy ez egy elterelő hadművelet volt.
Ezek az események, illetve a róluk való beszélgetés csak előfutára annak a tényleges leleplezésnek, ami a csonkítások mögött áll: a biológiai anyagok idegenek általi megszerzése saját felhasználásra. Ahhoz, hogy ezt logikusan és egymásra épülő módon tárgyalhassuk, át kell tekintenünk, hogy mi is történt valójában az orrunk előtt: közvetlen interakció a földönkívüli biológiai entitásokkal (EBE-k). Ennek megvitatásához azonban meg kell próbálnunk az elején kezdeni azzal, amit ma már igaznak tudunk.
A Saga kezdete
Úgy tűnik, hogy az egész évezredekkel ezelőtt kezdődött, de a vita szempontjából kezdjük néhány olyan eseménnyel, amelyet mindannyian ismerünk. 1947-ben, két évvel az első nukleáris robbantás után, amelyet a jelenlegi civilizációnk felrobbantott, jött a Mantell-epizód. Ez volt az első olyan feljegyzett eset, amikor földönkívüliekkel történt katonai összecsapás, amely egy katonai pilóta halálával végződött. /Bővebben itt:https://en.wikipedia.org/wiki/Mantell_UFO_incident /  Most már teljesen nyilvánvaló, hogy a kormányunk nem igazán tudta, hogyan kezelje a helyzetet. 1952-ben a nemzet fővárosa fölött egy sor korong berepülése zajlott le. Ez az esemény vezetett az Egyesült Államok biztonsági erőinek (CIA, NSA, DIA, FBI) bevonásához, hogy megpróbálják ellenőrzés alatt tartani a helyzetet, amíg meg nem értik, mi történik. Ebben az időszakban a kormány létrehozott egy munkacsoportot, amelyet Majestic Twelve (MJ-12) néven ismertek. Az eredeti tagok a következők voltak: Hillenkoetter admirális, Dr. Vannevar Bush, James Forrestal miniszter, Nathan P. Twining tábornok, Hoyt S. Vandenberg tábornok, Dr. Detlev Bronk, Dr. Jerome Hunsaker, Sidney W. Souers, Gordon Gray, Dr. Donald Menzel, Robert M. Montague tábornok és Dr. Lloyd V. Berkner.



Az MJ-12 csoport a megalakulása óta folyamatosan létezik, és új tagok váltják fel az elhalálozottakat. Amikor például Forrestal miniszter feldúlt lett, mert látta, hogy az Egyesült Államok eladta magát a második világháborúban, végül egy haditengerészeti kórházba került érzelmi túlterhelés miatt. Mielőtt a rokonok eljutottak volna hozzá, "kiugrott egy 16. emeleti ablakon". A legtöbb hozzá közel álló személy öngyilkosságát mesterkéltnek tartja. Amikor Forrestal meghalt, Walter B. Smith tábornok lépett a helyébe.
1947 decemberében létrehozták a Sign programot, hogy minél több információt szerezzenek az ufókról, azok teljesítményének jellemzőiről és céljairól. A biztonság megőrzése érdekében a Project Sign, és az MJ-12 közötti kapcsolatot a Légi Felszerelési Parancsnokság hírszerzési részlegén belül két személyre korlátozták, akiknek az volt a feladatuk, hogy bizonyos típusú információkat csatornákon keresztül továbbítsanak. A Sign program 1948 decemberében alakult át Grudge projektté. A Grudge projektnek volt egy civil megfelelője, a Blue Book program, amelyet mindannyian ismerünk. A Blue Booknak csak "biztonságos" jelentéseket adtak át. 1949-ben az MJ-12 kidolgozott egy MJ-1949-04P/78 elnevezésű kezdeti készenléti tervet, amely lehetővé tette bizonyos adatok nyilvánosságra hozatalát, amennyiben az szükségessé válna.
A Majestic 12-t eredetileg George C. Marshall tábornok szervezte meg 1947 júliusában, hogy tanulmányozza a Roswell-Magdalene UFO-baleset helyreállítását és a törmelékeket. Hillenkoetter admirális, aki 1947. május 1-től 1950 szeptemberéig a CIA igazgatója volt, úgy döntött, hogy aktiválja a "Robertson Panel"-t, amelynek célja az volt, hogy megfigyelje az országszerte megjelenő civil UFO-kutató csoportokat. Ő is csatlakozott a NICAP-hoz 1956-ban, és az igazgatótanács tagjává választották. / A NICAP megalapítója Donald Keyhoe őrnagy volt, életrajzáról részletesebben itt: https://kozmikustitkok.blogspot.com/search/label/Donald%20E.%20Keyhoe/Ebből a pozícióból volt képes az MJ-12 "téglájaként" tevékenykedni, más titkos szakértőkből álló csapatával együtt. Képesek voltak a NICAP-ot bármilyen irányba terelni, amerre csak akarták. Mivel a "repülő csészealj program" teljes mértékben az MJ-12 ellenőrzése alatt állt, és a tárgyi bizonyítékokat elrejtették, Marshall tábornok nyugodtabban érezte magát ebben a nagyon bizarr helyzetben. Ezek az emberek és utódaik 39 éven keresztül, sikeresen tévesztették meg a nyilvánosság nagy részét, beleértve a nyugati világ nagy részét is, hamis szakértők felállításával, és befolyásuk latba vetésével, hogy tervük jelentős sikerrel működjön. Egészen mostanáig.
Az 1947. július 2-i roswelli balesetet, és az 1947. július 3-i, Új-Mexikó Magdalena melletti San Augustine Flatsnál lezuhant UFO megtalálását követő hat hónapon belül megtörtént az ügynökségek nagyfokú átszervezése, és az emberek átcsoportosítása. Fő irányvonala, és létrehozásának oka a korongok technológiáinak elemzése, és megkísérelt lemásolása volt. Ezt a tevékenységet a következő csoportok irányították:
-    a Kutatási és Fejlesztési Tanács (R&DB).

-    a légierő kutatási és fejlesztési részlege (AFRD)

-    a Haditengerészeti Kutatási Hivatal (ONR)

-    a CIA Tudományos Hírszerzési Hivatala (CIA-OSI)

-    az NSA Tudományos Hírszerzési Hivatal (NSA-OSI)
E csoportok közül egyetlen egynek sem szabadott volna ismernie a teljes történetet. Mindegyik csoport csak azokat a részeket ismerhette meg, melyeket az MJ-12 engedélyezte nekik. Az MJ-12 a különböző civil hírszerző és nyomozó csoportokon keresztül is működik. A CIA-t, és az FBI-t az MJ-12 manipulálja céljaik megvalósítása érdekében. Az NSA-t elsősorban azért hozták létre, hogy megvédje a visszaszerzett repülő korongok titkát, és végül teljes ellenőrzést kapott az összes kommunikációs hírszerzés felett.
Ez az ellenőrzés lehetővé teszi az NSA számára, hogy bármely személy postafiókját, telefonját, telexét, táviratát, és most már az online számítógépeken keresztül is megfigyelje, tetszés szerint megfigyelve a privát, és személyes kommunikációt. Valójában a mai NSA az MJ-12 jelenlegi fő kiterjesztése, amely a "repülő csészealj programhoz" tartozik. Hatalmas mennyiségű dezinformációt terjesztenek az UFO kutatás területén. A program bármely aspektusának szemtanúit minden részletükben megfigyelik, mivel mindegyikük biztonsági esküt írt alá. A programban dolgozó emberek számára, beleértve a katonákat is, az eskü megszegése a következő közvetlen következményekkel járhat:
-    szóbeli figyelmeztetés a biztonsági eskü felülvizsgálatával együtt.

-    erősebb figyelmeztetés, megfélemlítéssel kísérve.

-    az egyén pszichológiai megdolgozása, hogy depresszió előidézése, ami öngyilkossághoz vezet.

-    a személy meggyilkolása öngyilkosságnak, vagy balesetnek feltüntetve.

-    furcsa és hirtelen balesetek, amelyek mindig halálosak.

-    különleges "fogvatartási központokba" való bezárása.

-    bezárás "elmegyógyintézetekbe", ahol agykontrollal, és újraprogramozási technikákkal "kezelik" őket. Az egyéneket megváltozott személyiséggel, identitással és megváltozott emlékekkel engedik ki.
Az egyén "belső körökbe" bevonása, ahol foglalkoztatják, és "nekik" dolgozik, és ahol megfigyelhetik. Ez általában zárt létesítményekben történik, ahol kevés kapcsolat van a külvilággal. A földalatti létesítmények a szokásos helyszínek erre.
Bármely egyénnel, akiről úgy vélik, hogy "túl közel áll az igazsághoz", ugyanígy fognak bánni. Az MJ-12 bármit megtesz a végső titok megőrzéséért és védelméért. Mint később látni fogjuk, annak jellemzői, hogy mi lesz ez a végső titok, drasztikusan megváltoznak, mert ez olyasmi, amit még az MJ-12 sem tudott megjósolni - tényleges kapcsolatfelvétel idegen csoportokkal.

Az, hogy a kormány és az idegenek közötti tényleges kapcsolatfelvétel kezdetben hogyan történt, nem ismert, de a kormány tudomására hozták, hogy ezt egy civil is megteheti a megfelelő felszereléssel. Dr. Paul Bennewitz, /a képen/ civil tudós, számítógépes berendezések segítségével megtette ezt, és tájékoztatta a kormányt erről, nem is sejtve, hogy ekkor, 1983-ban a kormány valójában már olyan mélyen benne volt az idegenekkel való üzletelésben, mint ahogy a velük folytatott kommunikációjából kiderült. Dr. Bennewitz az új-mexikói Albuquerque-ben, a Manzano fegyvertároló terület mellett lakik. Folyamatosan ufókat figyelt meg a terület felett, és kezdetben úgy értékelte, hogy azok fenyegetést jelentenek a létesítményre. Ráállt egy kitalált kódolási rendszerre, majd sikeresen kommunikált az idegenekkel, akik a terület felett repültek.
Megtudta, hogy az idegenekkel évekkel ezelőtt felvett kezdeti kapcsolatfelvétel után beleegyeztünk, hogy az Egyesült Államokban földalatti bázisokat biztosítunk számukra, cserébe bizonyos technológiai titkokért, amelyeket az idegenek elárulnak nekünk. Az idegenek számára azt is megengedték volna, hogy bizonyos műveleteket, elrablásokat, és csonkításokat beavatkozás nélkül hajtsanak végre.
Az eredeti kapcsolatfelvétel a kormány és a szürke színű, körülbelül 3,5-4,5 láb magas földönkívüli biológiai entitások (a továbbiakban: Szürkék) között 1947 és 1951 között jött létre. Tudtuk, hogy a Szürkék közreműködtek az állatok (és néhány ember) megcsonkításában, és hogy az ezekből származó mirigyes anyagokat táplálékként, (a bőrön keresztül felszívódva) és további Szürkék klónozására használták fel földalatti laboratóriumaikban. A kormánynak arról is tudomása volt, hogy a Szürkék néhány emberrablást is végrehajtottak, hogy genetikai anyagokat szerezzenek. A kormány ragaszkodott ahhoz, hogy a Szürkék átadjanak nekik egy listát, amelyet a Nemzetbiztonsági Tanács elé terjesztettek.
Mindezek során a kormány úgy gondolta, hogy a Szürkék alapvetően elviselhető lények, bár kissé visszataszítóak. Akkoriban úgy vélték, hogy nem alaptalan feltételezni, hogy a közvélemény meg tudja majd szokni a jelenlétüket. 1968 és 1969 között egy tervet fogalmaztak meg, hogy az elkövetkező húsz év során a közvélemény tudomására hozzák a létezésüket. Ez az időszak egy dokumentumfilm-sorozatban csúcsosodott ki, amely a Szürkék történetét és szándékait magyarázta volna el.
A Szürkék biztosítottak minket arról, hogy az elrablások valódi célja a civilizációnk megfigyelése volt, és amikor megtudtuk, hogy az elrablások sokkal gyakoribbak és alattomosabbak, mint ahogy azt elhitették velünk, a kormány aggódni kezdett. Aggodalmuk az elrablások céljaival kapcsolatos további információkon is alapult:
-    egy 3 mm-es gömb alakú biológiai megfigyelő eszköz behelyezése az orrüregen keresztül az elraboltak agyába.

-    olyan tudatalatti poszthipnotikus szuggesztiók alkalmazása, amelyek arra kényszerítik az elrabolt személyt, hogy valamilyen meghatározott cselekedetet hajtson végre egy olyan időpontban, amely a következő kettő-öt éven belül lesz.

-    genetikai keresztezés a szürkék és az emberek között.

-    korong alakú megfigyelő eszközök beültetése az elraboltak izomszövetébe. Ezek meglétét röntgennel igazolták.
Mire rájöttünk az igazságra a Szürkék szándékairól (szándékuk, hogy itt maradjanak és irányítsák világunkat), már túl késő volt. Már "eladtuk" az emberiséget. Nem mintha ez bármit is számított volna, mert ők úgyis itt voltak és tették, amit tettek. /Szerk: Kissé eltúlzottnak tűnik ez a bekezdés, inkább csak aktív jelenlétről van szó, mintsem a Föld elfoglalásáról./

Forrás: http://www.darkgovernment.com/krill.html

2021. május 9., vasárnap

Távérzékelés: Joseph McMoneagle

 Egy, a televíziós Tom  Snyder-showban,  Joe McMoneagle-val készített interjú szöveges átirata /1996.02.01/

Tom: Talán meglepő lesz hallaniuk, de az 1970-es, és 1980-as évek közepén az amerikai hadsereg 20 millió dollárt költött arra, hogy extraszenzoros képességekkel rendelkező embereket toborozzon, és hogy az amerikai túszoktól kezdve az elveszett rakétákig mindent megtaláljanak.  Ezeket az embereket távérzékelőknek hívják.   És Joe McMoneagle volt az egyikük.  Ő a szerzője egy könyvnek is, amely ezekről az erőkről szól, a címe "Mind Trek". Örülök, hogy a műsorunkban van.  És sajnálom, hogy a reklám előtt elrontottam a McMoneagle nevet.  Mr. McMoneagle.  Köszönöm, hogy eljöttél. Meg tudnád határozni részletesebben, mint ahogy én az imént tettem a "távérzékelés" fogalmát?  Mi az?
Joe: A "távolbalátó" abban különbözik attól, amit önök "normális" médiumnak neveznek, hogy a normális médium nem meghatározott protokollok - tudományosan jóváhagyott protokollok - szerint működik. A távérzékelő mindig olyan protokoll szerint végzi a munkát, melyet felülvizsgáltak, és érvényesnek minősítettek.
Tom: Más szóval nem előadóművész vagy, nem hajlítgatod a kulcsokat...
Joe: Nem.
Tom: Nem vagy gondolatolvasó, nem tudod megmondani, mi a társadalombiztosítási azonosító számom ...
Joe: Nem.
Tom: És nem látod előre a jövőt.
Joe: Oh, nem.
Tom: Szóval mi az, amit távérzékelőként meg tudsz csinálni?  Például említettem, hogy képes voltál megtalálni az eltűnt túszokat Iránban [Carter elnök idején]. El tudnál mondani valamit erről a folyamatról...  Mit kellett tenned ahhoz, hogy ezt a teljesítményt elérd?
Joe: Azzal kezdték, hogy adtak nekünk -- például -- 85 fekete-fehér fényképet.  Aztán átnéztük ezeket a fényképeket, és megpróbáltuk eldönteni, hogy kik voltak a túszok.  Ez egyfajta "ellenőrzés és egyensúly" típusú dolog.  És miután eldöntöttük, hogy melyik volt a 60 vagy 54 túsz, megkérdezhettek minket konkrétan 2-3 személyről. 3-4 túszt nem a nagykövetség területén tartottak fogva, mint a többieket.  Így azt kérték tőlünk, hogy adjunk leírást arról, hogy hol tartják őket.  És mi ezt meg is tettük.  Aztán fogták az információt, és leellenőrizték olyan emberekkel, akik ismerik Teherán belvárosát.
Tom: Tehát a munkád során hoztak neked egy képet... mondjuk egy fickóról, ugye?
Joe: Igen.
Tom: Te megnézed ezt a képet, és akkor mi történik, amikor nézed?
Joe: Általában csak el kell képzelni, hogy mi történik azzal a bizonyos személlyel. Megnyitod az elméd minden érzékszervednek, ami azzal kapcsolatban van, hogy hol tartják őt.  Képeket, hangokat, illatokat, érzéseket fogsz kapni.  És ez ezeknek az információknak a lefordítása.  Vagy megpróbálod ezeket az információkat olyanná alakítani, ami talán...
Tom: Tehát ahogy nézegetted ezt a fényképet, elkezdtél érzékeléseket tapasztalni.  Helyszíneket látni.
Joe: Így van.
Tom: Érzékszervi információkat veszel fel arról, hogy hol lehet ez az egyén - hol található.
Joe: Igen, pontosan.
Tom: És mióta vagy képes erre?
Joe: Már valamivel több, mint 18 éve csinálom a protokollok szerinti távérzékelést.
Tom: És amikor azt mondod, hogy " protokollok", elmondanád, hogy ez mit jelent?
Joe: Ez azokat a speciális módszereket jelenti, amelyeket a hírszerző közösségen belül, vagy a kutatói közösségen belül fejlesztettek ki az alkalmazásokhoz.
Tom: Még mindig nem értem, hogy ez mit jelent.
Joe: Oké.  Ez azt jelenti...  Ez egy speciális tudományos módszertan, amelyet követnek... ami megismételhető... amit mindig pontosan ugyanúgy végeznek, hogy kizárjanak bármilyen csalást.
Tom: Tehát amikor azt mondod, hogy "módszertan", akkor ez az a módszer, amivel el tudod érni, hogy elő tudd hozni ezeket a képeket, érzéseket, látványokat, hangokat, illatokat. Minden egyes alkalommal, amikor egy fényképet mutatnak be, ugyanazt a módszert használod?
Joe: Igen.
Tom: Az soha nem változik.
Joe: Igen, pontosan.
Tom: Nos, egy időben a hadsereg tesztelt téged...
Joe: Ühüm.
Tom: Mesélj erről.  Mert teszteltek téged, hogy megállapítsák, hogy alkalmas vagy-e olyan emberré válni, aki képes a távoli képalkotásra.
Joe: Nos, kezdetben azt csinálták, hogy végigszaladtak pár száz emberen.    Interjúkat készítettek velük, és az alapján választották ki őket az interjúkra, hogy sikeresek voltak-e vagy sem; vállaltak-e, vagy nem vállaltak kockázatot; hogy mennyire voltak jók a munkájukban - ilyesmi. Aztán ezek közül az emberek közül azok, akik nyitottnak tűntek, vagy nyitottak voltak a paranormális témára, lényegében egy másodlagos interjún vettek részt.  Aztán a kiválasztottakat elküldték az SRI International-hoz, hogy megismerkedjenek a távérzékelő protokollokkal, majd ténylegesen végezzenek néhány távolbalátást. /Szerk: Az SRI International, a Stanford Egyetem kutatóintézete, a kaliforniai Menlo Parkban/
Tom: Nem akkor volt a hadseregnek egy olyan ága, amit felállítottak?  És voltak néhányan, akik képesek voltak a távérzékelésre, vagy a távoli képalkotásra, és különböző feladatokat kaptak?  Megkaptatok bizonyos feladatokat, hogy dolgokat derítsetek ki?
Joe: Igen, pontosan.
Tom: Oké. Nos, szóval... és az egyik ilyen feladat a nukleáris fegyverek követése volt, azt hiszem, eztírod a "Mind Trek" című könyvedben. Nagyon fontos, hogy tudjunk róla, hol vannak a nukleáris fegyverek, amik napról napra a különböző politikai hatalmak kezébe kerülnek, rendelkeznünk kell ezekkel az információkkal.
Joe: Az egyik csodálatos dolog a távérzékeléssel kapcsolatban az, hogy azok a célpontok, amelyekkel valószínűleg a legpontosabbak, a nagy energiájú célpontok. A nukleáris anyagok ilyen energiájúak. És történelmileg mindig is nagyon, nagyon jól boldogultunk a nukleáris célpontokkal. Tehát a nukleáris fegyverek elterjedésének, vagy a nukleáris anyagok elterjedésének megakadályozására irányuló kísérletek korában, a távérzékelés jelentős segítséget nyújthat.
Tom: Azt mondod, hogy figyelemre méltó sikereket értünk el. Mondanál egy példát arra, hogy a távoli képalkotásból származó információ valóban hasznos információnak bizonyult, ami segített nekünk nemzetbiztonsági szempontból?
Joe: Ó, persze.  Az egyik esetben egy nagy épületet vettünk célba, amely a Szovjetunió északi részén
volt. És senki sem tudta, mi folyik az épületben.  Az épületet célba véve készítettem egy rajzot, egy tengeralattjáróról.  Leírtam a csöveit, hány csöve van, egy nagy sík területet a hátsó részén, egy nagy tengeralattjárónak írtam le.  És ez egy új Typhoon osztályú tengeralattjáró volt.  Meg tudtuk jósolni, hogy mikor gördül ki az épületből.  És így képesek voltak más rendszereket is célba venni.
Tom: És mindezt távérzékeléssel csináltad?
Joe: Igen,Virginiából.
Tom: Tehát reggelente bementél az irodádba - feltételezem, mint a legtöbb ember - reggel 8:00-8:30-ra, és 8 órát dolgoztál.  Volt egy asztalod, és hoztak neked dolgokat, és azt mondták, "tessék, dolgozz ezen".
Joe: Igen. Általában 8 órás munkanapok voltak.  Néha ennél is több.
Tom: {Sóhajtozik} Hihetetlen!  Ugye nem okoz gondot neked az elalvás?
Joe: Néha.
Tom: Tényleg?
Joe: {nevetve} Igen.
Tom: Néha nehéz kikapcsolni a "képeket", ugye?
Joe: Óh, nem. Ez néha spontán történik. De általában véve ez olyasmi, amihez sok összpontosítás, és sok gyakorlás kell.
Tom
: Oké. Ma este Joe McMoneagle-lel beszélgetünk.  A könyve a "Mind Trek" címet viseli.  Itt tartunk egy gyors szünetet, és az üzenetek után azonnal visszatérünk a 800-952-2788-as díjmentes telefonszámon...
Tom: ... Mindenesetre köszöntsék Joe-t.  Ő van itt.
Telefonáló: Igen, ööö ... Joe, lenne egy kérdésem hozzád.  Mennyire voltál pontos? Milyen volt a teljesítményed? Például, ha kaptál egy feladatot, milyen gyakran találtad el helyesen, végezted el a feladatot?
Joe: Statisztikailag 18 év alatt, a kutatási és gyűjtési típusú célokat számolva, az esetek 53 százalékában pontosan találtam el a célt.  És amikor eltaláltam a célt, akkor általában 60-85 százalék között volt helyes az információ.
Tom: Tehát nagyjából egy-két alkalomból egyszer eltaláltad a célt.
Joe: Így van.
Tom: Mi volt a legnehezebb, vagy az, amit nem tudtál megcsinálni? Vagy a legnagyobb csalódás?
Joe: A legnagyobb csalódásom mindig az, amikor arra kérnek, hogy kisgyerekeket keressek.  És úgy tűnik, hogy ez néha nem működik, szóval...
Tom: Owen, örülök, hogy hívtál.  Ez érdekes dolog, nem igaz?
Telefonáló: Igen, az. Köszönöm szépen, Tom.
Tom: Oké. Köszönöm, hogy hívott.Viszlát.
Telefonáló: Viszlát.
Tom: Csináltál egy műsort az ABC-nek.  Ez a "Prime Time Live" volt, vagy egy dokumentumfilm? Mindenesetre Houstonba mentél.  És egy film, vagy videokazetta alapján olyan turistalátványosságokat találtál Houstonban, amiket előtte soha nem láttál.  Nehéz volt ez neked?
Joe: Uh, nehéz a kamera előtt csinálni, mert tudod, hogy "élőben" csinálod.  De nem volt nehezebb, mint normálisan csinálni.
Tom: Oké.
Joe: És az egyik megállapodásunk az elején az volt, hogy meghiúsulhat.  És ha kudarcot vall, akkor ez a dolgok rendje.
Tom: Van amikor nyersz, van amikor vesztesz.  Faye - Austin, Indiana.  Helló.
Telefonáló: Üdvözlöm. Azt szeretném megkérdezni a vendégétől, hogy ha egy embert távolról nézne, meg tudná-e állapítani, hogy az illető él-e vagy halott.  Vagy képes lenne-e érzékelni az érzéseket, ha az illető halott lenne?
Joe: Néha képesek vagyunk arra, hogy megtaláljuk a halottakat, néha nem. Valójában az emberek felkutatása az egyik legnehezebb dolog, amit távérzékeléssel megtehetsz. Egy élő személy helyének meghatározásánál, mivel mozog, a helyszín folyamatosan változik. Egy elhunyt személyt néha könnyebb megtalálni.
Tom: Tehetünk még valamit érted, Faye?
Telefonáló: Nem, ez minden. Köszönöm.
Tom: Köszönöm a hívást. Kellemes estét. Az a program, amiben részt vettél az Egyesült Államok hadseregével, a tavalyi év vége felé némi nevetség tárgyává vált. Sokan azt hitték, hogy "médium" vagy.  Hogy színészkedsz, hogy tealevelekből olvasol. Miért van ez a benyomásuk, hiszen te nyilvánvalóan nagyon komolyan veszed ezt a feladatot.  Számodra ez egyáltalán nem színjáték.
Joe: Nos, az egyik probléma az, hogy volt egy jelentés, amelyet az American Institutes for Research adott ki.  És ez egy nagyon rossz jelentés volt.  Nagyon sok "rossz benyomást" adott a távérzékelésnek, és a hírszerzésben való alkalmazásának.  A probléma az volt, hogy ebben a jelentésben a program 24 évéből csak az utolsó évet vizsgálták.  Folyamatosan az NRC jelentésre hivatkoztak, amely 1989-ben készült, és a felülvizsgálat szempontjából katasztrofálisnak bizonyult.  Még az NRC-jelentésben használt statisztikai módszerekről is kiderült, hogy nem érvényesek. Az AIR-jelentésben részt vevő emberek többsége olyan tudós volt, akik eleve elfogultak voltak.  Szóval...
Tom: Nos, figyelj. Nagyon érdekes volt hallani, ahogy mesélsz ezekről a történetekről.  És köszönöm, hogy eljöttél ide.  És mindannyiunk nevében köszönöm a jó munkát, amit az évek során a nevünkben végeztél.
Joe: Ó, köszönöm.
Tom: Örömömre szolgált. Joe McMoneagle a vendégünk. A könyv címe: "Mind Trek". Már a boltokban van.  Ha Önöket érdekli ez a téma, minden választ - vagy a válaszok nagy részét – ebben megtalálják

Forráshttp://www.stealthskater.com/Documents/McMoneagle_1.pdf

Az alábbi videóban, McMoneagle egy, a Marsot megcélzó távérzékelésből kinyert információkat ossza meg a közönséggel, egy konferencia előadójaként.


 

2021. május 1., szombat

A tudósok a telepatikus kommunikációt javasolják a földönkívüli intelligenciák kereséséhez

 

Michael Salla PhD írása

Egy nemrég megjelent tudományos tanulmány, "Egy új empirikus megközelítés a földönkívüli intelligencia kereséséhez" címmel, egy kísérletsorozatot javasol a földönkívüliekkel való kommunikáció megvalósíthatóságának tesztelésére, a telepátia egy olyan formáján keresztül, amelyet "irányított szuperluminális kommunikációnak" neveznek. A tanulmány szerzője, Fred Thaheld/ írása először a Cornell Egyetem tekintélyes fizikai adatbázisában jelent meg, és a Los Alamos Nemzeti Laboratórium adatbázisában is elérhető/ úgy véli, hogy a földönkívüli kommunikáció az emberi agy egy meghatározott frekvenciasávjában (0,1 - 70 Hz) helyezkedhet el, amely EEG-készülékekkel könnyen nyomon követhető. Thaheld kvantumfizikus, és számos széles körben idézett fizikai tanulmány szerzője szerint, a "kvantum összefonódás", amit Albert Einstein "kísérteties távoli hatásként" írt le, lehetővé teszi az élő szervezetek közötti közvetlenül mérhető hatást. Úgy véli, hogy minden élet kvantumszinten összekapcsolódik annak ellenére, hogy a biológiai szervezeteket makroszkopikusan nagy távolságok választják el egymástól. Továbbá, hogy a minden biológiai élet között fellépő kvantumhatás közvetlenül mérhető az emberi agyhullámokban, amelyek az univerzum bármely pontján tartózkodó földönkívüliektől származó azonnali kommunikációt fogadhatnak.
Thaheld szerint, az ősrobbanás, a világegyetem feltételezett kiindulópontja 14 milliárd évvel ezelőtt, megteremtette a feltételeket ahhoz, hogy a kvantum összefonódás az egész világegyetemben létezzen. /Szerk: Nem kell ahhoz ősrobbanás, hogy ez az effektus fellépjen, mert már a tömegtelen jelenforrások között is fennáll ez a kapcsolat, ahogy az Kisfaludy György térelméleteiből világosan következik. http://www.hunok.hu/ /

 Ez Erwin Schrödinger Nobel-díjas fizikus megfigyelésének köszönhető, miszerint a kvantum összefonódás előfeltétele a tárgyak közötti korábbi érintkezés: "Amikor két rendszer ... a közöttük lévő ismert erők hatására ... átmeneti fizikai kölcsönhatásba lép ... már nem írhatók le ugyanúgy, mint korábban ... a kölcsönhatás révén a két képviselő (vagy hullámfüggvény) összefonódott" (18. oldal.). Mivel az ősrobbanás teoretikusai azt állítják, hogy a világegyetem egy koncentrált energiapontban kezdődött, Thaheld szerint fennáll a szükséges feltétel ahhoz, hogy a kvantum összefonódás a világegyetemben lévő összes fizikai részecske esetében létezzen. !


Állítása szerint, míg a nem élő szervezetek közötti kvantum összefonódás "hullámösszeomlást" mutat, ami lehetetlenné teszi a szuperluminális (fénysebességnél nagyobb) kommunikációt, addig az élő szervezetek esetében ez nem következik be. /Szerk: Mivel a kvantum összefonódás, más néven EPR-jelenség az egydimenziós időszálak között áll fel, hullámokról ebben az esetben nem beszélhetünk, így nincs ami összeomoljon. Az anyagi részecskék esetében, illetve a fénynél a hatást mérik, de a közvetítő közeggel nincsenek tisztában, /kivéve a szigorúan titkos katonai kutatásokat/ ez okozhatja a téves értelmezést. Számomra úgy tűnik, Thaheld tanulmánya a telepatikus kommunikációt összemossa az EPR-jelenséggel, holott a két effektus különböző, mind természetében, mind hullámgeometriai szempontból. Míg a telepátia fénysebességgel működik, és a gömbszerűen terjedő időhullámok a közvetitő közege, addig az EPR kulcsa a szálszerűség, az azonnali hatás átvitel. Összességében így, a telepátia szintén nem alkalmas nagy távolságú kommunikációra, illetve csak szintén jelentős időkésedelemmel./Véleménye szerint a nagy távolságok által elválasztott élő szervezetek "makroszkopikus szinten hatalmas számú élő összefonódott részecskével rendelkeznek” (21. oldal.).
Thaheld szerint, a biológiai rendszerek kvantum összefonódása és a "nem lokális hatások" (egymástól távol eső, egymástól függetlennek tűnő, de valójában egymásra ható rendszerek) által lehetővé tett kommunikációs forma nagymértékben felülmúlja a SETI-kutatók által jelenleg alkalmazott empirikus módszereket. A SETI a rádiófrekvenciás sávokkal figyeli a lehetséges földönkívüli kommunikációt. A rádióhullámok fénysebességgel terjednek, ami a fejlett földönkívüli civilizációk számára valószínűtlenné teszi a kommunikációnak ezt a formáját, makroszkopikus távolságokra. Ha a földönkívüliek mégis rádióhullámokat használnának a makroszkopikus távolságok közötti kommunikációra, évezredek telhetnének el, mire a Földön a galaxis távolabbi részeiből érkező rádióvevők fogadnák az átvett üzeneteket. Ez teszi a kétirányú kommunikációt kivitelezhetetlenné, és nagyon valószínűtlenné a kevésbé fejlett földönkívüli intelligenciák kivételével, amelyek még csak a rádiókommunikáció kezdeti stádiumában vannak.. Ezért a kommunikáció más formája a legvalószínűbb, mint a galaxisban és a világegyetemben szétszórtan elhelyezkedő fejlett földönkívüli intelligenciák által preferált módszer. A fejlett földönkívüliek megértenék a biológiai életformák között létező kvantum összefonódás elvét, ezáltal lehetővé téve az azonnali hatásokat, függetlenül az őket elválasztó távolságoktól.
Érvei alátámasztására Thaheld több évtizedes laboratóriumi vizsgálatok sorozatára hivatkozik, amelyek a kvantum összefonódást és a nem lokális hatásokat bizonyítják az idegsejtek, és a jelentős távolságok által elválasztott emberi alanyok között. Véleménye szerint, a kvantumfizika úttörői először élettelen részecskéknél figyelték meg a nem-lokális hatásokat, és soha nem gondoltak arra, hogy a nem-lokális hatások biológiai organizmusoknál is előfordulhatnak. Thaheld tanulmányában azt állítja, hogy "érvelésük, úgy tűnik, helytelennek bizonyult" (11. oldal.).
Kísérletek hosszú sorára mutat rá, amelyek igazolják a biológiai rendszerek nem-lokális hatásait. Idézi például a Freiburgi Egyetem tudósait, akik a következő következtetésre jutottak: "jelenleg nem ismert olyan biofizikai mechanizmus, amely felelős lenne a két különálló alany EEG-je között megfigyelt összefüggésekért" (22. oldal.). Hasonlóképpen, a Milánói Egyetem tudósai arra a következtetésre jutottak, hogy "a kísérleti adatok erősen arra utalnak, hogy a biológiai rendszerek olyan nem lokális tulajdonságokkal rendelkeznek, melyek nem magyarázhatók meg klasszikus módszerekkel" (22. oldal.).
Fontos, hogy Thaheld úgy véli, az embereket naponta bombázhatják földönkívüli kommunikációval, de ezt ők kiszűrik: "a nem lokális kommunikáció nagy része valószínűleg elveszik a normális agyhullám, vagy EEG-zajban, különben képtelenek lennénk normálisan működni, és túlterhelődnénk, ha ilyen adatáradattal szembesülnénk (33. oldal.). Javasol egy kísérletsorozatot emberi alanyok bevonásával, hogy letesztelje az alanyok agyában zajló lehetséges földönkívüli kommunikációt, amely az alanyok tudta nélkül történik.
Összefoglalva, Thaheld tanulmányának következményei óriásiak azok számára, akik a földönkívüli intelligencia kutatásának empirikus módszereit támogatják. Tanulmánya szerint az egyének képesek olyan frekvenciákat fogadni az agyukban, amelyeket nagy valószínűséggel a földönkívüliek használnak kommunikációs célokra. Míg a legtöbb ember ezeket kiszűri a normális működés érdekében, nagyon is lehetséges, hogy hozzáférjünk ezekhez az agyi frekvenciákhoz és értelmezzük azokat. /Szerk: például regressziós hipnózissal a tudatalattiból/ Ez lehetővé teszi, hogy az egyéneket olyan módon képezzék ki, hogy hozzáférjenek ezekhez a frekvenciasávokhoz, ezzel lehetségessé válna a földönkívüli intelligenciákkal való kommunikációt. Az is lehetséges, hogy ez a képesség spontán módon is kialakulhat, ahogyan azt egyre több olyan személy állítja, akik állítják, hogy rendszeres telepatikus kommunikációban állnak földönkívüliekkel. A telepátiát a SETI-közösség kutatói széles körben becsmérlik, a tudósok és a társadalom körei általánosságban nevetségessé teszik. Thaheld tanulmánya azt sugallja, hogy az egész világegyetemben a biológiai szervezetek között fennálló kvantum összefonódás és a nem lokális hatások miatt nem tanácsos ilyen elutasító hozzáállást tanúsítani. Az általa bemutatott tudományos adatok és elmélet, a telepátia egy vagy több formájára, mint a kommunikáció megvalósítható formájára utal. Ami a legfontosabb, Thaheld megnyitja az ajtót a fejlett földönkívüli intelligenciával való kommunikáció egy eddig fel nem ismert formája előtt, amelyet megfelelő empirikus módszerekkel, és tudományos protokollokkal tesztelnek és fejlesztenek.
Megjegyzés: Fred Thaheld tanulmánya "A földönkívüli intelligencia kutatásának új empirikus megközelítése” online elérhető a következő címen: "Nem-lokális asztrobiológiai a kozmológiai szintjén" : https://arxiv.org/ftp/physics/papers/0608/0608285.pdf

Forrás: https://exopolitics.net/Exo-Comment-48.htm

Kisfaludy György, kutató alábbi előadásában az EPR-jelenségről is beszél.