Valaki más /is/ van a Holdon

Don Ecker, kutató a 90-es évek elején számos olyan műsort közvetített, amelyek a holdi jelenségekkel foglalkoznak, ideértve a NASA részvételét és azt, hogy az ügynökség hogyan reagált a holdbiztonsággal és más hasonló kérdésekkel kapcsolatos jogos kérdésekre és kritikára. Ennek egyik ismert példája az 1992 októberében történt botrány, amikor felfedezték, hogy az ügynökség az alkalmazottakat az információszabadság /FOIA/ iránti kérelmek megkerülésére utasítja. Egy NASA dokumentum felkéri a kormányzati alkalmazottakat, hogy írják át és pusztítsák el a dokumentumokat, a káros hatások minimalizálása érdekében, vagy keverjék össze őket.

Egy másik potenciális botrány a NASA vezetésével és a Mars Observer szondával /a képen/ kapcsolatos. A láthatáron plusz egymilliárd dollár állt rendelkezésre a Mars további tanulmányozására, mire egy nagyszabású nyilvános kampányt indult, arra kényszerítve a NASA-t, hogy kamerákat helyezzenek el a Mars Observer fedélzeten. (Bármennyire őrülten is hangzik, akkoriban a kérdések az úgynevezett „Mars Arc” körül forogtak, és eredetileg egyetlen kamerát sem szándékoztak erre a szondára tenni).
A Mars Observert 1992 szeptemberében indították el, hogy megkezdje 11 hónapos útját a Marsra. 1993. augusztus 21-én a Mars pályára állás közben elvesztették a kapcsolatot a szondával. A NASA úgy döntött, hogy „újraindítja”. Kikapcsolta a rendszereket, majd újra bekapcsolta. Miután ezt megtették, a szondával végleg elvesztették a kapcsolatot. /Szerk: Ilyen előzmények után óhatatlanul is felmerül a szándékosság kérdése az eset kapcsán./
Izgalmas időket jelentett, amikor Kennedy elnök versenybe hívta az Egyesült Államokat, hogy küldjenek embert a Holdra az évtized vége előtt, és biztonságosan hozzák vissza. Amerika nagy hévvel lépett be az űrkorszakba, de abban az időben elmaradt az űrprogramban. Versenyre kényszerült, hogy lépést tartson a Szovjetunióval, illetve hogy visszaszerezze fölényét. A Szovjetunió, amire sokan emlékeznek, 1957-ben bocsátotta fel az első sikeres műholdat az űrbe. Az első embereket is az oroszok küldték az űrbe. Abban az időben gyakran előfordult, hogy amikor az USA megpróbált egy járművet űrbe indítani, az felrobbant az indítópulton. Ezen a ponton Eisenhower elnök úgy döntött, hogy elválasztja a rakétaprogramot a fegyveres szolgálatoktól, és létrehoz egy új ügynökséget, a Nemzeti Repülési és Űrügynökséget vagy NASA-t.
A pénzt az űrprogram kezdte felszívni, és az eredmények mindenki számára nyilvánvalóak voltak. Viszonylag gyors egymásutánban a Mercury, Gemini és végül az Apollo programok is nagy sebességre kapcsoltak.
1968 decemberére a NASA készen állt arra, hogy a Hold valóban karnyújtásnyira kerüljön, amikor az Apollo 8-at elindították. Borman, Lovell és Anders voltak az első emberek, akik elhagyták az alacsony Föld körüli pályát, és Hold pályára álltak, ahol tíz teljes kört tettek. A terv valóban az volt, hogy 1969. július 20-án az Apollo 11 történelmi leszállása valósággá váljon. Összességében az Egyesült Államok a NASA-n keresztül fél tucat leszállást hajtott végre a holdon. Aztán hirtelen leállították az egészet, a NASA magyarázata az volt, hogy az „amerikai emberek elvesztették érdeklődésüket a Hold iránt”, de ennek semmi értelme sem volt. Lehetséges, hogy más okok is vannak a háttérben?
1976-ban egy tudományos író, George Leonard írt egy könyvet: „Valaki más van a Holdon.” címmel. A vitathatatlanul minden idők egyik legátütőbb erejű könyve azonnal elfogyott, amint eljutott a könyvesboltok polcaira. Ebben Leonard számos NASA-fotót osztott meg, amelyek a Hold látszólagos mesterséges szerkezeteit és tárgyait részletezték. Állítása az volt, hogy a NASA űrhajósai hihetetlen tárgyakkal találkoztak a holdfelszínen, olyan szerkezetekkel, amelyeket Leonard hatalmasnak tartott, és űrhajóink előtt nem lehettek észrevétlenek. Azonban az ott leszálló űrhajósok egyike sem ismerte el, hogy bármi megmagyarázatlant megfigyelt volna.
https://www.bibliotecapleyades.net/archivos_pdf/somebody-else-is-on-the-moon.pdf
Az első sikeres Apollo leszállás előtt a NASA tudományos tanulmányt rendelt meg a holdi jelenségekről. Az 1950-es és 60-as évek elején a csillagászok mindig figyelték holdunkat, és sok rendellenességet dokumentáltak. A NASA TR-R277 elnevezésű jelentést a NASA kapta meg, s ez a „korlátozott példányszámú” tanulmány a világhírű csillagászok 400 éves részletes megfigyelését sorolta fel.
http://ntrs.nasa.gov/archive/nasa/casi.ntrs.nasa.gov/19680018720_1968018720.pdf
1995 novemberében Don Ecker Vito Sacchari-val készített interjút. Abban az időben, amikor a petrolkémiai területen mérnök volt, Sacchari mesélt a NASA-val 1979-ben történt hihetetlen esetéről. Társaságának egyik ügyfele egy amerikai cég volt, amely Venezuelában olajfeltárást végzett. Egyik alkalmazottjukat Houstonba küldték, ahol Sacchari feladata volt, hogy vigyázzon rá, amíg a városban van. A látogató elolvasta George Leonard könyvét, és el akart menni a NASA-hoz, hogy megnézze ezeket a fényképeket. Sacchari és új barátja számára háromheti komédia vette kezdetét, míg végül eljutottak a fotóarchívumba :
Vito: Igen, de az esemény gyorsan ünnepélyessé vált, mivel tudtuk mit nézünk és mit jelent ez nekünk. Ez nem volt játék többé.
Don Ecker: És mit láttatok?
Vito: Amit mi láttunk, ásatási vagy építési tevékenységnek tűnt. A petrolkémiai iparból jöttünk, és a finomítók építésével ismerkedtünk. A képeken csővezetékek, csőszerelvények voltak, amelyek építőipari eszközöknek tűntek. Nem mondom, hogy ezek összehasonlíthatók lettek volna egy buldózerrel, de föld vagy inkább holdmozgató berendezések voltak. De valóban óriásiak! A képek hátulján korrelációs adatok szerepeltek, amelyek lehetővé tették a szerkezetek méretének kiszámítását: magasság, napállás és így tovább. Egyszerű középiskolai trigonometriával kiszámíthatók voltak. De ezt nem lehetett fejben elvégezni! Nem volt papírunk, ceruzánk vagy számológépünk. Leonard szavait kellett előtérbe helyeznünk ezeknek a dolgoknak a méretére vonatkozóan. Olyan repedéseket láttunk a Hold felületén, mint a Grand Canyon, hidakkal, amelyek több mérföld távolságban voltak egymástól. Láttunk nagy, téglalap alakú szerkezeteket, amelyek kitöltötték a kör alakú kráterek belsejét, amelyek úgy néztek ki, mintha építés alatt állnának, vagy nagyon ősiek lennének. Láttunk csővezetékeket, amelyek kráter peremek felett futottak.
Don Ecker: Volt nevük a krátereknek?
Vito: Szerintem igen, de nagyon sok kép volt, és nem tudtuk lemásolni őket. Nem emlékszem, 16 évvel ezelőtt volt. Ezekben a képeken sok olyan volt, amit Leonard „X-drónnak” nevez. Emlékeztetett egy körfűrészre, amelynek „X” alakja van.

/Szerk: A holdi emberes küldetések azóta újra előtérbe kerültek. Donald Trump szeretne több pénzt szerezni a NASA számára, hogy öt éven belül leszállhassanak a Hold felszínére. Nem tudható biztosan, hogy ezek valós ígéretek-e, vagy csak a szokásos időhúzásról van szó. Egy biztos, ha komolyan célegyenesbe kerül a dolog, az a Holdon több évtizede ott tartózkodó, földi titkos űrprogramok lebukásának kockázatával járhat./
https://hirado.hu/tudomany-high-tech/urkutatas/cikk/2019/05/20/ujra-indult-az-urverseny-a-holdert

Forrás: http://lisaromanekufoinsider.blogspot.com/search?updated-max=2012-05-13T21:39:00-06:00&max-results=7