Az ECHELON, az Egyesült
Államok és az Egyesült Királyság által vezetett globális megfigyelési program
széles körben ismertté vált, bizonyítékok vannak arra, hogy az európai országok
nemzetközi megfigyelési tevékenységeket is folytatnak.
Állítólag Franciaország
kifejlesztette saját "Frenchelon" -ját - egy kémműholdak és lehallgatóállomások
világméretű hálózatát, amely szisztematikusan hallgatja le a kommunikációt az
Egyesült Államokban és másutt. A megfigyelő állomások egyesek szerint Francia
Guyanában, valamint a délnyugat-franciaországi Dordogne régióban található
Domme városában, Új-Kaledóniában és az Egyesült Arab Emírségekben vannak.
A begyűjtött információkat a
beszámolók szerint politikai és kereskedelmi célokra is felhasználják. Ezen
túlmenően néhányan azt gondolják, hogy a francia projekt az Egyesült Államok
globális kémképességének ellensúlyozására irányuló páneurópai erőfeszítések első
lépését jelentheti. Németország részben finanszírozza Franciaország
kezdeményezését, az összegyűjtött információkhoz való hozzáférés fejében.
A francia projektet állítólag
a GenŽéralŽé de la SŽécuritŽé ExtŽérieure irányítása alatt vezetik, amely az
Egyesült Államok Központi Hírszerző Ügynökségéhez hasonló szervezet, és hogy a
kereskedelmi információkat közvetlenül a nagy francia vállalatok elnökeihez és
a kormányzati tisztviselőkhöz továbbítják.
A francia globális megfigyelés
létezését, amelyet 1998 júniusában tett közzé Jean Guisnel, a francia Le Point
hírlevelében, a francia kormány hivatalosan nem erősítette meg, de nem is tagadta.
Az ECHELON projekttel
ellentétben - amelyet az Egyesült Királyságban működő emberi jogi szervezet, az
Omega Alapítvány az Európai Parlament tudományos és technológiai lehetőségek
felmérésének (STOA) egysége számára készített jelentésében 1998 januárjában
nyilvánosan dokumentált - nincs hivatalos bizonyíték arra, hogy Franciaország
vagy bármely más európai nemzet gyakorolná a nemzetközi polgári kommunikáció
szisztematikus ellenőrzését.
Egy a francia rendszert
ismerő meg nem nevezett francia tisztviselő mindazonáltal állította, hogy ilyen
program valóban létezik, ám „lényegesen kisebb léptékben”, mint az ECHELON. A
tisztviselő szerint az ECHELON mintegy 3 millió üzenetet fog el percenként, míg
a francia rendszer havonta körülbelül 2 milliót.
Franciaország elismerte, hogy
rendelkezik nemzetközi megfigyelési képességekkel. FranŽçois Roussely-t, a
francia védelmi minisztérium vezérkari főnökét idézték a Le Pointban (1998.
június 20.), aki szerint a rendszert a francia nemzetközi katonai ügyekben, a
terrorizmus elleni küzdelemben és a nem hagyományos fegyverek elterjedésének
megakadályozása érdekében használják. A francia hírszerzés más európai
nemzetekkel való kapcsolatának kérdéseit nem említette.
A Le Point jelentés szerint
Franciaország az Intelsat és az Inmarsat polgári kommunikációs műholdakat
célozza meg. Az egyik műhold, amit a francia megfigyelési programban használnak
az országban, a HŽélios 1-A, az Euracom nevű programban. Állítják azonban, hogy
a műhold műszaki képességei gyengék a lehallgatáshoz. Végül1995 augusztusában a
franciák vélhetően a "Cerise" nevű kísérleti kezdeményezést indították
a műholdas kommunikáció elfogására. A Zenon nevű nagyobb nyomkövető projektet
azonban költségvetési okokból le kellett állítani.
A francia megfigyelő
állomások mindegyike körülbelül 6 alkalmazottat foglalkoztat - jelenti a Le
Point. Új-Kaledónia és az Egyesült Arab Emírségek állomásait a műholdas adatátvitel
elfogására használják, ami lefedi Ázsiát és a Közel-Keletet. A karibi térségben
található lehallgató állomással az Egyesült Államokban folytatott
beszélgetéseket lehet nyomon követni. A Francia Guyana-i megfigyelőállomást
valószínűleg a műholdak elindításához használják, mivel a francia Ariane űrcég indítóbázisa
van itt. /A képen a francia lehallgató állomások elhelyezkedése látható, országon belül és kívül./
Noha a francia megfigyelő
program állítólagos létezéséről vannak beszámolók, a lehetséges lehallgatások
szabályszerűségére, konkrét céljaira vagy a forgalom mennyiségére vonatkozóan
nincs információ, kivéve az "üzenetek" számát.
A francia DGSE jelentések
szerint megállapodást kötöttek a német külföldi hírszerző ügynökséggel, a
Bundesnachrichtendienst-rel (BND) a projekt részleges finanszírozásának
ellenében megszerzett információk megosztására.
A francia és a német
hírszerző ügynökségek közötti hivatalos együttműködés a műholdas globális
megfigyelés terén nyilvánvalóan létezik - egy a Journal Officiel de la
RŽépublique FranŽçaise-ban megjelent beszámoló szerint.
Ezeket a műholdakat képi
felderítésre használják, és a fényképeket megosztják a németországi, spanyol és
olasz hírszerző ügynökségekkel - mondta Guisnel úr a "Les pires amis du
monde" című könyvében. Nem világos, hogy a műholdak felhasználhatók-e a
kommunikáció lehallgatására.
Európában és az Egyesült
Államokban számos kormányzati és ipari forrás szerint, a nyugati szövetségesek
körében széles körben elterjedt a "barátságos kémkedés" mind
politikai, mind gazdasági célokból. Az Európai Parlament STOA-jelentése
részletezi az amerikai megfigyelési műveleteket, ám az USA más nemzeteket is
nyilvánosan felszólított a globális hírszerzési adatok gyűjtésére, beleértve az
Egyesült Államok polgárainak és cégeinek tevékenységét.
Az Egyesült Államok Nemzeti
Ellenőrző Központja (NACIC) 1995 júliusában, az ipari kémkedésről szóló
kongresszusnak készített éves jelentésében leírja, hogy az "... ipari
kémkedést végző külföldi kormányok" valós és legfontosabb aggodalomra okot
adó kérdések, mégis az egyes országokat csak a jelentés minősített változatában
nevezték meg.
"Számos más ország
különböző szintű és típusú fenyegetést jelent az Egyesült Államok gazdasági és
technológiai információira nézve. Néhány ország vagy az Egyesült Államok hosszú
távú szövetségese, vagy semleges. (IV.a szakasz).
A jelentés figyelmeztet, hogy
az állami tulajdonú telefonszolgáltatók a kémkedés hagyományos célpontjai,
mivel ezek tömeges számítógépes adatátvitelt, elektronikus leveleket, valamint
faxforgalmat bonyolítanak. "Mivel igen könnyen hozzáférhetők és
elfoghatók, a vállalati távközlés - különösen a nemzetközi - rendkívül
kiszolgáltatott és jövedelmező információforrást nyújt".
Az Egyesült Államok
Szövetségi Vizsgáló Irodája szerint számos ország gazdasági kémkedést gyakorol
az amerikai cégek ellen, köztük Franciaország, Németország, Izrael, Kína,
Oroszország és Dél-Korea. Ezt Edwin Fraumann, egy New York-i székhelyű FBI
ügynök írta egy közigazgatási cikkben, a Public Administration Review-ban, melyet
az Amerikai Közigazgatási Társaság 1998 januárjában publikált.
Fraumann úr kijelentette,
hogy a francia hírszerző ügynökök lehallgatják az állami Air France
utasszállítóval repülő amerikai üzletembereket, de ugyanígy a telefonbeszélgetéseket
és a faxkommunikációt Franciaországban. A cikk azzal vádolta meg Németországot,
hogy egy felügyeleti posztot működtet Frankfurton kívül, amely figyelemmel
kíséri az USA telefonbeszélgetéseit és az amerikai számítógépes rendszerekbe
való behatolási kísérleteket.
A német hírszerző ügynökség
vezetője, Bernd Schmidbauer 1998. február 14-én kiadott, egy Frankfurter
Allgemeine cikkben tagadta az FBI vádjait. Ennek ellenére kijelentette, hogy a
német cégek elleni külföldi kémkedés komoly és költséges problémát jelent.
Franciaország, valamint az
Európai Parlament kritizálta az Egyesült Államok globális megfigyelési
műveleteit, és elhatárolódott az Egyesült Államokkal való határokon átnyúló
hírszerzési műveletekben való együttműködésről, attól tartva, hogy ez a
polgárok magánéletének elvesztését és az európai vállalatok utáni kémkedést
okozhatja.
Számos francia
kormánytisztviselő azt mondta, hogy az ország 1999 januárjában úgy döntött,
hogy liberalizálja kriptográfiai politikáját, és ösztönzi a titkosítás
használatát, részben az Egyesült Államok lehallgatási képességei miatt.
A francia Le Monde napilap
szerint Hubert VŽédrine francia külügyminiszter 1998 novemberében azt mondta,
hogy az ECHELON fenyegetésének ellensúlyozása "aggodalomra ad okot" a
francia kormány számára.
Franciaország és az Egyesült
Államok már régóta nem bíznak egymásban hírszerző ügyekben, mióta a hidegháború
idején, Franciaország a Szovjetunióhoz való közelítés „harmadik útjának”
politikáját alakította ki. Az 1990-es évek elején Franciaország elutasította az
FBI kezdeményezését a terroristákról szóló nemzetközi adatbázis létrehozására,
mivel a francia tisztviselő szerint a programban az amerikai fél lett volna az
irányító.
A közelmúltban
"barátságos kémkedés" történt, amely feszültségeket váltott ki Európa
és az Egyesült Államok között. 1995 decemberében legalább öt amerikai
nagykövetségi alkalmazottat kilakoltattak Franciaországból azzal vádolva őket,
hogy az Egyesült Államok Központi Hírszerző Ügynökségének ügynökei. A
szokatlanul nyilvános esemény a francia elnökválasztási kampány során az
Egyesült Államok hírszerzési tisztviselőjét arra késztette, hogy kijelentse (a
The Washington Post felé), hogy ez károsította az USA-francia hírszerzési
együttműködést. Emellett 1997 márciusában egy amerikai állampolgárt kilakoltattak
Németországból, mert megpróbálta megvesztegetni a német gazdasági minisztérium
tisztviselőjét.
Az Európai Parlament és az
Európai Bizottság néhány tisztviselője szerint vonakodnak elfogadni az európai
rendőrségi ügynökségek megállapodását az elfogási tevékenységekben való
együttműködésről, amelyet egyes tisztviselők és az Egyesült Királyságban működő
polgári szabadságjogi szervezet, a Statewatch szerint az FBI közreműködésével
fejlesztettek ki.
Néhány bizottsági tisztviselő
szerint azonban az FBI nem vett részt a terv kidolgozásában - írja az Európai Miniszterek Tanácsa "A
távközlés jogszerű lehallgatásáról az új technológiák keretében" című
határozatában (ENFOPOL 98, 2. változat) -, de lehetséges, hogy az FBI részt
vett egy "szakértői csoportban" a lehallgatás technikai követelményeivel
kapcsolatban (amint azt a Statewatch dokumentálta).
Európában felszólaltak az európai hírszerzési
együttműködés ügyében. Jacques Baumel a Nyugat-Európai Uniótól, az európai
katonai szövetség 1996-os munkadokumentumában azt írta, hogy: "A
hírszerzés régóta alapvetően katonai ügy, attól függően, hogy az emberek milyen
információkat szolgáltatnak. Manapság eszköz a döntések támogatására. amelyek
természetesen magukba
foglalják a katonai
fenyegetéseket is, de most nagymértékben új fenyegetéseket és konfrontációkat
is magukban foglalnak gazdasági, politikai vagy vallási területeken. "
Az egységes valuta, az euró
1999-es létrehozása iránt tanúsított politikai és gazdasági egység
kiterjeszthető más területekre, például a megfigyelési technológiák közös
európai megközelítésére, amelyet Franciaország megpróbálhat irányítani.
Európának a megfigyelési
technológia fejlesztésére irányuló törekvéseiben nagy motivációt jelent, az
Egyesült Államok állítólagos képességeinek ellensúlyozása. Európa arra is
készül, hogy megerősítse információbiztonságát, például titkosítási
technológiával, hogy megvédje az esetleges amerikai kommunikációs lehallgatást.
Ezen túlmenően az európai
intézmények egyes frakciói megkísérelik megtörni az európai és az amerikai
rendőrség és hírszerző ügynökségek közötti megállapodásokat, attól tartva, hogy
egy ilyen program polgári szabadságjogi visszaélésekhez vezethet.
Forrás:
