Jacques Vallee /1939- / olyan UFO-klasszikusok szerzője, mint „A jelenség anatómiája” /Anatomy of a Phenomenon/, „A tudomány kihívásai” /Challenge To Science/ (amelyet feleségével, Janine-nel közösen írt), „Útlevél Magoniába” /Passport To Magonia/, „A megtévesztés hírnökei” /Messengers of Deception/, „Szembesítések” /Confrontations/, „Dimenziók” /Dimensions/ és a”Kinyilatkoztatások”/ Revelations/. A kiváló francia származású tudós matematikából szerzett diplomát a Sorbonne-on, majd a Lille-i Egyetemen asztrofizikából, és miután az Egyesült Államokba költözött, a Nortwestern Egyetemen szerezte meg Ph.D.-jét informatikából. Vallee szorosan együttműködött a néhai
dr.
Allen Hynekkel, a légierő "Blue Book" programjának korábbi csillagászati tanácsadójával. „A valóság peremén” (The Egde of Reality,1975) című kötetben közösen folytatott dialógusaik elgondolkodtatóan élvezetesek.
Vallee a NASA-nak is dolgozott, a Mars első számítógépes térképének társfejlesztője volt. Később egy, az
Arpanet (az internet prototípusa) kiépítésére irányuló projektet igazgatta, 1987 óta pedig kockázati tőkebefektető az
Euro-America-nál, kezdőtőkét biztosít és számos vállalat igazgatója, mint a
SangStat Medical, egy biotechnológiai cég a kaliforniai Menlo Parkban és a franciaországi Nantes-ban; az
Accuray, egy robotsebészetre szakosodott orvosi eszközgyártó cég; az
Ixys, egy félvezetőkkel foglalkozó cég, stb
Weboldala:
www.jacquesvallee.net Brent Raynes az “UFO: The Science & Phenomena Magazine” szerkesztője kérdezi Jacques Valleet.
Az UFO: The Science & Phenomena Magazine 2001. október-novemberi számában (Vol. 16, No. 5), a 20. éves Society for Scientific Exploration konferencián való részvételét részletesen bemutattuk. Ebben a cikkben - amely egy olyan konferencia összefoglalója volt, ahol tudósok különböző nézőpontjairól volt szó, a megmagyarázhatatlan jelenségek különböző területeivel kapcsolatban, beleértve a gabonaköröket és a parapszichológiát - megjegyezték, hogy az Ön nyilvános megjelenése ritka esemény volt. Továbbá, a cikk idézte Önt, amikor azt mondta: "Nem érdekel többé az ufológusokkal való beszélgetés, mert nem tanulok tőlük semmit." /Szerk: Komoly tudós ilyet nem mond, mert sose tudhatja honnan kap fontos információkat, ezzel éppen azt a kört zárja ki, amely kör saját kutatásait is előmozdíthatná/ Nemrégiben egy másik rendezvényen is részt vett, hogy beszéljen az ufókról, egy UFO-konferencián, Virginia Beach-en, Virginia államban, 2005. december 2-án és 3-án.
- Összefoglalná nekünk általánosságban az okokat, miért nem tolerálja a fősodratú ufológusokat, és kerüli a konferenciáikon való részvételt, de az imént említett másik két konferencián részt vett?
- Volt egy másik része is annak, amit akkoriban mondtam - nevezetesen, hogy többet tanultam a tanúktól, mint az ufológusoktól. Ez ma is igaz. Amikor elkezdtem ezt a kutatást a 1960-as években, sokat tanultam az olyan csoportoktól, mint a NICAP és az APRO, amelyek megpróbáltak dokumentálni és egy nyitott szemléletmódot támogattak. Ez az 1980-as évek végén változott meg, amikor az ufológia dogmák halmazává vált (pl. Roswell, emberrablások), ahol kevés hely maradt a nyitott szemléletű kutatásnak, és szinte semmi hely nem maradt a terepkutatásnak. Sok független ufókutató ma már nincs köztünk, elszigetelt egyének dolgoznak az UFO-konferenciákon kívül, a szervezett csoportokon kívül, mint például a „Láthatatlan Kollégium”, Allen Hynek idejében. Az ARE konferencia ritka lehetőség volt arra, hogy az általam tisztelt kollégákkal józanul beszélgessek, egy józan környezetben.
- Az ARE UFO-konferenciájával kapcsolatban, milyen jelentős benyomásokkal, gondolatokkal, vagy tapasztalatokkal távozott? És tenne-e valamilyen javaslatot vagy ajánlást a jövőbeni hasonló jellegű konferenciákhoz?
- Az ufók által bemutatott jelenség sokkal átfogóbb, mint a jelenlegi spekulációk az űrből jött "földönkívüliekről”. Kérdéseket vet fel a tudattal, a valóság természetével és az ember földi történelmével kapcsolatban. Örülök minden lehetőségnek, amikor e tudományágak szakembereivel találkozhatok, és tanulhatok tőlük. Így volt ez például a "Tudat, tudomány, tudatosság" című konferencián is, amelyet 2 évvel ezelőtt tartottak Portóban, ahol Dr. Eric Davis és én egy új modellt mutattunk be az azonosítatlan légi jelenségek tanulmányozására. A Virginia Beach-i ARE konferencia ehhez hasonló lehetőség volt, mert a résztvevők rengeteg ismeretet hoztak magukkal a pszichika működéséről és a spirituális hagyományokról. Figyelembe kell vennünk ezt a tudást, ha azt szeretnénk, hogy bármilyen előrelépést tegyünk.
- Az A.R.E. előadása során arról beszélt, hogyan kezdett érdeklődni az UFÓ jelenségek iránt, miután Ön és az édesanyja, ha jól emlékszem, véletlenül láttak egy ufót a házuknál, a franciaországi szülővárosában, amikor még tinédzser volt. Megosztaná az olvasóinkkal, hogyan alakította ki a későbbi, fokozott érdeklődését az olyan dolgok iránt, mint a csillagászat és az űrkutatás?
- A mi élményünk hasonló volt, mint amit tanúk ezrei éltek át Európában akkoriban. A megfigyelés körülbelül 10 percig tartott, és egy diáktársunk is megerősítette, aki látta a tárgyat saját házából, egy mérfölddel arrébb. Volt ideje elővenni a binokulárját, és a jelenséget azonos szavakkal írta le: egy ezüstös korong, kupolával a tetején, amely körülbelül 1000 láb magasan lebegett. Akkor meggyőztem magam arról, hogy az objektum valamiféle prototípus volt. Persze, most már tudjuk, hogy nincs ilyen repülőgép! Már akkor is érdekelt a csillagászat és a fizika. De ez a rejtély mindenképpen hatással volt rám: megtanított arra, hogy még sok felfedezni való van..
- Az Ön úttörő jelentőségű Passport to Magonia (1969) című könyvétől a Revelations-ig (1991),
ellentmondásos és összetett szempontok széles skáláját dolgozta fel, globálisan átfogó, kulturális és történelmi perspektívából szemlélve ezeket a jelentett eseményeket, megvizsgálva a paranormális, spirituális, folklorista, okkult és sámáni beszámolókat. A "Kinyilatkoztatásokban" alternatívákat mutatott be a a népszerű földönkívüli hipotézisekkel szemben (mint a Földi Fény, a Féreglyuk-utazás hipotézis, stb). Valami olyasmit nyilatkozott, hogy kissé csalódott lenne, ha az évszázadok során feljegyzett tevékenységekről kiderülne, hogy valóban csak egyszerű földönkívüli látogatásokról szólna. Kérem, magyarázza meg.
- Amikor elkezdjük tanulmányozni ezt a jelenséget, az elsőszámú ET-hipotézis (nevezetesen az az elképzelés, hogy idegenek látogatnak meg minket egy másik bolygóról, a galaxisunkból, és épp most fedeztek fel minket) tűnik a legjobbnak. Az idő múlásával és a beszámolók felhalmozódásával, beleértve az emberek által jelentett pszichés hatásokról, világossá válik, hogy ez túlságosan korlátozottan magyarázza meg a tényeket. Mint mindig a tudományban, amikor egy ilyen helyzet adódik, vissza kell térni az alapokhoz és újra meg kell vizsgálni az adatokat.
Meg kell nyitnunk a lehetséges hipotézisek teljes spektrumát, ahelyett, hogy egyszerűen kiválasztanánk az előfeltevéseinknek megfelelő adatokat. Mint tudják, elég sokat tanulmányoztam a pszichikai kutatásokról szóló tanulmányokat, a régebbi hagyományokat - beleértve a rózsakeresztes és ezoterikus irodalmat is - a pszichológiai kutatásokhoz kapcsolódó anyagokat kerestem. És ez mind ott van, bár úgy tűnik, hogy ezeknek a hagyományoknak a modern adeptusai elfelejtettek róla mindent. Talán az önök magazinja újra felébresztheti őket.
- Az évek során annyi lenyűgöző, fontos és elgondolkodtató dolgot írt az UFO- rejtélyről, gyakran járt az ufóval való találkozások helyszínein, személyesen kérdezte ki a szemtanúkat, és maga is megvizsgálta a találkozás helyszíneit. Nagyon fontosnak tartotta ezt a feladatot, hogy megpróbáljon a végére járni ezeknek a rejtélyeknek, és hiteles információkat szerezzen.
Három különböző alkalommal járt Brazíliában, hogy kivizsgálja a hihetetlen jelentéseket, itt emberek is megsérültek és halálesetek is előfordultak, ahogyan azt lenyűgöző könyvében, a „Szembesítésekben” (1990) leírta. Ön is írt előszót a néhai
Bob Pratt, „UFO Danger Zone” (1996) című könyvéhez. Ő egy nagy szakértelemmel, tisztességgel és objektivitással rendelkező amerikai újságíró, aki számos utat tett Brazíliába is, az Ő történetei és képei töltik meg ezt a fantasztikus könyvet. Bár ez érthető módon nem túl könnyű feladat, meg tudná osztani velünk a jelentőségét annak, ami Ön szerint e távoli, brazíliai régióiban történt?
- Bárki, aki elutazott a világnak arra a részére, és beszélt a helyi szemtanúkkal, azzal az érzéssel tért vissza, hogy alig kaparta meg a felszínt. Bob Pratt jól ismerte Brazíliát, és több hosszabb utazást tett oda, mint én. De ő is ugyanazt mondta volna önöknek. Nagyon elszomorodom, amikor rájövök, hogy nem fogom tudni többé kikérni a tanácsát. Az embernek meg kell tapasztalnia a jelenséget a különböző kultúrákban, hogy igazán megértsük a probléma valódi dimenzióját, amivel szembesülünk. Amit Brazíliáról mondunk, az Oroszországra vagy Kínára is érvényes.
- Érdeklődéssel olvastam a „Szembesítésekben” arról is, hogy az ufókról készült összes negatívot,
amit a brazil újságírók és operatőrök készítettek, az 1977-es hatalmas UFO-hullám idején, (ahol sok UFO fényképet a brazil légierő készített) egy "meg nem nevezett amerikai cég" vásárolta meg. Ezek az információk maguktól az újságíróktól származnak? Van fogalmunk arról, melyik cég lehetett ez, és hová kerültek az értékes negatívok? A beszámolók és fényképek első közzététele után mennyivel történtek ezek a vásárlások?
- Számos kulturális és politikai ok akadályozza meg azt, hogy a súlyos adatok nagy része nyilvánosságra kerüljön. Ezt akkor értettem meg, amikor meghívtak bennünket, hogy egy egész napot töltsünk a legfőbb amazóniai bázison, és szabadon beszélhettünk az általuk készített jelentésekről, amiket megosztottak velünk.
- Úgy tűnik, hogy néhány titkos, brazil katonai jelentés kiszivárgott az évek során. És feltehetően az ottani hadsereg komolyan érdekelt abban, hogy nyilvánosságra hozzák ezeket a korábban titkosított dokumentumokat a nyilvánosság számára. Önt bátorítják ezek a fejlemények? Vagy úgy érzi, talán némi visszafogott optimizmussal, hogy az ilyen "kiszivárgott” vagy nyilvánosságra hozott jelentések az USA-ból jönnek?
- Örülök, hogy 25 év elteltével végre kiderült néhány információ. Azt szem előtt tartva, hogy a tudományos közösség nem mutat érdeklődést a további ismeretek iránt, azonban én kétlem, hogy a teljes történet egyhamar elérhető lesz. Nincs politikai vagy társadalmi ösztönzés további kérdések felvetésére.
- Az ARE konferencián érdeklődéssel hallottam az Ön előadásában, hogy a múltban, az 1980-as években tanácsadóként működött közre a
Stanford Kutatóintézet távérzékelő programjában és megtudta, hogy sok távolbalátó (ezt a tényt soha nem hozták nyilvánosságra) tehetségét az ufóknak tulajdonították. Kérem, meséljen erről egy kicsit többet, és az Önök érdeklődéséről a távérzékelés témája iránt.
- A Palo Alto-i Parapszichológiai Kutatócsoportnál már azelőtt ismertem a projekt alapítóit, mielőtt csatlakoztak az SRI-hez. Amikor 1971-ben elkezdték a munkájukat, történetesen én voltam az egyik vezető kutató az egyik számítógép-fejlesztő laboratóriumban. Így lettem informális (nem fizetett!) tagja a csapatnak. Amikor kiderült, hogy sok alanyuknak volt UFO-élménye, szigorúan bizalmasan bevontak a projektbe, hogy dokumentáljam a probléma ezen aspektusát.
Ingo Swann és én sokat beszélgettünk, amikor először jött az SRI-hez, és elkezdtük a programot felépíteni, interjúkat készítettünk az intézet néhány tudósával. Elmondtam neki, hogy szerintem a problémát inkább információfeldolgozási problémaként kellene megközelíteni, mint jelfeldolgozási problémaként, mint ahogy az a fizikusok és mérnökök terveiben szerepelt. Megmutattam neki, hogy a szoftveres szakemberek az adatokat közvetlen, közvetett, virtuális címzéssel, stb. is kezelhetik. Ingo nekem köszönheti, hogy rávezettem őt a koordináták szerinti távérzékelésre, ahol a földrajzi koordináták alkotják a "címet". Később ezt kiterjesztették a célpontok más formáira is.
De a program során soha nem vizsgálták meg azt, ami szerintem az igazi áttörést jelenthette volna a kutatásban, mert a küldetésorientált szponzorok állandó nyomás alatt tartották őket. 10 évvel később - jóval az SRI elhagyása után - felkértek, hogy térjek vissza a projektbe, mint kutató tanácsadó. Tájékoztatást kaptam a
Project Grill Flame-ről, és Ingo hivatalosan is kiképzett. Azt hiszem, én vagyok az egyetlen, aki nem írt könyvet a távérzékelésről!
/Szerk: A Project Grill Flame-ről több irat is elérhető pdf-ben: https://archive.org/details/CIA-RDP96-00788R001800060001-7- Ön nagyon szkeptikus volt a regressziós hipnózis folyamatával kapcsolatban, amit arra használnak, hogy feltárják az UFO entitásokkal, az elrablások során történt találkozások feltehetően elveszett emlékeit. Meg tudná magyarázni, miért érzi így?
- Több mint 70 elrablási esetet tanulmányoztam, klinikai hipnózisra kiképzett pszichiáterekkel közösen. Ezek a szakemberek egyöntetűen elborzadtak, amikor megmutattam nekik mi az, amit néhány ufológus csinált, és amit az elvégzett regressziók után állítottak. Esetről esetre nyilvánvalóvá válik, hogy a hipnózis NEM jó módszer a valódi emlékek visszahozására. Ezt a pszichiátriai szakirodalom is megerősíti.
Dr. Lindner híres könyvében, „Az ötvenperces órában” /The Fifty-Minute Hour/ kifejti, hogy miért utasította el a hipnózis alkalmazását, amikor az FBI felkérte, hogy kezeljen egy magas rangú mérnököt, aki azt állította, hogy pszichikai úton más bolygókra utazik. A hipnózis egy lehetséges fantáziavilágot, egy lehetséges fantáziává változtathat, ami visszafordíthatatlanná válik. Szánalmas leveleket kaptam híres eltérítettektől, akik arra kértek, hogy segítsek nekik egy új kezelési formát találni, mert továbbra is traumatikus élményeket élnek át, amelyek nem illenek bele a merev elrablási modellbe. Sajnos ezeket az embereket nem lehet szakszerű módon újra hipnotizálni, miután alávetették őket annak a nevetséges folyamatnak, amit manapság rutinszerűen követnek az ufológiában a „kutatás" nevében.
Ma már több ezer elrabolt személy esett át regressziós hipnózison, és semmit sem tudunk a jelenség természetéről, az állítólagos űrhajókról, vagy a hozzájuk kapcsolódó, velük kapcsolatos entitásokról. Továbbra is hiszem, hogy az elrablás élménye a szemtanúk valóságának része, ahogyan Dr. Simon mondta nekem, amikor két napot töltöttünk
Betty és Barney Hillnél, New Hampshire-ben. De a hipnózis a legtöbb esetben nem a legmegfelelőbb terápia, és nem is a legjobb módja annak, hogy feltárjuk azt, mi történt velük valójában.
Forrás: http://www.stealthskater.com/Documents/Vallee_03.pdf
