Az 1950-es években jól ismert ufókutató volt, azzal érvelt, hogy az Egyesült Államok kormányának kutatást kellene végeznie ufóügyekben, és ki kellene adnia az összes UFO aktáit. Jerome Clark írta, hogy „Keyhoe-t az 1950-es években és az 1960-as évek elején és közepén, széles körben tekintették vezető személyiségnek az ufológia területén.”
Korai évei és karriere
Keyhoe az iowai Ottumwában született és nőtt fel. Miután 1919 az Egyesült Államok Haditengerészeti Akadémiáján diplomát szerzett, alhadnaggyá nevezték ki az Egyesült Államok tengerészgyalogságánál.
1922-ben megsérült a karja egy guami repülőgép baleset során. Hosszú lábadozása alatt hobbiszinten írni kezdett. Végül visszatért az aktív szolgálatba, de sérülése tartós gondokat okozott neki, és ennek eredményeként 1923-ban visszavonult a tengerészgyalogosoktól. Ezután a Nemzeti Földmérőknél, és az Egyesült Államok Kereskedelmi Minisztériumánál dolgozott.
Keyhoe több cikke és kitalált története, (főleg a repüléssel kapcsolatosan,) számos vezető kiadványban megjelent.
A második világháború alatt visszatért az aktív szolgálatba, a haditengerészeti repülési kiképzési osztályhoz, ezután őrnagyi rangban vonult nyugdíjba.
Több ponyva története tudományos-fantasztikus vagy fantasy témájú volt, vagy jelentős mértékben tartalmazta ezek elemeit – ufós témájú könyveinek későbbi kritikusai ezt a tényt nem felejtették el. Szabadúszóként a Saturday Evening Post-nál, a The Nation-nél és a Reader's Digest-nél is dolgozott.
Miután Kenneth Arnold 1947 nyarán, furcsa, gyorsan mozgó repülő tárgyakról számolt be, széles körben érdeklődni kezdtek a "repülő korongok" és a "repülő csészealjak" iránt. Keyhoe némi érdeklődéssel követte a témát, bár kezdetben szkeptikus volt. A True, (a népszerű amerikai férfimagazin) egy ideig kérdezősködött a tisztviselők körében a repülő csészealj-kérdéssel kapcsolatban, de azok nem mutattak sok hajlandóságot.1949 májusa körül, miután az amerikai légierő ellentmondásos információkat közölt a csészealjakról, Ken Purdy szerkesztő Keyhoe-hoz fordult, aki a magazinnak írt, és akinek sok barátja és kapcsolata volt a katonaságnál, és a Pentagonban is.
Némi vizsgálódás után Keyhoe meggyőződött arról, hogy a repülő csészealjak valódiak. Mivel formájuk, repülési manővereik, és sebességük, nyilvánvalóan messze megelőzte bármely nemzet fejlettségét, úgy találta, hogy földönkívüli intelligenciák termékeinek kell lenniük, és hogy az Egyesült Államok kormánya megpróbálja eltussolni a témával kapcsolatos teljes igazságot. Ez a következtetés különösen azokon a válaszokon alapult, melyeket Keyhoe akkor kapott, amikor különféle tisztviselőket „vizsgáztatott” a repülő csészealjakkal kapcsolatban. Azt mondták neki, hogy nincs semmi a témában, ugyanakkor megtagadták tőle a csészealjakkal kapcsolatos dokumentumokhoz való hozzáférést.
"A repülő csészealjak valódiak" című cikke, ami a True 1950. januári számában jelent meg (1949. december 26-án publikálta), nagy szenzáció lett. Bár ezeket az adatokat mindig nehéz ellenőrizni, Edward J. Ruppelt kapitány, a Kék Könyv Program első vezetője arról számolt be, hogy "A magazinkiadók körében terjedő pletykák szerint, Donald Keyhoe cikke a True-ban, az egyik legolvasottabb és legvitatottabb magazincikk volt a történelemben."
Keyhoe több, másik könyvet is írt az ufókról. A „Flying Saucers from Outer Space” (Holt, 1953) talán a legimpozánsabb, ami nagyrészt a légierő által ellenőrzött interjúkon, és hivatalos jelentéseken alapult. A könyv tartalmazott egy fülszöveget Albert M. Chop-tól, a légierő sajtótitkárától a Pentagonban, aki Keyhoe-t "felelősségteljes, pontos riporterként" jellemezte.
Carl Gustav Jung azzal érvelt, hogy Keyhoe első két könyve "hivatalos anyagokon alapul, és szorgalmasan elkerüli más UFO publikációk vad spekulációit, naivitását vagy előítéleteit.”
A NICAP-korszak
1956-ban Keyhoe megalapította a Légi Jelenségek Nemzeti Vizsgálati Bizottságát (NICAP). http://www.nicap.org Az igazgatóság számos prominens szakmai, katonai vagy tudományos személyiségének egyike volt, amely bizonyos fokú legitimitást kölcsönzött a csoportnak, és sok más korabeli "repülő csészealj klubból" nagyon hiányzott. A NICAP kiadott egy hírlevelet, a The UFO Investigator-t, melyet postán küldtek el tagjainak. Habár a hírlevelet rendszeresen havonta akarták kiadni, pénzügyi problémák miatt gyakran rendszertelenebbül szolgáltatták. Például 1958-ban négy, 1959-ben azonban csak két szám jelent meg.
A NICAP alapítóját, Thomas Townsend Brownt, igazgatóként 1957 elején menesztették, miután ismételten pénzügyi alkalmatlansággal vádolták. Keyhoe helyettesítette; de csak kissé tudta jobban kezelni a NICAP pénzügyeit, és a szervezet Keyhoe tizenkét igazgatói éve alatt, gyakran szembesült pénzügyi hiányosságokkal és válságokkal. Ennek ellenére az 1950-es évek végétől az 1960-as évek végéig az Egyesült Államok legnagyobb és legbefolyásosabb polgári UFO-kutató csoportja maradt.
Keyhoe vezetésével a NICAP keményen szorgalmazta a kongresszusi meghallgatásokat és az ufók kivizsgálását. Némi figyelmet kaptak a tömegmédia és a nagyközönség részéről (a NICAP tagsága az 1960-as évek elején és közepén körülbelül 15 000 főt ért el), de a kormánytisztviselők csak nagyon korlátozott érdeklődés mutattak.
Viszont egyre több kritika érte a légierő Blue Book programját. Az UFO-jelentések 1966-os, széles körben közzétett hullámát követően a NICAP azon hangadók közé tartozott, amelyek az ufók független tudományos vizsgálatát szorgalmazták. Ezt a célt szem előtt tartva hozták létre a Colorado Egyetemen a Condon Bizottságot, bár hamar belharcok, később pedig viták színtere lett.
1958. január 22-én Keyhoe, a CBS élő televíziós műsorában bukkant fel, az Armstrong Circle Színházban, hogy az UFO témakörről beszéljen./Szerk: A lentebbi videóban, Keyhoe részletesen beszél erről az eseményről./ Mint mondta, az amerikai kongresszusi bizottság értékelte azokat a bizonyítékokat, melyek "teljesen be fogják bizonyítani, hogy az ufók intelligens irányítás alatt álló járművek". A CBS azonban leállította az élő közvetítés audio részét. Herbert A. Carlborg, a CBS szerkesztő igazgatója kijelentette, hogy " a programot biztonsági okokból törölték".
Kései évek
A NICAP taglétszáma az 1960-as évek végén zuhanni kezdett, és Keyhoe-t a NICAP-on belüli kritikusok hibáztatták a szervezet hanyatlásáért. Néhány tagja azzal vádolta, hogy a NICAP pénzügyeit és személyzetét alkalmatlanul kezelte, és túlságosan tekintélyelvű volt vezetői stílusában. 1969 júliusára a NICAP-ot csőd fenyegette, és Keyhoe kénytelen volt elbocsátani kilenc alkalmazottjából ötöt. Ezenkívül a The UFO Investigator, a szervezet hírlevele, melyet Keyhoe szerkesztett és adott ki, a 60-as évek közepére fokozatosan áttért a megbízható havi kiszállításról, egy egyre szabálytalanabb és megbízhatatlanabb szállítási ütemtervre, ami sok NICAP előfizetőt feldühített. 1969-ben Keyhoe elfordította figyelmét a katonaságtól, és a CIA-ra összpontosított, mint az UFO leleplezések forrására. A NICAP igazgatótanácsa, Joseph Bryan ezredes vezetésével megvizsgálta a szervezet pénzügyeit, és megállapította, hogy a társadalombiztosítási adókat visszatartották az alkalmazottak fizetéséből, de nem jelentették be a kormánynak, valamint a NICAP néhány tagja évek óta nem fizette be éves tagdíját , de még mindig kapták a The UFO Investigator példányait, és teljes tagsági jogokkal rendelkeztek. 1969 decemberében, az úgynevezett "viharos értekezleten" a testület arra kényszerítette Keyhoe-t, hogy a NICAP vezetőjeként vonuljon nyugdíjba. Bryan ezredes lett a szervezet új igazgatója. Vezetésével a szervezet feloszlatta helyi és államilag társult csoportjait, és 1973-ra teljesen bezárt. /Szerk: Szinte biztos, hogy a szervezet tönkretételében az ufó kérdést eltussoló, ellenérdekelt felek nagyban részt vehettek/
1973-ban Keyhoe megírta utolsó könyvét az ufókról, „Aliens from Space” címmel. Támogatta a "Lure Operation" -t, a földönkívüliek landolásra csábító terveit, és ismertette azokat a problémákat, információkat, melyeket kormányzati ügynököktől szerzett.
Ezen a könyvön túl Keyhoe alig érintkezett az ufológiával, miután nyugdíjba vonult. A NICAP-ból való kiszorulása után azonban, számos ufókonferencián felszólalt. 1981-ben csatlakozott a MUFON igazgatóságához, de egészségi állapotának hanyatlása miatt, csak kevés köze volt a szervezethez. 1988-ban halt meg 91 évesen, és a virginiai Luray-i Green Hill temetőben temették el.
Forrás: https://en.wikipedia.org/wiki/Donald_Keyhoe
Az alábbi, kétrészes, magyar feliratos videó, 1958. március 8.-án készült. Keyhoe itt az ABC tévécsatorna „The Mike Wallace Interview” című műsor vendége volt.
